SZEMPONT
A Rovatból

Csányi Vilmos: az egyszemélyes közösségek felé tartunk

A család felbomlásáról, a hazai közösségek válságáról és a megoldásokról is kérdezzük a magyar etológia atyját.


A dolgozószobájában fogad az író-etológus professzor, rengeteg könyv között, és egy Janka névre hallgató pumi-husky egyéves keverék próbál velem azonnal barátkozni. Kicsit még nevelésre szorul, de azt gondolom, a legjobb kezekben van...

– Az állatoktól haladjunk az emberek felé, vagy fordítva?

– Ne gondolja, hogy az a fontos, miben hasonlítunk az állatokhoz. Köztudott, hogy nagyon sokban, az ember és a csimpánz génállományában mindössze 1,5 százalékos a különbség, sokáig lehetne sorolni a hasonlóságot. Én sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy miben különbözünk, különösen, ami a viselkedést illeti. A nyelvet, az absztrakciós képességet, a közösségformálás adottságát, a fantáziát és még sorolhatnám.

– Mindenki tisztában van ezekkel az emberi értékekkel?

– Akik politikai vezetésre vállalkoznak, meg kellene érteniük azt, hogy miképp függ össze az emberi természet és a kultúra.

Az ember veleszületett képessége az, hogy rendszerszervező képessége van, azaz képes arra például, hogy közösségeket hozzon létre. A közösségeket három dolog tartja össze: tagjaik közös akciókat szerveznek, vannak közös hiedelmeik, és közös szociális konstrukciókat alkotnak. Amennyiben ez a három dolog megvan, létrejön egy negyedik – a közösséghez való hűség. Ez így együtt már kultúrát hoz létre. Természetesen az, hogy milyen közösségek, milyen kultúrák jönnek létre, abban óriási variabilitás van, de az a tulajdonság, hogy ezek létrejöjjenek, hogy ebben a folyamatban részt vegyünk, mindannyiunkban megvan.

Névjegy

Csányi Vilmos etológus, humánetológus, az állati és az emberi viselkedés első számú hazai szaktekintélye. Prima Primissima és Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúciókérdései.

1958-ban vegyészként diplomázott az ELTE-n, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézete munkatársa lett. 1973-ban visszatér az ELTE-re, ahol felkérik, hogy szervezze meg a Természettudományi Kar magatartásgenetikai laboratóriumát. Később ebből nőtte ki magát az etológia tanszék, amit egészen 2000-ig vezetett. A mai napig etológiát, humánetológiát, magatartásgenetikát és rendszerelméletet oktat.

– Az mindegy, hogy egy közösség mekkora?

– Egyáltalán nem. A közösségek méretének van biológiai optimuma, egy emberpár, vagy leginkább a család. De úgy tűnik, jól működő közösségeket hozhatnak létre 30-40 főből is. Az emberben olyan erős a közösség utáni vágy, hogy valamiféle kötődés kialakulhat milliós létszámnál is, mint a nemzet vagy akár Európa. A közösséghez tartozás érzése pedig változó erősségű, a hűségfaktor, az önérdek feláldozásának értéke szintén. Egy százas skálán is lehetne ábrázolni, jobbára persze valahol az alsó tartományban mozogna.

– Egy cég nevezhető közösségnek?

– Nem, az más, inkább szervezetnek nevezném. Van, amiben hasonlít hozzá, de például célja van, azért hozták létre, hogy profitot termeljen, a terepe a piac. A közösség másképp jön létre, másképp működik.

"
Ráadásul a piac az egy szubkultúra, a társadalomnak csak egy szelete.

Sosem értettem egyet azokkal, akik szerint verseny és a piac mindent megold, az ember életében a verseny, a győzelem a fő hajtóerő. Annak idején volt is egy vitacikkem erről, azokról a csirketenyésztőkről írtam, akik a verseny következtében végül sokkal kevesebben maradtak a piacon, sokkal hatékonyabban, többet termeltek, mint korábban, tehát a verseny látszólag hasznos volt, mivel azok maradtak talpon, akik a legtöbb csirkét tudták tenyészteni. Na de ez csak egy szempont. Mi lett azokkal, akik kihullottak a versenyből, az ő sorsuk mi lett? Pénzt, egzisztenciát tettek fel erre, végül mégis elbuktak, velük mi lesz? A piac és a verseny nem az élet értelme – fontos, mint ahogy a vásárlás is az, de önmagában nem nagyszerű.

csanyi

– Amerikában pedig egy társadalom épül erre, hogy nem baj, ha elbuksz, kezdd újra, másban jobb leszel.

– Én éltem egy ideig az USA-ban, vannak nagyon élhető helyek New Yorktól San Franciscóig. De főleg vidéken vannak borzalmas helyek, ahol nem épp a könnyű újrakezdésről szól az élet.

– Amit mondott, pesszimistán hangzik. Ön szerint szétesőben vannak ezek a kultúrák, ezek a közösségek?

- Igen, ez egy érzékelhető folyamat, ahogyan

a kultúrák kisebb közösségekre esnek szét. A politika pedig azzal él vissza, ami minket összeköt. Amikor nemzetről, országról beszélnek, arról, hogy miben vagyunk egységesek. Hát, sokszor még a nyelvben sem, pedig ez az, ami a legtöbbünket összeköt azért.

– Azért jobbára az oktatás felel meg az értelmiség, nem?

– Egyáltalán nem tartom ördögtől valónak a közoktatásban a központosítást. A közösségi összetartozás érzését erősítendő a gyerekeknek hasonló kategóriákon, hasonló utakon kell keresztülmenniük. Az előző rendszer például a szlogenjei ellenére erősen közösségellenes volt. Hadd említsek egy példát: a hatvanas években a házak alagsorában rengeteg fűtött, ám kihasználatlan helyiség volt. Egy idő után az emberek észrevették, hogy ezek kiválóan alkalmasak különféle klubok helyszínéül. Viszonylag gyorsan mintegy 2000 klub kezdett működni az országban. A hatalom egyáltalán nem tudott mit kezdeni velük, pedig teljesen ártalmatlanok voltak, egyszerűen valami értelmes dolgot akartak csinálni együtt az emberek. Be is tiltották őket sorban. De azt se szerették, ha a KISZ alatt akartunk volna valami értelemeset létrehozni.

– A családok felbomlása mióta tart?

– Nagyon régi folyamat. Még az ipari forradalom volt az, amely elkezdte szétbontani őket. Eleinte együtt dolgozott a család, aztán hazaküldték a gyerekeket és a nőket, mondván, hogy nem valók a munkahelyre.

"
A vállalat ritkán családbarát szervezet.

De mondok egy másik példát. Egy céget meggyőztek arról, hogy engedjék be a kutyákat a vállalat területére. Több dolgot is mértek, de a legfontosabb az volt, hogy jelentősen csökkent a konfliktusok száma. Sőt, amikor a kutyák elmentek már, még utána is sokáig alacsony szinten maradtak.

– Mi befolyásolhatja még a közösségek kialakulását?

– Ausztriában egy urbánetológiai intézet kutatása nyomán az derült ki, hogy nem mindegy, hogy vannak a lakóházak elrendezve. Egy lakóparkban nagy volt a fluktuáció, jöttek-mentek az új lakók, a legtöbbjük hamar továbbállt. Ekkor más elrendezést javasoltak az építtetőknek. Itt ugyanis a házak izoláltak voltak, külön kijárat, kapu, kert, a lakók nem ismerték egymást, még a közvetlen szomszédokat se, a gyerekek nem játszottak együtt. A következőt már úgy építették meg, hogy nagy, közös kert volt, több háznak volt közös bejárata, volt hely a közösség kialakulásának.

– Van, aki ettől hideglelést kapna...

– Elhiszem. De mégis formálja a közösséget. Egy nagyon jó leírást olvastam arról, hogy cigány közösségek hogy építkeznek, ha hagyják őket úgy, ahogy maguk rendeznék el a házaikat. Úgy építik meg őket, hogy az ajtók egy közös térre nyíljanak.

Az asszonyok korán reggel kimennek ide, és tíz percig ordenáré módon szidalmazzák egymást, majd mintha mi sem történt volna, megy tovább a nap, és csodák-csodája, a nap további részében már nincsenek konfliktusok.

Japánban egy cég bevezette azt, hogy a főnök vagy főnökök képét egy messze lévő helyiségben, mondjuk a folyosó végén a wc-ben helyezték el. És ott lehetett velük kiabálni, mi több, le is lehetett köpni őket. Így is lehet konfliktust kezelni, vagy megelőzni.

csanyilapos

– Sokan mondják, hogy szerte a világon atomizálódnak a közösségek. Miért?

– Említettem, hogy az ember közösségformáló készsége nem tűnik el. A mostani világ azonban olyan, hogy 50-féle helyre kell mennünk hivatalból, és egyik sem közösség. Cég, iskola, posta, bolt, ezer más hely.

"
Megjelenik az egyszemélyes közösség. Majd én kiválasztom magamnak az akciót, a hiedelmet, majd én hűséges leszek magamhoz.

Az egyszemélyes közösségek populációját láthatjuk most.

Nagyon izgalmas, hogy például az interneten egy-egy érdekes dolog, egy mém miért terjed olyan megállíthatatlanul gyorsan. Épp ezért: az egyszemélyes közösségeken söpör végig, nincsenek közösségek, amelyek megállítsák.

– Épp akartam kérdezni, hogy az internet mennyire közösségformáló. Mi is egy közösségi oldalon tesszük közzé ezt az interjút.

– A közösségképzés adottság – az ember olyan, ha ezt megpiszkálják, akkor reagál rá. Azonban az igazi közösségek kialakulásához több generáció kell. És jóval erősebbek is a kötelékeik. Az internetes csoportok nem ilyenek. Ha hasonlítanom kéne valamihez, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint az ételhez képest a csipsz. Az éhség elűzéséhez az kell, hogy megteljen a gyomrunk, emelkedjen a vércukorszintünk, és rágjunk. Csipszet is rághatunk egész este... Ráadásul a virtualitás miatt sokszor nem valódi emberekkel futunk össze. Sok chatszobában már 15-20 százalékban programok vesznek részt a társalgásban.

– Miért okozhat mégis függést?

– Sok minden okozhat függést. A futás, a vásárlás, a munka. Közös bennük, hogy ha megakadályozzák, elvonási tünetek lépnek fel, mert agyi endorfin termelődik, és ez megszűnik. Ez is hasonló. Tudja, mennyit néznek a magyarok tévét? És hol állunk ezzel a rangsorban?

– Sokat és elöl? Szerintem 5-6 órát biztosan...

– Igen. És van egy populáció, amely voltaképp az összes szabadidejét a tévé előtt tölti. Ez veszedelmesen hangzik, de nézhetjük más szempontból is. Minden kultúrában megjelenik valami olyan forma, amely leköti az aktív korosztályok fölös energiáit – ilyen például Indiában a jóga.

– Azt akarja ezzel mondani, hogy nálunk ez a tévézés?

– Pontosan. És egyre inkább majd az internet. Előttem van az a képsor, amelyen egy rendőr ezekkel a szavakkal küld haza egy utcai verekedésnél egy fiatalt: menj haza a tévé elé!

"
A nyugati társadalom az agressziót – amely egyébként jelentősen lecsökkent az evolúció során – úgy vezeti le, hogy az embereket beülteti a tévé elé.

– De hát a médiát épp azért szokták bírálni, mert sok erőszakot ad.

– A híradó, a filmek azt mutatják be, hogy milyen lehetne a világ, ha erőszakos lenne. Ezzel ültetik oda az embert a tévé elé. Kérdés persze az, hogy ez a kultúra ad-e választ azokra az alapkérdésekre, hogy honnan jövök, hová megyek, ki vagyok? A görög drámák vagy Shakespeare az agresszió és az erőszak gyakori ábrázolása mellett azért válaszoltak erre is...

"Az ember az egyik legbékésebb állat"

"Ha mondjuk egy városi buszt 150 felnőtt, egymást nem ismerő csimpánzzal töltenének meg, a végállomásra már valószínűleg egyik sem érkezne meg élve. Ilyen mértékű zsúfoltságot nem lennének képesek agresszió nélkül elviselni, és ekkora tömegben agressziójuk tömegverekedéssé és gyilkossággá fajulna. Sokan úgy érzik, éppen a média hatására, hogy állandó agresszív fenyegetettségben élnek, és életük tele van agresszióval. Ez azonban csak a látszat, a média csalása. Az ember az egyik legbékésebb állat, az agressziós cselekedetek száma naponta, egy főre számítva egészen biztosan az embernél a legalacsonyabb a primáták között."

Csányi Vilmos: Az emberi természet

– A politikának milyen a viszonya a kultúrához?

– A politika nem más, mint erőforrás-elosztási mechanizmus a kultúrán belül. Egyelőre az elosztásra nincs tökéletes megoldás. Egyenlően ugye, nem lehet, ez már eddig is szörnyűségekhez vezetett, a kapitalizmusban pedig a hatalmat kontrollálják csak, az anyagi egyenlőtlenségeket nem. Az egyik verzióban a hatalom szerez egyre nagyobb anyagi lehetőségeket magának, a másikban pedig a pénzen lehet hatalmat vásárolni. Az a rendszer optimális, ahol az anyagiak és a hatalom elosztása egy közepes szinten valósul meg. Én azt hiszem, hogy technikailag az megvalósítható, hogy a legalsó rétegek is megkapják a létminimumot.

– Azért egyre több helyen megkapják, nem? A történelem korábbi korszakaihoz képest legalábbis.

– Érdekes, hogy ma már egyre többször fordul elő az, hogy nem engedjük éhezni a világ másik felén élő embertársainkat, akikhez pedig tulajdonképp semmi közünk nincs. Segélyszállítmányok kelnek útra, akciók, kampányok zajlanak több ezer kilométerre élő emberek megsegítéséért.

"
Kiderült mára, hogy a globalizáció egyik eredménye az, hogy van olyan, hogy emberiség.

Ez egyfajta kulturális evolúció. A törzsi felfogástól eljutottunk az emberiséghez tartozás ideájáig. Hogy hétmilliárd ember egy fajt alkot, globális közösséget.

– Ez együtt jár az emberiségnél kisebb közösségek felbomlásával?

– A nemzetállam eszméje már rég bomladozik, mint ahogy más közösségek is. De ezt a folyamatot látjuk az Európai Unió kontra tagországok vitában is. Ha emlékszünk a tanulmányainkra, az archaikus közösségben 3-4 család állt össze egy bandává, ezek aztán egy törzset alkottak. Rájöttek, hogy felesleges ötszázan jelen lenni egy gyűlésen, ahol döntenek valamiről, elég, ha küldötteket delegálnak, akik képviselik az érdekeiket. De ők a saját, a család és a törzs érdekeit is képviselik egyszerre, így az egyeztetés bonyolódik, alkalmi vagy erősebb szövetségek köttetnek, majd felbomlanak. De ez egyébként nemcsak a közösségekben, a szervezetekben is végbemegy.

photo

– Magyarország merre tart a közösségek szerveződésében?

– Nem jó irányba. Az egyszemélyes közösségek populációja irányába. De, mint az elején említettem, a közösségellenes politika nem most kezdődött...

– Ha három dolgot kéne mondania, amely a jó irány felé fordítaná az országot, melyek lennének azok?

"
Az alapfokú oktatás javítása, az alapfokú oktatás javítása, az alapfokú oktatás javítása.

– Ennyire ezen múlna minden?

– Igen, azt hiszem. Nézze, annak idején, a nyolcvanas években Finnországban – amelyet mindig az oktatásáért dicsérünk, és valóban a finn diákok a nemzetközi összehasonlításban is rendre az élen végeznek – a gazdaság válságjelenségeket kezdett mutatni. A kormány rögtön nem tudta megmondani, mi az oka a csökkenésnek, és így azt sem, hogy mi a megfelelő lépés, de mindenesetre úgy döntöttek, hogy az oktatásra jutó költségvetési pénzt megemelik 40 százalékkal. Abból baj nem lehet.

– Értem. De ha még említene két területet...

– Az oktatás olyan, hogy nemhogy azonnal, de még 5 év múlva sem hoz látható eredményeket. 20-30, de akár 40 év is eltelik, mire beérnek a változtatások. Nos, ez lenne a másik, amit érdemes lenne megtanulnunk: hogyan lehet hosszú távra, akár 40 évre vagy még többre előre gondolkodnunk.

– Nehezeket kér... Mi lenne a harmadik?

– Az ausztrál egészségügyi rendszer átvétele. Akár egy az egyben. Azt ugyanis ne várjuk, balgaság is lenne, hogy mindenkinek egyenlő esélye lesz a gyógyulásra. Ilyen sohasem lesz. Ausztráliában úgy működik az egészségügy, hogy a biztosítást mindenki fizeti, de csak alapellátásra jogosult. Ha ennél többet akar, akkor pluszban kell fizetnie. Mondjuk, ha gyors műtétet akar, mert minden héttel vagy hónappal csökken a gyógyulás esélye, akkor eldöntheti, hogy megéri-e neki várni, amíg sorra kerül az alapellátásban, vagy kifizet 100-1000 dollárt, és másnap megműtik. Egyszerű és működik. Ilyen ugyanis viszonylag kevés esetben fordul elő az életünkben. A vizitdíj viszont, amelynek nagy részét visszatéríti a biztosító, arra való, hogy csökkentse a látogatószámot. Ezt itthon nem hangsúlyozták eléggé. Ausztráliában is kísérleteztek azzal, hogy változtassanak rajta, de emelkedett a látogatószám. Visszaálltak arra, hogy el kell menni visszaigényelni a pénzt a biztosítóhoz, és rögtön megint lecsökkent. Ez is ilyen egyszerű. Az emberek nem szeretnek kétszer sorban állni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy Attila Tibor: Most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson
A politikai elemző szerint „most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”


Nagy Attila Tibor politikai elemző Facebook-bejegyzésében vizsgálta meg a magyarellenes román elnökjelölttel összebarátkozó Orbán Viktort. Az elemző posztjában úgy fogalmazott:

„Míg Magyar Péter legutóbbi hangfelvételét nem tartottam különösebben nagy dolognak és olyannak, ami különösebben ellentétben állna a kormányfő és más kormánytagok a harmadik világháborút emlegető nyilatkozataival, Orbán Viktor tihanyi beszédéről már mást gondolok. A romániai magyar politikai térben értetlenséget, vihart váltott ki, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő Tihanyban egyetértőleg idézett a magyar politikában magyarellenesnek minősített George Siminontól. A beszédben a hatalompolitika győzedelmeskedett, vagyis:

Orbán komolyan számol azzal a lehetőséggel, hogy a romániai elnökválasztás második fordulóját is Simion fogja nyerni, ezért jobb neki már most gesztust gyakorolni.”

Nagy Attila Tibor kiemelte:

„Csakhogy eddig úgy tudtuk, hogy George Simion magyarellenes - hogy-hogy akkor egyetértőleg idézi őt Magyarország miniszterelnöke? Fura, hogy erre a problémára sem a kormányfő, sem a beszédírója nem gondolt. Persze, lehet azt gondolni, hogy George Simion és Orbán között több a hasonlóság, mint a különbség a globalisták, az EU bürokratái elleni harcban, csak akkor kár volt korábban a Fidesz részéről és a kormánypárti médiarendszerben folyamatosan »magyarellenes« jelzővel ellátni George Siminont.

Mert most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson. Most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”

„Orbán Viktor tihanyi beszéde legfeljebb akkor bizonyulhat majd – legalábbis a magyar-román kapcsolatokban – hasznosnak, ha George Simion megnyeri a romániai elnökválasztást. De ha nem...” – írta posztja végén az elemző.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Feri bácsi most kicsit pihenni fog, és utána friss erővel szét fogja darabolni Orbán Viktort!” – Az utca emberét kérdeztük Gyurcsány Ferenc visszavonulásáról
Megoszlottak a vélemények Gyurcsány politikai szerepéről és hagyatékáról, de a megkérdezettek többségének nem fog hiányozni a volt miniszterelnök. Emlékezetes pillanatot viszont mindenki fel tudott idézni.


Mindenkit – egyes hírek szerint talán még őt magát is – derült égből a villámcsapásként ért, hogy Gyurcsány Ferenc múlt csütörtökön váratlanul minden tisztségéről lemondott, visszavonul a közélettől, ráadásul még feleségével, Dobrev Klárával is válnak. Az esetet még különösebbé tette, hogy erről maga Gyurcsány a mai napig nem beszélt a nyilvánosság előtt, mindent a párt többi tagja kommunikált.

Kíváncsiak voltunk, hogy mit szól az utca embere ahhoz, hogy a magyar politika 2004 óta egyik legmeghatározóbb szereplője, a Fidesz és Orbán Viktor legfőbb ellenfele, sőt ellensége úgy tűnik, végleg visszavonul.

A járókelőket megosztotta a kérdés: voltak, akik szerint a DK volt elnöke gonosz dolgot tett 2006 októberében, míg mások bíznak abban, hogy Dobrev Klárának lehet még keresnivalója a magyar politikában. A többség nem fog könnyeket hullajtani a távozása miatt, sőt olyannal is találkoztunk, aki még a nevét sem akarta kiejteni a vieóban.

Az utca embere Gyurcsány Ferenc visszavonulásáról


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
New York Times: Erdő Péter a három legesélyesebb jelölt között volt a pápaválasztás első körében
A később pápává választott Robert Prevost, Pietro Parolin és Erdő Péter kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban, írja az amerikai lap. Erdő Pétert egy konzervatív szövetség támogatta, de hamar világossá vált, hogy nem győzhet.


A New York Times több mint egy tucat bíborossal készített interjút, hogy feltárja, mi történt a zárt ajtók mögött. A cikkből kiderül, hogy első nap a konklávét megnyitó elmélkedés elhúzódott, emiatt az első szavazás csak késő este kezdődött.

A voksok nem hoztak egyértelmű eredményt: három esélyes maradt versenyben. Köztük volt a 72 éves magyar Erdő Péter, aki mögött egy konzervatív szövetség állt, köztük több afrikai támogató.

De a New York Times szerint hamar világossá vált, hogy a magyar jelölt nem győzhet egy olyan konklávén, amelynek tagjait nagyrészt Ferenc pápa nevezte ki.

Rajta kívül sokan szavaztak Pietro Parolinra, a 70 éves olasz bíborosra, aki Ferenc pápa alatt gyakorlatilag a Vatikánt irányította. Azonban az első szavazáson ő sem kapott elsöprő támogatást. Az olasz tábor megosztott volt, ráadásul többeknek nem tetszett, hogy Parolin nem fektetett kellő hangsúlyt a közös tanácskozásokra – ezek Ferenc pápa kormányzási stílusának fontos részei voltak.

És a legesélyesebbek között ott volt a később pápává választott Robert Prevost is, aki korábban misszionáriusként dolgozott, majd egy szerzetesrendet vezetett, ezután perui püspökként szolgált, végül a Vatikán befolyásos szereplőjévé vált. Így sok olyan elvárásnak megfelelt, amelyeket a különböző bíborosi csoportok fontosnak tartottak - írja az amerikai lap. Azzal, hogy látszólag egyszerre képviselte Észak- és Dél-Amerikát, Prevost két kontinens bíborosai körében is népszerű volt. Amikor a többiek kikérdezték a latin-amerikai bíborosokat, akik jól ismerték őt, tetszett nekik, amit hallottak róla. A konzervatívok is úgy látták, hogy nem megosztó.

„Prevost bíborosban megvolt minden olyan tapasztalat, amit kerestünk”

– mondta Vincent Nichols, Anglia bíborosa. „Egy igazi misszionárius szívével rendelkezik, mély tudással és széles világlátással. Püspökként vezetett egy egyházmegyét, így közvetlen kapcsolatban volt a hívekkel, ugyanakkor dolgozott a Kúriában is – abban a római hivatalrendszerben, amely az egyház kormányzását segíti.”

Másnap világossá vált, hogy Prevostnak esélye van megszerezni a szükséges támogatást. Amikor a délutáni szavazáson elérte a 89 szavazatot – azt a kétharmados többséget, amely ahhoz kell, hogy valakit pápává válasszanak –, a terem tapsviharban tört ki, és mindenki felállt. „És ő csak ült tovább!” – mesélte a lapnak egy bíboros. „Valakinek fel kellett húznia. Mindannyiunk szemébe könny szökött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Gáspárik Attila: Magyar Péter menetelése olyan, mint egy népmese, lehet, hogy bejön, de a lépesmézről nagyon nehéz lejönni
A Simion mellett kiálló Orbán Viktorról sokak számára kiderült, az erdélyi magyar kisebbségnél és Románia demokratizálódásánál fontosabb neki, hogy az Európai Unióban blokkolni tudja az Oroszország elleni határozatokat - mondja a marosvásárhelyi színház volt igazgatója.


A korábban magyarellenes megnyilvánulásaival ismertséget szerző szélejobboldali román elnökjelölt, George Simion már Orbán Viktor róla szóló mondataival kampányol Erdélyben. Támogatói olyan szórólapokat osztogatnak, amin a magyar miniszterelnök fotója és egy tőle származó idézet szerepel. Orbán Viktor ugyanis május 9-én a Tihanyi Apátságban Simion szavait idézte egyetértően: „most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje.” Hozzátette, „biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk, ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben.” Simion azonnal megköszönte a szavakat: „Köszönöm a nagyszerű üzenetet, Orbán Viktor! Meg kell nyernünk a harcot! Együtt!” - írta.

Azóta erdélyi magyar értelmiségiek, politikusok és történészek sorra szólaltak meg – közülük többen párhuzamot vontak az őszödi beszéddel, mások szerint Orbán ezzel nyíltan beavatkozott a román választásba, méghozzá egy szélsőséges, Nyugat-ellenes, magyarellenes politikus javára. Magyar Péter hazaárulással vádolta Orbán Viktort, és bejelentette, szerdán gyalog indul Erdélybe. Gáspárik Attilával, a marosvásárhelyi színház volt igazgatójával a történtekről beszélgettünk.

– A miniszterelnök tihanyi szavai elfordíthatják-e a Fidesztől a romániai magyar szavazók többségét?

– Ha most lennének a magyar választások, valószínűleg. De mivel hogy 11 hónap van még, addig biztos még egy-két stadiontervet be fognak mutatni.

Nekünk nincs annyi fantáziánk, amilyen módon itt a pénzt tudják osztogatni, és milyen módszereket tudnak kitalálni.

De itt hálózatépítés folyik. Például az MCC, a Mathias Corvinus Collegium folyamatosan nagyon elit rendezvényeket szervez, és vonja el a szürkeállományt az erdélyi magyarok közül, fizetik őket, és építenek egy új elitet szép csendesen. Ez csak egy a sok közül, rengeteg hálózatot építettek. Talán Magyar Péternek a most bejelentett menetelése, ami nagyon szép, olyan, mint egy népmese, lehet, hogy bejön, és az erdélyi magyarok egyszer csak azt mondják, na jó, akkor nézzük, hogy ő mit ajánl, vagy mit tud.

Persze nagyon nehéz a lépes mézről lejönni, arról a lépes mézről, amiért igazából nem kell csinálni semmit.

Úgy érzem, nagyon sok ember részéről, hogy bizakodva és reménykedve néznek Magyar Péter politikai aktivitására Erdélyből, és neki itt is lesz elég dolga, hogy segítsen a szellemi romeltakarításában, amit a Fidesz itt is okozott a klientúra kiépítésével. Gyurcsány Ferenc óta Bukarestben nem volt román–magyar közös kormányülés. Mégiscsak egy szomszédos országról van szó, szeretem, nem szeretem. Az Európai Unió hetedik legnagyobb országáról beszélünk, ez Románia. A Fidesz az ebben rejlő lehetőségekkel soha nem élt, vagy nem akart élni. Török cégek csinálják itt az országutakat. Jó volna, ha a két ország végre szorosabban is együttműködne, ha Magyar Péter erre ráerősítene.

– Magyar Péter mostani menetelése stabilizálhatja azt a fajta elfordulást a Fidesztől, amit említettél?

– Első körben inkább az eddigi passzív embereket fogja megszólítani. Ez pedig egy gondolkodó réteg, mert elsősorban a gondolkodó réteg fordult el a Fidesztől, mert nem szereti azt, ami történik. Akik rájöttek, hogy ide mindent importálni akarnak. Csak egy példa:

Székelyföldön nem él meg a parlagfű. Amikor a magyar kormány parlagfűellenes államtitkárt állított, akkor Székelyföldön is egy-két politikusnak eszébe jutott, hogy irtsuk ki a parlagfüvet.

Vagy amikor a magyar kormány bevezette a kormányinfót, akkor a Kovászna megyei tanácselnök kitalálta, hogy akkor mi tartunk megyeinfót. Erdélyben a politikai elit leszokott az önálló gondolkodásról és arról, hogy azokra a kérdésekre fókuszáljon, amiket nekünk kell itt megoldani.

– Ez most megváltozhat?

– Abban a pillanatban, hogy Magyar Péter megerősödik, akkor lesz egy tömegvonzás. Egy csomó ember elindul a Damaszkusz kávéházba, és Paulusként megfordulva azt fogja mondani, „jaj, kényszerből tettem”. Rengetegen lesznek már, nagyon sokan vannak, akiknek különböző belső fórumokon már nagyon-nagyon elegük van, mondogatják, mikor jön már valami más. De egyelőre sokan inkább a magyar költségvetést nézik, hogy abból hogyan lehetne még érzelmi alapon pénzeket kizsarolni. Ez egy hosszú folyamat, erről majd a szociálpszichológusok sok-sok tanulmányt fognak írni. Mindez Antall József idejében indult el. Kedves ember lehetett, meg jó ember is, de elhitette a határon túliakkal, hogy ez nekik jár. Minden jár. Nem kell jegyet vegyenek a buszon, a metróba, mert határon túliak, erdélyiek. Holott nem halat kellett volna adni, hanem hálót, ahogy a régi japán mondás is mondja.

– Most pedig itt van az elnökválasztás, és Orbán Viktor legújabb favoritja, George Simion. Mennyire fontos Romániában, hogy ki lesz a köztársaság elnöke?

– Romániában félelnöki rendszer van, ami azt jelenti, hogy az államelnököt közvetlenül a nép választja, és sokkal nagyobb felhatalmazása van, mint Magyarországon. A miniszterelnöknek is nagyon komoly funkciói vannak, de az államelnök felel a külpolitikáért, főleg az európai integrációért, ő képviseli az országot az Európa Tanácsban, és ő nevezi ki a titkosszolgálatok és a korrupcióellenes hatóság vezetőit. Tehát erősen képes befolyásolni az ország vezetését és állapotát. Igaz, minden kinevezés át kell menjen a parlamenten is, ahol bár sokan vannak a Simion-féle AUR pártból, de nem elegen ahhoz, hogy mások nélkül ez a szavazás átmenjen. Tehát

a fékek és ellensúlyok rendszere, bármilyen furcsa, Romániában eddig még működött, még mindig működik.

Hogy megértsük, mi történt, vissza kell menjünk december elejére. Akkor volt egy elnökválasztás, amit az Alkotmánybíróság megsemmisített, mivel az derült ki, hogy akkor második fordulóba került volna egy Georgescu nevezetű, teljesen kívülről jött ember, aki Putyin-imádó, és semmilyen politikai háttere addig nem volt neki, csupán középkáder vezető volt, de nagyon látványosan úszott a hideg vízben, és lovagolt. A második helyre pedig egy tévébemondónő érkezett be – ugyan egy párt révén –, de annak a pártnak nem volt akkora jelentősége. Már akkor észrevehette volna az ország és annak vezetői, hogy a lakosok nagy része nem akar az eddigi politikai elitből elnököt magának, hanem teljes megújulást akar, legalábbis az a része, amelyik elment választani. Ez körülbelül a választók 50%-a. Világosan látszott az elvárás, és két héttel ezelőtt, a megismételt első fordulóra olyanokat kellett volna jelölni, akik eddig nem kompromittálódtak a politikai életben.

Ehelyett a legnagyobb koalíció, amelynek az RMDSZ is része volt, „kikukázott” egy tíz éve lelépett, volt nemzeti liberális pártvezetőt.

A hangsúly Romániában a „nemzeti”-n van, a liberalizmust csak a gazdasági liberalizmusra értik. Ez a jelölt nem jutott be a második fordulóba. Az RMDSZ végig Lázár János kampánycsapatával dolgozott, körülbelül ugyanazok végezték a kampányt, akik Lázár Jánosnak is végzik.

– A magyarországi miniszterről beszélünk?

– Igen. Porcsalmi Bálint volt a kampányfőnök. Ők a legaljáról összeszedett second-hand Fidesz-reklámokkal kampányoltak. Tehát: „Előre, sohase hátra!”, „Mindig előre!”. Ez nem érdekelte az embereket, miközben az RMDSZ iszonyatosan erőszakosan kampányolt, azt sulykolta, hogy végveszély van. Az első fordulóban végig arról beszéltek, hogy a második fordulóba jutottunk, ám az történt, hogy egy fociultra végzett az első helyen, második helyen pedig Bukarest főpolgármestere végzett, aki egy érdekes figura. Erdélyben született, Fogarasban, odavalósi, ahonnan Jancsó Miklós is származott. Ott a török időktől kezdve románok, németek, magyarok együtt éltek, tehát neki van érzéke a kisebbségekhez. Ezen kívül egy híres matematikus, a Sorbonne-on doktorált matematikából, 50 alig múlt el, tehát politikusnak szinte fiatal, eléggé hasonlatos Karácsony Gergelyhez, egy megfontolt, higgadt ember, akinek nagyon széles látóköre van, és nagyon hosszú távra is tud tervezni, mert átlátja ezeket a kérdéseket. Az RMDSZ kénytelen volt vele menni a második fordulóra, miután az első fordulóban elmondta róla, hogy nem jó semmire. Ez már nagyon nehéz volt. Egyik napról a másikra azt mondani, hogy ami eddig fehér volt, az igazából fekete.

Ráadásul kezdetben Gulyás Gergely, majd Orbán Viktor is azt mondta, hogy a magyar kormányt igazából nem érdekli, mi történik a választáson, neki teljesen mindegy.

Miközben a két országnak rengeteg közös érdeke van. Például a magyar kormány azzal hiteti a magyar közvéleményt, hogy Európa legnagyobb földgáztartalékát, amit Romániában találtak meg a Fekete-tengerben, majd Magyarországgal közösen fogják kiaknázni. Ez pedig koránt sincs eldőlve, miközben Magyarországnak roppant fontos, hogy gázhoz jusson, és az orosz importról le tudjon válni. Tehát nem mondhatja semmilyen felelős magyar politikus – legyen az kormánypárti vagy ellenzéki –, hogy neki teljesen mindegy, hogy mi történik itt. Rá egy napra azt üzente Orbán Viktor, hogy jó keresztény ez a Simion, és ő támogatja a nemzetállamok Európáját. Mi, erdélyi magyarok már nagyon sokszor elmondtuk, hogy nem lehet szó nemzetállamok Európájáról, mert akkor Szlovákiában is, Romániában is majd lesz nemzetállam – kisebbségek nélkül. Nem hiszem, hogy ez valakinek az érdeke lenne.

– Mi volt erre a reakció?

– Próbálták az RMDSZ politikusok megmagyarázni, hogy ez csak arról szólt, hogy jó keresztény ember. Mintha a másik nem volna keresztény ember. Persze, ha nem volna keresztény ember, akkor se volna probléma. Romániában megpróbálják az államot és az egyházat elválasztani, ami azt jelenti, hogy a közintézményektől is távolabb tartják ezeket a dolgokat. Tehát akkor az RMDSZ politikusok kezdték mosdatni Orbán Viktort, amire óriási felháborodás tört ki a különböző internetes fórumokon, és azzal fenyegetőztek a választók, hogy nem is mennek el választani. Ezután sokan megszólaltak, jeles értelmiségiek, hogy ez tarthatatlan, Orbán Viktor súlyosan megsértette a játékszabályokat. Erre történt az a telefonbeszélgetés, amire hivatkozni szoktak, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Orbán Viktor megegyeztek, hogy nincsen semmi gond, Magyarország nem szól bele a választásokba. Tehát lefordítom az én egyszerű gondolkodásomra: az megint azt jelenti, hogy mindegy, akár lehet is Simion Románia elnöke.

Ha Románia elnöke lesz Simion, persze nem lesz világvége, de hogy az erdélyi magyarság újrakezdheti ott, ahol George Funar alatt abbahagyta.

Harcolnunk kell megint azért, hogy egy magyar nyelvű plakátot, egy színházi plakátot kitehessünk az utcára, vagy harcolnunk kell azért, hogy az idősgondozásban vagy a gyermekorvosoknak valamilyen módon kötelező legyen, hogy a kisebbségek nyelvét ismerjék, legalább olyan helyeken, ahol 20%-nál több magyar él. Tehát ez egy borzalmas hátrányt jelent nekünk, és megállítja az építkezésünket. Szijjártó Péternek sikerült mindezt megtetéznie azzal a kifejezéssel, hogy hát mi csak jóban szeretnénk lenni Románia eljövendő elnökével. Tehát ők már eleve elkönyvelték azt, hogy Simion nyerni fog. Ennek az az olvasata, hogy

Orbánnak az erdélyi magyar kisebbségnél és Románia demokratizálódásánál fontosabb, hogy az Európai Unióban blokkolni tudja az Oroszország elleni határozatokat.

Mert ne mindig csak az erdélyi magyarokért sírjunk. Magyarországnak szerintem kötelessége, joga és feladata, hogy egy demokrácia legyen a szomszéd államban, hogy legalábbis segítsen ebben, mint ahogy minket is érdekel, hogy Magyarországot demokratikus erők vezessék. Minden román, mikor nyugatra megy, Magyarországon keresztül kell menjen. És mi, erdélyi magyarok nagyon kényesek vagyunk arra, hogy ők milyen élményeket szereznek ott. Hogy beszél velük a rendőr, hogyan szolgálják ki őket. Sajnos az utóbbi időben nagyon sok panasz érkezett, hogy pokróc módon bánnak az átutazókkal, akik nem ismerik a magyar nyelvet, de azokkal is megtörténik ilyen az utóbbi időben, akik ismerik.

– Egy dolog, mit szeretne a magyar kormány, de mi a valóság? Hogy állnak most a jelöltek?

– Most úgy néz ki a felállítás, hogy lehet, hogy behozta a lemaradást Nicuşor Dan, Bukarest főpolgármestere, tehát nyitott a harc. Érdekes ez a helyzet. Két héttel vagy egy héttel ezelőtt, mikor volt az első forduló, megnéztem a magyarországi eredményeket, nagyon kevesen mentek el szavazni, tehát nem mozgósított sem az RMDSZ, sem a Fidesz, sem a magyarországi ellenzék azok között a román állampolgárok között, akik Magyarországon élnek.

Akik mégis elmentek szavazni, azok 60%-ban Nicuşor Dant választották, aki most is a demokratikus erők jelöltje.

Tehát a Magyarországon élő román állampolgárok pontosan látják és tudják, tudták az első fordulóban is, hogy ki az, akire lehet számítani.

– Azt mondtad, hogy kikukázott pártvezetőt találtak csak az első fordulóra. Ezek szerint Romániában is létező probléma, amit például az Egyesült Államokban észrevehettünk. Elfáradt a politikai elit?

– Egyrészt elfáradt, és ennek az oka pedig az, hogy ma a politikában dolgozni nem egy kifizetődő dolog. Ugyanis Románia viszonylag komolyan veszi a korrupció elleni harcot, ami azt jelenti, hogy ha feljelentettek, már indul is a vizsgálódás. Ki a fenének van kedve folyamatosan bizonyos hatóságokkal a nyakában vezetni akár csak egy iskolát vagy egy egyetemet, egy állami vállalatot? Borzalmas a folyamatos vegzálás. Borzalmas az is ugyanakkor, hogy a forrásokat megtalálni, az állami forrásokat, az mindig valami sógorkomaság alapján lehetséges. Tehát nem elég, hogy te okos vagy. Kapcsolatokkal kell rendelkezni. Jó kapcsolataid pedig akkor vannak, ha visszasegíted a másikat, aki pénzt utalt neked, vagy pénzt utalsz valakinek. Tehát lett egy zárt kaszt, ami nem tudott megújulni. Így hát itt

a romániai Menczer Tamások kezdtek el politizálni, akik folyamatosan nagyokat tudnak mondani, hatalmas nézettséget tudnak generálni, és ezt a nézettséget szavazatra tudják konvertálni.

Ma igazat mondani szerényen, az nem hoz szavazatokat és nem hoz nézettséget.

– Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy már az is baj, ha a korrupció ellen egy országban határozottan fellépnek?

– Nem, egyáltalán nem mondom, csak a másik oldalon meg nincs semmi. Ez egy kicsit hasonlít a Gulliver Lilliputban történetéhez: ha valakinek valami nem tetszik, akkor feljelenti a másikat, és elindul egy eljárás, miközben az igazi nagy korruptak sok esetben – tudjuk jól – meglépnek.

– Mit veszíthetünk, ha Orbán favoritja lesz Románia elnöke?

– Például nagyon-nagyon jó lehetőséget is tud nyújtani jelenleg Románia olyan csak magyar állampolgároknak, akik Magyarországon kisodródtak politikai beállítottságok vagy csupán a nem lojális magatartások miatt. Például elég sok magyarországi színházi rendező és drámaíró is ma Erdélyben él, vagy legalább félig itt él, és itt alkot, és a román adófizetők pénzéből élnek. Ami egy fantasztikus dolog! Erről álmodtunk! Az értékek menjenek, jöjjenek egymás között! Mohácsi János most fejezte be Székelyudvarhelyen a rendezését. De ha most választások lettek volna, az a színész, akit ő rendez a színpadon, csak elővesz egy borítékot, beírja a szavazatát, és érte jönnek, és elviszik, és máris leszavazott. Mohácsi Jánosnak ugyanezért haza kellene mennie Budapestre.

Tehát az a több ezer Erdélyben dolgozó magyarországi magyar, akik identitást építenek, akik a magyarság megtartásán dolgoznak, azoknak fel kell ülniük egy vonatra vagy repülőre, és csak otthon szavazhatnak. Igazából nem érint, de bosszant ez a dolog. Én Stuttgartban voltam decemberben, amikor az első, megsemmisített elnökválasztás volt. Hála a NER-nek, mert Bagossy László ott igazgató, úgyhogy meglátogattam a stuttgarti Theater Tri-bühné-t. Ha egy normális Magyarország lenne, akkor Budapesten találkoztunk volna, esetleg Kaposváron. Szerencsére elmentem Stuttgartba, ott pedig elmentem a román konzulátusra, ami az általa igazgatott színháztól 400 méterre van, és bementem szavazni. Nagyon boldogok voltak, kérdezték, mit csinálok? Mondtam, meglátogattam a magyar barátomat. Mondták, jaj, de jó, szóljak még másoknak is, hogy jöjjenek szavazni. Tehát bárhova be lehet sétálni, nem kell lajstromozni, nem kell bejelölni – ez egy normális, mobilis Európa. Erről álmodtunk, hogy mindenki oda menjen, ahol dolga van.


Link másolása
KÖVESS MINKET: