KULT
A Rovatból

ByeAlex minőségi javulást hozott az X-Faktorba – kritika a döntőről

A 10. jubileumi X-Faktort végül a rapper Alee nyerte meg, de ennél is fontosabb, hogy a műsorban egyre több dalszerző tűnik fel.


A múlt héten némileg maliciózusan azt írtam, biztos azért van öt élő show, mert ennyi dala van Miller Dávidnak.

Ezúton szeretnék mindenkit megkövetni, akit netán bántott ez a megjegyzésem, és úriemberhez méltóan készségesen elismerem, tévedtem.

Nincs öt dala sem

– vagy van, de nem engedték neki elénekelni –, mert a döntőt Bruno Mars Uptown Funkjával indította.

Kiderült viszont, hogy tud dobolni, márpedig én mindenkit respektálok, aki tud dobolni. A dobolás azon készségek közé tartozik, amellyel jómagam nem rendelkezem, pedig tanultam zongorázni, tehát elvileg a két kéz külön, eltérő ritmusra való mozgatása menne. (Legalábbis valamilyen szinten, nyilván nem véletlen, hogy zenélés helyett inkább cikkeket írok.)

Eljött tehát a finálé. Valahol örülök, mert amióta munkaköri kötelességemmé vált nézni a műsort egyre kevésbé értem, hogy bírtuk végignézni, amikor még minden este csak egy versenyző esett ki.

Dávid gyorsan ismertette a szabályokat. A lényeg: csak a nézők szavazhatnak, két dal után valaki kiesik, azután a továbbjutó két versenyző énekel még kettőt, és győz a jobbik – és/vagy akire többen szavaztak.

A műsor készítői negyed óráig tudták húzni, de ezen a ponton nem tudtak már semmi jó kifogással előállni, így kénytelenek voltak színpadra engedni egy énekest.

Kamilla kezdte a show-t, aki remekül énekelt, és ezúttal a mentorok is dicsérték. Kérdés, akkor is így lett volna, ha adhatnak széket.

Laci azért megjegyezte, hogy szerinte Kamilla a dal felénél kezdett csak jól énekelni, akkor viszont annyira, hogy már nem érdekelte az eleje sem.

Alee következett, aki vélhetően nem minden hátsó szándék nélkül, a fél haját zöldre festette (Gáspár Laci meg is jegyezte). A produkcióban újdonság volt, hogy Alee megmozdult. A mentorokkal ellentétben én vonakodnék ezt táncnak nevezni, de mindenképp új elem Alee repertoárjában.

Gáspár Lacinak nagyon tetszett a dal, és most Alee éneklésével is elégedett volt, szerinte ebben a dalban pont annyi ének volt, amennyi Alee mostani énekképességeihez illik.

Paulina zárta az első kört, aki ezt a dalt egy barátjának írta. Adél meg is jegyezte az értékelésnél, hogy szeretne Paulina barátja lenni, hogy ilyen dalokat írjon neki.

Alex szerint Paulina olyan szereplő lehet a magyar popszakmában, aki utat mutathat a lányoknak, akik sajnos hátrányból indulnak. Ízig-vérig előadó.

Következett a második kör, ahol az énekesek saját dalt énekeltek. Ami egyedül Kamilla esetében jelentett újdonságot, hiszen Alee mindig, Paulina pedig majdnem mindig saját szerzeménnyel állt színpadra.

De Kamilla sem panaszkodhat, Puskás Peti semmit nem bízott a véletlenre, és Caramelt kérte fel szerzőnek.

Rosszabbat is el tudok képzelni, mint hogy énekesként az első dalomat Caramel írja.

Laci külön kiemelte, mekkora teljesítmény Carameltől ilyen rövid idő alatt megírni egy ilyen dalt. A mentorok nem győzték dicsérni Kamilla éneklését.

Alee egy líraibb számmal érkezett. Peti meg is jegyezte, hogy bátor választás volt, mert nem egy tipikus döntős dal, de úgy érzi, Alee egy nemzedék példaképe lehet.

Sokszor kritizálták Alee-t, amiért kísérletezik a rappen belül a különféle stílusokkal. Amikor túl sokat énekelt, az annyira nekem sem jött be, viszont az is igaz, hogy

nem lehet egy albumot vagy egy koncertet összerakni úgy, hogy minden dal ugyanarra az ötletre épül, Alee esetében a pörgőnyelvű rappelésre.

Valamikor a kezdetekkor írtam, hogy Alee talán az első rapper, akinek végigcsápolnám a koncertjét, és ezt most is így érzem, de azt is el kell ismernem, hogy ezen a ponton azért drukkoltam, hogy a két lány menjen tovább, mert azért nekem mégis az ének az igazi.

Paulina produkciója után Peti elmondta, hogy szerinte három győztes van, mert mindhárom versenyző egyformán jó, és tulajdonképpen a mentorok is csak önmagukat tudják ismételni. Adél azért tudott újat mondani: elárulta, hogy az ő világához Paulina világa áll a legközelebb.

Alex szerint Paulinának saját flow-ja van, fel lehet ismerni egy dalról, hogy ő a szerzője és előadója, ami nagy fegyvertény.

Elérkeztünk az első drámához: Dávid leállította a szavazást, hogy kiderüljön, ki nem énekelheti el a másik két dalát.

Sajnos Puskás Petinek idén sem sikerült győznie, mert Kamilla esett ki, ő lett a verseny harmadik helyezettje.

A harmadik körben a versenyzők mentorukkal léphettek fel. Alee a Bye Alex és a sleppel a Hullik című számot adta elő. Alee résmentesen simult bele a formációba, egyenrangú partnere tudott lenni mentorának, pedig mint elmondta, először nem nagyon tudott mit kezdeni Alex dalával.

Paulina és Gáspár Laci a Sosem vagy egyedült énekelte, amit Paulina választott – és mellesleg Miller Dávid is énekelte az Álarcos énekesben, mint Banán. Ha ez nem dalkarrier, akkor semmi.

Az utolsó körben a versenyzők hagyományosan azzal a dallal léptek színpadra, amit a válogatón énekeltek. Alex, mikor utoljára konferálta fel Alee-t, kihangsúlyozta, hogy ő a műsor egyetlen versenyzője, aki minden egyes körre saját dalt hozott.

Talán Paulina esetében volt a legszembetűnőbb, mennyit fejlődött a műsor során. Biztos vagyok benne, hogy a magyar popszakma egyik meghatározó egyénisége lesz az elkövetkező években. A versenyt végül Alee nyerte, ami azt jelenti, hogy mentorként ByeAlex zsinórban harmadszor nyerte meg a versenyt, ráadásul ebből immár másodszor rapperrel.

Ezzel Alex lett a műsor hazai történetének legeredményesebb mentora.

Igaz, idén annyiból rosszabbul teljesített, hogy az előző két alkalommal a dobogó első két fokán egyaránt az ő versenyzői álltak, most azonban csak Alee jutott be a fiai közül a döntőbe.

Azért Paulinának sem kell szomorkodnia, mert mindkét különdíjat ő kapta: a Ford a lányt találta a legfelvillanyozóbb előadónak, így egy évig használhat egy Ford Mustangot, és a Szigeten is ő léphet majd fel.

Most, hogy véget ért az évad, szeretnék néhány szót mondani a mentorokról. Én is sokat kritizáltam őket, és volt is miért. Azzal a széles körben terjedő nézettel viszont nem tudok azonosulni, hogy „a korábbi mentorok nyomába sem érnek”.

A legtöbb cipőzést Csobot Adél kapta. Bennem is voltak persze kérdések, hogy miért pont ő, de azért a gyűlöletcunamin csodálkoztam. Adél csaknem 10 éve jelen van a magyar sóbizniszben. Megjelent egy lemeze, rengeteget szerepelt különböző műsorokban, színházban játszott – például Alföldi Róbert is rendezte.

Tehát azt nem lehet rámondani, hogy ne ismerné a szakmát, és ne saját jogán volna jelen a médiában.

Ha a tehetségkutatók zsűrijében csupa Presser Gáborok ülnének, akkor jogosan vetődne fel, hogy van-e keresni valója a mentori székben, de azt nem gondolnám, hogy kevésbé konyítana a szakmához, mint teszem azt annak idején, 2013-ban az akkor 9 éve pályán lévő Tóth Gabi. Ha pedig a versenyben mutatott teljesítményét nézzük, egyáltalán nem lógott ki a mentor csapatból, sőt,

a válogatók során többnyire ő képviselte Alex mellett a korrekt, szakmai hozzáállást, amikor Laci és Peti fontosabbnak tartotta az ökörködést.

Gáspár Laci és Puskás Peti viselkedésével sokszor nem értettem egyet, de róluk sem gondolom, hogy bármelyikük tehetségtelenebb vagy butább lenne, mint teszem azt Nagy Feró vagy Szikora Robi.

Akit viszont mindenképp ki kell emelnem, az ByeAlex, aki egészen új szintre emelte a mentorálást. Korábban, ha fel is tűntek versenyzők saját dalokkal a tehetségkutatókban, ritkán hagyták érvényesülni őket, a saját dal afféle kuriózum volt, és a tehetséges dalszerzőknek is konfekcióslágereket kellett énekelniük.

Alex viszont nemcsak bátorította a fellépőit a saját dalok előadására, hanem olyat tett, amit korábban – tudomásom szerint – senki: a mentori szerepet kitágította a műsor keretein kívül. Már a verseny alatt klippet forgatott az énekeseinek, amit aztán a mentortársai is megirigyeltek, és követték a példáját.

Ezzel pedig Alex elsősorban nem azt biztosította, hogy a versenyzője nyerjen, hanem hogy olyan ismertségre tegyen szert a verseny alatt, amire a végső helyezésétől függetlenül karriert építhet.

Erre korábban a sokak szerint „nagyobb” mentorok közül senki sem gondolt. Nem gondolt rá az amúgy nulláról zenekarépítésre specializálódott Geszti Péter, és nem gondolt rá az Amerikában, elvileg egész más szemléleten szocializálódott Malek Miklós sem.

Alex újszerű hozzáállása oda vezetett, hogy – amint a mentorok jogosan megállapították – ez az évad a dalszerzők éve lett az X-Faktorban. Ez pedig véleményem szerint, bárki bármit mond, hatalmas minőségjavulást jelent. Tényleg arra van szükségünk, hogy évről vére találjunk remek hangokat, akik újra és újra elénekelik ugyanazokat a gumicsont slágereket? A szakmának szerintem sokkal nagyobb szüksége lenne alkotó egyéniségekre, akik a dalszerzőknek is versenyhelyzetet teremtenek. A mai magyar slágerek 70%-át ugyanaz a maroknyi ember készíti, és csodálkozunk, hogy minden dal egyforma.

Nagyon remélem, hogy egyre több Paulina és Alee tűnik fel, hogy felkavarják a hazai popszakma állóvizét. És ha ehhez az kell, hogy évente néhány hónapig elviseljük az X-Faktor nevű szappanoperát, ám legyen.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: