Lehullt a lepel: Bram Stoker az olvasmányaiból szedegette össze Dracula történetét
Bram Stoker (1847-1912) 1897-ben jelentette meg regényét, és könyvéhez készült jegyzeteit már halála után egy évvel elárverezte Londonban a Sotheby. Ezeket ma Philadelphiában, a Rosenbach múzeum könyvtárában őrzik – írja a Daily Mail .
Tíz évvel ezelőtt kezdte elemezni ezeket a jegyzeteket Robert Eighteen-Bisang akadémikus és felfedezte, hogy Stoker 33 könyvet használt fel forrásként a Draculához, és ezekben többszáz sort és mondatot jelölt meg bennük referenciaként.
Az író kora legnagyobb kölcsönkönyvtárának, a London Library-nek volt a tagja 1890 és 1897 között. A könyvtár 27 kilométernél is hosszabb szabad polcain megtaláltak 26, elsősorban folklór-témájú könyvet, amelyek szinte biztosan azok közül valók voltak, amelyeket Bram Stoker a Draculához tanulmányozott.
Ezeknek a közelmúltban még kölcsönözhető könyveknek felében olyan margójegyzetek láthatók, amelyek ugyanazokra a sorokra és mondatokra utalnak, amelyek az Eighteen-Bisang által megvizsgált jegyzetekben találhatók.
Philip Spedding, a könyvtár fejlesztési igazgatója, aki ezt a szenzációs felfedezést tette, megerősítette, hogy Stoker a könyvtár olvasója volt, de mindeddig nem tudták, hogy miképp használta fel annak gyűjteményét. Most azonban bebizonyosodott, hogy ezeket a könyveket forgatta mesterműve segédeszközeiként.
A legjobban összefirkált könyvek közé tartoztak Sabine Baring-Gould Vérfarkasok könyve, valamint Thomas Browne Nekromancia – a holtak istenítése című művei. Ugyanakkor fény derült az író földrajzi és történelmi kutatásaira is, mert több Erdélyről és a Kárpátokról szóló könyv is viseli a „keze nyomát.
” Érdekes összefüggése a történetnek, hogy Stoker abban az évben lett a könyvtár tagja, amikor ellátogatott a Yorkshire grófságbeli Whitby romos gótikus apátságba, amely a Dracula helyszínét ihlette. És a könyv írása éppen hét évig tartott...
Bram Stoker művének diadalútját a mozi tette teljessé: olyan remekművek születtek belőle, mint Friedrich W. Murnau Nosferatuja (1922), ennek 1978-as remake-je, Werner Herzog rendezésében, Francis Ford Coppola Draculája (1992) és nem utolsósorban Tod Browning 1931-es filmje, amely meghozta a világhírt Lugosi Bélának és egy életre beskatulyázta a vérszívó gróf szerepébe.
A regény születésének, amelynek kiinduló pontja a kegyetlenségéről hírhedtté vált 15. századi havasalföldi fejedelem, III. Vlad körüli legenda, szintén volt magyar vonatkozása: az író egyik „konzulense” nem volt más, mint Vámbéry Ármin (1832-1913), a nagy Kelet-kutató, akinek a Kárpátokról mesélt sötét történetei nyomán kezdett Stoker a kelet-európai folklórban elmélyedni. Egyes feltételezések szerint a Draculát legyőző Van Helsing doktort egyenesen Vámbéryről mintázta…
