KULT
A Rovatból

Delov Jávor, az improvizáció hazai apostola

Öt éves az általa létrehozott Random Trip koncertsorozat. A szülinapi koncertjüket videóban Kiss Tibi és Saiid is ajánlja.


Ötéves lett az egyik legnépszerűbb hazai koncertsorozat, a Random Trip, ebből az alkalomból beszélgettünk Delov Jávor dobossal.

VIDEÓ: Ajánló a szülinapi koncerthez

- Mennyivel nagyobb kihívás lenyomni egy improvizációra épülő koncertet, mint betanult dalokat eljátszani?

- Mind a kettő tud nagyon könnyű és nagyon nehéz is lenni. Az egyik attól izgalmas, hogy keretek között próbálod megtalálni a szabadságod és beletenni a személyiségedet az adott dalba, amennyire csak lehet – például különféle díszítő- és átkötőelemek használatával. Egy Random Trip koncerten viszont egyértelmű, hogy akármi történik, az mindenképp te leszel, mivel nincs előre elképzelt kiindulási alap. Akkor a legizgalmasabb, ha csak úgy átfolyik a zene mindenkin, az igazi sikert pedig az jelenti, amikor már gyanúsan "túl jó" a végeredmény, annyira egy hullámhosszra kerülünk.

- Mi a titka annak, hogy működjön az összhang? Elég hozzá a zenei - főként jazzes - képzettség, vagy egymás személyiségét, rezdüléseit sem árt ismerni?

- Ezek a tényezők egyaránt fontosak, mindazonáltal hamar nyilvánvalóvá vált, hogy attól még, hogy valaki nem járt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, nyugodtan részt tud venni egy efféle totális improvizációban. Akiben kellő mennyiségű zeneszeretet, nyitottság és bátorság és alázat van ilyen téren, annak abszolút ott a helye. Ugyanakkor az is biztos, hogy ha valaki csak pár hónapja hangszertulajdonos, neki nem a Random Trip a legmegfelelőbb jammelős színtér. A legfontosabb, hogy az adott illető nagyon sokat zenéljen, nyitott legyen a lehető legtöbb stílusra és ne legyenek benne gátak, ha olyan zenészekkel kerül össze, akikkel „papíron” nem kellene. Ez az egyik fele a dolognak, a másik pedig, hogy a színpadon, az adott pillanatban valamiféle közös nevezőre kell jutni, és ehhez tényleg szükséges egymás rezdüléseinek ismerete. A legfontosabb szerepük a harmóniahangszereknek (gitár és billentyű) van, mivel ők adják a zenei alapot, az énekesek és MC-k pedig eldönthetik, hogy ebbe most beszállnak, vagy nem. Ezen dől el, hogy egy témából hiphopos dal lesz, vagy elvisszük rockosabb irányba, esetleg instrumentális lesz a végeredmény és a DJ csak egy acapella rapbetétet ad hozzá.

VIDEÓ: Random Trip az A38-on

Tényleg ott születnek-e a dalok?

Az emberek többségét érthető módon az foglalkoztatja, tényleg bármiféle próba nélkül állnak-e össze a Random Trip koncertek: a projekt ötéves fennállása alatt a résztvevő zenészeknek megszámlálhatatlanul sokszor tették fel ezt a kérdést. Előzetes próbák valóban nincsenek, csak a délutáni hangbeálláson dől el, mik azok a dolgok, amik az adott felállásnak jól állhatnak.

Számtalanszor fordult elő olyan, hogy a beállás remekül sikerült, egy órával később a koncerten viszont már jóval nehezebben hangolódtak egymásra a tagok, illetve ennek fordítottjára is rengeteg példa akadt.

Az egész folyamatot leginkább talán a legózáshoz lehetne hasonlítani: a résztvevők különböző építőelemekkel érkeznek, amelyek közül nem mindet tudják felhasználni a közös építkezés során. Az esetek többségében nem kell az összes építőelemet felhasználni, elég csak egy töredéküket beleadni a közösbe – az pedig csak közben derül ki, mi lesz az adott építményből: hétvégi ház, kastély, pályaudvar, vagy bármi más.

- A részvétel meghívásos alapon megy, vagy van, aki magától jelentkezik?

- Többnyire meghívásos alapon működik. Gyakran nehéz megértetni a lelkes, koncertre járó hangszerbirtokosokkal, hogy a Random Trip nem az a klasszikus jammelés, amibe bárki szabadon beszállhat. Itt arról szól a dolog, hogy próbálunk minél jobban belemászni egymás zenei világába – nem csak annyiból áll az egész, hogy valaki egy szám erejéig feljön a színpadra, bemond egy unásig begyakorolt dalcímet, és megmutatja, milyen gyorsan tud rá gitározni. Mi mindig a nulláról indulunk, minden egyes dalban egymásra kell hangolódnunk, ez pedig nem működik akkor, ha nagyon gyorsan váltogatják egymást az emberek a színpadon. Viszont arra is volt példa, hogy egy ismert zenész jelentkezett, hogy szeretne játszani velünk. Ilyen volt mondjuk Kiss Tibi, akiről sosem gondoltam volna, hogy érdekli az ilyesmi, mégis fantasztikus élménynek bizonyult együtt zenélni vele.

drapos_gergely_es_sena
Hol láthatod a Random Tripet?

A Random Trip koncerteknek hosszú ideig az Instant adott otthont keddenként, majd a tavalyi évtől az A38 hajó lett az improvizációs est állandó bázisa. A hajó tetőteraszán egyébként a nyári hónapokban addig is gyakori vendégek voltak.

Delov Jávor mellett a felállás másik stabil pontja a lemezlovas DJ Q-Cee, a többiek hetente váltakoznak, bár viszonylag sok a visszatérő arc. Számos alkalommal megfordult már például a résztvevők között Harcsa Veronika, Sena és MC Kemon (Irie Maffia), Kiss Tibi (Quimby), Vitáris Iván (Ivan & The Parazol), és még hosszan lehetne sorolni.

dubfx

A most zajló szezonban külön energiát fordítanak arra, hogy minél több külföldi zenészt is meggyőzzenek a részvételről. Az eddigi legillusztrisabb külföldi fellépő talán Dub FX volt, aki egyik magyarországi nyaralása során nézőként látogatott el egy Random Trip bulira, de pár szám erejéig fellépőként is megmutatta magát – hatalmas sikert aratva.

- A Turbo zenekarnak is tagja vagy, ráadásul épp most jelent meg a legújabb lemezetek. Mik az aktuális terveitek ezzel a formációval és van-e fontossági sorrend számodra a Random Triphez képest?

- Nincs rangsor, mindkettő egyformán fontos és épp emiatt dolgozunk azon évek óta, hogy szervezés terén se kerüljön háttérbe egyik sem a másikhoz képest. A menedzserekkel karöltve az a célunk, hogy mindig össze tudjuk hangolni a fellépéseket, és csak a legvégső esetben kelljen valamire nemet mondani. A Turbóval azt szeretnénk elérni, hogy a hazai rockzenét szerető közönségnek bebizonyítsuk, vannak más alternatívák is, mint amit eddig rock címszóval kaphattak itthon. A legújabb, Pentagram című lemezünk szerintem annyival populárisabb és könnyebben emészthető a korábbiaknál, hogy azt gondolom, minden esély megvan rá, hogy több dalát is rádiókban hallhassuk viszont. Ahogy minden zenekar, mi is azt szeretnénk, ha egyre jobb időpontokban és színpadokon játszhatnánk a fesztiválokon, illetve egyre többen ismernék fel, hogy amit csinálunk, az jó dolog. Erre egyébként remek lehetőséget biztosít számunkra a május 22-i Nagy-Szín-Pad versenyen való részvételünk, ahol reméljük, hogy nemcsak a helyszínen levő rajongók, de a tévénézők és a rádióhallgatók tetszését is elnyerjük annyira, hogy szavazataikkal a Volt Fesztivál nagyszínpadáig repítsenek minket.

SOUNDCLOUD: Hallgass bele a Turbo új lemezét

- Bolgár származásúként foglalkoztat téged a bolgár népzene?

- Mivel Magyarországon nőttem fel, a zenei fejlődésemnek ez a része sajnos nagyrészt kimaradt. Pozitívum, hogy annak idején (nagyjából tíz éve) sokáig zenélhettem együtt a szinte minden hangszeren játszó Nikola Parovval – ő volt az, aki végig biztatott, hogy kicsit se féljek a bolgár ritmusoktól és a magyar zenei kultúrától idegen lüktetésektől. Minél régebb óta játszottam vele, annál jobban sikerült neki ezt a szelepet kinyitnia bennem. Egy nagy zenei olvasztótégelyt hoztunk létre, amibe a makedón ihletésű népdaloktól a román témákon át az ír és magyar népzenei motívumokig minden belefért. Emellett egy időben az Óbudai Népzenei Iskolában is tanultam bolgár népi dobot, de ez a vonal aztán szépen lassan kikopott az életemből. Ezzel együtt egyáltalán nem bántam meg, rengeteget adott a zenei fejlődésemhez. Arról nem beszélve, hogy mondjuk egy Sting-albumot is teljesen más élmény meghallgatni, miután elmélyültél a bolgár népzenei ritmusokban, lüktetésekben.

DelovJavor2vigharnold_sarikpeter

- Visszatérve a Random Tripre: mi várható a május 9-i születésnapi koncerten?

- Ezt a bulit tavaly augusztus óta szervezzük, nem túlzás állítani, hogy az eddigi legnagyobb szabású felállást sikerült összehozni. Összesen tizenhét zenészből fog állni, akik többségét már ismerheti a közönség a korábbi koncertekről, de Palya Bea személyében egy olyan előadót is sikerült megnyernünk, aki még soha nem állt színpadra Random Trip koncerten. Külföldiek közül is több neves fellépője lesz az estének: a Groove Armada és a The Freestylers énekesnője, Valerie M szintén most először játszik majd velünk, de elfogadta a felkérést BigJohn Whitfield amerikai soulénekes, valamint a brit Carl Avory is. Magyarok közül próbáltuk minél szélesebbre venni a palettát, de sajnos lehetetlen lett volna mindenkit meghívni, akit szívesen láttunk volna. Bízunk benne, hogy senkinek nem lesz keserű a szájíze emiatt a kimaradottak közül, hiszen ebben abszolút nincs személyes vonatkozás, pusztán logisztikailag lehetetlen lett volna ennél nagyobb létszámot megoldani. De velünk lesz például Kiss Tibi a Quimby-ből, Barabás Lőrinc, Farkas Izsák, Columbo az Irie Maffiából, Saiid az Akkezdet Phiaiból, és még nagyon sok neves hazai zenész.

- Hogyan értékelnéd röviden az eltelt öt évet?

- Annyi biztos, hogy némileg megváltoztattuk az improvizációról sokak fejében élő képet. Mivel az említett szelektív, meghívásos rendszer miatt sok embernek lehetett hiányérzete, amiért nem tud velünk fellépni, magától értetődött, hogy előbb vagy utóbb kinövi majd magát néhány Random Triphez hasonló, de attól független kezdeményezés. Ilyen zajlik például rendszeresen a Roham bárban, az Instantban (ahonnan mi is indultunk), illetve a Lámpásban. Amit viszont hiányolok, hogy a klasszikus értelemben vett jam session – tehát nem az általunk képviselt műfaj, hanem amikor már meglévő, ismert számokat játszanak el ott a helyszínen összeállt zenészek – gyakorlatilag egyáltalán nincs jelen Budapesten. Bár engem ez már nem hoz annyira lázba, de a létjogosultsága mindenképp megvan: hozzám is rendszeresen jönnek oda magyarok és külföldiek egyaránt, hogy javasoljak nekik olyan klubokat, ahol nemcsak jazz örökzöldeket, hanem pop, rock, r'n'b slágereket lehet jammelni nagyon jó színvonalon egy nagy repertoárral bíró házigazda zenekarral, de nem nagyon tudok mit ajánlani. Nagyon imponáló, hogy a mi hatásunkra ennyi szabad improvizációs koncertsorozat indult, ugyanakkor klasszikus jammelős klubokra is komoly szükség lenne. Angliában évtizedes hagyományai vannak ennek, bízom benne, hogy a közeljövőben idehaza is sikerrel meghonosítja majd valaki.

randomtrip-6
DelovJavor3

Bővebb infók a születésnapi koncertről: KATT IDE

Ha érdekel a Random Trip, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk