KULT
A Rovatból

Megnéztük Kelet-Magyarország legnagyobb buliját – benyomások a Campus Fesztiválról

A debreceni Nagyerdőben négy nap alatt gyakorlatilag mindenki fellépett, aki számít a hazai könnyűzenében.


Az egyetemista fesztiválok külön kategóriát képviselnek a hazai mezőnyben, jó néhány olyan sajátossággal, ami máshol nem jellemző. A Campus ebből a szempontból tulajdonképpen az egy héttel korábban zajló EFOTT ikertestvérének számít. Idén itt és ott is eltöltöttem egy napot, ami nem olyan sok, de arra elég, hogy meglássam a közös pontokat (és a különbségeket, mert vannak azért olyanok is).

Mindkét fesztiválon meglepő volt látni – főleg a Fishing on Orfű után, ami mára teljesen szponzormentes lett –, mekkora mértékben jelen vannak a támogatók.

Gyakorlatilag az összes színpadot valamilyen cégről vagy márkáról nevezték el, a Continental technológiai vállalattól (aminek nincs köze a dohányipari céghez) kezdve a National Instrumentsen és a Paksi Atomerőműn át a városban gépgyárat üzemeltető Kronesig.

Ezen túl rengeteg cég képviseltette magát külön standdal is, ami mondjuk érthető, hiszen nyilván minden lehetőséget meg szeretnének ragadni a munkaerő-piacra frissen kilépő generáció bevonzására. Ebből a szempontból a fesztivál tulajdonképpen egy mini karrierexpó is, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a közönség jelentős része valószínűleg a régióból érkezett.

A Campus fő erőssége az, amit a szlogenjükben is kiemelnek: "Dunán innen a legnagyobb", vagyis itt pár napon belül, egy helyen lehet megnézni azokat a zenekarokat, akik egyébként csak évente 1-2 alkalommal, vagy annyiszor sem koncerteznek a keleti országrészben.

A felhozatal elég nagy átfedésben volt az EFOTT-éval, a csütörtöki napon a nagyszínpadon konkrétan megismétlődött az előző szombati velencei program, egymás után játszott a Kowalsky meg a Vega, a Halott Pénz, illetve Majka & Curtis. De valószínűleg mindent összesítve is több olyan zenekar van, akik mindkét fesztiválon játszottak, mint akik nem.

Pozitívum, hogy a nagyszínpadok mellett jó pár kisebb helyszín is volt – és nem csak DJ-pultok –, ahol feltörekvő zenekarok kaphattak lehetőséget. Ebben nagy szerepe volt a Hangfoglaló Programnak, akik öt általuk támogatott csapatot léptettek fel, de a Dehir.hu színpadon például pár kivétellel csupa olyan együttes játszott, akikkel más nagy fesztiválon aligha lehet találkozni.

Manökken Proletarz

Péterfy Bori & Love Band

The Bluebay Foxes

Maga a helyszín egyébként abból a szempontból szokatlan, hogy jórészt közterületen található. A Nagyerdei Stadion környékét kerítik le erre a néhány napra, de úgy, hogy több színpad konkrétan az úttest közepén kapott helyet, a közönség az aszfalton áll és az út menti közlekedési táblákat kell kerülgetnie.

Jó pont az EFOTT-hoz képest, hogy itt használtak betétdíjas repoharakat, emiatt érzékelhetően sokkal kevesebb volt a szemét. Ezt egyébként az idei évre majdnem minden fesztiválon bevezették, szerencsére.

A teljes készpénzmentesség is legalább ennyire elterjedt, itt se volt másként, szóval így 2018-ra azért csak kezdünk megérkezni a 21. századba.

A nyitónapon még csökkentett módban üzemelt a fesztivál, az egyes számú nagyszínpadon például egyáltalán nem voltak programok, de azért így is bőven lehetett miből válogatni. Fellépett például a Junkies, a Péterfy Bori & Love Band, a Jónás Vera Experiment és a 30Y, a legnagyobb húzónév pedig Lovasi András volt, aki idén az egész országban megturnéztatja 50. születésnapi életműkoncertjét.

A felállást tulajdonképpen a Kiscsillag zenészei alkották Kispál Andrással kiegészülve, valamint vendégként színpadra lépett Falusi Mariann is. A repertoár nagyjából fele-fele arányban állt össze Kispál és a Borz, valamint Kiscsillag-dalokból, 4-5 számos blokkokban váltakozva.

Bár ma már a Kiscsillag is vitán felül az ország legnépszerűbb zenekarai között van, itt azért erősen érződött, mennyivel népszerűbb a Kispál még 8 évvel a hivatalos feloszlása után is.

Jól hallható különbség volt a közönség reakcióiban, amikor utóbbitól került sorra bármi, és a skandálók közül is folyamatosan akadtak páran, akik valamelyik régi slágert követelték.

Végül a hivatalos játékidőt erősen meghaladva közel 2 és fél órás bulit hoztak össze, és a ráadás ráadásában még az Emesét is eljátszották, pedig Lovasi korábban lehűtötte a kedélyeket, mondván "bocs, de most a mi kedvenc dalainkat játsszuk, nem a tiéteket."

A Campus attól függetlenül jó buli, hogy maga helyszín és a hangulat nem tud akkora érzelmi köteléket kialakítani, mint amiért például Orfűre vagy a Művészetek Völgyébe évek óta visszajárok. De aki csak simán szórakozni akar 4 napon keresztül a kedvenc zenekaraira, és a környékhez is van valamilyen kötődése, annak ideális választás.

(További képeket IDE KATTINTVA lehet nézegetni.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk