Vannak azok a vígjátékok, amikben annyi megdöbbentő, béna és kellemetlen dolgot művelnek a szereplők, hogy nem bírsz nem nevetni rajta. És vannak azok, amiknek egyszerűen csak kedves és szórakoztató hangulatuk van, amitől végül jobb kedved lesz. Szerintem alapvetően ezeket keressük, amikor egy vígjátékra kattintunk. Hát erre a filmre sajnos egyik megállapítás sem igaz, a romantika sem pezseg benne, és drámának sem mondanám. Pedig az ötlet nem rossz.
Eddie Murphy és Jonah Hill régi motorosok, és valószínűleg unják már a klasszikus vígjáték formát.
Az utóbbi időben mindketten tűntek már fel olyan filmben, ami a szórakoztatásnál jóval többet adott: Eddie Murphy például a 2019-ben a Dolemite Is My Name-ben, Jonah Hill pedig a 2021-es Don't Look Up-ban.
Mindkét film a Netflixre készült, szóval akár közös alkotásuk, A magadfélék is mozoghatott volna ezen a vonalon.
A történetről röviden:
Adott egy fehér, zsidó srác, Ezra (Jonah Hill), aki megismer egy fekete, muszlim lányt, Amirát (Lauren London). Egymásba szeretnek, de a családok összeismertetése természetesen nem zajlik zökkenőmentesen. Ezra anyja, Shelley (Julia Louis-Dreyfus), és Amira apja, Akbar (Eddie Murphy) gyakorlatilag minden próbálkozásukra a lehető legrosszabbul reagálnak, és ezek a balul elsült találkozások, beszélgetések adják a film gerincét.
Klisés az alap, de alapvetően alkalmas lenne szórakoztatásra, hiszen a különböző kultúrák és generációk találkozása örök humorforrás. De ez a film mintha nem is szeretne igazán vicces lenni.
Dobnak ránk pár erőltetett, kétbalkezes, dadogós és drogozós poént, de a film legnagyobb részében abszolút nem cél a néző megnevettetése (vagy ha az volt a cél, akkor valamit nagyon rosszul csináltak).
Ráadásul ahhoz, hogy értsük a beszélgetéseket, és olykor el tudjunk mosolyodni Jonah Hill dumáján, értenünk kell a popkulturális utalásokat.
Ha nem vágjuk, hogy kicsoda Drake, vagy ha nem láttuk a Tron és a Jucie című filmeket, esélyünk sem lesz érezni a poént.
(Mondjuk én úgy, hogy képben voltam ezekkel sem nevettem fel...)
Alapvetően feliratos verzióban próbáltam elkapni a fonalat, de néha kíváncsiságból meghallgattam a magyar verziót is. Szerencsére a szöveg nem lett nagyon kiforgatva, magyarosítva, úgyhogy ha az ember tényleg nem érti, hogy mire próbálnak utalni, az azért van, mert főként az amerikai kultúrából merít.
Továbbá a fekete és a zsidó öntudat boncolgatása annyira sokszor, sokféleképpen és hosszan jön elő, hogy Közép-európai tapasztalatokkal ez szintén lehet túl ködös és megfoghatatlan.
Sokszor nehéz azt is eldönteni, hogy karikatúra-e ez az egész, vagy ténylegesen mélyen bele akar merülni ezekbe a különbségeke és a különböző népcsoportok sérelmeibe. Szinte csak összefeszülős pillanatokat látunk. Mintha a feketék és a fehérek, a muszlimok és a zsidók csak a különbségeket látnák egymásban. Mintha direkt nem vennék észre, hogy csak szimplán emberek mindannyian.
Ettől függetlenül a színészekre nem lehet különösebben panasz.
Julia Louis-Dreyfus például tökéletes alakítja a zsidó anyukát, aki nagyon trendinek, haladó szelleműnek és érdeklődőnek hiszi magát, de közben inkább sértő és iszonyat kellemetlen.
Igazi boomer, akit nem lehet visszafogni, pedig egyáltalán nem esik jól hallgatni, mert baromira nem vicces. Tudjuk, hogy ez a szerepe, de ettől még szarul esik.
Az örömapa meg a fekete öntudatot tolja túl. Faarccal és keményen.
Érdekes amúgy Eddie Murphy-t ilyen szerepben látni. Talán egy még drámaibb, még érzékenyebb, még komolyabb filmben izgalmas is lehetne ez az arca.
Jonah Hill és Lauren London között nem forr a levegő, de nekem szimpatikus, hogy végre nem tökéletes emberek alakítják a szerelmespárt egy filmben.
És bár a karakter nem ad neki elég teret rá, de Jonah Hill az egyetlen, aki egy kicsit tényleg vicces, szerethető, és olykor igazi embernek tűnik.
És sajnos ez a legnagyobb bók amit mondani tudok, mert összességében a film semmiből nem ad eleget. Nem nevettet meg, de elgondolkodtatni sem fog hosszútávon, mert ahhoz meg nem mélyül el rendesen.
Szépek a képek, jók a zenék, szeretni akarod a színészeket is, de az általuk megformált karakterek cselekedeteitől és mondataitól csak folyamatosan kellemetlenül érzi magát az ember.
És nem „felröhögök mert annyira kellemetlen”, csak simán kellemetlen.
A film végét azért nem lövöm le, de nyilván nem kell katartikus, fordulatos befejezésre számítani. A végső megoldás is elég random és lapos.
Talán pár tanulságot azért elvihetünk magunkkal a végén (vagy legalábbis a film is megerősít bennünket ezekben a dolgokban).
Soha nem fogjuk tudni pontosan beleképzelni magunkat a másik helyzetébe. Például fehér zsidóként senki nem fogja átérezni azoknak a feketéknek a helyzetét, akiknek a dédanyja még rabszolga volt.
De fontos az érzékenyítés, és fontos, hogy ezekről a témákról újra és újra szó essen, és pont egy félig vicces, félig komoly film segíthetne is ebben… De akkor ennél jóval összeszedettebbnek és érzékenyebbnek kellene lennie, és nem csak kliséket puffogtatnia.
Vannak azok a vígjátékok, amikben annyi megdöbbentő, béna és kellemetlen dolgot művelnek a szereplők, hogy nem bírsz nem nevetni rajta. És vannak azok, amiknek egyszerűen csak kedves és szórakoztató hangulatuk van, amitől végül jobb kedved lesz. Szerintem alapvetően ezeket keressük, amikor egy vígjátékra kattintunk. Hát erre a filmre sajnos egyik megállapítás sem igaz, a romantika sem pezseg benne, és drámának sem mondanám. Pedig az ötlet nem rossz.
Eddie Murphy és Jonah Hill régi motorosok, és valószínűleg unják már a klasszikus vígjáték formát.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ilyen durva baki még nem volt hazai koncerten – Ütős electrocore-élmény lehetett volna, durva csalódásba fordult az Electric Callboy koncertje
Azon szerencsések, vagy szerencsétlenek közé tartozom, akik harmadjára láthatták élőben Budapesten egyik kedvenc zenekarukat, az Electric Callboy-t. A német szupersztár zenekar tarol a Spotify-on, a YouTube-on, a közbeszédben – de valahogy ez élőben nem sikerül. Magyarországon pedig harmadjára is kudarcot vallott a project.
Először 2022-ben voltam Electric Callboy koncerten, akkor még a Petőfi-híd melletti Barba Negra Trackben, ahol ugyan a hangulat tökéletes volt, az idő azonban ellenünk dolgozott. Szakadt az eső, fáztunk, csúsztunk a sárban, de kitartottunk, még úgy is, hogy a zenekar kettő helyett csak egy frontemberrel érkezett, mivel a koronavírus elérte a csapat „ordítós” énekesét. Lement a buli, enyhe hiányérzet, de korrekt volt.
Egy évvel később a csepeli Barba Negrában ismét a német electrocore zenekar elé vetettem magam, de a buli élvezhetetlen volt, mivel akárcsak megannyi koncert a kinti Barbában, ez is úgy szólt, mintha egy liftben hallgattam volna a performanszt. Éppen ezért nagyon vártam, hogy rendes körülmények között, egy arénában is szem- és fültanúja lehessek egy koncertjüknek. Ez a nap eljött, azonban olyan csalódást okozott, mint korábban semmi.
Csalódás a köbön
Az MVM Dome adott otthont a bulinak, de hiába mentek el az állójegyek, ülőhelyből maradt bőven, sőt, a felső szektorokat le is zárták. Így sem telt meg a koncertterem, de éppen elegen gyűltünk össze ahhoz, hogy egy tökéletes estét varázsoljunk az Üllői út szórakoztatóipari arénájába. De nem sikerült. Nagyon nem.
Két énekes van, de nem szól az egyik mikrofon. Ez egy falunapon, vagy egy klubkoncert első dalánál előfordul, de persze ezt összeszorult gyomorral és kellően megemelkedett vérnyomással azonnal orvosolják a helyi technikusok. Most azonban tanúi lehettünk annak, hogy egy egész koncerten keresztül nem szól az egyik frontember mikrofonja, sőt, nagyjából három másodpercre az egész zenekar elnémult az egyik dal kellős közepén. Ez egy külföldi csúcsprodukciónál, többtízezres jegyáraknál, többtízezres nézőszámnál baromi ciki.
Az pedig, hogy a kicsit több mint másfél órás koncert alatt semmit sem változott a helyzet, kifejezetten felháborító.
Annak tudatában pláne, hogy milyen lehetett volna a buli.
A zenekar fénykorát éli, jobbnál jobb dalokkal rukkolnak elő, érződik rajtuk, hogy megtalálták a „hangjukat”. Egy átlagos metálzenekarból korunk egyik, ha nem a legjobb electrocore zenekarává nőtték ki magukat. A színpadi jelenlétük több mint kiváló, érezhető a német precizitás, minden percre pontosan ki van találva, így nyújtják a maximális élvezetet a közönség számára. Természetesen a pirotechnikán sem spóroltak, tűz, füst, konfetti, mindent ellőttek, amit kell – ám az igazán nagy durranás elmaradt.
Ezek nem örömkönnyek
A zenekar az összes slágerét eljátszotta a magyar közönségnek, de sajnos alkalmanként csak találgatni lehetett a hangnemet, a főének dallamai nélkül egy masszív zúzdát és egy értelmezhetetlen kását hallottunk. Ez szerencsére nem szegte kedvét a nagyérdeműnek, kitartóan tapsoltunk és ordítottunk a dalok között, de érezhető volt a csalódottság. A koncert kiemelkedő pillanatai közé tartozott egy semmiből berobbanó Dj szett, valamint a viszonylag új dobos, Frank Zummo szólója. Érdekesség, hogy Zummo korábban a Sum41 dobosa volt, az Electric Callboy pedig feldolgozta a Still Waiting című klasszikust, amit minden idei koncerten eljátszanak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy vegyes közönségnek játszott a zenekar. Aki eljött a koncertre, tudta, mire vállalkozik. Kőkemény breakdown-ok, masszív screamelés, valamint nyugtató jelleggel dallamos refrének. Ebből azonban most pont a dallamos részek maradtak ki.
A zenekari tagok minden koncerten magukra öltik a videóklipekben használt jelmezeket, ez persze most sem maradhatott el, sőt, a közönségből többen is bundesliga-séróval, susogós melegítőben virítottak, ünnepelvén a Hypa Hypa, vagy a Pump It című slágereket, a legnagyobb ovációt azonban a gombahajú, fehér szettes We Got The Moves kapta, amely a koncert záródalaként szolgált.
Röviden összefoglalva, a látvány fantasztikus, a zenekar csodálatos, az ötlet kiemelkedő, a hangosítás kritikán aluli. És ez sajnos elég ahhoz, hogy megöljön egy olyan bulit, amit mindannyian át szeretnénk élni, legalább egyszer.
Először 2022-ben voltam Electric Callboy koncerten, akkor még a Petőfi-híd melletti Barba Negra Trackben, ahol ugyan a hangulat tökéletes volt, az idő azonban ellenünk dolgozott. Szakadt az eső, fáztunk, csúsztunk a sárban, de kitartottunk, még úgy is, hogy a zenekar kettő helyett csak egy frontemberrel érkezett, mivel a koronavírus elérte a csapat „ordítós” énekesét. Lement a buli, enyhe hiányérzet, de korrekt volt.
Egy évvel később a csepeli Barba Negrában ismét a német electrocore zenekar elé vetettem magam, de a buli élvezhetetlen volt, mivel akárcsak megannyi koncert a kinti Barbában, ez is úgy szólt, mintha egy liftben hallgattam volna a performanszt. Éppen ezért nagyon vártam, hogy rendes körülmények között, egy arénában is szem- és fültanúja lehessek egy koncertjüknek. Ez a nap eljött, azonban olyan csalódást okozott, mint korábban semmi.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Órákon belül kezdődik a Stranger Things utolsó évada - ezt lehet tudni a sorozat befejező részeiről
Az új évadot három részletben, a teljes ünnepi szezonra elosztva kapják meg a rajongók. A színészek szerint a lezárás annyira megrázó, hogy a forgatókönyvet olvasva is elérzékenyültek.
Hálaadás, karácsony, szilveszter: három ünnep, egyetlen hatalmas búcsú. A Netflix a teljes ünnepi szezont a Stranger Things fináléjának szenteli. Az utolsó évad első négy része magyar idő szerint november 27-én, hajnali 2-kor debütál, karácsonykor érkezik a következő három epizód, a végső, mindent lezáró fejezet pedig szilveszterkor tesz pontot a hawkinsi rejtélyek végére.
A cselekmény 1987 őszén veszi fel a fonalat, ahol Hawkins városa a korábbi események után katonai karantén alatt áll a megnyílt dimenziókapuk miatt. Tizi bujkál, Vecna pedig eltűnt, a szétszakadt baráti társaság célja pedig egyértelmű: fel kell kutatniuk és végleg meg kell állítaniuk a gonoszt. A Netflix hivatalos TUDUM oldala szerint az epizódcímek már önmagukban is sokat sejtetnek az előttünk álló harcról: The Crawl, The Vanishing of …, The Turnbow Trap, Sorcerer, Shock Jock, Escape From Camazotz, The Bridge és végül a The Rightside Up.
A premier előtt az alkotók, a Duffer fivérek az egyes epizódok hosszával kapcsolatban tiszta vizet öntöttek a pohárba. A ma hajnali csomag részei 54 és 83 perc között mozognak, közülük a negyedik epizód a leghosszabb. Bár korábban arról pletykáltak, hogy minden rész filmhosszúságú lesz, ezt cáfolták: a legtöbb epizód hagyományosabb hosszúságú, a sorozatzáró finálé azonban tényleg monumentális, kicsivel több mint kétórás lesz.
A záróepizódot ráadásul nemcsak az otthoni tévéképernyőn, hanem Észak-Amerikában több mint 350 moziban is átélhetik a rajongók a Netflix-premierrel egy időben.
A befejező évadra visszatér a teljes, jól ismert szereplőgárda, köztük Millie Bobby Brown, Winona Ryder, David Harbour és a többiek, de egy igazi legenda, a Terminátor filmekből ismert Linda Hamilton is csatlakozik a stábhoz.
A búcsú a színészekből is erős érzelmeket váltott ki. „Emlékszem, az emberek írtak, hogy ‘Noah, készülj, ez az évad tetszeni fog’, és amikor a felolvasás előtti napon a zuhany alatt olvastam a forgatókönyvet, csak azt mondtam: ‘Ó, Istenem’… felhívtam anyukámat, és teljesen izgalomba jöttem” – árulta el a People magazinnak Noah Schnapp, aki Will Byerst alakítja. Winona Ryder, a sorozatbeli édesanyja, Joyce Byers is elérzékenyülten beszélt a forgatásról: „Úgy érzem, ebben az évadban mindegyikükkel tölthettem időt, ami hihetetlenül különleges. … Örökké szeretni fogom őket” – nyilatkozta a Netflix hivatalos oldalának.
A grandiózus látványvilág és a monumentális lezárás persze óriási költségekkel is jár. Bár a Netflix hivatalosan nem erősítette meg, iparági becslések szerint
az ötödik évad epizódonként 50-60 millió dollárba, vagyis átszámítva körülbelül 16,5-19,8 milliárd forintba került. A teljes évad költségvetése így megközelítheti a 480 millió dollárt, ami nagyjából 158 milliárd forint.
Shawn Levy executive producer egy interjúban úgy fogalmazott, hogy biankó csekket ugyan nem, de hatalmas összegeket tartalmazó csekkeket kaptak. Aki pedig nem bírja kivárni a magyar idő szerinti hajnali premiert, a Netflix már közzétette az első epizód nyitójelenetét, amelyben az első öt percet lehet megnézni:
Hálaadás, karácsony, szilveszter: három ünnep, egyetlen hatalmas búcsú. A Netflix a teljes ünnepi szezont a Stranger Things fináléjának szenteli. Az utolsó évad első négy része magyar idő szerint november 27-én, hajnali 2-kor debütál, karácsonykor érkezik a következő három epizód, a végső, mindent lezáró fejezet pedig szilveszterkor tesz pontot a hawkinsi rejtélyek végére.
A cselekmény 1987 őszén veszi fel a fonalat, ahol Hawkins városa a korábbi események után katonai karantén alatt áll a megnyílt dimenziókapuk miatt. Tizi bujkál, Vecna pedig eltűnt, a szétszakadt baráti társaság célja pedig egyértelmű: fel kell kutatniuk és végleg meg kell állítaniuk a gonoszt. A Netflix hivatalos TUDUM oldala szerint az epizódcímek már önmagukban is sokat sejtetnek az előttünk álló harcról: The Crawl, The Vanishing of …, The Turnbow Trap, Sorcerer, Shock Jock, Escape From Camazotz, The Bridge és végül a The Rightside Up.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Rita Sahatçiu 1990. november 26-án született egy jómódú koszovói albán családban, Pristinában, a ma már független Koszovó fővárosában. Csupán egyéves volt, amikor a családjával – az édesanyja, Vera, az édesapja, Besnik és a nővére, Elena – elmenekültek otthonról a délszláv háború kitörése idején. Politikai menedéket kértek Londonban, amit megkaptak, ott pedig Besnik megvette a The Queens Arms nevű pubot az észak-londoni Kilburnben. Ezután kezdte el használni a másik családnevét, az Orát (ami időt jelent albánul) a könnyebb megjegyezhetősége miatt. Néhány évvel később Ritának és Elenának kisöccse született, Don. „Londonban felnőve nagyon elfogadottnak éreztem magam. A környék, ahol felcseperedtem, eléggé vegyes volt. Én pedig szerencsés, mert soha nem éreztem magam kívülállónak. Iskolába jártam, és az osztályomban sokféle bevándorló és menekült volt. Különböző kultúrák között nőttem fel, szomáliaiak, németek és albánok mellett, s úgy éreztem, mintha egy csapat lennénk, egy társaság” – emlékezett vissza.
Ora apai nagyapja, a híres színházi és filmrendező Besim Sahatçiu mindig is tudta, hogy az unokájából sztár lesz. A szülei ennek megfelelően Besim kedvenc hollywoodi sztárja, Rita Hayworth után nevezték el.
Rita csupán hatéves volt, amikor csatlakozott a Voices Foundation nevű iskolai kórusprogramhoz. Évekkel később a családi kocsmában tartott nyílt mikrofonos esteken énekelt, és végül részleges ösztöndíjat nyert egy művészeti középiskolába. „A neveltetésem hihetetlenül szabad volt abban az értelemben, hogy ilyen fiatalon elkezdhettem zenélni, és meg tudtam győzni a szüleimet, hogy a zene az én világom, bár számukra csak a tanulás számított. A szüleim nagyon támogattak ebben” – mondta.
Egy nehéz, de jó döntés
Orát azonban a színészet is érdekelte, és ebben is tehetségesnek bizonyult. 14 évesen kapta meg az első szerepeit, miután egy helyi vidámparkban éneklés közben felfedezte őt a svéd zenei producer és dalszerző, Martin Terefe. Pár évvel később, amikor Terefe a stúdiójában járt, összefutott a brit énekessel, Craig Daviddel, ami oda vezetett, hogy Rita lett David egyik háttérénekese.
Sőt, őt választották ki mindössze 19 évesen arra, hogy képviselje az Egyesült Királyságot a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon, ám Rita elutasította az ajánlatot. „Olyan fiatalon ez egy elég nehéz döntés volt.
Még tinédzser voltam, és nagyon éhes a sikerre. De abban a pillanatban úgy éreztem: hű, biztos, hogy ez az én nagy esélyem? Majd úgy döntöttem, nem vállalom... Azt akartam, hogy lemezkiadók szerződtessenek, és igazi művész lehessek.” Az intuíciójára (és leendő menedzsere, Sarah Stennett tanácsára) hallgatott, és abszolút megérte: szinte azonnal öt albumra szóló szerződést kötött Jay-Z lemezkiadójával, a Roc Nationnel.
A világ tetején
A dolgok 2012-ben indultak be igazán, amikor Daniel Stein, azaz DJ Fresh, a brit producer meglátta Orát a Roc Nation promóciós videójában. Kiderült, hogy énekesnőt keresett a Hot Right Now című dalához. Ora csatlakozott a projekthez, és így meglett az első slágere az Egyesült Királyságban. A dal ráadásszámként szerepelt a debütáló albumán, az Orán is, amely végül szintén abban az évben jelent meg. A lemez az Egyesült Királyság eladási listájának első helyén debütált, és Ora karrierje rendesen beindult.
Azóta olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Iggy Azalea, Drake, Ed Sheeran, Charles Hamilton és Liam Payne, illetve olyan filmekben vállalt szerepeket többek között, mint a Harry Potter és az azkabani fogoly (csak statisztaként tűnt fel a háttérben), a Halálos iramban 6, A szürke ötven árnyalata-filmek (Christian Grey húgát, Miát játszotta), a Mélyütés, a Pokémon – Pikachu, a detektív, az Utódok – Vörösök felemelkedése, az Ólomkatona vagy a Túl sok című idei sorozat, amiben önmagát alakította. De fellépett Barack Obama volt amerikai elnök előtt, Teréz anya pápai szentté avatásán a Vatikánban, az Oscar-gálán és a koszovói függetlenség 10. évfordulójának ünnepségén is. Kinevezték őt az UNICEF brit nagykövetévé és Koszovó tiszteletbeli nagykövetévé, ami szerinte azt jelenti, hogy: „Fel kell tennem az országomat a térképre, és meg kell győznöm az embereket, hogy ez is egy gyönyörű hely, és érdemes meglátogatni.” Annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt lemondott az Eurovízióról, végül karriert épített ki a tévés tehetségkutató műsorokban is, mivel benne volt a The Voice-ban, az X-Faktorban, a The Masked Singerben és az America’s Next Top Modelben is.
Eddig három stúdióalbumot adott ki, az Orát 2012-ben, a Phoenixet 2018-ban, a You & I-t pedig 2023-ban. A legutóbbi zenei turnéját még a Covid előtt, 2019-ben tartotta, mostanában pedig inkább a színészkedésre koncentrál, mivel több filmje is készül.
A He Bled Neon című akció-thrillerben például Paul Wesley-vel (Vámpírnaplók) és Josh Hollowayjel (Lost – Eltűntek) játszik majd együtt, a Voltron című, Rawson Marshall Thurber (Családi üzelmek, Központi hírszerzés, Felhőkarcoló) által rendezett sci-fi-fantasyben egyenesen Superman, azaz Henry Cavill partnere lesz (ez a két film már utómunkálati fázisban van), jelenleg pedig a Viqueens című animációs filmet készíti, pontosabban abban lesz az egyik főszereplő, Hedvig szinkronhangja
Fordított szerepek
Ora egyébként spirituálisnak tartja magát, de vallásosnak nem, természetesen beszél albánul, és hatalmas rajongója az angol Manchester City futballklubnak.
2013-ban jött össze a skót DJ-vel, Calvin Harrisszel, akivel 2014 júniusáig járt. Majd 2016-ban az amerikai zenész Andrew Watt rabolta el a szívét, akivel három évig volt együtt, 2019 októberéig, igaz, volt közben egy kb. négy hónapos mosolyszünet. 2021-ben azonban jött a nagy szerelem, méghozzá a nála 15 évvel idősebb, Oscar-díjas új-zélandi filmrendező, Taika Waititi (aki olyan filmeket készített többek között, mint a Hétköznapi vámpírok, a Vademberek hajszája, a Jojo nyuszi, A győztes gól, valamint a Thor: Ragnarök és a Thor: Szerelem és mennydörgés) személyében. 2022 augusztusában házasodtak össze, és jelenleg Los Angelesben élnek.
Mint kiderült, egy rögtönzött szertartás keretében kötötték össze az életüket, amit mindössze két hét alatt szerveztek meg. Ez azután történt, hogy az énekesnő egy Palm Springs-i kirándulásuk során feltette a nagy kérdést a szerelmének. „Megkérte a kezemet, én pedig rögtön igent mondtam” – mesélte Waititi.
A villámceremóniára a saját Los Angeles-i otthonukban került sor, amelyen mindössze nyolc ember vett részt, csak a legközelebbi barátok és családtagok, valamint a külföldön élő szülők Zoomon keresztül. A menyasszony három különböző ruhát viselt, amiket az ismert divattervező, Tom Ford álmodott meg. Ritát a nővére, Elena kísérte az oltárhoz, a szertartás után pedig, immár friss házasokként az egyik barátjuk házába mentek ünnepelni, ahol többek között egy Elvis-imitátorral lepték meg őket.
Rita Sahatçiu 1990. november 26-án született egy jómódú koszovói albán családban, Pristinában, a ma már független Koszovó fővárosában. Csupán egyéves volt, amikor a családjával – az édesanyja, Vera, az édesapja, Besnik és a nővére, Elena – elmenekültek otthonról a délszláv háború kitörése idején. Politikai menedéket kértek Londonban, amit megkaptak, ott pedig Besnik megvette a The Queens Arms nevű pubot az észak-londoni Kilburnben. Ezután kezdte el használni a másik családnevét, az Orát (ami időt jelent albánul) a könnyebb megjegyezhetősége miatt. Néhány évvel később Ritának és Elenának kisöccse született, Don. „Londonban felnőve nagyon elfogadottnak éreztem magam. A környék, ahol felcseperedtem, eléggé vegyes volt. Én pedig szerencsés, mert soha nem éreztem magam kívülállónak. Iskolába jártam, és az osztályomban sokféle bevándorló és menekült volt. Különböző kultúrák között nőttem fel, szomáliaiak, németek és albánok mellett, s úgy éreztem, mintha egy csapat lennénk, egy társaság” – emlékezett vissza.
Ora apai nagyapja, a híres színházi és filmrendező Besim Sahatçiu mindig is tudta, hogy az unokájából sztár lesz. A szülei ennek megfelelően Besim kedvenc hollywoodi sztárja, Rita Hayworth után nevezték el.
Rita csupán hatéves volt, amikor csatlakozott a Voices Foundation nevű iskolai kórusprogramhoz. Évekkel később a családi kocsmában tartott nyílt mikrofonos esteken énekelt, és végül részleges ösztöndíjat nyert egy művészeti középiskolába. „A neveltetésem hihetetlenül szabad volt abban az értelemben, hogy ilyen fiatalon elkezdhettem zenélni, és meg tudtam győzni a szüleimet, hogy a zene az én világom, bár számukra csak a tanulás számított. A szüleim nagyon támogattak ebben” – mondta.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Egy VIII. kerületi ereszcsatornára ragasztott üzenet mélyen megindította a friss irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót, aki hivatalos oldalán reagált a gesztusra:
„Drága magányos, fáradt, érzékeny olvasók a Dankó utcában! Isten tartson meg titeket sokáig a kegyeiben!”
A 24.hu írta meg, hogy a Nobel-díjas íróhoz is eljutott annak az ereszcsatornára ragasztott gratulációnak a híre, amelyet olvasói helyeztek ki a Dankó utcában. A papírlapon az író arcképe mellett ez a szöveg állt:
„Kedves Krasznahorkai László! A Dankó utca olvasói hálás szívvel gondolnak rád, és gratulálnak a Nobel-díjadhoz! Köszönjük.”
Az eseményről az író hivatalos oldalán számoltak be, ahol a köszöntésről készült fotót és a rá adott választ is közzétették.
„Krasznahorkai Lászlót mélyen megindította a ma délelőtt kiragasztott s alább látható köszöntés. Drága magányos, fáradt, érzékeny olvasók a Dankó utcában! Isten tartson meg titeket sokáig a kegyeiben! KL” – írták a bejegyzésben.
A Svéd Akadémia október 9-én ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai Lászlónak „lebilincselő és látnoki erejű életművéért, amely az apokaliptikus rettegés közepette is a művészet erejét hirdeti.” A nemzetközi sajtóban a díj kapcsán leggyakrabban a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája és a Báró Wenckheim hazatér című műveit, valamint a Tarr Bélával közös munkáit emelték ki.
Krasznahorkai nemrég egy másik Nobel-díjas honfitársával, Karikó Katalinnal is találkozott a budapesti Svéd Nagykövetség vacsoráján. A nagykövetség beszámolója szerint „az este egyben a két Nobel-díjas első, különleges személyes találkozásának is színtere lett.”
A Nobel-hét programja szerint az író december 7-én tart előadást a Svéd Akadémián, a díjátadó ünnepséget pedig december 10-én tartják Stockholmban. A beszédet a Magvető Kiadó könyv formájában is megjelenteti.
Egy VIII. kerületi ereszcsatornára ragasztott üzenet mélyen megindította a friss irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót, aki hivatalos oldalán reagált a gesztusra:
„Drága magányos, fáradt, érzékeny olvasók a Dankó utcában! Isten tartson meg titeket sokáig a kegyeiben!”
A 24.hu írta meg, hogy a Nobel-díjas íróhoz is eljutott annak az ereszcsatornára ragasztott gratulációnak a híre, amelyet olvasói helyeztek ki a Dankó utcában. A papírlapon az író arcképe mellett ez a szöveg állt:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
