Cukiság és Felhő Múzeum – ilyen kiállítások várnak idén a Ludwig Múzeumban

Ezúttal Miley Cyrus Flowersét énekelték a versenyzők, ki tudja, miért. A szerkesztők ma is csavartak a szabályokon. Új elem a párbaj, erre még nem volt példa a műsor hazai történetében. A versenyzők párba rendeződve ugyanazt az előadót jelenítik meg, és a zsűritagok 1-1 pontot adhatnak annak, aki szerintük jobb volt.

Öltözködés terén most Lékay-Kiss Ramónáról kell szót ejteni, akinek a bal válláról valaki letépte a ruhát, de a stylistoknak megtetszett és úgy hagyták.

Valkusz Milán érkezett a színpadra mint Redfoo az LMFAO elektro-hop duóból. (Ha hozzám hasonlóan nem tudod, mi az az elektro-hop, ne aggódj, nem nekünk való.) Milán felvezető kisfilmjében felvillantottak részleteket a Valmar duó kezdeteiről, amikor még (úgy nevezett) slágerekre tátogtak.

Talán mindenki jobban jár, ha Milán ma is marad a tátogásnál. Az LMFAO dalai nem hiszem, hogy a nehezen énekelhető klasszikusok sorát gazdagítanák, csak hát Redfoo végig őrült tempóban táncol. Milánnak elég hamar fogyni kezdett a levegője, és ez hallatszott az éneklésén is.

Ennek ellenére a zsűri állva tapsolt neki. Kivéve Tóth Andit, nem hiába mondom már egy ideje, hogy ő a legjobb zsűritag. Jó, a buli és a kinézet tényleg rendben volt, de ennyi.

Ehhez képest Kökény Attila teljesen elájult, szerinte ez a Sztárban sztár. Kis intermezzo történt: még a produkció alatt a rendőrnőnek öltözött táncosnő egy noteszt és egy bilincset tett le Marics Peti elé a pultra. Peti pedig összebilincselte magát Kökény Attilával. Tilla kicsit megijedt, mert mint kiderült, nincs hozzá kulcs.

Attila szerencsére így is le tudta szedni a bilincset, mondván, és idézem:

Milánnak a gyengébb produkció ellenére nem volt oka panaszra, még a „szigorú” Tóth Andi is 9 pontot adott neki, a többiek pedig 10-esekkel szórták meg.

Véleményem szerint Sipos Tomi most volt a legjobb a műsorban. Barry White, a „szerelem rozmárja” nagyon karakteres, ennek ellenére nem könnyű hitelesen utánozni. Tominak sikerült. Ment is az 50 pont, amivel egyetlen probléma, hogy Tomi nem csak 1 ponttal volt jobb Milánnál. Jobb zsűri az első fellépőt középre lövi be ponttal, és hozzá képest ad többet vagy kevesebbet a többieknek.

Ebben a műsorban végül is adekvát azt énekelni, hogy „Még nem veszíthetek”. Schoblocher Barbara szerint Jimmy megénekelte azt a fájdalmat, amit sokan éreztek, de nem tudtak kifejezni. Amiben lehet valami, annyival egészíteném ki, hogy

8 oktáv ide, tehetség oda, Zámbó Jimmy az az előadó, akivel engem vallatni lehet.

Barbara tökéletesen átélte a figurát, és az éneklés is nagyon közelített. Hogy mégsem volt tökéletes, az abból látszik, hogy nem akartam hozzávágni valami nagy és kemény tárgyat a tévéhez. De azért így is 50 pontot ért.

Gubik Petra az egyik favoritom a műsorban. Nagyon kíváncsi voltam, mit tud kezdeni Beyoncéval és a Single Ladiesszel. Ebbe a dalba jó pár éve Nika bicskája beletört, mert a sok ugrálásban elfogyott a szufla. Petra derekasan végigtolta, bár voltak részletek, ahol nem kellett énekelnie, ami azért könnyebbség. Egész jól megoldotta, de azért legyünk őszinték, nem volt Beyonce.

Feltétlenül meg kell örökítenem az utókor számára Marics "Coelho" Péter bölcsességét:

Köszönjük, Péter.

Az biztos, hogy láttunk Petrától ennél jobbat, és kicsit furcsállom amikor a zsűri arra hivatkozva ad magas pontot, hogy nehéz volt a feladat. Tudom, tudom, ez csak egy show, nem kell komolyan venni. De azért legalább Tóth „Szigorú” Andi adhatott volna 9-nél alacsonyabbat.

Trap kapitány produkciója alatt néha az volt az érzésem, visszacsúszik Rátonyi Róbertbe. Nem mondom, hogy Soltész Rezső búskomorságáról lenne híres, de azért sosem vigyorgott így. Igaz, ha valakit esetleg túlságosan lázba hozott a szexiskedő Gubik Petra, most garantáltan elmúlt.

Sajnos élemedett korom okán én még láttam a tévében azt a Táncdalfesztivált, ahol először énekelte el a bongyorhajú énekes ezt a dalt, és a produkció tökéletesen visszahozta azt a retro érzést, ami akkor persze még nem is volt retro.

Soltész Rezsőre amúgy kicsit haragszom azért, amit az Allways Look on the Bright Side of Life című örökbecsűvel művelt, de Molnár Tibitől nem sajnálom az 50 pontot.

Oláh Ibolya eddig nagyon menetelt, de Lady Gaga kicsit a gagáján akadt. Persze, szeretnék én ilyen szinten előadni bármit, de ő maga tette nagyon magasra a lécet, és azt most szerintem nem ugrotta meg. Nem igazán jött meg Lady Gaga hangja. A zsűri is így érezte, mert rekordalacsony, 42 pontot adtak Ibinek.

A mókának persze közel sem volt vége ezzel, hiszen jött még három párbaj. Gubik Petra és Schoblocher Barbara Christina Aguileraként énekelték a Candymant. Ami nem a legszerencsésebb párbajdal, nehéz követni, hogy épp ki énekel.

Összességében Petrát kicsit merevnek éreztem, Barbara volt az, aki együtt élt a dallal, szőröstől-bőröstől belebújt. Jogosan nyerte 4:1-re a párbajt.

Trap kapitány és Valkusz Milán Scooter medleyt kaptak. No ez megint nem igazán az én műfajom, de nekem Tibor alakítása jobban bejött. A zsűri fordítva látta, Milán 4 pontot kapott, Trap kapitány egyet.

Oláh Ibolya és Sipos Tamás a Holligans frontemberét, Csipát kapta. Mindkettejüknek testhezálló feladat volt, mégis, Ibi valamivel jobban hozta a zsigeri rock 'n' rollt. Ibi szemmel láthatóan ki is adta minden energiáját, meglehetősen enerváltan fogadta a zsűri dicséretét, és hogy 4:1 arányban megnyerte a párbajt.

Olyan történt, mint még soha, Schoblocher Barbara nyerte az adást úgy, hogy korábban többször került a kiesőzóna közelébe.

Valkusz Milán és Oláh Ibi simán továbbjutott, a zsűri 3:2 arányban megmentette Gubik Petrát – amit innen is köszönök nekik –, a nézők pedig Molnár Tibit marasztalták. Így kizárásos alapon Sipos Tomi számára ért véget a verseny.

Még egy csavar maradt a végégre, kiderült, hogy az elődöntőben is két feladatot kapnak a játékosok, és az egyiket maguk választhatják ki. Az biztos, hogy lesz Måneskin és Wolf Kati. A részletekért íme:

Megtöltötte a Papp László Sportarénában március 10-én, koncertje hatalmas sikert aratott.

Több híresség is ott volt a nézők között, például Nádai Anikó vagy Szabó András Csuti, de a tömeg zöme inkább fiatalokból állt, akik természetesen kívülről fújták a 21 éves énekes dalait. Azahriah-nak sokszor csak élveznie kellett a hangulatot,

Az énekes most a teljes koncertet feltöltötte a YouTube-csatornájára, így már bárki végignézheti a fellépést.

Elég bátor volt használni a „B-filmek” eszköztárát, régi műfaji filmekből merített, és összeboronálta őket hihetetlen gazdag fantáziájával. Boldog születésnapot neki! Március 27-én tölti be a hatvanat.

1. Már fiatalon is a moziért élt!

Fiatalkorában még a koráról is hazudott, hogy egy pornómoziban dolgozhasson jegyszedőként Torrence-ben. A hely neve Pussycat Theatre volt.

2. Első munkája az álomgyárban egy kisköltségvetésű fitness-video volt

Egyik első hollywoodi munkája Dolph Lundgren: Maximum Potential című edzésvideójában volt, ő volt az egyik produkciós asszisztens. Ekkor találkozott Roger Avaryvel, akivel aztán közösen írták meg a Kutyaszorítóban című film történetét, és együtt nyertek Oscar-díjat a Ponyvaregény forgatókönyvéért.

3. Egyik jó barátja, Robert Rodriguez segített neki a Kill Billnél

A Kill Bill volt az első filmje, ahol a filmzenét nem a filmhez szerezték, hanem össze kellett állítani. Ebben nagy segítség volt számára egyik jó barátja Robert Rodriguez. A szűk költségvetés miatt mindössze jelképes egy dollárért vállalta, hogy segít, cserébe Tarantino ingyen rendezett egy jelenetet Rodriguez Sin City – A bűn városa című filmjében.

4. Samuel L. nélkül soha!

Tarantino egyik kedvenc színésze Samuel L. Jackson. Miután az első mozifilmjében nem talált neki szerepet, a Ponyvaregényben Jules szerepét direkt neki írta, majd személyesen hívta fel, hogy felajánlja neki a szerepet.

5. Zoë Bell, a legjobb kaszkadőr, akivel valaha dolgozott

Zoë Bell új-zélandi kaszkadőr, a Kill Bill első része óta, tehát 2004 óta minden Tarantino-produkcióban dolgozott, sőt némelyikben nagyobb szerepet is kapott: ő volt a Halálbiztos szőke szépsége, aki a film végén a fehér kocsin „lovagol”.

6. Hollywood többször próbálta befűzni

Rengeteg film kapcsán felmerül a neve, amikor egy franchise-t vérfrissíteni akarnak. Majdnem ő rendezte a Casino Royale-t, de szó volt egy Star Trek-filmről is, miután a legutolsó 2016-os Justin Lin-mű nem hozta az elvárt nézőszámot, sőt, az első Vasember kapcsán is emlegették a nevét.

7. A #meetoo-botrány őt is érintette

Őt is érintette a #metoo botrány, egy nem várt vonalon. Mivel sokat dolgozott a Weinstein Companyval, így várható volt, hogy valami szög ki fog bújni a zsákból. Nem várt esemény hatására tűnt fel a neve: 2003-ban a Kill Bill forgatásán Tarantino ragaszkodott, hogy Uma Thurman vezessen egy autós jelenetben. Thurman egy kanyart rosszul vett be, és egy fának csapódott, és súlyosan megsérült. Ezt a balesetet a Weinstein Company eltusolta, Thurman nem is haragszik a rendezőre, tudja, hogy baleset volt, de az eltussolás ténye számára megbocsáthatatlan maradt, és azóta sem szerepelt Tarantino-filmben.

8. A Django elszabadul eredetileg Leo nélkül forgott volna

Tarantino a Django elszabadul forgatókönyvét átírta, hogy Leonardo DiCaprio szerepelhessen benne. Miután DiCaprio elolvasta a forgatókönyvet és imádta, könyörgött Tarantinónak Calvin Candie szerepéért, de mivel túl fiatal volt karakterhez, át kellett írni a teljes forgatókönyvet. Azóta is gyümölcsöző szakmai kapcsolat van köztük, elég a Volt egyszer egy… Hollywoodra gondolni.

9. Szívesen rendez apróságokat is, nemcsak mozifilmet

Több sorozatban is rendezett külön részeket, 2005-ben a Helyszínelők évadfinálé dupla epizódját neki köszönhetjük, de már 1995-ben is elvállalt egy Vészhelyzet-részt, aminek az elején egy hihetetlenül hatásos, vágás nélküli jelenettel kezdett.

10. Egy utolsó tangó

Állítása szerint a következő filmje lesz az utolsó. Most, hogy betöltötte a 60. életévét, szeretne visszavonulni a rendezéstől. Úgy gondolom, hogy nem kell félnünk, hogy nem találkozunk többet a nevével Hollywoodban, mert termékeny író és producer is, és nem gondolom, hogy ezektől is visszavonulna, de a rendezéssel járó feladatokkal és stresszel ebben a korban bizony úgy gondolja, hogy fel kell hagyni.

Reméljük, még sokáig találkozunk a nevével és a tarantinói stílusnak egyelőre nem kell búcsút inteni. Egy biztos, hogy akik a Tarantino-filmeken nőttek fel, azok másként látják a határt a hollywoodi blockbusterek és a művészfilmek mezején. Egy filmes bálvány, aki még reméljük sokáig velünk lesz!

Források: Vanity Fair, Wikipedia, Sreenrant, Movieweb.com, Eightieskids.com, Britannica.com

Mindig vegyes érzésekkel lépek a Thália Télikertbe, mivel intenzív tíz évet töltöttem a Mikroszkóp Színpadon. A vége felé még fel is léptem egy stand up műsorban, de eskü, nem ezért szűnt meg. Ugyanakkor szeretek a Télikertbe is járni, egyrészt mert nagyon szép és szerethető az új játszóhely, másrészt a darabok miatt. A Thália titka, hogy a nagyszínpadon – többnyire – a nagyobb érdeklődésre számító, kommerszebb, sokszereplős vígjátékok, musicalek láthatóak, az igazán tartalmas és izgalmas darabokért viszont a kamaraszínpadra kell menni.

Bevallom, a „Ványa bá” cím gyanakvást keltett bennem. A megszokott elnevezéssel szakító, moderneskedő, vicceskedő címek ritkán jelentenek jót. Sokszor tapasztalom, hogy az unalomig ismert klasszikusokat erőltetett látszatmegoldásokkal próbálják „maivá”, szórakoztatóvá varázsolni, vagy ami talán még rosszabb, lilaködös művészkedéssel kenik el a tényt, hogy nincs semmilyen épkézláb gondolatuk az adott műről és szerzőről.

Előítéleteimet alighanem az is táplálta tudat alatt, hogy nem is olyan rég láthattam a Czakó Juli – Görög László párost a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Miskolci Nemzeti Színház Tartuffe előadásában, ahol Orgont és Elmirát alakították. Félreértés ne essék, a játékukban ott sem volt hiba, viszont az az előadás tipikus példája volt a rosszul értelmezett, közhelyes „leporolásnak”, „aktualizálásnak”.

Szerencsére a Ványa bá esetén semmi ilyesmiről nincs szó. Persze reményt keltett, hogy a szöveg Hamvai Kornél műve, aki jótollú fordító, dramaturg. Sajnos a szombathelyi társulat előadását nem láttam ugyanebből a változatból – pedig sok mentségem nincs, hiszen akár a Tháliában is megnézhettem volna a 2016-os Vidéki Színházak Fesztiválján, most annál inkább örültem a lehetőségnek.

Megkockáztatom, életem legszórakoztatóbb Csehov-előadását láttam, talán csak a Katona 25 évvel ezelőtti Cseresznyéskertje vetekedik vele.

Ványa bá és holdudvara kellemes középszerűségben tengeti dolgos, szegényes életét a vidéki birtokon, aminek teljes bevételét becsületesen tovább küldi sógorának, Szerebrjakov professzornak (Szervét Tibor). Időnként eliszogat és filozofálgat a barátjával Ásztrov doktorral (Szabó Győző). Pótapaként nevelgeti halott húga lányát, Szónyát (Martos Hanga). Igyekszik elviselni a sógoráért rajongó édesanyját, Maríját (Csarnóy Zsuzsanna), és tűri Marína dadus (Molnár Piroska) gondoskodását.

Csakhogy egy hirtelen ötlettől vezérelve megérkezik a birtokra Szerebjakov fiatal feleségével, Jelénával (Czakó Juli). A szép, fiatal, élettel teli nő egy csapásra felforgatja Ványa báék boldogítóan középszerű életét. A férfiak mind belébolondulnak, minden kötelességüket elhanyagolják, hogy a kívánatos asszony közelében lehessenek. Lassan mindenen és mindenkin úrrá lesz a tespedés, amit a kényelmes élethez szokott városiak árasztanak maguk körül, és elkerülhetetlen, hogy az elfojtva fortyogó indulatok és szenvedélyek robbanjanak.

Sokszor hallhatjuk, hogy Anton Pavlovics Csehov darabjai eredetileg humorosak lennének, és újabban a színházak több-kevesebb sikerrel  próbálják ezt visszaadni.

Hamvai Kornél és Kelemen József rendező szerencsére megtalálta a humort a darab szövetében, a színészek mosolyogtató közjátékai és a szöveg poénjai nem esnek le a színpadról.

Egyetlen zavaró tényezőt tudnék kiemelni, amit jómagam fordítóként és humoristaként sem pártolok. Ez pedig az a néhány eset, amikor poénok helyett fölösleges káromkodással csiholnak ki nevetést a közönségből. Helye lehet a vulgaritásnak egy szövegben. Például a darab vége felé, amikor Ványa azt látja, hogy sógora, aki egész életében a vérét szívta – ráadásul úgy, hogy ezt észre sem vette, vagy épp teljesen természetesnek tartotta – ki akarja semmizni, érthető, hogy az indulat hatására nem válogatja meg a szavait. De az előadás korai szakaszában sokszor volt az az érzésem, hogy az alkotók csupán könnyű sikerre vágynak. Ha a nagy klasszikus Ványa bá(csi), akiről az irodalomórák unalmasan fegyelmezett hangulata jut eszünkbe, „basszamázik” egyet, az felszabadítóan hat ránk, és reflexszerűen nevetünk, de ez nem valami nagy dicsőség.

Ványa az alapjában véve jókedélyű, dolgos, életvidám gazda, és az öntelt, mindent és mindenkit kihasználó energiavámpír professzor, aki pontosan látja, mit művel környezetével, de úgy érzi, neki pozíciója, és – szerinte – közelgő halála miatt ez egyszerűen jár, és ő van a legjobban meglepve, amikor azt látja, hogy a birtok eladásáról szőtt elképzeléseit nem teljesítik ugyanazzal a gépies engedelmességgel, amit már megszokott.

Czakó Juli alakítja a fiatal, kikapós feleséget, aki az életvágy és az erkölcsösség között őrlődik egy elhamarkodott házasság csapdájában. (Apró információ a kulisszák mögül, hogy mint a bemutató után megtudhattuk, a Görög-Czakó házaspár, akit most vendégként tüntettek fel a színlapon, hamarosan a társulat tagjai lesz.)

Kellemes csalódást okozott Szabó Győző. Vannak fenntartásaim vele szemben, de ezúttal hitelesen alakította az agglegény orvost, akinek a vidéki életben megkérgesedett szívét meglágyítja Jeléna, miközben nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni az érte epekedő Szónyát. Igaz, Ásztrov doktor most sem szerelmet érez, inkább csak testi vágyat, az viszont olyan erőteljes macsó agressziót vált ki belőle, ami egyszerre vonzza és taszítja a nőt – fiatal teste igent mond, de esze és lelke iszonyodik attól, ami Ásztrov karjában várná, és főleg annak következményeitől.

A dadust alakító Molnár Piroska és a Tyelégin szerepében látható Bede-Fazekas Szabolcs megbízhatóan hozzák a háttérben szinte láthatatlan, de mindig a megfelelő időben kéznél lévő szolgákat. Molnár egyébként is mestere annak, hogy kis szerepben is tündököljön.

Az egyetemi hallgató Martos Hanga is dicséretet érdemel. A magát csúnyának tartó Szónya szerepének csapdája, hogy tényleg csúnyává teszik. Martos– és nyilván Kelemen József – értelmezésében azonban Szónya nem csúnya, legrosszabb esteben is átlagos, a fiatal lányok kételyeivel küzdő ember, akiből női praktikákkal akár bombázót is lehetne varázsolni, de ezt ő nyilván nem látja, nem tudja, hiszen nincs mellette olyan nőalak – anyafigura –, akitől megtanulhatná.

Az egyetlen szereplő, akivel úgy éreztem, nem sikerült igazán mit kezdeni, Maríja, Ványa édesanyja. Csarnóy Zsuzsa eltűnik a háttérben, csak akkor ébredünk rá, hogy ő is a darabban van, amikor megszólal. Persze mondhatjuk, hogy ilyen a szerep, de az ugyancsak kisebb szerepet kapó Molnár Piroska kisugárzását némi túlzással akkor is érezzük, ha nincs is a színpadon.

Összességében azt tudom mondani, menjetek el a Thália Télikertbe, nem fogjátok megbánni. A Ványa bá szórakoztató, könnyen fogyasztható, de nem könnyű előadás. Letisztult, követhető, mindenféle fölösleges sallang és álművészkedés nélkül, mindenki megtalálhatja benne a saját életének fontos kérdéseit.