KULT
A Rovatból

Chadwick Boseman is büszke lenne rá – Mindenkit meghat majd a Fekete Párduc 2

2020-ban elveszítettünk egy szuperhőst és egy remek színészt, a Marvel azonban megtalálta a módját, hogyan lehet az öröksége előtt tisztelegve méltóképp folytatni egy sikersztorit.


A Fekete Párduc filmtörténelmet írt. Nemcsak abban, hogy a Marvel mozis univerzumának (MCU) 18. darabjaként végre egy fekete szuperhőst tett meg főszereplőnek, akivel óriási sikert aratott, s csak az Egyesült Államokban 700 millió, világszinten pedig összesen 1,34 milliárd dollárt kaszált a mozikban, hanem azért is, mert ez lett az első képregényfilm, amit Oscar-díjra jelöltek a legjobb film kategóriájában. S bár a legfőbb elismerést nem tudhatta végül magáénak, így is elhappolt három Oscar-szobrocskát (a zenéért, a jelmezekért és a látványtervezésért), nem mellesleg pedig megváltoztatta a szakma e sokáig lenézett műfajhoz való hozzáállását. (Erre jó példa, hogy a Fekete Párduc után egy évvel a Jokert is jelölték a legjobb film Oscar-kategóriájában.)

Egy ekkora sikert (az MCU-n belül a 6. legnagyobb bevétellel rendelkezik jelenleg, a nem Bosszúállók-filmek közül pedig a másodikkal) viszont nehéz megismételni, pláne, ha a stáb elveszíti a főszereplőjét.

A Fekete Párducot, vagyis T’Challát alakító Chadwick Boseman ugyanis 2020. augusztus 28-án elhunyt vastagbélrákban, mindössze 43 éves volt.

A betegségét titkolta a világ előtt, csak a legközelebbi hozzátartózói tudtak róla. Bizony, még a Fekete Párduc alkotóit, a Disney és a Marvel stúdiók fejeseit sem avatta be abba, mennyire nagy a baj. Boseman tragikus halála után természetesen azonnal felmerült, hogy a folytatásban esetleg egy másik színész vegye át T’Challa szerepét, hiszen már az MCU-n belül is volt példa színészcserére (pl. James ’Rhodey’ Rhodes ezredest, alias Hadigépet, Tony Stark jó barátját a 2008-as Vasemberben még Terrence Howard alakította, a 2010-es Vasember 2-től kezdve azonban már Don Cheadle), igaz, főszereplő kapcsán még soha. A Marvel atyúristene, Kevin Feige és csapata azonban úgy döntöttek, szó sem lehet erről.

Chadwick Boseman egybeforrt Vakanda királyának szerepével, nélküle vagy mással nem működne ez a karakter, hiszen a világ fekete közösségeinek hőse már négy filmben (Amerika Kapitány: Polgárháború, Fekete Párduc, Bosszúállók: Végtelen háború, Bosszúállók: Végjáték) is megformálta őt, méghozzá remekül.

Vagyis úgy határoztak, hogy Chadwickkel együtt T’Challa karakterétől is elbúcsúznak, s így másnak kell magára öltenie a Fekete Párduc kosztümjét éppúgy a történetben, mint a forgatáson.

Hogy ki, azzal kapcsolatban persze ment a találgatás hosszasan, bár a megoldás nem meglepő, erről aztán a film posztere és előzetesei nem sok kétséget hagytak. Ám a közönség által éppúgy jól ismert másik karaktert megtenni Fekete Párducnak éppoly kockázatos, mintha egy új színészt alkalmaztak volna T’Challa szerepére. Nem tudni, hogyan fogadja őt a közönség, képes lesz-e betölteni az űrt.

Ryan Coogler író-rendező (A megálló, Creed – Apollo fia, Fekete Párduc) azonban nem ijedt meg, s forgatókönyvíró-társával, Joe Robert Cole-lal (már az első részt is együtt írták) alaposan megágyaztak az új Fekete Párducnak. Nem azzal indulunk ugyanis a folytatásban, hogy már más a király s más Vakanda védelmezője.

Sőt, konkrétan T’Challa halála és temetése a nyitójelenet, majd az eddigi legmeghatóbb Marvel-logó után máris azon kaphatjuk magunkat, hogy alig telt el 5 perc a filmből, mi már a könnyeinket törölgetjük.

Persze nem T’Challának szól ez a búcsú, hanem Chadwick Bosemannek, aki így méltó megemlékezést kap a Fekete Párduc 2-ben.

Ezután pedig bele is csapunk a lecsóba, T’Challa anyja, Ramonda anyakirálynő (Angela Bassett) lesz Vakanda uralkodója, a legnehezebben pedig a húg, vagyis Shuri (Letitia Wright) viseli a király halálát. Egy évvel később azonban Vakanda újfent egy fenyegetéssel nézhet szembe, amikor a zseni tinimérnök, egy bizonyos Riri Williams (Dominique Thorne) által feltalált vibrániumkereső gép veszélyt jelent egy eddig nem ismert, víz alatti nép számára. A vezetőjük, a szupererőkkel rendelkező mutáns, Namor (Tenoch Huerta) Riri megölését tűzi ki célul, és Vakanda segítségét kéri a „felszíniek” elleni harcban, Shuriék azonban persze hallani sem akarnak erről, s ezzel magukra haragítják a tengerek urát.

A Fekete Párduc 2-n tehát nagy volt a nyomás, szerencsére azonban Ryan Coogler képes volt összetartani egy ennyire (rajta kívül álló okok miatt) széteső projektet, és átlendíteni a közönséget a karaktercserén. Szellemiségében a második rész hűen követi az elsőt, vagyis ez még mindig talán a legdrámaibb, legkomolyabb hangvételű franchise az MCU-n belül, és természetesen Shuri főszerepre emelésével új témákkal is foglalkozik a forgatókönyv. Például a gyásszal, a bosszúval, a háború hiábavalóságával vagy a hagyományok tisztelete és a modern felfogás közti szembenállással. A karakterek kidolgozottságával most sincs gond, minden fő figura megkapja a maga motivációit és árnyalását.

Itt senki sem feltétlenül jó vagy rossz, Shuriban éppúgy munkálkodnak a fivéréhez nem méltó, sötétebb indulatok, mint ahogy Namor sem könyvelhető el szimplán gonoszként, hiszen csupán egy szeretett népét (rossz eszközökkel) védő uralkodóról van szó.

Namor és a talocaniak egyébként annak ellenére is üdítő ellenlábasok, hogy nagyban emlékeztetnek Aquamanre és az atlantisziakra, csak most marveles felfogásban. De a dizájnjuk, a parafaktoruk, a harci módszereik kifogástalanok, s nem is gondolnánk, milyen könnyen veszik fel a harcot a szuperfejlett vakandaiakkal és gőgjükkel. Vagyis nem is feltétlenül a jó és a gonosz harcára koncentrál a sztori, hanem csupán két szemben álló félre, s a nézőn múlik, kivel szimpatizál inkább.

Az akciók is látványosak a Fekete Párduc 2-ben, kétségtelenül akad némi vizualitásban pompázó csinnadratta, de ezek talán éppúgy kevésbé emlékezetesek, mint az első rész vonatkozó csörtéi. Szerencsére Ludwig Göransson nagyszabású muzsikája és a parádés kiállítás most sem hagyják unatkozni füleinket és szemeinket, s talán épp ezek miatt lesz meglepő, hogy az igen súlyos, 161 perces játékidő is hamarabb elszáll, mint gondolnánk. Ryan Coogler tehát egy eléggé lehetetlen helyzetből hozott ki egy korántsem tökéletes, de abszolút működő és átélhető kalandot s egyben Chadwick Boseman örökségének méltó továbbgondolását.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: