KULT
A Rovatból

Delov Jávor, az improvizáció hazai apostola

Öt éves az általa létrehozott Random Trip koncertsorozat. A szülinapi koncertjüket videóban Kiss Tibi és Saiid is ajánlja.

Link másolása

Ötéves lett az egyik legnépszerűbb hazai koncertsorozat, a Random Trip, ebből az alkalomból beszélgettünk Delov Jávor dobossal.

VIDEÓ: Ajánló a szülinapi koncerthez

- Mennyivel nagyobb kihívás lenyomni egy improvizációra épülő koncertet, mint betanult dalokat eljátszani?

- Mind a kettő tud nagyon könnyű és nagyon nehéz is lenni. Az egyik attól izgalmas, hogy keretek között próbálod megtalálni a szabadságod és beletenni a személyiségedet az adott dalba, amennyire csak lehet – például különféle díszítő- és átkötőelemek használatával. Egy Random Trip koncerten viszont egyértelmű, hogy akármi történik, az mindenképp te leszel, mivel nincs előre elképzelt kiindulási alap. Akkor a legizgalmasabb, ha csak úgy átfolyik a zene mindenkin, az igazi sikert pedig az jelenti, amikor már gyanúsan "túl jó" a végeredmény, annyira egy hullámhosszra kerülünk.

- Mi a titka annak, hogy működjön az összhang? Elég hozzá a zenei - főként jazzes - képzettség, vagy egymás személyiségét, rezdüléseit sem árt ismerni?

- Ezek a tényezők egyaránt fontosak, mindazonáltal hamar nyilvánvalóvá vált, hogy attól még, hogy valaki nem járt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, nyugodtan részt tud venni egy efféle totális improvizációban. Akiben kellő mennyiségű zeneszeretet, nyitottság és bátorság és alázat van ilyen téren, annak abszolút ott a helye. Ugyanakkor az is biztos, hogy ha valaki csak pár hónapja hangszertulajdonos, neki nem a Random Trip a legmegfelelőbb jammelős színtér. A legfontosabb, hogy az adott illető nagyon sokat zenéljen, nyitott legyen a lehető legtöbb stílusra és ne legyenek benne gátak, ha olyan zenészekkel kerül össze, akikkel „papíron” nem kellene. Ez az egyik fele a dolognak, a másik pedig, hogy a színpadon, az adott pillanatban valamiféle közös nevezőre kell jutni, és ehhez tényleg szükséges egymás rezdüléseinek ismerete. A legfontosabb szerepük a harmóniahangszereknek (gitár és billentyű) van, mivel ők adják a zenei alapot, az énekesek és MC-k pedig eldönthetik, hogy ebbe most beszállnak, vagy nem. Ezen dől el, hogy egy témából hiphopos dal lesz, vagy elvisszük rockosabb irányba, esetleg instrumentális lesz a végeredmény és a DJ csak egy acapella rapbetétet ad hozzá.

VIDEÓ: Random Trip az A38-on

Tényleg ott születnek-e a dalok?

Az emberek többségét érthető módon az foglalkoztatja, tényleg bármiféle próba nélkül állnak-e össze a Random Trip koncertek: a projekt ötéves fennállása alatt a résztvevő zenészeknek megszámlálhatatlanul sokszor tették fel ezt a kérdést. Előzetes próbák valóban nincsenek, csak a délutáni hangbeálláson dől el, mik azok a dolgok, amik az adott felállásnak jól állhatnak.

Számtalanszor fordult elő olyan, hogy a beállás remekül sikerült, egy órával később a koncerten viszont már jóval nehezebben hangolódtak egymásra a tagok, illetve ennek fordítottjára is rengeteg példa akadt.

Az egész folyamatot leginkább talán a legózáshoz lehetne hasonlítani: a résztvevők különböző építőelemekkel érkeznek, amelyek közül nem mindet tudják felhasználni a közös építkezés során. Az esetek többségében nem kell az összes építőelemet felhasználni, elég csak egy töredéküket beleadni a közösbe – az pedig csak közben derül ki, mi lesz az adott építményből: hétvégi ház, kastély, pályaudvar, vagy bármi más.

- A részvétel meghívásos alapon megy, vagy van, aki magától jelentkezik?

- Többnyire meghívásos alapon működik. Gyakran nehéz megértetni a lelkes, koncertre járó hangszerbirtokosokkal, hogy a Random Trip nem az a klasszikus jammelés, amibe bárki szabadon beszállhat. Itt arról szól a dolog, hogy próbálunk minél jobban belemászni egymás zenei világába – nem csak annyiból áll az egész, hogy valaki egy szám erejéig feljön a színpadra, bemond egy unásig begyakorolt dalcímet, és megmutatja, milyen gyorsan tud rá gitározni. Mi mindig a nulláról indulunk, minden egyes dalban egymásra kell hangolódnunk, ez pedig nem működik akkor, ha nagyon gyorsan váltogatják egymást az emberek a színpadon. Viszont arra is volt példa, hogy egy ismert zenész jelentkezett, hogy szeretne játszani velünk. Ilyen volt mondjuk Kiss Tibi, akiről sosem gondoltam volna, hogy érdekli az ilyesmi, mégis fantasztikus élménynek bizonyult együtt zenélni vele.drapos_gergely_es_sena

Hol láthatod a Random Tripet?

A Random Trip koncerteknek hosszú ideig az Instant adott otthont keddenként, majd a tavalyi évtől az A38 hajó lett az improvizációs est állandó bázisa. A hajó tetőteraszán egyébként a nyári hónapokban addig is gyakori vendégek voltak.

Delov Jávor mellett a felállás másik stabil pontja a lemezlovas DJ Q-Cee, a többiek hetente váltakoznak, bár viszonylag sok a visszatérő arc. Számos alkalommal megfordult már például a résztvevők között Harcsa Veronika, Sena és MC Kemon (Irie Maffia), Kiss Tibi (Quimby), Vitáris Iván (Ivan & The Parazol), és még hosszan lehetne sorolni.dubfx

A most zajló szezonban külön energiát fordítanak arra, hogy minél több külföldi zenészt is meggyőzzenek a részvételről. Az eddigi legillusztrisabb külföldi fellépő talán Dub FX volt, aki egyik magyarországi nyaralása során nézőként látogatott el egy Random Trip bulira, de pár szám erejéig fellépőként is megmutatta magát – hatalmas sikert aratva.

- A Turbo zenekarnak is tagja vagy, ráadásul épp most jelent meg a legújabb lemezetek. Mik az aktuális terveitek ezzel a formációval és van-e fontossági sorrend számodra a Random Triphez képest?

- Nincs rangsor, mindkettő egyformán fontos és épp emiatt dolgozunk azon évek óta, hogy szervezés terén se kerüljön háttérbe egyik sem a másikhoz képest. A menedzserekkel karöltve az a célunk, hogy mindig össze tudjuk hangolni a fellépéseket, és csak a legvégső esetben kelljen valamire nemet mondani. A Turbóval azt szeretnénk elérni, hogy a hazai rockzenét szerető közönségnek bebizonyítsuk, vannak más alternatívák is, mint amit eddig rock címszóval kaphattak itthon. A legújabb, Pentagram című lemezünk szerintem annyival populárisabb és könnyebben emészthető a korábbiaknál, hogy azt gondolom, minden esély megvan rá, hogy több dalát is rádiókban hallhassuk viszont. Ahogy minden zenekar, mi is azt szeretnénk, ha egyre jobb időpontokban és színpadokon játszhatnánk a fesztiválokon, illetve egyre többen ismernék fel, hogy amit csinálunk, az jó dolog. Erre egyébként remek lehetőséget biztosít számunkra a május 22-i Nagy-Szín-Pad versenyen való részvételünk, ahol reméljük, hogy nemcsak a helyszínen levő rajongók, de a tévénézők és a rádióhallgatók tetszését is elnyerjük annyira, hogy szavazataikkal a Volt Fesztivál nagyszínpadáig repítsenek minket.

SOUNDCLOUD: Hallgass bele a Turbo új lemezét

- Bolgár származásúként foglalkoztat téged a bolgár népzene?

- Mivel Magyarországon nőttem fel, a zenei fejlődésemnek ez a része sajnos nagyrészt kimaradt. Pozitívum, hogy annak idején (nagyjából tíz éve) sokáig zenélhettem együtt a szinte minden hangszeren játszó Nikola Parovval – ő volt az, aki végig biztatott, hogy kicsit se féljek a bolgár ritmusoktól és a magyar zenei kultúrától idegen lüktetésektől. Minél régebb óta játszottam vele, annál jobban sikerült neki ezt a szelepet kinyitnia bennem. Egy nagy zenei olvasztótégelyt hoztunk létre, amibe a makedón ihletésű népdaloktól a román témákon át az ír és magyar népzenei motívumokig minden belefért. Emellett egy időben az Óbudai Népzenei Iskolában is tanultam bolgár népi dobot, de ez a vonal aztán szépen lassan kikopott az életemből. Ezzel együtt egyáltalán nem bántam meg, rengeteget adott a zenei fejlődésemhez. Arról nem beszélve, hogy mondjuk egy Sting-albumot is teljesen más élmény meghallgatni, miután elmélyültél a bolgár népzenei ritmusokban, lüktetésekben.DelovJavor2vigharnold_sarikpeter

- Visszatérve a Random Tripre: mi várható a május 9-i születésnapi koncerten?

- Ezt a bulit tavaly augusztus óta szervezzük, nem túlzás állítani, hogy az eddigi legnagyobb szabású felállást sikerült összehozni. Összesen tizenhét zenészből fog állni, akik többségét már ismerheti a közönség a korábbi koncertekről, de Palya Bea személyében egy olyan előadót is sikerült megnyernünk, aki még soha nem állt színpadra Random Trip koncerten. Külföldiek közül is több neves fellépője lesz az estének: a Groove Armada és a The Freestylers énekesnője, Valerie M szintén most először játszik majd velünk, de elfogadta a felkérést BigJohn Whitfield amerikai soulénekes, valamint a brit Carl Avory is. Magyarok közül próbáltuk minél szélesebbre venni a palettát, de sajnos lehetetlen lett volna mindenkit meghívni, akit szívesen láttunk volna. Bízunk benne, hogy senkinek nem lesz keserű a szájíze emiatt a kimaradottak közül, hiszen ebben abszolút nincs személyes vonatkozás, pusztán logisztikailag lehetetlen lett volna ennél nagyobb létszámot megoldani. De velünk lesz például Kiss Tibi a Quimby-ből, Barabás Lőrinc, Farkas Izsák, Columbo az Irie Maffiából, Saiid az Akkezdet Phiaiból, és még nagyon sok neves hazai zenész.

- Hogyan értékelnéd röviden az eltelt öt évet?

- Annyi biztos, hogy némileg megváltoztattuk az improvizációról sokak fejében élő képet. Mivel az említett szelektív, meghívásos rendszer miatt sok embernek lehetett hiányérzete, amiért nem tud velünk fellépni, magától értetődött, hogy előbb vagy utóbb kinövi majd magát néhány Random Triphez hasonló, de attól független kezdeményezés. Ilyen zajlik például rendszeresen a Roham bárban, az Instantban (ahonnan mi is indultunk), illetve a Lámpásban. Amit viszont hiányolok, hogy a klasszikus értelemben vett jam session – tehát nem az általunk képviselt műfaj, hanem amikor már meglévő, ismert számokat játszanak el ott a helyszínen összeállt zenészek – gyakorlatilag egyáltalán nincs jelen Budapesten. Bár engem ez már nem hoz annyira lázba, de a létjogosultsága mindenképp megvan: hozzám is rendszeresen jönnek oda magyarok és külföldiek egyaránt, hogy javasoljak nekik olyan klubokat, ahol nemcsak jazz örökzöldeket, hanem pop, rock, r'n'b slágereket lehet jammelni nagyon jó színvonalon egy nagy repertoárral bíró házigazda zenekarral, de nem nagyon tudok mit ajánlani. Nagyon imponáló, hogy a mi hatásunkra ennyi szabad improvizációs koncertsorozat indult, ugyanakkor klasszikus jammelős klubokra is komoly szükség lenne. Angliában évtizedes hagyományai vannak ennek, bízom benne, hogy a közeljövőben idehaza is sikerrel meghonosítja majd valaki.randomtrip-6

DelovJavor3

Bővebb infók a születésnapi koncertről: KATT IDE

Ha érdekel a Random Trip, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: