KULT
A Rovatból

Delov Jávor, az improvizáció hazai apostola

Öt éves az általa létrehozott Random Trip koncertsorozat. A szülinapi koncertjüket videóban Kiss Tibi és Saiid is ajánlja.


Ötéves lett az egyik legnépszerűbb hazai koncertsorozat, a Random Trip, ebből az alkalomból beszélgettünk Delov Jávor dobossal.

VIDEÓ: Ajánló a szülinapi koncerthez

- Mennyivel nagyobb kihívás lenyomni egy improvizációra épülő koncertet, mint betanult dalokat eljátszani?

- Mind a kettő tud nagyon könnyű és nagyon nehéz is lenni. Az egyik attól izgalmas, hogy keretek között próbálod megtalálni a szabadságod és beletenni a személyiségedet az adott dalba, amennyire csak lehet – például különféle díszítő- és átkötőelemek használatával. Egy Random Trip koncerten viszont egyértelmű, hogy akármi történik, az mindenképp te leszel, mivel nincs előre elképzelt kiindulási alap. Akkor a legizgalmasabb, ha csak úgy átfolyik a zene mindenkin, az igazi sikert pedig az jelenti, amikor már gyanúsan "túl jó" a végeredmény, annyira egy hullámhosszra kerülünk.

- Mi a titka annak, hogy működjön az összhang? Elég hozzá a zenei - főként jazzes - képzettség, vagy egymás személyiségét, rezdüléseit sem árt ismerni?

- Ezek a tényezők egyaránt fontosak, mindazonáltal hamar nyilvánvalóvá vált, hogy attól még, hogy valaki nem járt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, nyugodtan részt tud venni egy efféle totális improvizációban. Akiben kellő mennyiségű zeneszeretet, nyitottság és bátorság és alázat van ilyen téren, annak abszolút ott a helye. Ugyanakkor az is biztos, hogy ha valaki csak pár hónapja hangszertulajdonos, neki nem a Random Trip a legmegfelelőbb jammelős színtér. A legfontosabb, hogy az adott illető nagyon sokat zenéljen, nyitott legyen a lehető legtöbb stílusra és ne legyenek benne gátak, ha olyan zenészekkel kerül össze, akikkel „papíron” nem kellene. Ez az egyik fele a dolognak, a másik pedig, hogy a színpadon, az adott pillanatban valamiféle közös nevezőre kell jutni, és ehhez tényleg szükséges egymás rezdüléseinek ismerete. A legfontosabb szerepük a harmóniahangszereknek (gitár és billentyű) van, mivel ők adják a zenei alapot, az énekesek és MC-k pedig eldönthetik, hogy ebbe most beszállnak, vagy nem. Ezen dől el, hogy egy témából hiphopos dal lesz, vagy elvisszük rockosabb irányba, esetleg instrumentális lesz a végeredmény és a DJ csak egy acapella rapbetétet ad hozzá.

VIDEÓ: Random Trip az A38-on

Tényleg ott születnek-e a dalok?

Az emberek többségét érthető módon az foglalkoztatja, tényleg bármiféle próba nélkül állnak-e össze a Random Trip koncertek: a projekt ötéves fennállása alatt a résztvevő zenészeknek megszámlálhatatlanul sokszor tették fel ezt a kérdést. Előzetes próbák valóban nincsenek, csak a délutáni hangbeálláson dől el, mik azok a dolgok, amik az adott felállásnak jól állhatnak.

Számtalanszor fordult elő olyan, hogy a beállás remekül sikerült, egy órával később a koncerten viszont már jóval nehezebben hangolódtak egymásra a tagok, illetve ennek fordítottjára is rengeteg példa akadt.

Az egész folyamatot leginkább talán a legózáshoz lehetne hasonlítani: a résztvevők különböző építőelemekkel érkeznek, amelyek közül nem mindet tudják felhasználni a közös építkezés során. Az esetek többségében nem kell az összes építőelemet felhasználni, elég csak egy töredéküket beleadni a közösbe – az pedig csak közben derül ki, mi lesz az adott építményből: hétvégi ház, kastély, pályaudvar, vagy bármi más.

- A részvétel meghívásos alapon megy, vagy van, aki magától jelentkezik?

- Többnyire meghívásos alapon működik. Gyakran nehéz megértetni a lelkes, koncertre járó hangszerbirtokosokkal, hogy a Random Trip nem az a klasszikus jammelés, amibe bárki szabadon beszállhat. Itt arról szól a dolog, hogy próbálunk minél jobban belemászni egymás zenei világába – nem csak annyiból áll az egész, hogy valaki egy szám erejéig feljön a színpadra, bemond egy unásig begyakorolt dalcímet, és megmutatja, milyen gyorsan tud rá gitározni. Mi mindig a nulláról indulunk, minden egyes dalban egymásra kell hangolódnunk, ez pedig nem működik akkor, ha nagyon gyorsan váltogatják egymást az emberek a színpadon. Viszont arra is volt példa, hogy egy ismert zenész jelentkezett, hogy szeretne játszani velünk. Ilyen volt mondjuk Kiss Tibi, akiről sosem gondoltam volna, hogy érdekli az ilyesmi, mégis fantasztikus élménynek bizonyult együtt zenélni vele.

drapos_gergely_es_sena
Hol láthatod a Random Tripet?

A Random Trip koncerteknek hosszú ideig az Instant adott otthont keddenként, majd a tavalyi évtől az A38 hajó lett az improvizációs est állandó bázisa. A hajó tetőteraszán egyébként a nyári hónapokban addig is gyakori vendégek voltak.

Delov Jávor mellett a felállás másik stabil pontja a lemezlovas DJ Q-Cee, a többiek hetente váltakoznak, bár viszonylag sok a visszatérő arc. Számos alkalommal megfordult már például a résztvevők között Harcsa Veronika, Sena és MC Kemon (Irie Maffia), Kiss Tibi (Quimby), Vitáris Iván (Ivan & The Parazol), és még hosszan lehetne sorolni.

dubfx

A most zajló szezonban külön energiát fordítanak arra, hogy minél több külföldi zenészt is meggyőzzenek a részvételről. Az eddigi legillusztrisabb külföldi fellépő talán Dub FX volt, aki egyik magyarországi nyaralása során nézőként látogatott el egy Random Trip bulira, de pár szám erejéig fellépőként is megmutatta magát – hatalmas sikert aratva.

- A Turbo zenekarnak is tagja vagy, ráadásul épp most jelent meg a legújabb lemezetek. Mik az aktuális terveitek ezzel a formációval és van-e fontossági sorrend számodra a Random Triphez képest?

- Nincs rangsor, mindkettő egyformán fontos és épp emiatt dolgozunk azon évek óta, hogy szervezés terén se kerüljön háttérbe egyik sem a másikhoz képest. A menedzserekkel karöltve az a célunk, hogy mindig össze tudjuk hangolni a fellépéseket, és csak a legvégső esetben kelljen valamire nemet mondani. A Turbóval azt szeretnénk elérni, hogy a hazai rockzenét szerető közönségnek bebizonyítsuk, vannak más alternatívák is, mint amit eddig rock címszóval kaphattak itthon. A legújabb, Pentagram című lemezünk szerintem annyival populárisabb és könnyebben emészthető a korábbiaknál, hogy azt gondolom, minden esély megvan rá, hogy több dalát is rádiókban hallhassuk viszont. Ahogy minden zenekar, mi is azt szeretnénk, ha egyre jobb időpontokban és színpadokon játszhatnánk a fesztiválokon, illetve egyre többen ismernék fel, hogy amit csinálunk, az jó dolog. Erre egyébként remek lehetőséget biztosít számunkra a május 22-i Nagy-Szín-Pad versenyen való részvételünk, ahol reméljük, hogy nemcsak a helyszínen levő rajongók, de a tévénézők és a rádióhallgatók tetszését is elnyerjük annyira, hogy szavazataikkal a Volt Fesztivál nagyszínpadáig repítsenek minket.

SOUNDCLOUD: Hallgass bele a Turbo új lemezét

- Bolgár származásúként foglalkoztat téged a bolgár népzene?

- Mivel Magyarországon nőttem fel, a zenei fejlődésemnek ez a része sajnos nagyrészt kimaradt. Pozitívum, hogy annak idején (nagyjából tíz éve) sokáig zenélhettem együtt a szinte minden hangszeren játszó Nikola Parovval – ő volt az, aki végig biztatott, hogy kicsit se féljek a bolgár ritmusoktól és a magyar zenei kultúrától idegen lüktetésektől. Minél régebb óta játszottam vele, annál jobban sikerült neki ezt a szelepet kinyitnia bennem. Egy nagy zenei olvasztótégelyt hoztunk létre, amibe a makedón ihletésű népdaloktól a román témákon át az ír és magyar népzenei motívumokig minden belefért. Emellett egy időben az Óbudai Népzenei Iskolában is tanultam bolgár népi dobot, de ez a vonal aztán szépen lassan kikopott az életemből. Ezzel együtt egyáltalán nem bántam meg, rengeteget adott a zenei fejlődésemhez. Arról nem beszélve, hogy mondjuk egy Sting-albumot is teljesen más élmény meghallgatni, miután elmélyültél a bolgár népzenei ritmusokban, lüktetésekben.

DelovJavor2vigharnold_sarikpeter

- Visszatérve a Random Tripre: mi várható a május 9-i születésnapi koncerten?

- Ezt a bulit tavaly augusztus óta szervezzük, nem túlzás állítani, hogy az eddigi legnagyobb szabású felállást sikerült összehozni. Összesen tizenhét zenészből fog állni, akik többségét már ismerheti a közönség a korábbi koncertekről, de Palya Bea személyében egy olyan előadót is sikerült megnyernünk, aki még soha nem állt színpadra Random Trip koncerten. Külföldiek közül is több neves fellépője lesz az estének: a Groove Armada és a The Freestylers énekesnője, Valerie M szintén most először játszik majd velünk, de elfogadta a felkérést BigJohn Whitfield amerikai soulénekes, valamint a brit Carl Avory is. Magyarok közül próbáltuk minél szélesebbre venni a palettát, de sajnos lehetetlen lett volna mindenkit meghívni, akit szívesen láttunk volna. Bízunk benne, hogy senkinek nem lesz keserű a szájíze emiatt a kimaradottak közül, hiszen ebben abszolút nincs személyes vonatkozás, pusztán logisztikailag lehetetlen lett volna ennél nagyobb létszámot megoldani. De velünk lesz például Kiss Tibi a Quimby-ből, Barabás Lőrinc, Farkas Izsák, Columbo az Irie Maffiából, Saiid az Akkezdet Phiaiból, és még nagyon sok neves hazai zenész.

- Hogyan értékelnéd röviden az eltelt öt évet?

- Annyi biztos, hogy némileg megváltoztattuk az improvizációról sokak fejében élő képet. Mivel az említett szelektív, meghívásos rendszer miatt sok embernek lehetett hiányérzete, amiért nem tud velünk fellépni, magától értetődött, hogy előbb vagy utóbb kinövi majd magát néhány Random Triphez hasonló, de attól független kezdeményezés. Ilyen zajlik például rendszeresen a Roham bárban, az Instantban (ahonnan mi is indultunk), illetve a Lámpásban. Amit viszont hiányolok, hogy a klasszikus értelemben vett jam session – tehát nem az általunk képviselt műfaj, hanem amikor már meglévő, ismert számokat játszanak el ott a helyszínen összeállt zenészek – gyakorlatilag egyáltalán nincs jelen Budapesten. Bár engem ez már nem hoz annyira lázba, de a létjogosultsága mindenképp megvan: hozzám is rendszeresen jönnek oda magyarok és külföldiek egyaránt, hogy javasoljak nekik olyan klubokat, ahol nemcsak jazz örökzöldeket, hanem pop, rock, r'n'b slágereket lehet jammelni nagyon jó színvonalon egy nagy repertoárral bíró házigazda zenekarral, de nem nagyon tudok mit ajánlani. Nagyon imponáló, hogy a mi hatásunkra ennyi szabad improvizációs koncertsorozat indult, ugyanakkor klasszikus jammelős klubokra is komoly szükség lenne. Angliában évtizedes hagyományai vannak ennek, bízom benne, hogy a közeljövőben idehaza is sikerrel meghonosítja majd valaki.

randomtrip-6
DelovJavor3

Bővebb infók a születésnapi koncertről: KATT IDE

Ha érdekel a Random Trip, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Rákay Philipék a választás után visszaléptek a mohácsi csatáról szóló filmhez kért támogatástól
Rákay Philip csapata visszavonta a film támogatási kérelmét. A 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket. A forgatókönyv első változatára már kaptak korábban 5 milliót.


Alig öt nappal az április 12-i országgyűlési választás után, április 17-én visszavonták a mohácsi csatáról szóló, Mohács 1526 című film közel egymilliárd forintos támogatási kérelmét. A film producere korábban elutasításról beszélt, a Nemzeti Filmintézet szerint viszont a gyártó lépett vissza – írta a Telex.

A projekt mögött álló FP Films Kft. 956 millió forintot igényelt a film gyártás-előkészítésére. A produkció 2024 júliusában már kapott ötmillió forintot a forgatókönyv első változatának elkészítésére.

A most visszavont 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket.

A forgatókönyvet Kis-Szabó Márk, Szente Vajk és Rákay Philip írta, a producer Fülöp Péter volt. Az alkotói kör nem ismeretlen a nagy költségvetésű állami produkciók világában: a Most vagy soha! című Petőfi-filmhez korábban 4,7 milliárd forint állami támogatást kaptak, annak forgatókönyvét is Rákayék jegyezték, Fülöp a producerek között volt, az FP Films pedig az egyik gyártócégként vett részt a munkában.

A mohácsi film alkotói korábban arról beszéltek, hogy a produkciót a csata 500. évfordulójára, 2026-ra szeretnék elkészíteni. Szente Vajk egy nyilatkozatában kiemelte, hogy a történet már készen áll, és II. Lajos királyt egy árnyaltabb, a valósághoz közelebb álló figuraként akarták bemutatni.

Rákay Philip korábban így kommentálta a készülő filmet: „Előre megnyugtatnék minden fanyalgót, nem fogunk győzni a végén.”

A producer, Fülöp Péter a Telexnek azt állította, hogy a pályázatot a Nemzeti Filmintézet „visszadobta”. A Nemzeti Filmintézet ezzel szemben azt közölte a lappal, hogy a pályázó vonta vissza a kérelmet április 17-én.

Egyelőre nem tudni, hogy a gyártó miért döntött a visszalépés mellett, és hogy tervezik-e a későbbiekben újra benyújtani a kérelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Hátsó kertből indult, mára az „ország legkedvesebb minifesztiválja lett” - Zalában bulizva segíthetsz az állatokon
Egy hátsókertes házibuliból két év alatt nőtt ki az "ország legkedvesebb fesztiválja" Zalában. A Pankkutya Fesztivál három nap alatt 40 fellépőt és 50 programot ígér, miközben minden profitját egy állatmenhelynek adja.


Manapság látjuk, hogy minden fesztivál hasonló problémákkal nyüglődik - állítják legalábbis a Pankkutya megálmodói - ugyanaz a fellépőhad és tarthatatlan árak, miközben azt érezzük, ezt az összes többi fesztiválon megkapjuk. Szapek Gergő az idén szállt be a szervezői kör mellé, mellette pedig az egyik alapító, Varga Vencel mesélt a fesztivál történetéről.

A Pankkutya Fesztivál ötlete zeneipari szereplők barátságából áll, így 2024-ben, egy zalaegerszegi hátsó kertben hat fiatal összehozta a házibulik fesztiválfeelingjét.

V.V.: Az ország minden tájáról hoztak fiatalok kutyatápot, amivel a helyi menhelyt akartuk kicsit jobb helyzetbe hozni. Több, mint 100-an hoztak saját italokat, és a klasszikus értelmében vett batyusbál túl jól sikerült, hogy ne próbáljuk meg nagyobban. Testvéres, családi projektként indultunk, konkrét célok nélkül, de szerencsénkre túl korán kaptuk a bíztatást, hogy mennyire kellene már egy olyan fesztivál, ami "pont azt képviseli, amit mi gondolunk" - jelentsen ez bármit is.

Így is történt. 2025-ben már Zalaegerszeg város segítségével átköltöztek a "hivatalos helyszínre", ahol a Gébárti Tóstrandon két napon át akusztikus koncertek várták a nagyérdeműt, mindezt kutyatápért cserébe. Több, mint három tonna kutyatáp gyűlt össze, a Pankkutyának pedig országosan kezdték megismerni a nevét.

Idén, május 28-29-30-án már három naposra duzzadva, és két színpaddal készülünk. Úgymond egy teljesértékű fesztivál lettünk, hiszen 200 kempingezőnk van, illetve a bérleteink fele is elkelt.

- számol be négy héttel a kezdés előtt Szapek - Igazából innentől a cél az, hogy minden gördülékenyen menjen a fesztiválon magán, illetve hogy a fellépőink is legalább olyan jól érezzék magukat nálunk, mint a fesztiválozók.

Idén már 200 kempingező lesz a Pankkutyán

A fellépői gárda pedig valóban versenybe tudna szállni nagyobb eseményekkel is. A hazai alternatív, rock, és feltörekvő szcénákból rengeteg név bukkan fel.

V.V.: Mi külön büszkék vagyunk, hogy idén elmondhatjuk, hogy

akusztikban ellátogat hozzánk Mehringer Marci, Co Lee, Kolibri, de hangos koncertekből is olyan nevekkel büszkélkedhetünk, mint a Fish!, vagy a Hűvös. Na meg lesz három külföldi banda is nálunk, az még számunkra is hihetetlen.

Szapek Gergő szerint az ekletikus lineup a fontos: Igen, folyamatos a fejlődés, de közben fontos, hogy "hű maradjon a fesztivál magához", mert nálunk nem a gigászi sztárok adják a fesztivál ízét, hanem az az elképzelés, hogy szerintünk kik lesznek a következő évek legnagyobbjai, vagy szerintünk kik a legizgalmasabb előadók itthon. Azt tudni kell, hogy itthon rengeteg zenei réteg a nyári szezonban szinte teljesen inaktív lesz, mert mondjuk kommersz fesztiválok nem merik bevállalni, hogy hardcore punk, vagy akár emo bandákat is merjenek hozni. Szerencsére mi bátran meríthetünk mindenhonnan.

Tavaly is az volt a legizgalmasabb, amikor látszólag a fellépő nem a saját közönségével talákozott, és így is óriási élmény volt ez mindkét oldalnak

- teszi hozzá Vencel

Idén új kampányelem a "visszahozzuk a gyerekkorodat" felkiáltás is, ami teljesen a közönséghez való alkalmazkodásból fakad.

V.V.: Tavaly kaptunk egy helyi gimnázium tanárától számháborúhoz kártyákat, amit unaloműző jelleggel bedobtunk a kempingben.

Tíz percen belül azon kaptuk magunkat, hogy több száz felnőtt és fiatal rohangál az egész fesztiválon gyermeki vigyorral, mert annyira beütött ez a játék náluk.

Idén összeszedtük az összes gimis-nyári tábori játékot a délelőttökre, ami szerintünk közel hasonló élményt nyújthat. Persze a számháború is marad.

A számháború biztosan marad

A kihívásokról is őszintén beszéltek:

Sz.G.: Azt tudni kell, hogy elképesztő költségek vannak az első években, hiszen "tábort, közönséget építünk", így készülni kell arra is, hogy az első pár Pankkutya úgymond tőke nélkül jön létre, és a támogatások illetve a jegyvásárlás tartja fent. Ugyanakkor tudjuk/látjuk, hogy alapvetően az összes fesztivál nehéz helyzetben van anyagilag, szerencsére nekünk a fesztivált kell eltartani, hiszen minden résztvevőnk önkéntes alapon, szerelemből dolgozik ezen.

V.V.: Illetve tudatosan nem akarunk nekiugrani egy 3-4000-es eseménynek, bár nem titkolt cél, hogy szeretnénk az évek alatt odáig nőni. Szerintem erre csak akkor van esélyünk, ha lassabban építkezünk, és "kelendőbbek leszünk", mint amennyit tudunk adni magunkból.

2026-ban a cél tehát az, hogy sztenderd opcióvá váljon mindenki számára a Pankkutya.

V.V.: A régióban szerencsére sok fesztivállal nem kell versenyezni, mert amik vannak a környéken, azok teljesen mást képviselnek és van is nekik létjogosultságuk. De azért az ország minden tájára lövünk, hiszen mi is utaztunk annak idején hosszú órákat Orfűre, Debrecenbe, bárhová egy jó buliért, úgyhogy

a cél az, hogy amikor tavasszal tervezgetik az emberek a nyarukat, a Pankkutya Fesztivál egy opcióként, sőt, az árából fakadóan akár egy biztos pontként szerepeljen a naptárukban.

Sz.G.: Azt gondolom, hogy a kicsi fesztiváloké a jövő, ebben pedig szeretnénk az egyik legkülönlegesebb lenni, mind a jótékony, jófej jelleg miatt, mind pedig amiatt, mert évről évre magunkra tudunk licitálni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Tiniként lebénult az arca, női cipőket árult, Magyarországon forgatta az első filmjét, és majdnem meghalt a motorján… kétszer is – George Clooney 65 éves
Egy jókora grizzly miatt érkezett a ’80-as évek elején hazánkba, de csalódnia kellett. Később Hollywood legnagyobb sztárja és legkelendőbb agglegénye lett… míg nem „szelídítették”.


George Timothy Clooney 1961. május 6-án született a Kentucky állambeli Lexingtonban, egy olyan családban, amely szoros kapcsolatban állt a szórakoztatóiparral. Édesapja, Nick Clooney ismert televíziós műsorvezető és híradós volt, édesanyja, Nina Bruce pedig szépségkirálynő és a város egyik tanácsosa. George a nővérével, Adeliával nőtt fel egy összetartó családban, amely éppoly nagyra értékelte a humort, mint a kemény munkát. Clooney-ék kapcsolata a showbiznisszel mélyen gyökerezik. George nagynénje, Rosemary Clooney az 1950-es és ’60-as években híres énekesnő és színésznő volt, olyan slágereiről ismert, mint a „Come On-A My House” vagy a „Mambo Italiano”. A nagybátyja, José Ferrer pedig elismert színész volt, aki Oscar-díjat nyert az 1950-es  Cyrano de Bergerac című filmben nyújtott alakításáért.

A híres rokonai ellenére egyébként George-nak viszonylag szerény gyermekkora volt. A kentucky-i Fort Mitchellben található Blessed Sacrament Schoolba járt, mielőtt a családjával az ohiói Columbusba költözött volna, ahol az apja híradós bemondóként vállalt munkát. Majd a család később visszatért Kentuckyba, és az Augusta nevű kisvárosban telepedtek le.

George a helyi gimnáziumba járt, ahol átlagos tanuló volt, de a sportban, különösen a baseballban és a kosárlabdában kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

Tizenéves korában a Bell-féle bénulás nevű betegséggel küzdött, amely az arc egyik oldalának ideiglenes megbénulását okozza. Ez az élmény önbizalom-hiányossá tette őt, és óvatosabbá mások ítéleteivel szemben.

George állapota azonban végül javult, és ennek köszönhetően tanulta meg elmondása szerint a rugalmasságot és az empátiát.

A magyar medve esete

Miután 1979-ben leérettségizett, beiratkozott a Northern Kentucky Universityre, ahol televíziós újságírást tanult. Hamar rájött azonban, hogy az igazi szenvedélye a színészet, ezért 1982-ben otthagyta az egyetemet, és Los Angelesbe költözött, hogy hollywoodi karriert építsen. Az ottani kezdeti éveit azonban küzdelem és bizonytalanság jellemezte. Számos alkalmi munkát vállalt, többek között női cipőket árult, építőmunkásként dolgozott, és dohányt vágott, hogy fizetni tudja a lakbért, miközben persze folyamatosan meghallgatásokra járt.

Az első filmjét épp Magyarországon forgatta, ez volt a Grizzly II: Revenge, amely Szőts André rendezésében Budapesten és Pilisborosjenőn forgott. Olyan, akkor még ismeretlen színészek voltak a szereplőtársai, mint Laura Dern, Charlie Sheen (aki Karate kölyök főszerepét mondta le emiatt, mivel előbb elígérkezett ehhez) vagy Timothy Spall (a Harry Potter-filmek Peter Pettigrew-ja), de azért akkor már nagyobb nevek is, mint például az Indiana Jones-filmek Sallahja, John Rhys-Davies vagy az akkor már Oscar-díjas Louise Fletcher (Száll a kakukk fészkére). Aznap, amikor Clooney, Dern és Sheen megérkeztek Magyarországra, hogy megkezdjék a jeleneteik forgatását, a film társproducere, Joe Proctor közölte a másik producerrel, Csikós-Nagy Zsuzsával, hogy elfogyott a pénzük, majd 30 perccel később le is lépett, sorsára hagyva a forgatáson már jelen lévő kb. 300 embert. Csikós-Nagy ezt az infót azonban nem árulta el senkinek, és kétségbeesetten kereste a módját, hogy a film továbbhaladhasson. Szerencsére megjelent egy japán befektető, aki elegendő pénzt biztosított a film elkészítéséhez. Csikós-Nagy később elmondta, hogy Clooney-val, Dernnel és Sheennel fantasztikus volt együtt dolgozni: mindhárman izgatottan várták a forgatást, sőt, még a film díszleteinek és kameráinak mozgatásában is segédkeztek, és bármikor rendelkezésre álltak, amikor szükség volt rájuk.

Az akkori magyar kormány végül azonban a számlák ki nem fizetése miatt lefoglalta a forgatáshoz használt felszerelés nagy részét; ennek következtében pedig nem tudták elvégezni az utómunkálatokat, így a filmet sem mutatták be. 2007-ben egy munkapéldány illegálisan felbukkant az interneten, de végül csak 2020-ban sikerült azt befejezni, és 2021-ben, vagyis több mint 37 évvel a forgatása után kerülhetett csak a közönség elé.

Épp ezért Clooney első hivatalos áttörése csak 1984-ben következett be, amikor egy kisebb szerepet kapott az E/R című tévésorozatban (nem tévesztendő össze a későbbi ER-ral, vagyis a Vészhelyzettel). Ez az orvosi szitkom csak egy évadot élt meg, és bár nem aratott sikert, Clooney-nak értékes tapasztalatot és egy kisebb ismertséget hozott. Az 1980-as évek során aztán továbbra is tévézett, vendégszerepeket vállalva olyan népszerű sorozatokban, mint a Gyilkos sorok, az Öreglányok vagy a Roseanne. Szerepelt több alacsony költségvetésű filmben is, köztük a Return to Horror High-ban (1987) vagy A gyilkos paradicsomok visszatérésében (1988), az erőfeszítései ellenére azonban nehezen sikerült állandó munkát találnia, gyakorta szembesült elutasítással.

Ross doki rendel

Majdnem a kilencvenes évek közepéig kellett várnia arra, hogy sztár legyen, 1994-ben starolt el ugyanis a Vészhelyzet, amelyben Dr. Doug Ross szerepét kapta. A Michael Crichton által készített sorozat azonnal sikert aratott, George pedig a sármos, de problémás gyermekorvos megformálásával világszerte közismertté vált. A Vészhelyzet ugyanakkor nemcsak a sztárságba repítette őt, hanem szexszimbólummá is tette.

A sorozatban töltött ideje alatt kétszer jelölték Emmy-díjra és háromszor Golden Globe-ra, ő viszont elhatározta, nem hagyja magát tévés színészként beskatulyázni. Elkezdett hát filmbeli lehetőségeket keresni, mivel komoly színészként akart érvényesülni Hollywoodban. Első jelentősebb szerepét 1996-ban kapta, amikor Quentin Tarantino, Harvey Keitel és Juliette Lewis mellett játszott a Robert Rodriguez által rendezett Alkonyattól pirkadatigban. Ez olyannyira bejött, hogy egy romkom (Szép kis nap!) után, 1997-ben már magát Bruce Wayne-t, azaz Batmant játszotta a Batman és Robinban. S bár a filmet a kritikusok széles körben lehúzták, és gyakran emlegetik a Batman-filmek leggyengébb darabjaként (Clooney maga is szégyelli), azért sikeres volt, így George karrierje továbbra is virágzott, és hamarosan sikeresebb projektekkel tért vissza. (A Vészhelyzetből az 5. évad után, 1998-ban szállt ki, csupán két epizódban tűnt fel később, a hatodikban és az utolsó, tizenötödikben, amolyan nagy visszatérésként.) Olyan filmek következtek, mint a The Peacemaker (1997), a Mint a kámfor (1998), a Sivatagi cápák (1999), az Ó, testvér, merre visz az utad? (2000), a Viharzóna (2000), az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (2001), a Széftörők (2002) vagy a Solaris (2002).

A filmet rendezte…

Ekkoriban már Hollywood egyik legkeresettebb színésze volt, s bár folytatta is ebbéli tevékenységét, ekkor már valóra válthatta legfőbb vágyát is, hogy filmeket rendezzen. A direktori debütálására 2002-ben került sor az Egy veszedelmes elme vallomásaival, amely többnyire pozitív kritikákat kapott.

Így folytathatta a szenvedélyét következő projektjével, a Good Night, and Good Luckkal (2005), amely viszont már hatalmas kritikai sikert aratott, összesen hat Oscar-díjra jelölték, köztük George-ot is a legjobb film és a legjobb rendező kategóriában. Mégsem ezért nyerte el akkor a szobrot, hanem színészként az ugyanabban az évben bemutatott Sziriánáért (2005) a legjobb férfi mellékszereplők közt.

S bár azóta számos filmet rendezett (pl. Bőrfejek, A hatalom árnyékában, Műkincsvadászok, Suburbicon, Az éjféli égbolt, Iskola a pult mentén, Egy csónakban), és még többen szerepelt, a 2005-ös szakmai sikereit azóta sem tudta túlszárnyalni, igaz, színészi Oscar-jelöléseket még be tudott zsebelni, méghozzá a Michael Claytonért (2007), az Egek uráért (2009) és az Utódokért (2011), valamint A hatalom árnyékában (2011) forgatókönyvéért. Az Argo-akcióért (2012) pedig kapott még egy Oscart produceri minőségben.

Aktivizálta magát

A karrierje során Clooney mélyen elkötelezte magát különféle humanitárius ügyek és a politikai aktivizmus mellett. Hírnevét és erőforrásait arra használta, hogy felhívja a figyelmet fontos globális kérdésekre, és hogy kiálljon a társadalmi igazságosság mellett. Az egyik legjelentősebb ilyen tevékenysége a szudáni Dárfúrban végzett munkája, amit többek között népirtás sújtott. 2006-ban George több más hírességgel, köztük Brad Pitt-tel és Matt Damonnal együtt megalapította a Not On Our Watch nevű szervezetet, hogy felhívja a figyelmet a dárfúri válságra, és segítséget nyújtson az erőszak áldozatainak. Clooney többször is ellátogatott a régióba, hogy találkozzon a menekültekkel, és felhívja a figyelmet a helyzetükre. Még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is felszólalt a kérdésről, 2012-ben pedig letartóztatták a washingtoni szudáni nagykövetség előtti tüntetés során.

George aktivizmusa ugyanakkor kiterjed a környezetvédelmi kérdésekre is, illetve sok helyen felszólalt olyan fontos ügyek kapcsán, mint a megújuló energia és az éghajlatváltozás.

Motorbalhék

2007. szeptember 21-én Clooney és akkori barátnője, a realitysztár Sarah Larson megsérültek egy motorbalesetben, a New Jersey-i Weehawkenben, amikor a motorkerékpárjukat elgázolta egy autó. A kocsi vezetője azt állította, hogy Clooney jobbról próbált előzni, míg a színész szerint az autó sofőrje balra indexelt, majd hirtelen jobbra kanyarodott, és így beléjük ütközött. Szerencsére egyikük sem sérült meg komolyabban. 2007. október 9-én aztán a Palisades Medical Center intézmény több mint két tucat alkalmazottját fizetés nélküli felfüggesztéssel sújtották, mivel kiderült, hogy a szövetségi törvényt megszegve belekukkantottak Clooney orvosi adataiba.

Majdnem tizenegy évvel később aztán a filmsztár újra balesetet szenvedett: 2018. július 10-én megint egy motoron ült, amikor elgázolta őt egy autó Szardínia szigetén, miközben épp A 22-es csapdája (2019) című minisorozat forgatásra tartott.

Clooney akkor enyhe sérülésekkel kórházba került, de gyorsan felépült.

Amal, az agglegényidomár

Clooney-t a karrierje nagy részében Hollywood egyik legkívánatosabb és leginkább megrögzött agglegényeként tartották számon. Számos (és nem túl hosszú) románca ellenére gyakran kijelentette, hogy nem szándékozik újra megnősülni, miután első házassága a színésznő Talia Balsammal 1993-ban (négy év után) válással végződött. Ezután olyan hírességekkel járt általában rövidebb ideig (és persze többek között), mint Kelly Preston, Kelly Rutherford, Cameron Diaz, Renée Zellweger, Lucy Liu vagy Krista Allen. Clooney egyébként gyakran viccelt azzal, hogy élete leghosszabb kapcsolata egy Max nevű csüngőhasú malachoz kötődik, akit még Kelly Prestonnal fogadtak magukhoz, ám a szakításuk után is a színésznél maradt, egészen a 2006-os haláláig. Vagyis összesen 18 évet voltak együtt…

George a házasságról alkotott nézetei azonban megváltoztak, amikor 2013-ban megismerkedett Amal Alamuddinnal, egy rendkívül elismert nemzetközi emberi jogi ügyvéddel. Egy közös barátjuk mutatta be őket egymásnak, George-ot pedig azonnal lenyűgözte Amal intelligenciája, szépsége és az igazságosság iránti szenvedélye. A kapcsolatuk gyorsan virágzott, mígnem 2014. szeptember 27-én, egy fényűző szertartás keretében házasságot kötöttek az olaszországi Velencében. Ők ketten a világ egyik legjelentősebb „power couple”-jává váltak, a befolyásukat pedig arra használják, hogy kiálljanak az általuk fontosnak tartott ügyek mellett.

2017-ben aztán George és Amal szülők lettek, méghozzá egy kétpetéjű ikerpáré; a fiút Alexandernek, a lányt Ellának neveztek el.

Az apaság pedig új dimenziót hozott az akkor már 56 éves George életébe, aki gyakran beszélt arról, milyen mély hatással volt rá, hogy szülő lett. Illetve kifejezte azt a vágyát is, hogy a gyermekei erős empátiával és társadalmi felelősségtudattal nőjenek fel, így e szellemben nevelik őket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a Tűzben edzett férfi – „Újraélesztette” a Netflix a kultikus akciófilmet sorozatformában, de vajon megérte?
Most Denzel Washington nélkül folytatódik a Man on Fire. A hangulat ismerős, mégis egészen más élményt nyújt, mint az eredeti. Ez az a fajta feldolgozás, ami biztosan reakciókat vált ki. A kérdés csak az, hogy ez előnyére válik-e.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. május 05.



A Man on Fire, avagy a Tűzben edzett férfi sokak számára nem egy mindennapos akciófilm volt, hanem egy Tony Scott-klasszikus, az akciókorszak egy meghatározó darabja volt 2004-ben. Scott stílusa: a gyors vágások, a zaklatott, mégis kontrollált kameramozgás és a nyers érzelmi töltet olyan intenzív élményt teremtett, amely a mai napig etalonnak számít a műfajban. Bevallom, én nem kedveltem annyira a direktor stílusát. Nem csoda, hogy amikor a Netflix bejelentette a történet sorozatos újragondolását, sokan egyszerre lettek izgatottak és szkeptikusak.

Pedig akad bőven alapanyag. A. J. Quinnell regénye nem egyetlen történetet kínál, hanem egy egész karakterívet: John Creasy figurája több könyvön keresztül fejlődik, így a sorozat formátum kifejezetten indokoltnak tűnhet.

A kérdés inkább az volt, hogy sikerül-e új életet lehelni ebbe a világba, és sikerül-e az emberek fejében elkülöníteni a netflixes verziót Denzel Washington alakítása után. Az új változatban Yahya Abdul-Mateen II veszi át John Creasy szerepét, és már az első epizódok alapján kijelenthető: nem próbálja másolni elődjét, hanem saját értelmezéssel próbálkozik. Ez a döntés kifejezetten jót tesz a sorozatnak. Az ő Creasy-je törékenyebb, sérültebb figura, akit nemcsak a fizikai, hanem a lelki sebek is folyamatosan gyötörnek. Washington az alkoholba menekült, ám Mateen alakítását látva ő inkább funkcionális alkoholistának tűnik, mintsem mentsvárként gondol az italra.

A történet egy elhibázott CIA-akcióval indul, amelynek egyetlen túlélője Creasy. A trauma nem múlik el nyomtalanul: évekkel később is a múlt árnyaival küzd, és saját magát hibáztatja társai haláláért. Ez az alapvetés egyértelműen a karakterdrámára helyezi a hangsúlyt, legalábbis kezdetben. A sorozat bátran vállalja ezt a lassabb, introspektívabb felütést, majd az első rész végén egy váratlan húzással kizökkenteni a nézőt ebből a melankolikus hangulatból és igazán beindulnak az események. Meglepő módon ez a rész teljesen működik.

A cselekmény a nagyfilm Mexikója után most Brazíliába helyeződik át, ami ismerősen hathat, de mégis egy kicsit más.

A történet vizuálisan is profitál ebből: a zsúfolt, kaotikus favelák és a luxusban úszó riói penthouse-ok között erős a kontraszt. A sorozat ügyesen kihasználja ezt a környezetet, és sikerül megteremtenie azt a nyers, földközeli atmoszférát, amely egy ilyen történethez szükséges. Nem ússzuk meg azonban a sárga szűrőt, hogy mindenki tudja valahol latinamerikában vagyunk… de ez már szerintem hollywoodi tradíció.

Ami az akciót illeti, a sorozat nem okoz csalódást, legalábbis részben. Amikor beindulnak az események, feszült tűzpárbajokat és kifejezetten jól koreografált közelharcokat kapunk. Ezek a jelenetek emlékeztetnek arra, miért működött az eredeti történet is. Ugyanakkor hiányzik az a vizuális túlzás és stilizáltság, ami Tony Scott filmjét igazán egyedivé tette. Itt minden visszafogottabb, realistább, ami nem feltétlenül hiba, csak más élményt nyújt. Ha valaki az eredeti Tűzben edzett férfi hangulatra/stílusára vágyik, azt sajnos itt hiába keresi.

A mellékszereplők terén kifejezetten erős a felhozatal. Bobby Cannavale, Alice Braga és Scoot McNairy mind hozzák a tőlük elvárható szintet.

Én nagyon kedvelem Scoot McNairyt, aki bár korábban bizonyította, hogy képes árnyalt, emlékezetes karaktereket hozni, itt sajnos elég sablonos egydimenziós szerepet játszik. Ez egyébként az összes mellékszereplőre igaz, a forgatókönyv nem adott sokat a színészek kezükbe, igazi karakteríve maximum Mateennek van.

A sorozat tempója sem mindig egyenletes. Az első négy epizód után például úgy tűnhet, mintha a főkonfliktus már viszonylag korán lezárulna, ami kissé megtöri a lendületet. Innen a sztori egy kicsit új irányt vesz. Illetve a fordulatok sem ütnek akkorát, mint kellene. A csavarok többsége előre sejthető, és bár nem zavaróan gyengék, nem is emelik ki a sorozatot a hasonló produkciók közül. Aki már látott egy kémes akciófilmet is (az elmúlt időben sok van belőlük, ezen a héten is legalább három új érkezik), az már az első pillanatban fogja tudni, kik állnak minden mögött.

Kyle Killen filmográfiája vegyes képet mutat. Korábbi projektjei alapján nem feltétlenül számít a néző kiemelkedő eredményre és ez érződik is.

A sorozat korrekt, működőképes, de ritkán mer igazán nagyot húzni. Inkább biztosra megy, mintsem kockáztasson, ami egy ilyen alapanyag esetében kissé csalódás. Nem akarok nagyon szigorú lenni, mert nem bántam meg, hogy végignéztem a szériát, de nem adott semmi kiemelkedő élményt.

Érdekes sajátosság, hogy nem igazán alkalmas háttérben futó tartalomnak, ahogy a Netflix elképzeli a modern sorozatozást. A többnyelvűség miatt, (a portugálul beszélő helyiek és Creasy spanyol próbálkozásai) folyamatos figyelmet igényel. Ez viszont egyben erőssége is: hitelesebbé teszi a világot, és jobban bevonja a nézőt. Nekem tetszett, de szerintem nézőket fog veszíteni miatta.

Végül is ez az új feldolgozás egy korrekt, helyenként kifejezetten erős akciósorozat, amely azonban ritkán lép túl a saját árnyékán.

Nem lesz kultikus státusza soha, mint az eredeti filmnek, de nem is vall kudarcot. Inkább egy stabil, nézhető adaptáció, amely tisztességgel használja fel az alapanyagot, még ha nem is hozza ki belőle a maximumot.

A befejezés nyitva hagyja az ajtót a folytatás előtt, ami logikus döntés, hiszen az alapanyag még bőven kínál lehetőségeket. A kérdés már csak az, hogy lesz-e elég lendület és néző a folytatáshoz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk