KULT
A Rovatból

Cukiság és Felhő Múzeum – ilyen kiállítások várnak idén a Ludwig Múzeumban

Háborús bűnökkel, az élet törékenységével és a közösségi média hamis cukiságával is szembesítenek majd a Ludwig Múzeum 2023-as kiállításai.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2023. február 02.


Link másolása

Bemutatta 2023-as programtervét a budapesti Ludwig Múzeum, amely minden évben egy központi tematika köré szervezi az éves kiállítási programját. Idén a “Gondoskodás” és az ehhez szorosan kapcsolódó szolidaritás, felelősség, bizalom lesz ez a téma. Az idei tárlatok a háborús bűnökkel, az élet törékenységével és a közösségi média hamis cukiságával is szembesítenek majd. Boris Lurie, Wolf Vostell, Till Brönner és Lengyel András műveiből is nyílik kiállítás.

Mi már láttuk a legújabb tárlatot, Lengyel András …minden fent van a felhőben… című kiállítását. Nézd meg velünk a legkülönlegesebb alkotásokat! Illetve sorra vesszük a 2023-ban várható tárlatokat.

Időgép – válogatás a gyűjteményből

MEGHOSSZABBÍTVA 2023. december 31-ig

A tárlat az idő és a művészet viszonyát vizsgálja különféle szempontokból, és magukat a műveket tekinti olyan időgépeknek, amelyek lehetővé teszik számunkra a mentális utazást. Erről a kiállításról korábban itt írtunk.

…minden fent van a felhőben… Lengyel András kiállítása

2023. február 03. – május 28.

A …minden fent van a felhőben... című kiállítás Lengyel András életművét mutatja be. Az emberiség évezredek óta fürkészi az eget tudományos és vallási okokból, alapvető összefüggéseket állítva fel a makrokozmosz jelenségei és mikrovilágunk között. Lengyel András is "szemlélődik", és a hetvenes évek óta gyűjti a felhőket, és művészetén keresztül kapcsolatot teremt a megfogható és megfoghatatlan között.

Boris Lurie & Wolf Vostell. Művészet a soá után

2023. március 31. – július 30.

Boris Lurie (1924–2008) és Wolf Vostell (1932–1998) konfrontatív művészete először látható együtt Magyarországon. Az ötvenes évek végétől mindkét művész radikális módon foglalkozott a soával (shoah héberül „katasztrófát” jelent, a szó a holokauszt szinonimája). Abban az időben, amikor a háború még mindig tabutémának számított a társadalom jelentős része számára, ők olyan művészetet választottak, amely szembesítette a nézőt ezzel a fájdalmas időszakkal. A háborús bűnök legmegdöbbentőbb képeit felszínes reklámképekkel kombinálva műveik egyben vádiratot is jelentenek a háború utáni fogyasztói társadalom ellen, amely egyszerűen újraindult, nem törődve a zsidók és az áldozatok elszenvedett traumáival. E sokkoló hatás megteremtéséhez mindkét művész a legmodernebb technikákat építette be munkáiba.

Cukizmus. Absztrakció és figuralitás között

2023. június 23. – 2023. október. 01

A középgenerációhoz tartozó művészek alkotásaikban előszeretettel emelik be és gondolják újra, főként a kilencvenes évek rajzfilmjeiből ismert figurákat. A kiállított művek könnyed, játékos módon, humorral és (ön)iróniával közelítenek a társadalmakat súlyosan érintő globális vagy mindennapi problémákhoz. A „cukiság” fogalmát kritikai éllel ruházzák fel, arra ösztönözve a közönséget, hogy megkérdőjelezze a közösségi média által képviselt perfekcionizmust és a giccset.

Vigyázat, törékeny!

2023. szeptember 8. – november 26.

A kiállítás az élet törékenységére, a gondoskodásra szoruló egyének és közösségek sérülékenységére, a szociális ellátórendszer repedéseire és hiányosságaira utal. Ugyanakkor magára a múzeum feladatára, a műtárgyakról való gondoskodásra is vonatkoztatható. A többszörös – egészségügyi, természeti, gazdasági, pénzügyi – válságok időszakában a kiállítás arra keresi a választ, miként gondolható újra a gondoskodás, és ezen keresztül mi a múzeum (és a művészet) szerepe ebben a folyamatban?

Till Brönner Identity-Landscape Europe

2023. október 20. – 2024. január 28.

A fotós és zenész szenvedélyes európai. Igazi trombita virtuóz, aki zenéjével és fotográfiáival meggyőzően mutatja be korunk életérzését. Legyen szó portrékról, tájképekről, ipari tájról vagy építészetről, mint érzékeny megfigyelő dokumentálja és tematizálja nemcsak európai hazáinak fejleményeit és társadalmi tendenciát, hanem a válságokkal – Covid-19 vírus által okozott járvány, ukrajnai háború – küzdő világ problémáit is. Jelenlegi projektje az „Identitás-Európai táj” előszőr a Ludwig Múzeumban lesz látható.

ESTERHAZY ART AWARD SHORT LIST 2023

2023. december 15. – 2024. március 3.

Az Esterházy Privatstiftung 2023-ben ismét meghirdeti az Esterházy Art Award-ot. A benyújtott pályázatokból egy nemzetközi szakmai zsűri választja ki a díjra jelölt maximum 25 művészt: a short list válogatásból a Ludwig Múzeumban nyílik kiállítás. A 2009-ben megalapított díj célja a kortárs képzőművészet és a nemzetközi párbeszéd támogatása. Az egyenként 5000 euróval jutalmazott díjat kétévente, három, 45 év alatti képzőművésznek ítéli oda a független szakmai grémium.

18. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále Magyar Pavilon,

2023. május 20 – november 26.

Reziduum – The Frenquency of Architecture A kiállítás kiindulópontját azok a kortárs ornamentika-átiratok adják, amelyek az új Néprajzi Múzeum homlokzati fémrácsán jelennek meg. A múzeumban őrzött – különféle népek, kultúrák hagyományaiból származó – mintákat a tervezők egy egyszerű formára redukálták.

A sajtótájékoztatón Fabényi Julia, a múzeum igazgatója azt is elmondta, hogy az elmúlt években - főként a Covid hatására - a múzeumok számára nem maradt kérdés, hogy megjelennek-e az online térben, ahol egy új verseny kezdődött a közönség figyelméért. Emellett pedig idén további digitális fejlesztéseket is tervez a múzeum. A múzeumi térben digitális információs felületeket hoznának létre, és olyan eszközöket helyeznének ki, amik a műalkotások befogadását segítik, illetve interaktív látogatói élményt nyújtanak.

A 2023-as programterv sajtótájékoztatója után lehetőségünk nyílt megnézni a Ludwig legújabb kiállítását. A …minden fent van a felhőben… című kiállítás Lengyel András egész pályáját átfogja, bár, a művésznek a mai napig születnek új munkái. A kiállításon témakörök segítségével követhettük nyomon sokszínű művészetét. Láttunk tőle festményeket, sokszorosított grafikát, fotókat, akciókat, installációkat is.

Lengyel András a magyar neoavantgárd második generációjának, a 70-es évek képzőművészetében nagy szerepet játszó Rózsa-kör alapító tagja. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán festő szakon kezdte, harmadévtől a Grafika Tanszéken tanult tovább.

Lengyel András művészetének célja, hogy ne lehorgasztott fejjel mászkáljunk, hanem nézzünk fölfelé az égre, a hegyekre. A kiállítást is ezen elv alapján rendezték be, ezért került több műalkotás is a magasba.

Felhői és más fontos motívumai – mint a háromszög, a könyv, a Felhő Múzeum – arra késztetnek bennünket, hogy részévé váljunk egy sok ezer éves hagyománynak, melynek során az ember az Univerzumban kereste helyét.

Ezt a belemerülést kívánják elősegíteni műalkotásai, a maguk játékos és szellemes módján: esetében minden lehet művészet, a csempedarab és a neoncső is, vagy akár egy elázott Andy Warhol katalógus is, amennyiben meditációs tárgyként segíti szemlélődésünket, elmélyülésünket.

Részletek a Ludwig Múzeum honlapján.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: