Munkácsy élete könyvben
Nagyszüleink kedvelt olvasmánya, a Munkácsy életét bemutató, 1934-ben írt, 1943-ig négy kiadást megérő Harsányi Zsolt: Ecce Homo címet viselő, sokáig hozzáférhetetlen regény most újra olvasóihoz került.
Csomós Éva írása
A Munkácsy triológia budapesti tárlatának alkalmából a Nemzeti Galériában mutatták be az Ecce Homo című, közel hetven éves, újra kiadott regényt, ami a festő életéről, képeinek keletkezési körülményeiről szól.
A Munkácsy néven világhírűvé vált Lieb Mihály sikerei közepette, a fényes franciai palotákban is csak a magyar Miska maradt. A Békéscsabáról Düsseldorfon át Párizsba került művész története már önmagában véve is regényfeldolgozás után kiált.
Harsányi Zsolt író, publicista a harmincas évek elején talán épp ezért írta meg életrajzi regényét.
A magát mélyről felküzdő Munkácsy asztaloslegényből lett híres művész, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította.
Nem csak kiváló festő, hanem a kor legnagyobb „szociológusa” is volt, aki egyaránt ismerte az európai- és a magyar társadalom falusi és városi közösségeit. És mert ismerte, meg is tudta festeni.
Vázlataiból rendkívüli koncentráló képességű, tömör formalátású és kiváló rajzkészségű festőre következhetünk, aki csak és kizárólag saját lelki erejére, képzeletvilágára, festői tudására és hitére támaszkodott.
Talán a triológiát sem triológiának képzelte el, hiszen eredetileg egy újtestamentumi képet készült festeni, és csak hosszas mérlegelés után döntött a Krisztust Pilátus előtt ábrázoló monument mellett. A három kép során a jelenetek nem időrendben követik egymást, mert az utolsóként festett Ecce Homo a második a szenvedéstörténetben, s csak ezután következik a Golgota.
Harsányi regénye jó érzékkel kiválasztott nyersanyagon alapul. A szépen felépített történetben olvasmányosan megírva ismerteti a festő életét. Nem is volt túl nehéz dolga, hiszen Munkácsy életét kiválóan dokumentálták.
Rengeteg levél, önéletrajzi visszaemlékezés, tanulmány és a kortársak memoárjai már éltében kultikussá emelték, Harsányi pedig alaposan, pontosan dolgozza fel ismeretanyagát, saját fantáziájából épp csak annyit merítve, ami kötőanyagként szükséges lehet.
De nem csak a festő sikertörténete rajzolódik ki, hanem egy, a magyarságát minden körülmények között büszkén megőrző és fölvállaló, ezért mindennapos harcokat vívó nagymester regénye is.
A szenvedésnek éppúgy helye van benne, mint az örömnek, szerelmek és barátságok egész sora tárul fel, kudarcból és sikerből egyaránt kijut, de összességében mégis a tehetség és kitartás, munka és betegség, hit és remény regénye az Ecce Homo.
