News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Csengőfrász: „Fontos lenne, hogy ez a korszak ne maradjon elfeledve”

Különös regényt írt az 50-es évek Magyarországáról Cserhalmi Dániel, aki nem irodalmár, hanem agrármérnök és metálzenész. Az elsőkötetes szerző emlékeztetni akar.
Vultur Csaba - szmo.hu
2018. szeptember 06.


Link másolása

hirdetés

Egy agrármérnök, aki az Állatorvostudományi Egyetemen tanszékvezető egyetemi docens, szakterülete többek közt az állatorvosi növénytan elmélete és gyakorlata, az 50-es évek Magyarországának terrorszervezetéről, az ÁVH-ról ír egy regényt. Amúgy metálzenész, és kétgyermekes édesapa. Az írói karrierek nem gyakran indulnak így. Mi történt?

Humán szakra készültem, csak nem vettek fel. Aztán amikor elvégeztem az agráregyetemet, felvettek dolgozni az állatorvostudományira, doktoráltam, azóta is ott építem a karrieremet. Az 50-es évek, és benne az ÁVH története pedig egyszerűen "csak" érdekelt. A középiskolában megszerettették velem a történelmet, sokat olvastam történelmi témájú könyveket – Faludy György Pokolbéli víg napjaim című műve például nagy hatással volt rám. Akkor kezdtem el összegyűjteni a korszakról szóló írásokat. Ebből az érdeklődésből jött a témaválasztás.

Szóval családi érintettséged nincs? Senkit nem vitt el a politikai rendőrség a Rákosi-korszakban?

Nem, szerencsére nem. Később ugyan kezembe akadt pár dosszié, a nagyapámról szóltak jelentések, de nem ez motivált.

Anélkül, hogy lelőnénk a lényeget, kérlek, foglald össze a regény sztoriját!

hirdetés

Két történetszál fut végig a regényben:

az egyik egy ÁVH-nál dolgozó nyomozó mindennapjait és nehéz életét mutatja meg, a másik pedig a Rákosi-rendszerrel elégedetlen emberek egy csoportjáról szól, akik próbálnak valamilyen módon szembe menni a rendszerrel,

aztán ez a két szál összekapcsolódik. Legelőször a regény végén lévő csavart találtam ki 2014-ben, akkor mentem el először az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába (ÁBTL), azt kérdezve, hogy elképzelhető-e, hogy ilyen megtörtént. Azt a választ kaptam, hogy „nem lehetetlen, de ilyenről nem tudnak”. Utána kezdtem keresni egy olyan valós történelmi eseményt, amire fel tudtam húzni a sztorit, aminek a vége ez a bizonyos csavar.

Ezután fél évig egy betűt nem írtam, csak olvastam az aktákat az ÁBTL-ben, jegyzeteket készítettem, aztán összeállt a fejemben az első 14 fejezet. 2015 nyarán kezdtem el írni a regényt, és 9 hónap alatt végeztem. Igyekeztem figyelni a legapróbb részletekre is, ha például azt írtam, hogy egy étkezdében beszélgettek, és arról volt szó, hogy a Deák téren van egy fegyverbolt, ellenőriztem. Tényleg volt ott egy fegyverbolt.

Ez egy elég sötét korszaka a magyar történelemnek, és a mai napig nincs még minden részlete feltárva. A regényírással volt olyan szándékod, hogy taníts valamit erről a korszakról? A tanítás amúgy egyetemi oktatóként nyilván nem áll távol tőled. Vagy csak a korszak iránti személyes kíváncsiság volt, ami hajtott?

Is-is. Sok mindent elolvastam erről a korszakról. Alapos korrajzokkal, profi munkákkal találkoztam, de nem volt bennük a klasszikus értelemben vett cselekmény.

Kihívást láttam abban, hogy bemutassam: a politikai rendőrség hogyan hálózta be szépen, lassan az egész társadalmat.

Hogy még a fodrásznál is ült egy ügynök, de még őt is megfigyelte egy másik ügynök. Ehhez a regényt gondoltam a legmegfelelőbb formának.

A tanító szándék már csak az írás közben fogalmazódott meg bennem. Noha ez egy regény, mégis nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy a történelmi környezetet pontosan ábrázoljam, hiszen csak úgy lesz igazán hiteles ez a mű. Sok aktát átolvastam az ÁBTL-ben, ahol egyébként örültek a megkeresésemnek, mert úgy látják:

a korszak jobban megérthető, ha nem csak száraz tanulmányok, hanem egy regény is feldolgozza az '50-es évek elejének világát.

Péter Gábor (az ÁVH vezetője – a szerk.) letartóztatásának ügyét is alaposan átolvastam. De alapvetően ez a hónapokig tartó háttérmunka a hitelességhez kellett, az egész korszakról akartam képet kapni – és regényt írni belőle.

A kerettörténet tehát történetileg teljesen hiteles?

Igen, jól esett, hogy a mű megjelenése után az ÁBTL munkatársaitól is ilyen visszajelzést kaptam.

Milyen volt a fogadtatás? A regény írásáról blogot vezettél, és ott láttam, hogy akik eddig olvasták a művet, gratuláltak hozzá.

Nehéz elhinnem, de negatív kritikát még nem kaptam. Könyves oldalakon is dicsértek, jól esett. Egy ismerősöm azt mondta, hogy ha a kezükbe kaphatnák mondjuk 12-es diákok a középiskolában, talán nagyobb örömmel foglalkoznának a történelemmel.

Neked két kisgyereked van. Mit mondasz majd nekik, ha nagyobbak lesznek, és megtalálják a regényedet a könyvespolcon, miért vegyék kézbe?

Fontos lenne, hogy ez a korszak ne maradjon elfeledve. Rengeteg kérdést – például az ügynökkérdést – a rendszerváltás óta nem rendezte a magyar állam. Nem pártolom, hogy keressük meg az utolsó, ma már aggastyán irodistát, és példát statuáljunk vele. De arról igenis tudnunk kell, hogy ezek a dolgok megtörténtek, hogy valakihez becsöngettek az éjszaka közepén, és pizsamában elvitték, aztán évekig nem lehetett tudni, mi történt vele. Már a mai 30-as korosztály számára is szinte hihetetlennek tűnik, hogy

ezt megtették magyar emberek a magyar emberekkel.

Mint elsőkönyves szerző, hogyan látod a hazai könyvkiadás helyzetét? Előbb említett blogodban azt írod: úgy látod, a könyvvásárlás ma már szinte luxus.

Felmerült, hogy a könyvem legyen elérhető elektronikus formában is, de én ebből a szempontból konzervatív vagyok, mindenképpen hagyományos könyvet akartam. Én évente elköltök legalább 50 ezer forintot könyvekre. Ha vennék egy nagyon menő elektronikus könyvolvasót, az ugyanúgy 50 ezer forintba kerülne, és le tudnék tölteni rengeteg könyvet a netről. Mondjuk egy év alatt tízszer akkora értékben, amennyit amúgy évente könyvre költök. Úgy látom, az emberek – akik még könyvet vesznek egyáltalán - azt várják, hogy minél olcsóbb legyen a könyv. Ez valójában – papíralapon legalábbis – egy drága hobbi...

Ennek ellenére – és látva a sok pozitív visszajelzést – mégis gondolkodsz a folytatáson?

Igen, a kiadó is ösztönözne a következőre, csak tartok attól, hogy ha elkapkodom, akkor már elkap a gépszíj. Nem szeretnék könyveket „gyártani”. Ha tehát lesz folytatás, annak ugyanilyen precizitással szeretnék nekiállni. Igazából bevallom, már írtam az ÁBTL-nek az újabb ötletemmel kapcsolatban… De jövőre biztos nem, három év múlva talán jön a következő. Annyit már tudok, hogy a tematika ugyanez lesz, van még ebben a korszakban rengeteg megírható történet, de valójában nem ennek a történetnek a második részét szeretném megírni, inkább sorozatot szeretnék a korszakról. Egykötetes szerzőnél mondjuk ez elég merészen hangzik… de ennek a könyvnek a története 1950 márciusában véget ér, úgyhogy a következő történet mondjuk valamikor 1950 áprilisától kezdődhet majd.

Ha nem írsz, és nem is dolgozol, akkor pedig zenélsz...

Gimis korom óta hallgatok rock- és metálzenét, ami persze egy életforma is, és nálam ez megjelenik a külsőségekben, tehát szeretek fekete, zenekaros pólóban járni, még az egyetemi előadásokra is. Aztán gondoltunk egyet a kollégákkal, és alapítottunk egy egyetemi zenekart, oktatók és hallgatók részvételével, ami most már több mint 7 éve működik. És hát nyilvánvalóan rockzenét játszunk, elsősorban az egyetemen. Amúgy Katedrock néven lehet minket megtalálni.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Ukrajna nyerte az Eurovíziós Dalfesztivált
Volodimir Zelenszkij a győzelem után úgy fogalmazott „Mindent megteszünk azért, hogy egy napon az ukrán Mariupolban láthassuk az Eurovízió résztvevőit és vendégeit”.

Link másolása

hirdetés

Az ukrán Kalush Orchestra nyerte az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét, ezzel szimbolikusan demonstrálva az európai közvélemény kiállását Ukrajna mellett az orosz invázió árnyékában - írja a BBC.

A zsűri szavazatai után Ukrajna 192 ponttal még a negyedik helyen állt. Ekkor a brit Sam Ryder vezetett 283 ponttal, a másodikon Svédország 258 ponttal, a harmadikon Spanyolország 231-gyel.

A pontok másik felét azonban a közönségszavazás adta, itt viszont taroltak az ukránok.

A Kalush Orchestra ugyanis 439 pontot kapott a közönségtől, így végül 631 ponttal nyerte Ukrajna az Eurovíziót.

A második helyen az Egyesült Királyság, a harmadikon pedig Spanyolország végzett.

hirdetés

A 2022-es Eurovízión eredetileg 41 ország indult volna, Oroszországot azonban kizárták az ukrajnai háború miatt.

A Kalush Orchestra tagjai csak külön engedéllyel utazhattak külföldre, ugyanis a harcra fogható ukrán férfiak nem hagyhatják el jelenleg Ukrajnát. Egyik tagjuk azonban így is otthon maradt és a fronton harcol.

A torinói döntőben az előadást a Kalush Orchestra frontembere Oleh Psziuk úgy fejezte be:

"Kérlek, segítsetek Ukrajnának, Mariupolnak! Segítsetek az Azovsztalnak most!"

A győzelem hírére Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a Telegram-oldalán reagált.

"Bátorságunk lenyűgözi a világot, zenénk meghódítja Európát! Jövőre Ukrajna ad otthont az Eurovíziónak, története során már harmadszor. És hiszem, hogy nem utoljára. Biztos vagyok benne, hogy az ellenséggel vívott csatában sincs messze a győzelmi akkordunk. Mindent megteszünk azért, hogy egy napon az ukrán Mariupolban láthassuk az Eurovízió résztvevőit és vendégeit"

- fogalmazott Zelenszkij.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Pikáns jelenetek és spanyol gitár: 2021 felfedezettje, Hadas Alfréd új nyári dallal debütál
A Táncolj című dal egy lüktető, nyári felvétel, amelyhez egy rendkívüli helyszínekkel és szereplőgárdával megspékelt kisfilm is csatlakozott.

Link másolása

hirdetés

A legutóbbi Sztárban sztár leszek! egyik legkiemelkedőbb tehetsége, Hadas Alfréd új, „Táncolj” című szerzeményében a latin ritmusé és a különc előadó védjegyének számító, ikonikus rapbetéteié a főszerep. A fülledt hangulatú újdonság egy eseménydús videóklippel együtt érkezik, amiben többek közt Alfréd szerelmét, Mardollt is láthatjuk nem akármilyen szerepben.

Féktelenül kreatív és frappáns karakter Hadas Alfréd, aki legutóbbi, TikTokon is népszerű, komolyabb hangvételű zenéje, az „Engedj el” után a sajátságos humor és határtalan szabadság kapott helyet.

A „Táncolj” egy lüktető, nyári felvétel, amelyhez egy rendkívüli helyszínekkel és szereplőgárdával megspékelt kisfilm is csatlakozott. Egy mexikói bár parodisztikus western ihletésű képsoraitól, medencés bulin keresztül, a barlang legmélyén át egészen egy repülőgépes katasztrófát kísérhetünk szemmel.

A képkockákon olyan előadók szerepelnek, mint Pribelszki Norbit, Fehér Hollót, Závodi Marci, sőt Alfréd kedvese hűtlen szeretőként tűnik fel.

„A videóklipben Mardoll velem csalja meg filmbéli párját. Bizarrnak bizarr volt! De a legjobb a mi kapcsolatunkban, hogy mindketten őrültek vagyunk kicsit… lehet nagyon J Főleg úgy, hogy Cathie fiktív partnere, Roland egy nagyon jó barátom. Úgy fogjuk fel, mint egy nagy poént, ha hárman találkozunk, biztosan felemlegetjük és éveken keresztül nevetünk majd!” – mesélte Alfréd a kisfilm hátterét.

VIDEÓ: Hadas Alfréd - Táncolj

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Így rázza Lois Griffin a Szegedi Dómnál: Magyarország nevezetes helyszínein táncolnak a Family Guy szereplői
Május 16-án a 20. évadjára készülő animációs sorozat szókimondó figurái megrohamozták a nevezetes hazai helyszíneket, hogy ott táncrevü keretében ünnepeljék a legújabb szezon érkezését.

Link másolása

hirdetés

Magyar nagyvárosok főterein szúrták ki a Family Guy szereplőit.

A huszadik évadjára készülő animációs sorozat színes és szókimondó karakterei szabályosan megrohamozták a nevezetes hazai helyszíneket, hogy ott táncrevü keretében ünnepeljék a legújabb szezon érkezését.

A Comedy Central promóvideójában láthatjuk a Griffin család fékevesztett vakációját, amely során bejárták az ország szinte minden szegletét.

Jubileumi 20. évadra készül Seth MacFarlane ikonikus rajzfilmsorozata a Comedy Centralon május 16-án. A Family Guy az ezredfordulót követő legnépszerűbb animációs szériák közé tartozik, pozícióját pedig töretlenül tartja azóta is: Magyarországon a humorcsatorna nyomán vált széles körben ismertté. A sorozat promója most elhozta a rajzolt családot úgy, ahogy még sosem láthattuk őket: ismert magyarországi nevezetességeket látogattak meg a táncoslábú Griffinék.

Miközben a família kutyája, Brian és a gyilkos kedvű kisbaba, Stewie utcazenéléssel töltötte idejét a pécsi Széchenyi téren, a legvonzóbb rajzfilmanyukák Mt. Rushmore-ján helyet kapó Lois Griffin játszotta a csábítót a Szegedi Dóm közvetlen közelében. A 20. évad kampányplakátjain továbbá a családfő, Peter és egyetlen kislánya, Meg látható a Győri Balett tagjaiként, de Griffinéknek még arra is volt ideje, hogy egy Diósgyőr meccsre is kilátogassanak.

A Family Guy 20. évadja május 16-án 22:00-tól startol a Comedy Centralon magyar szinkronnal.

hirdetés

VIDEÓ: A beharangozó


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Nicolas Cage visszatért a mozikba, és rögtön lesmárolta saját magát – Megnéztük A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyát
Az Oscar-díjas Nic Cage a régi fényében tündökölhet! Ez a Budai Várnegyednek, a Rudas fürdőnek és az Uránia mozinak is köszönhető.

Link másolása

hirdetés

Az utóbbi 10 évben Nicolas Cage összesen két alkalommal tudott felkéredzkedni a magyar mozik vásznaira (leszámítva szinkronmunkáit: a Croodék első és második részét, valamint a Pókember – Irány a Pókverzumot): 2014-ben a Joe című David Gordon Green-filmben, mostanáig utoljára pedig 2016-ban, Oliver Stone rendezésében, a Snowden egyik mellékszerepében mutathatta meg, hogy az egykori gigantikus tehetség még ott pislákol benne.

Színészünk ugyanis úgy 2011-2012 környékén úgy döntött, sutba vágja addigi mozifilmes karrierjét, és igent mond nagyjából minden forgatókönyvre, amit felajánlanak neki.

Azóta összesen 34 filmet forgatott le (vagyis évente átlagosan 3 és felet), többségében olyan, szóra sem érdemes B-szösszenetekkel és szemétre való fércművekkel, mint pl. Az otthagyottak, A becsület lovagjai, A fény halála, a Két testvér, egy lövés, a Ne nézz a tükörbe!, a 211, a Between Worlds, az Elszabadult fenevadak vagy a Jiu Jitsu. Ugye, hogy egyik cím sem mond semmit? Nem csoda…

Azért persze azt sem lehet elvitatni, hogy időnként ne hajtott volna ki egy-egy illatos virág is a karrierposványból, hiszen megkaptuk a remek Joe-t, a komoly Snowdent, a totálisan kattant Mandy – A bosszú kultuszát (2018), a felkavaró Szín az űrbőlt (2019) vagy legutóbb tavaly a pompás Disznót (2021), amelynek kapcsán még Oscar-jelölést is rebesgettek Cage-nek. S bár a nomináció végül elmaradt, kétségtelen, hogy a Disznóban az egykori mozisztár újra bebizonyította, miért is lett belőle anno Oscar-díjas, A-kategóriás filmcsillag.

A Las Vegas, végállomás és az Adaptáció sejlett fel újfent, s elkezdtünk reménykedni, hogy Cage talán végre észhez tér, és ismét minőségi stúdiófilmekkel kényeztet majd minket.

S úgy tűnik, valóban elkezdett hallgatni egykori rajongói imáira, legalábbis a következő projektjei arról tanúskodnak, hogy közelebb merészkedik a szélesebb közönséghez, s visszább vesz súlyos ego tripjeiből.

hirdetés
Ennek a színészi énkeresésnek lett pedig most igen-igen fontos állomása A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya című önfeledten önreflexív metafilm, amelyben Nic Cage magát Nick Cage-et alakítja.

A színészt, akinek csillaga kezd leáldozni, akit a családja sem igazán komál, és akinek kemény tartozásai vannak (a film erősen táplálkozik a való életből). S akit egy Mallorcán élő milliomos, Javi Gutierrez (Pedro Pascal) bérel fel privát vendégének. Javi ugyanis óriási rajongója Nicknek, és nem titkolt vágya, hogy elkészítsen egy filmet az ő főszereplésével. Cage-et azonban hirtelen beszervezi a CIA, akik épp a maffiózó Javit akarják kézre keríteni, mivel nemrég elraboltatta egy politikus lányát.

Ez a csodás kis sztori egyébként nem mostanában íródott: 2019-ben még az egyik legjobb, meg nem filmesített forgatókönyvként tartották számon, s végül Tom Gormican író-rendező (Csajkeverők) megkapta a lehetőséget, hogy leforgassa a saját kis John Malkovich-menetét. Persze A gigantikus tehetség… nem olyan elvont, mint Spike Jonze 1999-es agymenése (azért vannak benne őrült jelenetek, elég csak Cage saját képzelt alteregójára és arra a bizonyos csókra gondolni), és nem is annyira erős, de éppoly jól fog esni főszereplője karrierjének s egyúttal a nézőknek is.

Nicolas Cage (akit a filmben Nicknek hívnak, ezzel is jelezve, hogy azért végső soron kitalált figuráról van szó) láthatóan élvezettel lubickol a saját szerepében, és elmondása szerint emberileg valóban nagyon hasonlít az itt játszott verziójára. Nos, tényleg öröm őt nézni ennyi idő után a nagyvásznon egy jó humorú, szerethető és idézhető akcióvígjátékban, egy ízig-vérig buddy movie-ban.

Bizony ám, kettőn áll itt a vásár, Cage mellett ugyanis éppoly fontos karakter Javié is, Pedro Pascal pedig mindenki elől ellopja a show-t a kiismerhetetlen rajongó milliomos szerepében. Egyszerre imádnivaló és vészjósló és persze nagyon vicces.

Főként ahogy folyton körberajongja Cage-et, akivel így egy emlékezetes filmes párost alkotnak.

Ráadásul mi, magyar nézők a filmbeli helyszíneken is ámulhatunk. Budapest sok várost „alakított” már hollywoodi pályája során: Berlint, Kijevet, Houstont, Szentpétervárt, Buenos Airest, Pekinget, Csernobilt, Moszkvát, Münchent, Baltimore-t és még sorolhatnánk, de talán az egzotikus spanyol szigetet, Mallorcát még nem. Most ezen is túl vagyunk, így senki ne csodálkozzon, ha a karakterek, elhagyva a tengerpartot, hirtelen a Budai Várnegyedben, majd a Parlament környékén bonyolódnak látványos autósüldözésbe.

Emellett természetesen Cage valós rajongói és eddigi munkásságának ismerői is kapnak nyalánkságokat, hiszen A gigantikus tehetség…-ben folyamatosan emlegetik a karrier hőskorának darabjait, pl. A sziklát, a Con Air – A fegyencjáratot, az Ál/Arcot, a Holdkórosokat, Az öreg hölgy és a testőrt, a Tolvajtempót, a Corelli kapitány mandolinját vagy A nemzet aranyát, sőt, némelyekből videós részletek is leperegnek.

Mindent összevetve egy mocskosszájú feel-good film a jussunk, ami nem hoz reformot egyik választott műfajába sem, de egy pillanatra visszaadja nekünk Nicolas Cage-et, aki persze továbbra is a teljesen kattant formáját hozza, de így is nagyon lehet őt szeretni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: