KULT
A Rovatból

Dancing With the Stars: Stohl András öltönyéért csillámpónik haltak meg

A 4. adás a Disney-ről és Radics Gigi fenekéről szólt, valakinek pedig sikerült begyűjtenie az első 10 pontot.


„Önök nem egy külföldi showműsort látnak, hanem a Dancing With the Stars 4. élő show-ját”

– köszöntött minket Stohl András, és álljunk meg egy pillanatra ennél a mondatnál. 2023-ban még mindig ott tartunk, hogy a nemzeti érzelmeink vagy üres, melldöngető magyarkodásban, vagy önlenéző magyarázkodásban merülnek ki.

Kiváló tévés szakembereink vannak, miért kéne egy jó minőségű műsor láttán azt gondolnunk, hogy külföldi műsort látunk?

Mondjuk Stohl kijelentésének értékét némileg kisebbíti, hogy licenszműsorról van szó. A táncos celebműsorok nagyjából mind ugyanarról a tőről fakadnak. A Strictly Come Dancing című BBC műsor volt az eredetük. Erre alapult anno az RTL Szombat esti láza is. Aminek hogy, hogy nem ugyancsak Stohl volt a műsorvezetője, illetve később Ördög Nóra, Kiss Ramóna pedig (akkor még ohne Lékai) versenyzett benne. (Fő a változatosság.)

A tévés kánaán majd akkor jön el, ha saját ötletből készített magyar műsorok hódítják majd meg a nézőket. És mondjuk nem Mickey és Minnie egér kezdi a nyitótáncot. De legalább megtudtuk, hogy a Disney szignálzenéjének van szövege is. Persze a híres egérpár feltünése nem véletlen, hiszen a Dancing With the Stars 4. adása a 100 éves Disney stúdiót ünnepelte.

.

Feltétlenül kitérnék a két műsorvezető szemkiégető rózsaszín ruhájára. Olyanok voltak, mint akiket most vágtak ki a Barbie film castingjáról.

Kíváncsi vagyok, Stohl flitteres öltönyéért hány csillámpóni halt meg.

Az első páros, Radics Gigi és Baranya Dávid, A kis hableány egyik betétdalára szambázott. Nyilván nem véletlen a választás, hiszen Gigi szinkronizálta az élőszereplős változatban Arielt. (Anno a rajzfilmnél is egy énekesnő volt a magyar hang, Oszvald Marika személyében.)

Nagy piros pont a TV2-nek, amiért szinte minden esetben a dalok magyar változatát választották aláfestésnek. Megható volt a Ringat a víz című klasszikust Vass Gábor hangján viszont hallani, aki sajnos már több mint két éve nincs velünk, minden szinkronrajongó őszinte bánatára.

.

Bevallom, Gigi dresszét elnézve a „tengerfenék oly szép” sor kicsit más jelentést nyert, de ezt tudjuk be a showbusiness varázsának. (Volt egy kis lelkiismeretfurdalásom, de aztán mint kiderült, Juronics Tamásnak is pont ez jutott eszébe, szóval lehet, hogy mocskos vénember vagyok, de legalább jó társaságba kerültem.)

Szente Vajk kicsit sutának érezte az első lépéseket, de Ördög Nóra megvédte: szerinte ez a koncepció része volt, a járást még csak tanulgató Arielt próbálták megjeleníteni. Juronics Tamásnak nagyon tetszett a tánc (is), és adott egy tippet: kevés cukros üdítővel kell bekenni a talpat, akkor nem csúszik annyira. Egyedül ő adott 9 pontot, két 8-assal társítva ez 25 pontot ért.

Hunyadi Donatella és Bődi Dénes Mulan történetét próbálta elmesélni paso dobléban.

Donatella a frizurájával engem kicsit Mariára emlékeztetett a Matadorból, ami erősödött, amikor egy megfelelő dramaturgiai ponton kibontotta a haját, de szerencsére nem szúrt le senkit a hajtűjével.

.

Szente Vajk tíz pontra értékelte az éneklést (hiszen Stohl András hangját hallhattuk). De a tánc is tetszett a zsűrinek. Ma végre minden a helyén volt, látszottak az érzelmek, de nem mentek a tánc rovására. Ördög Nóra kiemelte, hogy a táncban összefoglalták a mese teljes történetét. Röpködtek a 9 pontok, 27 pontot ért a produkció.

T. Danny és Lissák Laura új élményeket keresett Aladdin és Jázmin szerepében, mindezt rumbába öntve. A produkció érdekessége, hogy a páros a táncot egy sátorba bevonulva fejezte be, egyszer s mindenkorra egyértelművé téve, mi is az az új élmény, amiről énekeltek.

Külön bája volt a produkciónak, hogy Danny végigénekelte a dalt, a lány részeit is. Nem véletlen, hisz ezen nőtt fel.

Ördög Nóra csodálkozva megállapította, hogy Danny tud táncolni, ugyanakkor aggódott, hogy dolgozzák fel a rajongók, hogy a bálványuk ilyen átszellemült arccal táncol egy Disney zenére.

Szente Vajk kiosztotta az évad első tízesét, így Lauráék 28 ponttal a zsűri lista élére repültek.

.

A Tarzanról nem igazán a csacsacsa jut eszünkbe, Csuti és Tóth Katica mégis ezt a kombinációt kapta. A Tarzan nem tartozik a kedvenceim közé. Nehéz eldönteni, mi ez ennek az oka: az, hogy a 90-es 2000-es fordulóján kicsit mélyrepülésbe kezdett a stúdió (ez az én verzióm), vagy az, hogy ezeket a meséket már nem gyerekként láttam, ezért nem tudtak úgy elvarázsolni.

Csuti nem állt a helyzet magaslatán. Vajk megfogalmazása szerint kicsit elbízta magát, nem koncentrált úgy, ahogy kellett volna, és Katicán múlt, hogy nem történt baj az emeléseknél. Ördög Nóra inkább a Dzsungel könyvét látta, mint a Tarzant. Tamás egyenesen gyerekesnek nevezte a produkciót. Csupán 21 pontot kaptak.

.

Krausz Gábor és Mikes Anna ezúttal romantikus oldalukat mutatták be A szépség és a szörnyeteg betétdalára, az american smooth nevű táncra, ami még Juronics Tamásnak is újdonságot jelentett. El kell ismerni, a TV2 csapatának nagyszerűen sikerült megidéznie a stúdióba a mesebeli báltermet. A Hol volt hol nem volt egyébként is azon dalok egyike, ami mindig levesz a lábamról, Galambos Erzsi előadásában pedig különösen. De Krauszék is meghatódtak önmaguktól, mindketten könnyeztek kicsit.

Krausz Gábor és Mikes Anna nagy esélyese a műsornak. Szép emberek, szépen táncolnak, és

az ország nagy része rokonszenvez Gáborral, Tóth Gabi új dala után jobban, mint valaha.

Ezzel együtt „csak” 26 pontot kaptak, amin meglepődtem, többre számítottam.

.

Három Disney rajzfilm van, amit kifejezetten utálok: a Pocahontas, A Notre Dame-i toronyőr és a Herkules. Király Linda és Suti András az utóbbira charlestonozott.

Fölöttébb energikus produkciót láthattunk. Ördög Nóra nagyon lelkes volt, bár félt, hogy Linda kebleit baleset éri (Linda megnyugtatta, hogy három melltartó van rajta, biztos ami tuti). Juronics Tamásnak érzett hiányosságokat, és Szente Vajk is kritikus volt. Nóra mindennek ellenére 9 pontot adott, Tamás 7-et, Vajk középutasként a 8-ast mutatta fel. Így Lindáék 24 ponttal a sereghajtók közé kerültek.

.

Pikáns pillanata volt az adásnak, amikor Ramóna bekonferálta, hogy a Sztárban sztár leszekben Tóth Gabi új pasija oldalán táncolva fogja elénekelni új dalát, majd minderről meg is nézhettünk egy bejátszást.

Szerencsére annyi jóérzés volt legalább a szerkesztőkben, hogy nem kérdezték meg Krausz Gábort, mit szól a dologhoz.

Az utolsó páros, Marics Peti és Stana Alexandra a Coco betétdalát showtáncolta. Ez annyiból testhezálló feladat volt, hogy Stana Alexandra személyében egy showtánc világbajnokot tisztelhetünk.

Peti a kisfilmben többször hangoztatta, mennyire távol áll tőle a cukiság, és nem tréfált. Nekem kicsit olyan volt, mint amikor a Csőrike rajzfilmekben Szilveszter, a gonosz macska kisbabának próbálja álcázni magát.

.

Ez volt az egyetlen dal, amit nem magyarul hallhattunk annak ellenére, hogy pont Szente Vajk írta a magyar szövegét. Vajk nem sértődött meg emiatt, sőt, megdicsérte, milyen jól táncol Peti. Marics egyébként meglehetősen feldúltnak tűnt a produkció után – mint kiderült, elrontott egy lépést. 27 pontot kaptak. Viszont azt hiszem a műsor hazai történetének legviccesebb tánc utáni beszélgetése kerekedett ki belőle.

.

Mivel fogynak a versenyzők, nehezebb kitölteni a műsort időt, így eljött a vendégelőadó ideje. Karddfy Aisha A kívánság című vadonatúj Disney mese betétdalát énekelte.

Gigiék, Lindáék és Csutiék kerültek a veszélyzónába. Egyértelmű volt, hogy Csuti nincs ugyanazon a szinten, mint a két énekesnő. Az is igaz, hogy Tóth Katica a mezőny egyik legjobb táncosa, de azért lássuk be, ez a műsor elsősorban azért a (nem táncos) celebekről szól.

.

Ördög Nóra indoklása kicsit furcsára sikerült. Levezette, hogy mindenképp a két lány közül fog választani. Linda produkcióját tartotta jobbnak. Ennek ellenére egy váratlan húzással mégis Gigire szavazott (valami olyan homályos indoklással, hogy az ő meséje még nem rét véget). Juronics Tamás szavazatának így már nem volt tétje, de ő is Gigit támogatta.

Szerencsére ez az a kivételes este volt, amikor a zsűri, a kritikus és a közönség is ugyanazt a műsort nézte: a nézők Király Lindát és Suti Andrást mentette meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A rajongók tiltakoznak, a stúdió magyarázkodik – a Star Trek: Csillagflotta Akadémia tényleg ekkora katasztrófa lenne?
A Paramount szerint ez forradalmi modern sci-fi a SkyShowtime-on, a rajongók szerint inkább baleseti jegyzőkönyv. TikTok-dialógusok, kánontiprás és kartonpapír-figurák: nem lehet megmenteni a legendát?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 06.



A Star Trek: Csillagflotta Akadémia megérkezése akkora port kavart, hogy az ember már-már azt hihetné, valami radikálisan új, forradalmi irányváltásról van szó. A valóság ennél prózaibb és sokak számára jóval kiábrándítóbb.

A rajongói felháborodásokat a stúdió rendre politikai indíttatású támadásokkal magyarázza, ám ez az érvelés egyre kevésbé tűnik meggyőzőnek.

A Star Trek közönsége ugyanis nem tegnap lépett be a Csillagflottába: generációk nőttek fel az eredeti 1966-os sorozaton, az Új nemzedéken, a Deep Space Nine-on, a Voyageren vagy az Enterprise-on. Ezek a szériák sosem voltak mentesek társadalmi üzenetektől, sőt, sokszor kifejezetten bátran nyúltak érzékeny témákhoz, de mindezt gondolatébresztő tudományos fantasztikumba csomagolták, nem pedig aktuálpolitikai checklista látványos díszleteibe.

Az utóbbi évek Paramount-féle Star Trek-termései azonban sok nézőben azt az érzést keltették, hogy valami alapvetően félrecsúszott. A netflixes Discovery már indulásakor megosztó volt, de egy ideig én is néztem. A Picard három évadából legfeljebb egy fél szezon működött igazán, a Strange New Worlds pedig hiába próbált klasszikusabb hangvételt megütni, nem tudta maradéktalanul visszahozni a régi varázst, majd jó gyorsan földbe is döngölte azt amit két évad alatt felépített.

A Section 31 pedig aztán végképp kiverte a biztosítékot: egy drága, harsány, identitásában bizonytalan streaming film lett, amely inkább tűnt franchise-hasznosítási kísérletnek, mint szeretettel összerakott sci-finek.

A Csillagflotta Akadémia ebbe az egyre vitatottabb Alex Kurtzman „producerzseni” korszakába érkezik, és adna új reményt. Hát nem fog.

Az egyik legnagyobb problémám a dialógusokkal van. A karakterek olyan nyelvezetet használnak,

mintha egy középkorú marketinges próbálná kitalálni, hogyan beszélnek a Z generáció tagjai egy TikTok-kommentmezőben.

Ez a stílus nemcsak idegennek hat egy hatvanéves franchise univerzumában, hanem gyakran önmaga paródiájává válik. Nem felfrissíti a világot és modernizálja, hanem őszintén kellemetlen lesz. Ráadásul felmerül a kérdés: kinek is szól mindez? A fiatalabb közönség aligha rohan tömegesen egy több évtizedes sci-fi sorozat újabb iterációjáért, a régi rajongók pedig értetlenül állnak a tónusváltás előtt. Azokat elidegenítik, akik az igazi rajongók lennének, újakat pedig képtelenek bevonzani. Az eredmény egy furcsa vákuum, amelyben mintha nem létezne valódi a célcsoport. Ám szórakozás se sok.

A Csillagflotta Akadémia története időben messzire ugrik, a 32. század végére, ami kétségkívül kényelmes megoldás: így az alkotók gyakorlatilag bármit megtehetnek anélkül, hogy túl sokat kellene bajlódniuk a korábbi kánonnal. A Föderáció széthullott, a kolóniák elszigetelődnek, az univerzum újraegyesítésre vár, ez akár ígéretes kiindulópont is lehetne. Holly Hunter alakította Nahla Ake kapitány egy tragikus múltbéli döntés súlyát cipeli, miután ezekben a nehéz időkben elszakított egy gyereket az anyjától. Ugrunk egy jó pár évet az időben, közben a krízis megoldódott (elég szájbarágós COVID párhuzam), és a Föderáció megtalálja a fiút, Caleb Mirt (Sandro Rosta), aki felnőttként körözött bűnöző lett.

Holly Hunter válaszút elé állítja a férfit: Csillagflotta Akadémia vagy börtön.

Ez a dramaturgiai fogás azonban több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A Csillagflotta hagyományosan a Föderáció elitje volt, a legkiválóbbak gyűjtőhelye, nem pedig egy kozmikus alternatív büntetés-végrehajtási intézet. A sorozat persze igyekszik erkölcsi leckét adni arról, milyen károkat okoz a családok szétszakítása. Csak éppen olyan finomsággal, mintha légkalapáccsal kopogtatnák a néző homlokát. A finomkodás sosem volt erőssége a Kurtzman produkcióknak.

Az első rész főgonoszát Paul Giamatti alakítja, ám a fenyegetés helyett inkább groteszk hatást kelt. Nehéz komolyan venni azt a jelenetet, amikor egy termetes, izomkolosszus harcos majdnem alulmarad a majd 60 éves 170 cm-es színésszel szemben egy kézitusában.

Lehet ezt idegen fajokra és különleges képességekre fogni, de a vizuális benyomás ettől még inkább komikus, mint félelmetes.

A sorozat egészére jellemző ez a disszonancia: drámai pillanatokat akar, de gyakran paródiába csúszik. Olyan, mint egy rossz szuperhősfilm, menő akar lenni, de helyette csak szánalmas. Joss Wheedon-féle párbeszédek működtek egy Buffy-ban, vagy egy FireFlyban, de itt nagyon nem önazonos ez a stílus a Star Trek 60 éves örökségével.

Narratív szempontból sem túl rózsás a helyzet. Az epizódok sodródnak egyik érzelmi kitörésből a másikba, miközben nehéz kitapintani egy valóban átgondolt, hosszabb ívű történetet. Itt nincs értelem, csak érzelmek.

A karakterek többnyire egyetlen tulajdonság köré épülnek, mintha egy produceri checklistát pipálnának végig.

Itt a félénk zseni, ott a minden helyzetben legyőzhetetlen harcos, amott a testpozitív öntudatra ébredt 17 éves tinilány hologram. A Star Trek mindig is sokszínű volt, de korábban a figurák személyisége nem merült ki egyetlen címkében. Spock sem pusztán „a félvér”, hanem belső konfliktusokkal küzdő, komplex személyiség volt. Ehhez képest az Akadémia szereplői gyakran kartonpapír-vázlatnak hatnak, mint egy Disney-sorozat a 2000-es évekből.

A kánonhoz való viszony különösen fájdalmas pont. Érzelmeket villogtató Vulkániak, akik humorizálnak, pacifista Klingonok, akik többapájú családokból származnak, sőt egy genetikai szabályokat felrúgó Jem’Hadar leszármazott is felbukkan.

Az alkotók megnézték a Star Trek lexikon borítóját (bele már nem sikerült lapozni) és senki sem mondta el nekik, hogy nem lehet egy Jem’Harad nő, mert ők genetikai úton szaporodnak, más fajokkal pedig végképp kizárt, hogy vegyüljenek.

Ezeknek az ellentmondások semmi köze a kreatív újragondoláshoz, pusztán hanyagság, ami egy ilyen múltú franchise esetében nehezen megbocsátható.

Mindez azért különösen keserű, mert a Star Trek valaha jóval több volt egyszerű tévésorozatnál. Az elsők között teremtett aktív rajongói közösséget, saját találkozókkal még a Comic Con aranykora előtt, és nem egy mérnök vallotta be, hogy gyerekkori inspirációként hatott rá Gene Roddenberry erredeti víziója.

Steve Jobs legendásan rajongott a franchise-ért, és állítólag külön kérte a mérnökeit, hogy az eszközeik úgy nézzenek ki és úgy működjenek, mintha az Enterprise-ról érkeztek volna.

Ehhez képest a Csillagflotta Akadémia inkább tűnik egy drága, identitását kereső mellékvágánynak, mint a jövőről szóló, optimista látomás örökösének. Itt van neon ugrókötél, neon fülhallgató, minden a jelenlegi technológiai szintet mutatja, csak neon. Semmi igazán forradalmi.

A legszarkasztikusabb megjegyzések sem tudják teljesen elfedni a csalódottságom: sokan nem azért kritizálják ezt a sorozatot, mert gyűlölnék a Star Treket, hanem éppen ellenkezőleg, mert túl jól ismerik, és fájó látni, milyen irányba sodródott.

Ez egy Star Trek sorozat, olyan emberek tollából, akik nem értik a Star Treket és olyan embereknek készült, akik nem szeretik a Star Treket

A Csillagflotta Akadémia nem pusztán egy félresikerült spin-off sorozat, hanem egy újabb állomás abban a korszakban, amelyben a franchise mintha teljesen elveszítette volna saját iránytűjét. Lehet, hogy egyesek számára könnyed „guilty pleasure”, de azoknak, akik a régi, gondolkodásra késztető, bátor tudományos fantasztikumot keresik, ez az akadémiai évfolyam inkább bukást érdemel, mint dicséretet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk