Egy 93 éves néni az őt átverő unokázós csalók nyomába ered – A Thelma képében megszületett a vérbeli „nyugdíjas akciófilm”
Nemrég került fel a SkyShowtime kínálatába ez a kis független gyöngyszem, amelynek ősbemutatójára még 2024 januárjában került sor a Sundance Filmfesztiválon. Majd, miután az év első felét végigturnézta különféle filmes mustrákon, és összegyűjtött kb. 10 díjat és még több jelölést, tavaly nyáron az amerikai mozikban is bemutatták. A mi vásznainkat sajnos végül elkerülte a Thelma, de sebaj, már teljes pompájában elérhető streamingen, így itt az ideje, hogy górcső alá vegyük ezt a fentiekben is jelzett, úgynevezett „nyugdíjas akciófilmet”.
A sztorija szerint a 93 éves Thelma Post (June Squibb) egyedül él Los Angelesben, miután pár évvel korábban elhunyt szeretett férje. A kissé céltalan életet élő, de a nagyijáért mindenre képes, szerető unokája, Dannny (Fred Hechinger) gyakran meglátogatja, és gondoskodik róla, annak ellenére, hogy a saját életéért nem vállal felelősséget. Bár Thelma közel áll Dannyhez, állandó segítségét egy kissé leereszkedőnek tartja. Egy nap aztán egy telefonos csaló hívja fel Thelmát, Dannynek adva ki magát, és azt állítja, hogy letartóztatták. Thelma az utasításnak megfelelően 10 000 dollárt küld egy helyi címre. Miután a lánya, Gail (Parker Posey) és a veje, Alan (Clark Gregg) is pánikba esnek, Thelma rájön, hogy Danny biztonságban van, és hogy átverték.
Mivel a rendőrség nem tud segíteni, úgy dönt, nem hajlandó hagyni, hogy a csaló megússza a dolgot, és kicselezve a családját, elindul a címre, hogy visszaszerezze a pénzt. A küldetésében segítségére lesz egy régi jó barátja, Ben (Richard Roundtree), akit a nyugdíjas otthonában keres fel, igazából elsősorban azért, hogy elkérje (vagy lenyúlja) a kis háromkerekű robogóját.
Ha rá lehet ütni egy mozgóképre a „vérbeli nyugdíjas film” pecsétet, akkor a Thelma egyértelműen az. Margolin ugyanis láthatóan tiszteli az élemedett korúakat, akiknek életviteléből, a velük kapcsolatos hozzáállásból, az irántuk tanúsított lesajnálásból, a modern technikával való viharos kapcsolatukból és persze a fizikai korlátaikból is viccet csinál, de tisztelettel, jó szándékkal, nem elfelejtve, hogy milyen tudás, tapasztalat és bölcsesség van mögöttük/bennük.
A Thelma pedig azért lesz valamivel több (vagy inkább más) a hasonszőrű „szeniorfilmeknél”, mint amilyen pl. a Selyemgubó (1985), a Straight Story (1999), a Schmidt története (2002), A leggyorsabb Indian (2005) vagy a Vén rókák (1979, 2017) – vagyis azok a filmek, amelyekben a főszereplő idős karakterek valami olyan helyzetbe kerülnek, amibe az idősek nem szoktak –, mivel Josh Margolin az akciófilm és a bosszúfilm zsánereit figurázza ki egy kicsit, pontosabban illeszti rá a nyugdíjasok lehetőségeire. Vagyis, ha a Thelmában „akciójelenet” van, az nagyjából annyit jelent, hogy Thelma a robogon „száguld” kb. 5-10 km/h-val a nyugdíjas otthon folyosóján, úgy megy végig egy üzlethelyiségen, hogy akciózenére próbál átevickélni egy útjában lévő ágyon vagy egy elédőlt lámpaállványon, s úgy esik csapdába, hogy egyszerűen elesik, és nem tud magától felkelni. A 93 éves asszony számára ezek olyan akadályok, mint Rambónak, John Wicknek vagy John McClane-nek elintézni egy seregnyi rosszfiút, és úgy is éli meg a sikereit, ahogy a keménykötésű ifjabb akcióhősök a magukét.
A Thelma legfőbb fegyvere persze maga a címszereplő, a valóságban is kilencvenpluszos June Squibb (idén novemberben tölti a 96-ot, és sok-sok évet kívánunk még neki), aki szakmailag kétségtelenül egy későn érő típus. 1990-ben, vagyis 61 éves korában jött ki a legelső filmje, a Woody Allen által rendezett Alice, majd olyan filmekben tűnt fel többek között, mint az Egy asszony illata, Az ártatlanság kora, A boldogító nem, a Ha eljön Joe Black, a Schmidt története vagy a Távol a mennyországtól.
Jelenleg ő Hollywood egyik legnépszerűbb idős nénije (amióta Betty White 2021 decemberében elhunyt, pedig pláne) és nagyija, aki állandó karakterszínészként több mint kilencven évesen lett igazi filmsztár és főhős a Thelmával. Olyannyira, hogy ő lett a főszereplője Scarlett Johansson az idei Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütáló első rendezésének, az Eleanor the Greatnek is.
Squibb pedig csodálatosan hozza Thelma karakterét, aki, igen, megszenved a számítógépekkel és okostelefonokkal, de nagyon is az eszénél van, sőt, több mint fifikás, és a korából fakadó fizikai nehézségei sem állhatják útját, ha valamit a fejébe vesz. Tündéri filmecske, érdemes próbát tenni vele.
