KULT
A Rovatból

Délutáni tea és szarkavarás Londonban – A diplomata fanyar humorral és sok fordulattal vezet be a diplomácia világába

Az angolszász politika mocsarában merülhetünk el szügyig a Netflix sorozatában, miközben a háttérben a Kreml és az orosz háborús rezsim képe sejlik fel. Mit tehet egy frissen kinevezett amerikai nő a brit férfiak irányította Nagy-Britanniában?


A diplomata című nyolcrészes amerikai sorozat a Netflixen pontosan azt a kifejezetten szórakoztató, a Homelanden edződött közönség számára már ismerős amerikai (és brit) külügyi-diplomáciai sztorit hozza el nekünk, amit már rég vártunk, és egyáltalán nem baj, hogy ezúttal lazább és humorosabb formában tálalja a politikai kavarást.

Deborah Cahn és csapata úgy vélhette, hogy a Homelandben kicsit sok volt a komolykodó CIA-vonalból, és most kifejezetten a diplomácia belső játékait fogják elénk tárni, természetesen félig fikciós, de a háttérben nagyon is valóságos - és meglepően up to date - történelmi-politikai eseményekkel körítve.

Az az amerikaiaknak nagyon megy, hogy a Fehér Ház és az elit üzelmeit kiteregessék, néha egészen brutális fantáziavilággal és akcióhegyekkel körítve (lásd a Has Fallen - Támadás a Fehér Ház ellen - sorozatot), vagy kifejezetten a szarkavarásra építve (ennek mesterműve a Kártyavár).

London Calling - idézhetnénk a klasszikus Clash-számot.

A diplomata alapszituációja is már egy hatalmas gebasz: látszólag hirtelen ötlettől vezérelve Londonba vezénylik a Keri Russell által alakított karrierdiplomatát, aki épp Kabulba utazott volna segíteni a volt kollégáknak menteni a menthetőt az amerikaiak afganisztáni kivonulása utáni káoszban. Az elnök közli az ódzkodó Kate Wylerrel, hogy igazából nem kérés ez, menni kell, és kész, kb. holnap már ott kell tüzet oltania.

Ugyanis a háttérben az van, hogy Irán közelében felrobbantottak egy brit anyahajót, 41 halott, hatalmas balhé és felfordulás támadt hirtelen Londonban. A britek letaglózottak, és bosszúért kiáltanak, egyértelműen mindenki Iránt okolja a történtekért, és nem is alap nélkül.

Nos, ebben a felturbózott hangulatban kell az amerikai érdekeket képviselnie Kate-nek. Most már csak azt kéne kitalálni, hogy az mi is valójában.

Nem könnyíti a helyzetét, hogy vele megy a férje is, aki egy kb. Richard Holbrooke-szintű csúcsdiplomata, akinek a telefonjában kb. mindenki is benne van, bármikor meg tud ereszteni egy hívást valami fontos vagy fontoskodó embernek. Ő az, aki Koszovótól Bejrútig a béketárgyalások legfontosabb háttérembere volt, benne van a világ öt legnagyobb külügyi koponyájában. A Rufus Sewell által - egyébként csodásan - alakított Mr. Wylernek azonban a nagykövetfeleség szerep nincs annyira ínyére, különösen, hogy az évtizedes rutinja és tapasztalata parkolópályára van állítva, mert a külügyminisztert egyszer háborús bűnösnek nevezte, és ez nem tett jót a karrierjének.

Az is kiderül az elején, hogy a házasságuk egy rakat szar, igaz, sokan megirigyelnék ezt a romhalmazt amúgy, de nem spoilerezek. Mindenesetre nem segít a sorok rendezésében az új felállás, amelyben hirtelen a fontos ember a feleség lesz, aki eddig a közel-keleti régióban első titkárkodott, de most más a helyzet. Borítékolva van a konfliktus: férjuram nem fog parlagon heverni, hanem ahol lehet, kavar.

Kate-nek tehát két fronton kell harcolnia, el kell fogadtatnia magát Londonban friss nagykövetként, egy háborús konfliktus küszöbén, és valahogy rendbe kéne rakni a házasságát, vagy elválni. Ráadásul a kettő igencsak egybemosódik, és az ebből következő humorfaktort és a helyzetet bonyolító fordulatokat ki is maxolják a forgatókönyvírók. Amúgy rég láttam már ilyen frappáns párbeszédeket, különösen Sewell lubickol a jól megírt dialógusokban, de a többiek is láthatóan élvezik a helyzetkomikumot.

Természetesen van egy feminista vonulata is a sorozatnak, a diplomácia klasszikusan férfiak uralta világában, pláne a brit férfiklubok szivarfüsttől és tesztoszterontól bűzlő légkörében, jórészt férfiaktól körülvéve kell megállni a helyét a friss amerikai nagykövetnek. Ráadásul ezeknek a férfiaknak a nagy része úgy gondolja, a saját külügyminiszterét is beleértve, hogy neki nincs más dolga, mint fogadni őt a repülőtéren, esetleg teát tölteni a tárgyalásokon... Mindazonáltal a nők fontos szerepet játszanak: nő az amerikai elnök kabinetfőnöke, a CIA londoni részlegvezetője, a brit politikai élet főszarkavaró matrónája, de a francia miniszterelnök is.

Nagyon jól játszanak azzal, amivel már a Homelandban is Cahnék: sosem az semmi, aminek látszik, vagy nem teljesen, és akkor is várható egy fordulat, amikor már azt hiszed, hogy ok, minden kocka a helyén van.

Ami még dicséretére válik a sorozatnak: mer nagyon naprakész lenni.

"Egy éve ölik az oroszok az ukránokat" - hangzik el az egyik részben, és történnek más viszonylag közelmúltbeli eseményre is utalások, az orosz Wagner-zsoldosok itt Lenkov-ezred néven futnak, az amerikai elnök a Trump utáni idős, magas vérnyomásos bácsi, de nem teljesen Biden, csak lehet rá is asszociálni. De utalnak a nem dicsőséges Trump-korszakra is, amikor a diplomácia nem állt a helyzet magaslatán...

A legérdekesebb amúgy a brit politika és diplomácia tablója, hisz végtére is kis részletektől eltekintve végig Londonban és környékén játszódik A diplomata. A Brexit utáni vagyis inkább közbeni brit politika piszkos, aljasságokkal és szarkavarással teli világa a gusztustalan bulvársajtóval körítve még az amúgy sokat tapasztalt amerikaiaknak is fejcsóválásra ad okot, noha ők sem mennek a szomszédba intrikáért és hátbadöfésért.

A háttérben pedig ott tornyosul a Kreml, annak fura ura, a gyilkos orosz háború Ukrajna ellen, és mindkét angolszász országban vannak olyanok, akik szerint jó volna odapörkölni a ruszkiknak, vagy legalábbis móresre tanítani őket Ukrajnán kívül is. Mások a folyamatos és állandó tárgyalások mellett érvelnek, a háttéralkuk, szívességek, információcserék és zsarolás hívei, mint Hal Wyler, aki ennek a mestere, kérik is, hogy tanítson, de még nem akar kiszállni ebből a mókuskerékből.

A sorozat abban jó, hogy ráébreszt: sosem lehet tudni, mikor mi jön be. Az erő felmutatása, vagy a háttérben alkudozás. Abból értenek-e az irániak vagy a oroszok, ha kemények vagyunk, és tudják, hogy nem blöffölünk, vagy pont annak jött el az ideje, hogy a CIA és mindenki izzítsa gyorsan a Kreml- és FSZB-kapcsolatait, hogy simítsuk el hamar ezt a kis (vagy nagy) nézeteltérést.

A mellékszereplők is nagyon jók, Celia Imrie elmehetne egy angol nagymaminak is, de inkább a legnagyobb intrikus a szigetországban, Rory Kinneart újra brit miniszterelnökként üdvözölhetjük a Black Mirror emlékezetes disznókényeztető része után, de a kedvencem mégis Ato Essandoh, aki a követség első titkáraként mindenkinek a bizalmasa, és ennek megfelelően a legnagyobb terhet neki kell viselnie talán.

A sorozat persze nem tökéletes, nem Fauda, és még csak nem is a Homeland első három évada. Könnyedebb, néha kicsit is elmegy a magánéleti vonalak irányába, felületesebb, és messze nem dolgoz ki olyan jól karaktereket, mint a Kártyavár. De az látszik, és a film végén ránk zuhanó bődületes cliffhanger is ezt bizonyítja, hogy több évadra készültek, és hát van számos elvarratlan szál is, ami folytatásért kiált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Bakacsi Béla
A népszerű táncdalénekes felejthetetlen dalai mellett menedzserként többek között Presser Gáborral, Koncz Zsuzsával, Zoránnal és az R-Go-val is együtt dolgozott. 83 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. szeptember 23.



83 éves korában elhunyt Bakacsi Béla táncdalénekes, zenei menedzser – tudatta a művész Facebook-oldalán a lánya.

Bakacsi Béla 1942-ben született Újpesten. 1961-ben tűnt fel a Ki mit tud?-ban, ahol kategóriájának győztese lett. A következő évben képviselhette hazánkat a Helsinkiben megrendezésre kerülő Világifjúsági Találkozón (VIT) is. 1966-ban az elsőként megrendezett Táncdalfesztivál közönségdíjasa lett.

A 70-es években főleg külföldön kamatoztatta tehetségét. A rendszerváltás után megalapította az Akkord Kulturális Szolgáltató Irodát, koncertszervezéssel és menedzseléssel foglalkozott 2011-ig. Közben rövid ideig könnyűzenei könyvkiadással is. Együtt dolgozott többek között Komár Lászlóval, Zoránnal, Szigeti Ferenccel, Koncz Zsuzsával, Presser Gáborral és a Locomotiv GT-vel, a Fonográf együttessel, a V’Moto-Rockkal, a Hungáriával és az R-GO–val is.

Bakacsi Béla számos feldolgozást is énekelt: olyan dalokat ismerhettünk meg magyarul az előadásában, mint a mint a Quando-quando, O Sole Mio, Quando m'innamoro, a My Way vagy az Ave Maria.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Colin Farrell, Margot Robbie és a nulla kémia esete – A Mágikus, merész, meseszép utazás se nem mágikus, se nem merész, és a meseszéptől is távol van
Talán a Modoros, mesterkélt, mézesmázos utazás találóbb cím lett volna. Legalább a jó szándék megvolt…


A csak szimplán Kogonada művésznéven futó, szöuli születésű, amerikai rendező-forgatókönyvíró (aki Park Joong Eun néven született) új filmjét sokan várták, mivel számtalan videóesszéjével, rövidfilmjével, valamint az első két egész estés darabjával, a 2017-es Columbusszal és a 2021-es Búcsú Yangtóllal rengeteg rajongót szerzett a független filmes szférában. Ráadásul most nagy stúdiófilmet (Sony) forgathatott két világsztárral (Colin Farrell és Margot Robbie), méghozzá egy olyan zsánerben (romantikus fantasy), amelyhez abszolút megvolt az érzékenysége, és ami képileg is tágas játszóteret biztosít számára.

A Mágikus, merész, meseszép utazás lehetett volna a következő Az élet csodaszép (1946), Nagy hal (2003), Ház a tónál (2006) vagy Időről időre (2013).

Úgy tűnik azonban, hogy Kogonada csak akkor jó, ha ő maga írja a saját sztorijait, most először fordult elő ugyanis, hogy más szkriptjéből dolgozott: Seth Reiss eredeti forgatókönyve adta fel a leckét rendezőnknek, akinek bele is tört a bicskája a papíron minden bizonnyal mágikusnak tűnő, a vásznon azonban keményen feszengős giccsbe forduló történetbe.

David (Farrell) épp egy esküvőre készül, ám a kocsija kerékbilincset kap, egy gyanúsan elhelyezett röplap pedig egy furcsa autókölcsönzőbe vezeti, ahol Phoebe Waller-Bridge és Kevin Kline egy igen kínosan jópofizó, de legalább rettenetesen humortalan jelenetben rátukmálnak egy régi autót s hozzá egy GPS-t. Az esküvőn David megismerkedik Sarah-val (Robbie), és rögtön fellángol köztük valami, aminek persze ilyen gyorsan még nem engednek, így más férfi megy fel az est végén Sarah szobájába. Másnap azonban lerobban a lány kocsija, a személy szerint Davidhez beszélő GPS pedig arra utasítja, hogy vegye fel őt, majd különböző, a természetben álló ajtókhoz irányítja őket, amelyeken belépve valamelyikük múltjában találják magukat, az életük egy-egy fontos pontján, ami érzelmileg anno nagy hatással volt rájuk.

Szóval a címbeli utazás ezt a kis túrát fejezi ki, amelynek során egyik ajtótól autóznak a másikig, azokban újraélik életük egy korábbi fejezetét, két ajtó között pedig eszmét cserélnek az élményeikről, magukról, a párkapcsolataikról, a családjukról, az élethez való hozzáállásukról.

S talán mindeközben szövődik köztük valami komoly, ami már régen kijárt volna nekik.

Leírva tényleg nem fest rosszul, ebből azért valóban ki lehetett hozni valami mágikusat, merészet és meseszépet, ráadásul két csúcsszínészt sikerült megnyerni hozzá, akik amúgy bármit el tudnak játszani. Vagy mégsem? A kémiát, vibrálást kettejük között legalábbis nem sikerült érzékeltetniük…

A film első fele kifejezetten kellemetlen jelenetekkel bombázza a nézőt. Érezni, hogy Kogonada próbálja ezt az egészet megtölteni varázslattal (kapásból el kell engedjük a valóságot, szóval, ha valakinek ez nem megy, már itt elveszett), de inkább csak modoros és mesterkélt képsorok sorjáznak megállás nélkül.

Az iskolai musicalszcéna talán a csúcs, ami annyira cuki és jópofa akar lenni, hogy egyszerűen nevetségessé válik.

Mindennek tetejébe valamilyen furcsa oknál fogva a forgatókönyv tele van trágár beszéddel (lehet, hogy ezt akarta jelenteni a címbeli merész?), a káromkodásokat azonban egy ilyen műfajú film idegen testként veti ki magából, és csak fokozza a nézőkben már erősen felgyülemlett zavartságot.

Szerencsére azért pozitívum is akad, hiszen Kogonada egyáltalán nem tehetségtelen filmes, ő még egy ilyen félrement projektben is képes megvillanni, még ha csak egy rövid időre is. A Mágikus, merész, meseszép utazás második fele már sokkal nézhetőbb, ha úgy tetszik, jobb, mint az első, ekkorra kezdenek elfogyni a kínos cukiskodások és álbölcsességek, valamint a felesleges trágárkodás, sőt, időnként néhány egészen szép és megható jelenetet is kapunk.

Az egyik ilyen, működő drámai mélységgel bíró, jól megírt pillanat a kórházi beszélgetés David és az apja (Hamish Linklater) között, David születésekor.

Vagy említhetnénk még Sarah és az anyja (Lily Rabe) közös jelenetét is. Szomorkásak, de őszinték, és nem hatnak álságosnak. Kár, hogy nem ilyenekkel volt tele a film.

A Mágikus, merész, meseszép utazás az év egyik nagy, akár Oscar-várományos filmje is lehetett volna az alkotókból kiindulva, épp ezért nagy csalódás, hogy végül egy ízig-vérig giccses és hamisan merengő, a nézőkből foggal-körömmel könnyet kicsikarni próbáló kudarc lett belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Pogány Induló új klipjében Marsi Anikó is feltűnik
Szirmai Marcell hatalmas stábbal készült új produkciója máris komoly nézettséget ért el, és a legfelkapottabb zenék toplistájára került.


A szegedi születésű Szirmai Marcell, művésznevén Pogány Induló új klippel jelentkezett. A Fonogram- és Artisjus-díjas magyar rapper egy nap alatt máris felkerült a legfelkapottabb zenék listájára, kedd este már a harmadik helyen állt.

Legújabb, sokszereplős klipjében egy rövid időre feltűnik Marsi Anikó is, aki egy tévéhiradóban beszélt arról, hogy Szirmai Marcell egy borfesztiválon "vállalhatatlanul" viselkedett.

A kommentelők szerint a dal és a klip is "zseniális, brutál, ütős" lett.

VIDEÓ: Pogány Induló - Lelkem, Nyugodj!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a búcsú ideje! A Downton Abbey: A nagy finálé lordjai, ladyjei és személyzete utoljára rabolják el a szívünket
A 2010-ben indult sorozat után 15 évvel megérkezett a mozifilmes franchise harmadik, egyben záróepizódja, a rajongóknak pedig jó hír: örömkönnyek hullanak majd a mozikban!


2010-ben indult világhódító útjára a Downton Abbey című sorozat, amely Julian Fellowes kreálmánya, a színészből forgatókönyvíróvá vált alkotóé, aki korábban olyan filmek szkriptjeiért volt felelős, mint pl. a 2001-es Gosford Park (ez volt az első mozifilmje, és rögtön Oscar-díjat kapott érte a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában), a Hiúság vására (2004), a Cserbenhagyás (2005), Az ifjú Viktória királynő (2009), Az utazó (2010) vagy a 2013-as Rómeó és Júlia. Vagyis tisztán látható, hogy a kosztümös, történelmi darabok és az angol arisztokraták életének bemutatása szó szerint előkelő helyet foglaltak el az érdeklődési körében. A Downton Abbey megalkotásához minden bizonnyal a Gosford Parkból vett ihletet, tekintve, hogy abban is egy angol nemesi ház mindennapjaiba nyertünk betekintést az arisztokrata család és a cselédek szemszögéből, bár ott egy Agatha Christie-szerű gyilkossági ügy volt a középpontban, szóval egy vérbeli „ki tette”-film pergett a szemeink előtt, a Downton Abbey mindebből csak a közeget vette át.

A 2010 és 2015 között hat évadot megélt széria gyorsan óriási rajongótáborra tett szert, így, amikor bejelentették, hogy a sorozat lezárulta után négy évvel, 2019-ben egy egész estés Downton Abbey-film kerül a mozik vásznaira, a fanok repesni kezdtek a boldogságtól.

A Crawley família és udvartartásának sztorija folytatódik! Nem is volt meglepő, hogy az első mozifilm óriási sikert aratott: a 13 millió dolláros költségeire világszinten 194,6 milliót keresett csak a vásznakról.

Három évet kellett várni a folytatásra, amelynek mozis szereplésének az időközben lezajlott Covid-járvány nyilván nem tett jót, de a Downton Abbey: Egy új korszak (2022) még így is összegyűjtött 92,6 millió dollárt. S mivel úgy tűnik, a magyaron kívül, úgy tűnik, az angol igazság is három, ezért Crawley-ék sem kerülhették el a trilógiává duzzadást, így újabb három év után most került mozikba az utolsó epizódnak ígért A nagy finálé.

Sajnos időközben a sorozat és a filmek egyik legnépszerűbb karakterét, a Lady Violet Crawley-t alakító Maggie Smith 2024. szeptember 27-én, 89 évesen elhunyt, így a harmadik részben már nem tudott részt venni, s hozzájárulni csípős beszólásaival a nagy egészhez.

A nagy finálé azonban természetesen nem feledkezett meg róla, és tisztelettel adózik több jelenetben is a karakter s egyben a kétszeres Oscar-díjas színésznő előtt.

Az új sztori szerint egyébként 1930-ban Londonban a Crawley család – Mary (Michelle Dockery) – kivételével megnézi a Guy Dexter (Dominic West) főszereplésével készült új Noel Coward-darabot (Arty Froushan). A színfalak mögött találkoznak Dexterrel, Cowarddal és a korábbi Downton-i komornyikkal, Thomas Barrow-val (Robert James Collier), aki most Dexter asszisztense és élettársa. Másnap a Crawley család Lady Petersfield (Joely Richardson) bálján tartózkodik, amikor hírt kapnak Mary és Henry Talbot válásáról. Lady Petersfield arra kényszeríti Maryt, hogy azonnal távozzon, mert a királyi család tagjai is várhatók, és egy elvált nő ne hozzon szégyent a házára.

Robert (Hugh Bonneville) és Cora (Elizabeth McGovern) visszatérnek Downton Abbey-be, míg Mary a Grantham Házban marad, hogy fogadja Cora bátyját, Harold Levinsont (Paul Giamatti) Amerikából. Haroldot Gus Sambrook (Alessandro Nivola), egy pénzügyi tanácsadó kíséri, aki állítólag megmentette Haroldot az anyagi csődtől azzal, hogy a Wall Street-i tőzsdekrach előtt kivonta a befektetéseit a tőzsdéről.

Sambrook és Mary azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, és hamarosan az ágyban kötnek ki.

A társaság ezután Downton Abbey-be utazik, ahol Harold Cora megdöbbenésére elárulja, hogy rossz befektetésekkel elszórta az anyjuk vagyonát. Így Downton megmaradt pénzét szeretné befektetni, hogy megtérüljenek a veszteségei, és visszafizethesse az adósságát Sambrooknak.

És ez még csak az alapsztori, hiszen ahány karakter, annyi sors és annyi történet, márpedig karakterből van elég a Downton Abbey-ben. Olyan sok, hogy egy mozifilm 124 perce alatt nem is juthat elegendő idő mindenkire, így nem is tud igazi mélységbe menni Fellowes forgatókönyve. Amit azonban a franchise rajongói megszoktak és megszerettek, azt tokkal-vonóval hozza így is. Kellemes néznivaló marad A nagy finálé, amelyben nem sok konfliktus adódik, de ha mégis, azok is viszonylag gyorsan megoldódnak. Negatív karakterből sem találni sokat, ebben a világban szinte mindenki kedves és szimpatikus, a nemesek jól bánnak a cselédekkel, és megbecsülik őket, akik szintén felnéznek a munkaadóikra.

A Downton Abbey sikere és népszerűsége nem is feltétlenül a szenzációhajhászásban és a hatalmas fordulatokban keresendő.

Sokkal inkább abban, hogy a nézők megszerették ezeket a karaktereket, így szívesen lesnek bele a mindennapjaikba, és úgy érezhetik, mintha ők is családtagok lennének, akár az arisztokraták, akár a személyzet berkeiben.

A nagy finálé sem hoz forradalmat a franchise-on belül, nincs benne semmi olyasmi, amit ne láttunk már volna a sorozat hat évada vagy az eddigi két mozifilm alatt, mégis széles mosollyal nézik majd végig a rajongók, mert az a bizonyos Downton Abbey-varázslat ezúttal is tisztán érezhető a kastély falai között.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk