KULT
A Rovatból

Egy 93 éves néni az őt átverő unokázós csalók nyomába ered – A Thelma képében megszületett a vérbeli „nyugdíjas akciófilm”

Természetesen egy vicces és megható komédiáról van szó, de Josh Margolin író-rendező bravúrosan parodizálja ki az akciófilmek unalomig ismert kliséit.


Nemrég került fel a SkyShowtime kínálatába ez a kis független gyöngyszem, amelynek ősbemutatójára még 2024 januárjában került sor a Sundance Filmfesztiválon. Majd, miután az év első felét végigturnézta különféle filmes mustrákon, és összegyűjtött kb. 10 díjat és még több jelölést, tavaly nyáron az amerikai mozikban is bemutatták. A mi vásznainkat sajnos végül elkerülte a Thelma, de sebaj, már teljes pompájában elérhető streamingen, így itt az ideje, hogy górcső alá vegyük ezt a fentiekben is jelzett, úgynevezett „nyugdíjas akciófilmet”.

Sőt, kibővítenénk még azzal, hogy egyben „nyugdíjas bosszúfilm” is.

A sztorija szerint a 93 éves Thelma Post (June Squibb) egyedül él Los Angelesben, miután pár évvel korábban elhunyt szeretett férje. A kissé céltalan életet élő, de a nagyijáért mindenre képes, szerető unokája, Dannny (Fred Hechinger) gyakran meglátogatja, és gondoskodik róla, annak ellenére, hogy a saját életéért nem vállal felelősséget. Bár Thelma közel áll Dannyhez, állandó segítségét egy kissé leereszkedőnek tartja. Egy nap aztán egy telefonos csaló hívja fel Thelmát, Dannynek adva ki magát, és azt állítja, hogy letartóztatták. Thelma az utasításnak megfelelően 10 000 dollárt küld egy helyi címre. Miután a lánya, Gail (Parker Posey) és a veje, Alan (Clark Gregg) is pánikba esnek, Thelma rájön, hogy Danny biztonságban van, és hogy átverték.

Mivel a rendőrség nem tud segíteni, úgy dönt, nem hajlandó hagyni, hogy a csaló megússza a dolgot, és kicselezve a családját, elindul a címre, hogy visszaszerezze a pénzt. A küldetésében segítségére lesz egy régi jó barátja, Ben (Richard Roundtree), akit a nyugdíjas otthonában keres fel, igazából elsősorban azért, hogy elkérje (vagy lenyúlja) a kis háromkerekű robogóját.

Már a fenti summázat is egy imádnivaló filmecskét ígér, a színészből lett író-rendező Josh Margolin első játékfilmje pedig ki is aknázza az alapsztoriban rejlő lehetőségeket.

Ha rá lehet ütni egy mozgóképre a „vérbeli nyugdíjas film” pecsétet, akkor a Thelma egyértelműen az. Margolin ugyanis láthatóan tiszteli az élemedett korúakat, akiknek életviteléből, a velük kapcsolatos hozzáállásból, az irántuk tanúsított lesajnálásból, a modern technikával való viharos kapcsolatukból és persze a fizikai korlátaikból is viccet csinál, de tisztelettel, jó szándékkal, nem elfelejtve, hogy milyen tudás, tapasztalat és bölcsesség van mögöttük/bennük.

A Thelma pedig azért lesz valamivel több (vagy inkább más) a hasonszőrű „szeniorfilmeknél”, mint amilyen pl. a Selyemgubó (1985), a Straight Story (1999), a Schmidt története (2002), A leggyorsabb Indian (2005) vagy a Vén rókák (1979, 2017) – vagyis azok a filmek, amelyekben a főszereplő idős karakterek valami olyan helyzetbe kerülnek, amibe az idősek nem szoktak –, mivel Josh Margolin az akciófilm és a bosszúfilm zsánereit figurázza ki egy kicsit, pontosabban illeszti rá a nyugdíjasok lehetőségeire. Vagyis, ha a Thelmában „akciójelenet” van, az nagyjából annyit jelent, hogy Thelma a robogon „száguld” kb. 5-10 km/h-val a nyugdíjas otthon folyosóján, úgy megy végig egy üzlethelyiségen, hogy akciózenére próbál átevickélni egy útjában lévő ágyon vagy egy elédőlt lámpaállványon, s úgy esik csapdába, hogy egyszerűen elesik, és nem tud magától felkelni. A 93 éves asszony számára ezek olyan akadályok, mint Rambónak, John Wicknek vagy John McClane-nek elintézni egy seregnyi rosszfiút, és úgy is éli meg a sikereit, ahogy a keménykötésű ifjabb akcióhősök a magukét.

Ebből adódik tehát a Thelma humora, ami nem a nézők hangos hahotáira áhítozik, inkább csak széles mosolyt csal az arcukra, amelybe természetesen időnként a meghatottság is belevegyül majd.

A Thelma legfőbb fegyvere persze maga a címszereplő, a valóságban is kilencvenpluszos June Squibb (idén novemberben tölti a 96-ot, és sok-sok évet kívánunk még neki), aki szakmailag kétségtelenül egy későn érő típus. 1990-ben, vagyis 61 éves korában jött ki a legelső filmje, a Woody Allen által rendezett Alice, majd olyan filmekben tűnt fel többek között, mint az Egy asszony illata, Az ártatlanság kora, A boldogító nem, a Ha eljön Joe Black, a Schmidt története vagy a Távol a mennyországtól.

Sokan az Agymenőkből jegyezhették meg, mivel ő alakította Sheldon Meemaw-ját az egyik epizódban, illetve az első és eddigi egyetlen Oscar-jelölését is 84 éves korában kapta a 2013-as Nebraskában nyújtott csodálatos alakításáért.

Jelenleg ő Hollywood egyik legnépszerűbb idős nénije (amióta Betty White 2021 decemberében elhunyt, pedig pláne) és nagyija, aki állandó karakterszínészként több mint kilencven évesen lett igazi filmsztár és főhős a Thelmával. Olyannyira, hogy ő lett a főszereplője Scarlett Johansson az idei Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütáló első rendezésének, az Eleanor the Greatnek is.

Squibb pedig csodálatosan hozza Thelma karakterét, aki, igen, megszenved a számítógépekkel és okostelefonokkal, de nagyon is az eszénél van, sőt, több mint fifikás, és a korából fakadó fizikai nehézségei sem állhatják útját, ha valamit a fejébe vesz. Tündéri filmecske, érdemes próbát tenni vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Bakacsi Béla
A népszerű táncdalénekes felejthetetlen dalai mellett menedzserként többek között Presser Gáborral, Koncz Zsuzsával, Zoránnal és az R-Go-val is együtt dolgozott. 83 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. szeptember 23.



83 éves korában elhunyt Bakacsi Béla táncdalénekes, zenei menedzser – tudatta a művész Facebook-oldalán a lánya.

Bakacsi Béla 1942-ben született Újpesten. 1961-ben tűnt fel a Ki mit tud?-ban, ahol kategóriájának győztese lett. A következő évben képviselhette hazánkat a Helsinkiben megrendezésre kerülő Világifjúsági Találkozón (VIT) is. 1966-ban az elsőként megrendezett Táncdalfesztivál közönségdíjasa lett.

A 70-es években főleg külföldön kamatoztatta tehetségét. A rendszerváltás után megalapította az Akkord Kulturális Szolgáltató Irodát, koncertszervezéssel és menedzseléssel foglalkozott 2011-ig. Közben rövid ideig könnyűzenei könyvkiadással is. Együtt dolgozott többek között Komár Lászlóval, Zoránnal, Szigeti Ferenccel, Koncz Zsuzsával, Presser Gáborral és a Locomotiv GT-vel, a Fonográf együttessel, a V’Moto-Rockkal, a Hungáriával és az R-GO–val is.

Bakacsi Béla számos feldolgozást is énekelt: olyan dalokat ismerhettünk meg magyarul az előadásában, mint a mint a Quando-quando, O Sole Mio, Quando m'innamoro, a My Way vagy az Ave Maria.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Colin Farrell, Margot Robbie és a nulla kémia esete – A Mágikus, merész, meseszép utazás se nem mágikus, se nem merész, és a meseszéptől is távol van
Talán a Modoros, mesterkélt, mézesmázos utazás találóbb cím lett volna. Legalább a jó szándék megvolt…


A csak szimplán Kogonada művésznéven futó, szöuli születésű, amerikai rendező-forgatókönyvíró (aki Park Joong Eun néven született) új filmjét sokan várták, mivel számtalan videóesszéjével, rövidfilmjével, valamint az első két egész estés darabjával, a 2017-es Columbusszal és a 2021-es Búcsú Yangtóllal rengeteg rajongót szerzett a független filmes szférában. Ráadásul most nagy stúdiófilmet (Sony) forgathatott két világsztárral (Colin Farrell és Margot Robbie), méghozzá egy olyan zsánerben (romantikus fantasy), amelyhez abszolút megvolt az érzékenysége, és ami képileg is tágas játszóteret biztosít számára.

A Mágikus, merész, meseszép utazás lehetett volna a következő Az élet csodaszép (1946), Nagy hal (2003), Ház a tónál (2006) vagy Időről időre (2013).

Úgy tűnik azonban, hogy Kogonada csak akkor jó, ha ő maga írja a saját sztorijait, most először fordult elő ugyanis, hogy más szkriptjéből dolgozott: Seth Reiss eredeti forgatókönyve adta fel a leckét rendezőnknek, akinek bele is tört a bicskája a papíron minden bizonnyal mágikusnak tűnő, a vásznon azonban keményen feszengős giccsbe forduló történetbe.

David (Farrell) épp egy esküvőre készül, ám a kocsija kerékbilincset kap, egy gyanúsan elhelyezett röplap pedig egy furcsa autókölcsönzőbe vezeti, ahol Phoebe Waller-Bridge és Kevin Kline egy igen kínosan jópofizó, de legalább rettenetesen humortalan jelenetben rátukmálnak egy régi autót s hozzá egy GPS-t. Az esküvőn David megismerkedik Sarah-val (Robbie), és rögtön fellángol köztük valami, aminek persze ilyen gyorsan még nem engednek, így más férfi megy fel az est végén Sarah szobájába. Másnap azonban lerobban a lány kocsija, a személy szerint Davidhez beszélő GPS pedig arra utasítja, hogy vegye fel őt, majd különböző, a természetben álló ajtókhoz irányítja őket, amelyeken belépve valamelyikük múltjában találják magukat, az életük egy-egy fontos pontján, ami érzelmileg anno nagy hatással volt rájuk.

Szóval a címbeli utazás ezt a kis túrát fejezi ki, amelynek során egyik ajtótól autóznak a másikig, azokban újraélik életük egy korábbi fejezetét, két ajtó között pedig eszmét cserélnek az élményeikről, magukról, a párkapcsolataikról, a családjukról, az élethez való hozzáállásukról.

S talán mindeközben szövődik köztük valami komoly, ami már régen kijárt volna nekik.

Leírva tényleg nem fest rosszul, ebből azért valóban ki lehetett hozni valami mágikusat, merészet és meseszépet, ráadásul két csúcsszínészt sikerült megnyerni hozzá, akik amúgy bármit el tudnak játszani. Vagy mégsem? A kémiát, vibrálást kettejük között legalábbis nem sikerült érzékeltetniük…

A film első fele kifejezetten kellemetlen jelenetekkel bombázza a nézőt. Érezni, hogy Kogonada próbálja ezt az egészet megtölteni varázslattal (kapásból el kell engedjük a valóságot, szóval, ha valakinek ez nem megy, már itt elveszett), de inkább csak modoros és mesterkélt képsorok sorjáznak megállás nélkül.

Az iskolai musicalszcéna talán a csúcs, ami annyira cuki és jópofa akar lenni, hogy egyszerűen nevetségessé válik.

Mindennek tetejébe valamilyen furcsa oknál fogva a forgatókönyv tele van trágár beszéddel (lehet, hogy ezt akarta jelenteni a címbeli merész?), a káromkodásokat azonban egy ilyen műfajú film idegen testként veti ki magából, és csak fokozza a nézőkben már erősen felgyülemlett zavartságot.

Szerencsére azért pozitívum is akad, hiszen Kogonada egyáltalán nem tehetségtelen filmes, ő még egy ilyen félrement projektben is képes megvillanni, még ha csak egy rövid időre is. A Mágikus, merész, meseszép utazás második fele már sokkal nézhetőbb, ha úgy tetszik, jobb, mint az első, ekkorra kezdenek elfogyni a kínos cukiskodások és álbölcsességek, valamint a felesleges trágárkodás, sőt, időnként néhány egészen szép és megható jelenetet is kapunk.

Az egyik ilyen, működő drámai mélységgel bíró, jól megírt pillanat a kórházi beszélgetés David és az apja (Hamish Linklater) között, David születésekor.

Vagy említhetnénk még Sarah és az anyja (Lily Rabe) közös jelenetét is. Szomorkásak, de őszinték, és nem hatnak álságosnak. Kár, hogy nem ilyenekkel volt tele a film.

A Mágikus, merész, meseszép utazás az év egyik nagy, akár Oscar-várományos filmje is lehetett volna az alkotókból kiindulva, épp ezért nagy csalódás, hogy végül egy ízig-vérig giccses és hamisan merengő, a nézőkből foggal-körömmel könnyet kicsikarni próbáló kudarc lett belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Pogány Induló új klipjében Marsi Anikó is feltűnik
Szirmai Marcell hatalmas stábbal készült új produkciója máris komoly nézettséget ért el, és a legfelkapottabb zenék toplistájára került.


A szegedi születésű Szirmai Marcell, művésznevén Pogány Induló új klippel jelentkezett. A Fonogram- és Artisjus-díjas magyar rapper egy nap alatt máris felkerült a legfelkapottabb zenék listájára, kedd este már a harmadik helyen állt.

Legújabb, sokszereplős klipjében egy rövid időre feltűnik Marsi Anikó is, aki egy tévéhiradóban beszélt arról, hogy Szirmai Marcell egy borfesztiválon "vállalhatatlanul" viselkedett.

A kommentelők szerint a dal és a klip is "zseniális, brutál, ütős" lett.

VIDEÓ: Pogány Induló - Lelkem, Nyugodj!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a búcsú ideje! A Downton Abbey: A nagy finálé lordjai, ladyjei és személyzete utoljára rabolják el a szívünket
A 2010-ben indult sorozat után 15 évvel megérkezett a mozifilmes franchise harmadik, egyben záróepizódja, a rajongóknak pedig jó hír: örömkönnyek hullanak majd a mozikban!


2010-ben indult világhódító útjára a Downton Abbey című sorozat, amely Julian Fellowes kreálmánya, a színészből forgatókönyvíróvá vált alkotóé, aki korábban olyan filmek szkriptjeiért volt felelős, mint pl. a 2001-es Gosford Park (ez volt az első mozifilmje, és rögtön Oscar-díjat kapott érte a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában), a Hiúság vására (2004), a Cserbenhagyás (2005), Az ifjú Viktória királynő (2009), Az utazó (2010) vagy a 2013-as Rómeó és Júlia. Vagyis tisztán látható, hogy a kosztümös, történelmi darabok és az angol arisztokraták életének bemutatása szó szerint előkelő helyet foglaltak el az érdeklődési körében. A Downton Abbey megalkotásához minden bizonnyal a Gosford Parkból vett ihletet, tekintve, hogy abban is egy angol nemesi ház mindennapjaiba nyertünk betekintést az arisztokrata család és a cselédek szemszögéből, bár ott egy Agatha Christie-szerű gyilkossági ügy volt a középpontban, szóval egy vérbeli „ki tette”-film pergett a szemeink előtt, a Downton Abbey mindebből csak a közeget vette át.

A 2010 és 2015 között hat évadot megélt széria gyorsan óriási rajongótáborra tett szert, így, amikor bejelentették, hogy a sorozat lezárulta után négy évvel, 2019-ben egy egész estés Downton Abbey-film kerül a mozik vásznaira, a fanok repesni kezdtek a boldogságtól.

A Crawley família és udvartartásának sztorija folytatódik! Nem is volt meglepő, hogy az első mozifilm óriási sikert aratott: a 13 millió dolláros költségeire világszinten 194,6 milliót keresett csak a vásznakról.

Három évet kellett várni a folytatásra, amelynek mozis szereplésének az időközben lezajlott Covid-járvány nyilván nem tett jót, de a Downton Abbey: Egy új korszak (2022) még így is összegyűjtött 92,6 millió dollárt. S mivel úgy tűnik, a magyaron kívül, úgy tűnik, az angol igazság is három, ezért Crawley-ék sem kerülhették el a trilógiává duzzadást, így újabb három év után most került mozikba az utolsó epizódnak ígért A nagy finálé.

Sajnos időközben a sorozat és a filmek egyik legnépszerűbb karakterét, a Lady Violet Crawley-t alakító Maggie Smith 2024. szeptember 27-én, 89 évesen elhunyt, így a harmadik részben már nem tudott részt venni, s hozzájárulni csípős beszólásaival a nagy egészhez.

A nagy finálé azonban természetesen nem feledkezett meg róla, és tisztelettel adózik több jelenetben is a karakter s egyben a kétszeres Oscar-díjas színésznő előtt.

Az új sztori szerint egyébként 1930-ban Londonban a Crawley család – Mary (Michelle Dockery) – kivételével megnézi a Guy Dexter (Dominic West) főszereplésével készült új Noel Coward-darabot (Arty Froushan). A színfalak mögött találkoznak Dexterrel, Cowarddal és a korábbi Downton-i komornyikkal, Thomas Barrow-val (Robert James Collier), aki most Dexter asszisztense és élettársa. Másnap a Crawley család Lady Petersfield (Joely Richardson) bálján tartózkodik, amikor hírt kapnak Mary és Henry Talbot válásáról. Lady Petersfield arra kényszeríti Maryt, hogy azonnal távozzon, mert a királyi család tagjai is várhatók, és egy elvált nő ne hozzon szégyent a házára.

Robert (Hugh Bonneville) és Cora (Elizabeth McGovern) visszatérnek Downton Abbey-be, míg Mary a Grantham Házban marad, hogy fogadja Cora bátyját, Harold Levinsont (Paul Giamatti) Amerikából. Haroldot Gus Sambrook (Alessandro Nivola), egy pénzügyi tanácsadó kíséri, aki állítólag megmentette Haroldot az anyagi csődtől azzal, hogy a Wall Street-i tőzsdekrach előtt kivonta a befektetéseit a tőzsdéről.

Sambrook és Mary azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, és hamarosan az ágyban kötnek ki.

A társaság ezután Downton Abbey-be utazik, ahol Harold Cora megdöbbenésére elárulja, hogy rossz befektetésekkel elszórta az anyjuk vagyonát. Így Downton megmaradt pénzét szeretné befektetni, hogy megtérüljenek a veszteségei, és visszafizethesse az adósságát Sambrooknak.

És ez még csak az alapsztori, hiszen ahány karakter, annyi sors és annyi történet, márpedig karakterből van elég a Downton Abbey-ben. Olyan sok, hogy egy mozifilm 124 perce alatt nem is juthat elegendő idő mindenkire, így nem is tud igazi mélységbe menni Fellowes forgatókönyve. Amit azonban a franchise rajongói megszoktak és megszerettek, azt tokkal-vonóval hozza így is. Kellemes néznivaló marad A nagy finálé, amelyben nem sok konfliktus adódik, de ha mégis, azok is viszonylag gyorsan megoldódnak. Negatív karakterből sem találni sokat, ebben a világban szinte mindenki kedves és szimpatikus, a nemesek jól bánnak a cselédekkel, és megbecsülik őket, akik szintén felnéznek a munkaadóikra.

A Downton Abbey sikere és népszerűsége nem is feltétlenül a szenzációhajhászásban és a hatalmas fordulatokban keresendő.

Sokkal inkább abban, hogy a nézők megszerették ezeket a karaktereket, így szívesen lesnek bele a mindennapjaikba, és úgy érezhetik, mintha ők is családtagok lennének, akár az arisztokraták, akár a személyzet berkeiben.

A nagy finálé sem hoz forradalmat a franchise-on belül, nincs benne semmi olyasmi, amit ne láttunk már volna a sorozat hat évada vagy az eddigi két mozifilm alatt, mégis széles mosollyal nézik majd végig a rajongók, mert az a bizonyos Downton Abbey-varázslat ezúttal is tisztán érezhető a kastély falai között.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk