Csúcselőadás: „A tanú”
Egy legendás magyar film, A tanú színpadi változatát mutatja be csütörtökön a Thália Színház. A szatirikus korrajz főszerepeit Csányi Sándor, Szombathy Gyula és Cserhalmi György alakítja. A film forgatókönyvéből igazi pesti Broadwayre való önálló darabot írt Hamvai Kornél, mely groteszk humorával egy nehéz történelmi kort elevenít fel, és nem hiányoznak belőle a jól megszokott szófordulatok, mindenki által ismert nagy mondatok sem.
thalia.hu
Ki ne látta volna A tanút? A kultuszfilmmé vált alkotás sok-sok mondta ma is szállóige. Bacsó Péter 1969-es remekművéből Hamvai Kornél írt egész estés "Broadway-darabot" a Thália Színház számára. A közismert kultfilm színpadi változata egy nehéz történelmi kor letűnésének vígjátéka, melyben a fanyar humor játssza a főszerepet. A Tháliánál pedig már csak azért se találhatnánk stílusosabb helyszínt a darab bemutatására, mert csak néhány lépésre található az egykori Tinódi mozitól, ahol nézők ezrei látták annak idején a filmet.
A darab:
1949-et írunk. A hősi forradalom és Pelikán József gátőr elsöpörték a régi rendet. Büszkén, csillogó szemmel tekintenek a jövőbe. Új világ épül, ahol már végre minden jó lesz. Pelikán tisztességes és elkötelezett forradalmár, hisz, összefog, egyetért és áldozatot vállal. Valahol mégis elvéti a lépést, és erre rámegy a munkája, a barátja, a háza és az élete.
Leghelyesebb gyorsan túllépni ezen, mert a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Szerencsére az új világ Pelikán nélkül is dübörögve épül tovább. Az események menete felgyorsulóban, határ a csillagos ég. Még bölcs vezérünk, Bástya elvtárs, a forradalmi igazság letéteményese is elfárad néha: "Tréfásan azt szoktam mondani, hogy én is ember vagyok."
A rendező a darabról:
Balikó Tamás, az előadás rendezője a hétfői próbán elmondta, hogy Hamvai Kornél egy önálló darabot írt a színház számára. Megtartotta ugyan a kultuszfilm szellemiségét, humorát, szarkazmusát és figuraábrázolás tekintetében is hű maradt a filmhez, de nem egy egyszerű "színpadi fordítás" született - hangsúlyozta a rendező.
A darabban az 1969-ben készült film minden emblematikus mondata elhangzik az új darabban, emellett rengeteg korabeli idézet is felfedezhető dialógusba ágyazva, Virág vagy Bástya elvtárs szájába adva.
Az önálló színmű megalkotása azért volt fontos, mert a filmben mást jelent a verbalitás, mint a színpadon: a prózai színház alapja a szöveg - mutatott rá Balikó Tamás.
Elmondta, hogy a film sem klasszikus mese, nincsenek benne drámai fordulatok, kapcsolati analízisről van szó: a hatalom gyakorlója, végrehajtó-embere és a kiszolgáltatott egyén, a kisember viszonya adja a témát. "Ennek összes bornírt, mulatságos, de fájdalmas és igaz jelensége elemző módon tárul fel" - mondta Balikó, hozzátéve, hogy a színpadon sokkal erősebben megtörténik ez, mint a filmben, ahol két színészóriás fantasztikus alakítást nyújt, de nem a kapcsolatukon van a hangsúly. A színdarabban kiugróan fontossá válik a két ember kapcsolata, annak különböző állomásai egészen a végkifejletig.
Az egyén és a hatalom viszonya, amelyet a mű vizsgál, örök téma - hangsúlyozta Balikó Tamás, kiemelve, hogy fontos számára a kor ábrázolása is, hiszen 1949-ben vagyunk, egy induló helyzetben: frissen nyerte meg a Magyar Kommunista Párt - csalással ugyan - a választásokat, és szovjet háttérrel elkezdenek építeni egy új rendszert Magyarországon. A helyzet törékeny, labilis, izgalmas, szorongással teli, nem egy könyörtelen, ellentmondást nem tűrő uralkodó gépezet darálja be az egyént, hanem egymásra utaltságról van szó, egy furcsa történelmi pillanatról - fogalmazott a rendező.
Olvasópróba
A Thália Színház saját produkciójaként létrehozott előadásban Kállai Ferenc, Both Béla és Őze Lajos legendás szerepeiben Csányi Sándort (Pelikán József gátőr), Szombathy Gyulát (Bástya elvtárs) és Cserhalmi Györgyöt (Virág elvtárs) láthatja a közönség, mellettük Hunyadkürti István, Schmied Zoltán, Szegezdi Róbert, Müller Júlia és Kovács Vanda játszik még a darabban.
Ajánló a darabhoz:
Bacsó Péter 1969-ben rendezte mára kultuszfilmmé vált alkotását. A túlságosan is „életszagúra” sikerült filmszatírát a korabeli kultúrpolitika még a bemutató előtt betiltotta, így tíz évet kellett várni arra, hogy a közönség is láthassa. A Rákosi-korszak koncepciós pereit megidéző, alkotásban az emberek még a hetvenes évek végén is ráismertek az akkori hatalom torz lélektanára és groteszk humorában a kor mindennapjait fedezték fel.
Ez azonban még kevés lett volna ahhoz, hogy a huszadik századi magyar filmgyártás legnépszerűbb és legtöbbet idézett darabjává váljon. Időtállóvá az írói és színészi zsenialitás tette, amely olyan szállóigévé lett mondatokat eredményezett, amin ma is őszintén elmosolyodik mindenki. Ki ne emlékezne arra, hogy „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.”, „Az a gyanús, ami nem gyanús.”, vagy hogy „Hagyjuk meg a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának.”?
A film forgatókönyvéből igazi pesti Broadwayre való önálló darabot írt Hamvai Kornél, mely groteszk humorával egy nehéz történelmi kort elevenít fel, és nem hiányoznak belőle a jól megszokott szófordulatok, mindenki által ismert nagy mondatok sem.
Ha te is szereted a filmet, és kíváncsi vagy a darabra, nyomj egy lájkot!
