KULT
A Rovatból

ByeAlex következetlensége az egyik zenekarába került, Taka mindent vitt az X-Faktorban

Ezúttal az X-Faktor Facebook-live-ba is belenéztünk. De nem kellett volna.


Rájöttem, hogy tulajdonképp nem kell nekem percről percre, kronológiai sorrendben végigmennem a műsoron, aki erre vágyik, nézze meg az adást. Úgyhogy nyugodtan csaponghatok, rögtön rá is térnék Bye Alexre. Mint már a múlt héten is kifejtettem, szerintem nagyon profin nyomja a mentorkodást. Ő tulajdonképpen már elkezdett sztárt faragni a mentoráltjaiból. Főleg persze az USNK-ből, akik hogy-hogy nem, most is egy új rappel érkeztek, és megint jelent meg új klipjük. Az előző klipjük több mint 3 millió megtekintésnél jár. Ha minden igaz, ők voltak az X-Faktor – de talán az összes hazai tehetségkutató – első olyan formációja, amelynek már a verseny alatt megjelent klipje.

Viszont ma némi következetlenségen értem kedvenc mentoromat, ami – szerintem – az egyik zenekarába került. A Ricky and the Drunken Sailors Gáspár Laci slágerét, a Hagyd meg nekem a dalt játszotta tangós stílusban. Alex ugyanis úgy vélte, hogy unalmas lesz, ha mindent rockabillyben adnak elő. Amiben akár igaza is lehetne.

De ha szerinte a rockabilly unalmas adásról adásra, akkor mit mondjunk az USNK-ről, akik eddig lényegében minden fordulóban ugyanazt a rapstílust nyomták?

Lassan beletörődöm, hogy egy énekverseny döntőjében rappelnek, de legalább a műfajon belül váltogathatnák a stílusokat.

Egy múlt hetihez hasonló, pörgős számmal a részeg tengerészek tarolhattak volna, így viszont az est egyik búcsúzója lett az együttes, annak ellenére, hogy az adást még széken kezdték.

Az USNK kapcsán Radics Gigi két filozófiai problémát is felvetett a megszólalásával. Egyrészt azt mondta: „...én nagyon szeretem az R&B-t, a hip-hopot, a rappet...” Amire kicsit felkaptam a fejem. Nem Gigi tehet róla, de viccesnek tartom, ahogy az R&B kifejezés alatt az évtizedek során kicserélődött a tartalom, olyannyira, hogy Gigi most ugyanazt a stílus megjelölést használhatja egy rap előadás után, mint amiről nekem inkább Ray Charles vagy Fats Domino jut eszembe.

Ami érdekesebb, Gigi kijelentette, hogy duettet szeretne az USNK-val. Ami elvisz minket ahhoz az érdekes problémához, hogy ha egy énekesnő egy kéttagú zenekarral lép fel, az duett (hiszen két önálló produkció áll össze), vagy trió (ha csupán az embereket számoljuk). Ez tipikusan olyan tök lényegtelen kérdés, amin órákat lehet pörögni a komment szekcióban, úgyhogy hajrá.

Ha már Alex, essék szó a Stolen Beatről is. A kisfilmjükből kiderült, hogy a srácok kénytelenek voltak megtanulni mosni, főzni, vasalni és hasonló szörnyűségeket művelni. Háromra egyszerre sajnáljuk őket. Egy-kettő-három. Ezúttal nagyon népszerű dalt dolgoztak fel. Bár hozzá kell tennem, a „dal” fogalmának nagyon tág definícióját kell itt alkalmaznunk, hogy beleférjen a Bulibáró is.

Igen, eljutottunk oda, hogy az X-Faktor színpadán Pixa és Kis Grófo szól.

Ezen még az sem segít, sőt, talán ront rajta, hogy Alex olyan zenészeket rakott a két Bence mögé, mint Bíró Szabolcs, a Maszkura és a Tücsökrajból.

Feltűnt egy másik ellentmondás is, ez a műsor készítőit érinti. Kiss Ramóna minden szünet előtt elmondja, hogy a reklám alatt a Facebookon élőben jelentkezik Szabó Zsófi a Backstage-ből.

Ha én az RTL Klubon reklámoznék, ettől azért valószínűleg lüktetni kezdene egy ér a halántékomon. A csatorna lényegében azon dolgozik, hogy az emberek NE nézzék a fő műsoridőben vetített reklámokat.

Apropó Szabó Zsófi: az adás előtt elkaptam Facebookon az X-Faktor live bejelentkezést a backstage-ből. Mindig hálás, ha az egyszeri halandó néző bepillanthat a kulisszatitkokba. Szabó Zsófi a következő gondosan felépített történetet adta elő, amely úgy érzem, be fog vonulni a nagy színész (celeb) anekdoták közé (nem szó szerint közlöm, de a lényeget úgy érzem, sikerült megragadnom):

„Éppen sminkeltek, amikor a hátam mögött megjelent a Gergő, és azt kérdezi: ez a Zsófi? Mire én: Te vagy az, Gergő? Megismert a hajtincseimről, én meg őt a hangjáról. Ez van, ismerjük egymást.”

Köszönjük, Zsófi.

Tamáska Gabi elárulta, milyen tanácsot adott neki a mentora, Gáspár Laci: „Azt mondta, ha izgulok, gondoljak a bicepszére.”

Tényleg nehéz dilemma, hogy az ember az élő bejelentkezéseket nézze, vagy a reklámokat. (A megfejtés nyilván az, hogy lehetőleg egyiket sem, az élet túl rövid az ilyesmihez, én például a szünetekben Wodehouse-t fordítok.)

Amúgy emlékszem (és bocs, ha esetleg már írtam), amikor Bye Alex megnyerte A Dalt a Kedvesemmel, Szabó Zsófi volt azon celebek egyike, akik kiakadtak, és azt javasolta, hogy lépjen vissza. Rákerestem, idézem:

„Én sajnálom ezt a fiút! ByeAlex egy laza, jó fej, rohadtul flegma srác, aki rohadtul nem a médiába való!!! Nem a szórakoztató iparba!!! Ez a fiú akkor jönne ki legjobban abból a kellemetlen helyzetből, hogy Ő képviselje Magyarország hangját, ha visszautasítaná az eredményt! Óriási respect lenne és egy ország kedvelné meg ... Kisírt szemmel bújok ágyba!”

Ezen az estén annyit módosult a szabály a múlt hétről, hogy négy helyett csak három biztos továbbjutást jelentő szék volt, viszont három helyett csak két versenyző esett ki. Kövesdi Cartmenként rögtön le is lövöm a poént: Szekér Gergő volt a másik távozó, aki Stromae dalát, a Tous Les Mêmes-t énekelte.

Franciául énekelni jó taktika: miközben a versenyzők angol kiejtését nem egyszer szóvá tették már, azt egy mentor sem tudja, mi a helyes francia kiejtés, pláne a belga-francia. Én azért megkérdeztem egy franciául elég jól tudó fordító kollégát, aki azt mondta, a „randesvous” szón kívül konkrétan semmit nem lehetett érteni.

Sajnos ez a dal pont úgy állt Gergőnek, mint nekem az apacstangó. A volt gimis osztálytársaim pontosan tudják, miről beszélek, de szerintem a többiek is el tudják képzelni.

Puskás Peti, bevallottan Alex hatására engedte, hogy másik versenyzője, Kovács Pali saját dalt hozzon. Pali a nótát még tizennégy évesen írta, tehát két éve. Szerelmi vallomás volt, kissé suta, de aranyos. Még aranyosabb, amikor Ramóna érdeklődésére Pali zavarban elhebegte, hogy az a lány, akinek a dalt írta, már nem „aktuális”, és sokkal inkább annak a lánynak szólt az előadás, aki „aktuális”, és ott ül a közönség soraiban. Jaj, el ne felejtsem: Palinak is volt tegnap klippremierje.

Amikor elkezdett gitározni, nem tudtam nem a House of the Rising Sunra gondolni, és nem voltam egyedül, mert a dal után az értékelés alatt az X-Faktor zenei szerkesztője - mily meglepő - pont az Animals slágerét keverte be aláfestésnek.

Lássuk, mi is volt még a második élő showban... Gigi aktuális ruhájáról legyen elég annyi, hogy a 6 éves kisfiam elnevezte méhecske mentornak. Alex pedig így bókolt Raminak:

„Neked is jól áll a bűvészjelmez.”

Gáspár Laci és Puskás Peti kibékült a múltkori csörte után, bár Laci ezután rögtön megállapította, hogy mentortársa úgy néz ki, mint a Dumb és Dumberben Peti papagáj – aki esetleg nem emlékszik, ő volt a döglött papagáj, akit eladtak a vak kisfiúnak.

Beszéljünk még a lányokról. Tamáska Gabi magához képest mindenképp előre lépett. Nem rontotta el (legalábbis nagyon nyilvánvalóan nem) Jessey J Queenjét. Változatlanul bírom Gabi hangját, és karakterét – bár az orrpiercingjéről mindig Fábry Sanyi jut eszembe, aki sokszor elmesélte, annak idején a suliban hogy tettek apró villanykörtét, vagy ragasztó galacsint az orrukba, közmegbotránkoztatás céljából. Viszont ami a produkciót illeti, nekem kicsit lapos volt, és a mentorok is visszafogott lelkesedéssel fogadták. Ezzel együtt kapott széket.

Arany Timi kicsit mást hozott, mint amit megszokhattunk eddig. Pinktől a What About Ust. Engem ismét megvett kilóra, bár Alex szerint nem volt tökéletes a produkció. Lehet, hogy szakmai szempontok alapján igaza volt, nekem tetszett, bármikor újrahallgatnám. Az biztos, hogy Timinek semmi oka arra a sok bizonytalanságra, szorongásra, amelyekről a felvezető kisfilmben panaszkodott, mert – és ezt a mentorok is elismerték – messze a legjobb énekes az idei mezőnyben. Ehhez képest fura módon megismétlődött a múlt heti eset: leülhetett, de amikor elfogytak a székek, a nézők szavazatai alapján fel kellett állnia. A szerkesztők viszont rendesek voltak, nem szívatták, mint múltkor, Ramóna elsőként mondta ki a nevét a továbbjutók között.

Az est utolsó fellépője Taka volt. Gigi az előző adásban ugyebár elvesztette a csapata kétharmadát. Arra lehetett számítani, hogy biztosra mennek majd Takával, de nem ez történt. Húszra lapot húztak: Taka magyarul énekelt, ráadásul a Piramis Ha volna két életem című kultikus slágerét, és letarolt mindent és mindenkit. Még az a Gáspár Laci is hüledezve dicsérte, aki a mentorházban még azt bizonygatta, hogy a japán orvos nem tud énekelni. Hozzá kell tenni, én sosem tartoztam a nagy Piramis rajongók közé, Révész Sándor éneklési modora sem jön be igazán, tehát nálam nincs olyan magasan a léc, ha erről a nótáról van szó. Mindenesetre ez az előadás tetszett.

Volt vendég fellépő is, a rajtam kívül mindenki más által ismert Follow the Flow. A lájkok mércéje szerint roppant népszerűnek tűnő zenekar énekese az a Szakács Gergő, aki a magyar X-Faktor első kiesőjeként vonult be a történelembe még 2010-ben, ahol Kőrös Mimivel duettként indultak Malek Miklós csapatában. (Tegyük hozzá, külön indultak a versenyen, a mentorok rakták őket össze a mentorházban.) Gergő a Rising Starban is próbálkozott, de ott nem jutott messze, a nézők nem emelték fel a falat.

Mint már említettem, Szekér Gergő és a Ricky and the Drunken Sailors távozott. Már csak két adás van hátra az évadból. Ramóna azt ígérte, a jövő hétre megint változik a szabály, visszatér a régifajta X-Faktor, de azért megmaradnak a székek is. Vagyis pont nem lehet tudni, mi lesz, gondolom a Facebookon kiderül. De azt hiszem, én kibírom jövő szombatig, hogy megtudjam.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Váratlan műsorváltozás a TV2-n: meglepődtek a nézők, visszatért egy népszerű műsor
Elindultak a Kincsvadászok új részei, emiatt borult az eddigi műsorrend. A Házasság első látásra korábban kezdődik, a Legyen Ön is Milliomos! pedig később.
DKA – Fotó: TV2 - szmo.hu
2025. november 18.



Hétfő estétől új műsorrenddel jelentkezik a TV2, a változás a csatorna teljes hétköznap esti sávját érinti.

A Házasság első látásra a korábbi 19:45-ös kezdés helyett már 19:20-kor képernyőre kerül, ezt követően 20:40-től a Kincsvadászok vadonatúj részei láthatók, az estét pedig 22:00-tól a Legyen Ön is Milliomos! zárja.

Az eddigi műsorrend a népszerű műtárgy-kereskedő show visszatérése miatt borult, a változás viszont sok nézőt váratlanul ért. A TV2 közösségi oldalain számos értetlenkedő hozzászólás jelent meg.

„Kedves TV2, most mi ez? A Házassâg első látásra 21:20-ig van írva. Akkor most, hogy van ez?” – kérdezte egy kommentelő.

„Hogy került a Kincsvadászok ide?” – írta egy másik.

A Kincsvadászok stábja nem változott: a műsorvezető Till Attila, a műtárgyszakértők Kelen Anna és Megyesi Balázs, a kereskedői székben pedig dr. Katona Szandra, Fertőszögi Péter, Fejes Tamás, Nagyházi Lőrinc és Molnár Viktor foglalnak helyet. A műsorban civil eladók hoznak be különleges tárgyakat a stúdióba, ahol azokat szakértők értékelik, majd a kereskedők licitálnak rájuk. A műsor sikerét a tárgyak mögötti történetek, az értékbecslés és az alku izgalma adja, a csatorna a mostani évadban a szokatlan darabokra és a már ismert, stabil szereplőgárdára épít.

A Palik László nevével fémjelzett Legyen Ön is Milliomos! 2025-ben több új etappal tért vissza, és ismét a TV2 egyik rendszeres esti műsorává vált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem készültél fel rá, mennyire be fog rántani: A bennem lakozó fenevad az év egyik legfeszültebb meglepetése!
Claire Danes és Matthew Rhys párosa olyan feszültséget teremt, amitől még a kanapén is kiegyenesedsz. A bennem lakozó fenevad első pillanattól kezdve beszippant, és az évadzáró után is a nézővel marad.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. november 17.



A bennem lakozó fenevad már a legelső jelenetével érzékelteti, hogy valami egészen nyugtalanító történetbe csöppenünk: a cold openben történik valami szörnyű, amit még nem értünk teljesen, de azonnal odaragaszt a képernyő elé. Gabe Rotter, aki az X-akták rebootja óta nem rukkolt elő komolyabb projekttel, most visszatér, és nagyon úgy tűnik, hogy nem aprózta el.

A sorozat nem csupán egy jól összerakott pszichothriller, hanem a Netflix egyik legkellemesebb meglepetése is idén.

Ez leginkább az egészen kiváló színészgárdának köszönhető: Claire Danes, Matthew Rhys, Natalie Morales és Brittany Snow ezek nem kis nevek egy sorozathoz képest, némelyik egyedül is képes lenne eladni egy sorozatot.

A történet középpontjában Agatha Wiggs áll, akit Claire Danes a tőle megszokott intenzitással formál meg. Aggie sikeres írónőként próbál boldogulni, vagyis inkább csak próbálna, mert jelenleg egy makacs alkotói válság gyötri. Hiába a karrier, hiába a hírnév, a Pulitzer-díj, az ihlet makacsul kerüli őt, az anyagi helyzet pedig egyre feszültebbé válik.

Az okokra hamar fény derül: Aggie és párja súlyos tragédián mentek keresztül, elvesztették a gyermeküket.

Ez a veszteség olyan mélyen beette magát a nő tudatába, hogy szinte minden döntését, minden rezdülését befolyásolja. A sorozat ezt a lelki törést nem túlmagyarázva, mégis rendkívüli érzékenységgel mutatja be, miközben lassan, de határozottan építi fel Aggie mentális instabilitását.

A helyzetet tovább bonyolítja, amikor a szomszédságba beköltözik egy titokzatos, módos üzletember, Nile Jarvis. Matthew Rhys játéka egyszerre visszafogott és dermesztő, már az első jeleneteiben érezni rajta azt a fajta sötét vibrálást, ami végig ott lüktet a karakterében.

Nem csoda, hogy Aggie figyelmét hamar felkelti, pláne akkor, amikor megtudják a nézők, hogy Jarvis első felesége rejtélyes körülmények között eltűnt.

Mindenki Jarvist gyanúsította, de olcsón megúszta. Most egy új környékre költözött, ám a lakók egyre hangosabban suttognak arról, hogy talán gyilkosság történhetett, Aggie képzelete pedig már ettől is lángra kap. A sorozat ügyesen meglovagolja ezt a kettősséget: vajon tényleg valami szörnyűség történt, vagy ez csupán egy gonosz pletyka. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül érezzük furának a pszichésen megtört író és a hírhedt üzletember kapcsolatát.

A készítők nem húzzák az időt, nem játszanak felesleges találgatósdit: hamar elhintik a fontos információkat, mégis minden epizód után marad bennünk egy kis feszültség, egy apró kérdőjel, amitől muszáj tovább néznünk.

A hangulat szinte kézzel tapintható, szinte már hitchcocki megoldásokkal él: lassan építkező feszültség, groteszkül hétköznapi pillanatok és mentális instabilitás.

Claire Danes alakítása ebben kulcsfontosságú. Pontosan azt a törékeny, mégis elszánt, a saját bűntudatával küzdő karaktert hozza, amitől nemcsak megértjük Agatha motivációit, de együtt is élünk vele. Matthew Rhys pedig pazar kontraszt: egyszerre megnyerő és ijesztő, mintha minden mosolya mögött bújna egy második, sötétebb jelentés. Rhysnek igazi jutalomjáték Danes mellett gonoszkodni.

Kettejük dinamikája annyira feszült és kiszámíthatatlan, hogy már a második részre teljesen odabilincseli a nézőt. A két karakter között kibontakozó verbális párbajok és sejtelmes félmondatok a sorozat legerősebb pillanatai közé tartoznak.

A Homeland színésznője és a Foglalkozásuk: amerikai színésze nagyon jó párosnak bizonyul.

Az is remek húzás, hogy Jarvis gyakorlatilag „könyörög” Aggie-nek, hogy írjon róla, ez egyszerre abszurd, nyugtalanító és fenyegető, mintha egy ragadozó kedvesen invitálná magához az áldozatát.

A széria végig lendületes marad, nincs üresjárat, a cselekmény pedig kellően izgalmas ahhoz, hogy ne csak egy újabb rejtélysorozatnak érezzük. A dráma kellően mély, emiatt sokkal többet kapunk.

Ez egy olyan történet, amely folyamatosan arra késztet, hogy megkérdőjelezzük a szereplők szándékait, és néha még a saját ítéletünket is.

Bár a finálé talán nem üt akkorát, mint amilyet a felvezetés ígér, ez a kisebb súlytalanság korántsem rontja el az összképet. Ez egy jó sorozat volt, nem bántam meg, hogy megnéztem.

A bennem lakozó fenevad azok közé a szériák közé tartozik, amelyeket jólesik végignézni, majd utána is kicsit elidőzni rajtuk.

Egy feszült, hangulatos thriller, amelynek két főszereplője annyira erős jelenlétet hoz, hogy képes önmagában működtetni az egész sztorit.

Nem sajnáltam érte egyetlen percet sem, és bár biztos akad több apróbb hibája, összességében kifejezetten ajánlott darab mindenkinek, aki szereti a lélektani, lassan kibontakozó, mégis folyamatosan pulzáló sorozatokat. Gratula a Netflixnek, néha megérdemlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Szépművészetiben balhézva és a Dunán hajókázva sem kápráztatnak el igazán a Szemfényvesztők 3 illuzionistái
Azért így is akad néhány csavaros trükk a tarsolyban, csak ne lenne minden karakter ennyire elszállva magától.


Kilenc év után folytatódik a „robinhoodkodó” bűvészbanda kálváriája. A Szemfényvesztők 2013-ban meglepetéssikert aratott: a David Copperfield babérjaira törő illuzionisták látványos akciókkal megtűzdelt és csavaros heistfilmje 351 millió dollárt termelt a világ mozijaiban, ami, ha belegondolunk, mégsem olyan nagy csoda, hiszen olyan sztárokkal volt karimáig pakolva a film, mint Jesse Eisenberg, Mark Ruffalo, Woody Harrelson, Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Isla Fisher, Mélanie Laurent, Common vagy Caitríona Balfe. A minőségről alapvetően ritkán gondoskodó Louis Leterrier rendező (A szállító 1-2, A nyakörv, A hihetetlen Hulk, A titánok harca, Agyas és agyatlan, A leszámolás, Halálos iramban 10) akkor egész szépen betalált, és egy valóban szórakoztató és meglepő fordulatokkal teli filmet tett le az asztalra.

Nem is kellett hát nagyon sokat várni a folytatásra, 2016-ban érkezett a Szemfényvesztők 2. A rendezői széket ezúttal a szintén nem túl erős filmjeiről ismert Jon M. Chu (Step Up 2-3, G.I. Joe: Megtorlás) foglalta el, aki csak később kezdett igazán értékelhető mozgóképeket összerakni (Kőgazdag ázsiaiak, In the Heights – New York peremén, Wicked). A Szemfényvesztők 2 zárta le a rossz korszakát, amely sajnos nem tudta megismételni az első etap erényeit, a gyenge sztori és a fantasztikumot súroló nevetséges jelenetek (a kártyadobálós szcéna eléggé hírhedt lett) megtették a magukét. Az anyagi siker azonban most sem maradt el (főként az USA-n kívüli terepeknek köszönhetően), összesen 334,8 millió dollárt kalapoztak össze a mágusaink, tehát csak egy kicsivel kevesebbet, mint az első résszel.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a visszaesés (az Egyesült Államokban csak 65 milliót hozott) elegendő volt ahhoz, hogy a Lionsgate stúdió egy időre parkolópályára állítsa a franchise-t.

Végül azonban újra összegyűlt a banda (legalábbis a nagyja), hogy kilenc évvel a legutóbbi húzásuk után ismét valami nagyon villantsanak. A harmadik alkalomra is új rendező vállalta el a levezénylést, méghozzá a főszereplő Jesse Eisenberg régi haverja, Ruben Fleischer, akivel korábban együtt forgatták a Zombieland első és második részét, valamint a 30 perc vagy annyi se című akció-vígjátékot (Fleischer azért ezek mellett nagyot ment a Venommal és az Uncharteddal is).

Hőseink, avagy a Négy Lovas visszatér, és velük együtt egy új generáció illuzionistái is színre lépnek. Nem kis feladatra vállalkoznak: minden idők legjobban őrzött, legértékesebb ékszerét, a Szívgyémántot tervezik becserkészni a gonosz cégvezér Veronika Vanderbergtől (Rosamund Pike).

Pontosabban csak Atlas (Jesse Eisenberg) vág neki a társai nélkül a körmönfont rablásnak, amelyhez egy új, fiatal illuzionistatriót kér fel társnak, akik épp a Négy Lovas álcája mögött kopasztottak meg legutóbb egy sokakat megkárosító, milliomos kriptohuszárt. A színész Bosco (Dominic Sessa), a fürge June (Ariana Greenblatt) és az „agy” Charlie (Justice Smith) belemennek a játékba, a balhé közben azonban feltűnnek a régi Lovasok is, a kártyazsonglőr Jackkel (Dave Franco), a szabadulóművész Henley-vel (Isla Fisher) és a hipnotizőr Merritt-tel (Woody Harrelson), akik, Atlashoz hasonlóan, kaptak egy új kalandra invitáló kártyát egy titokzatos megbízótól. Vagyis a veteránok és az ifjoncok kénytelenek összefogni a közös nemezissel szemben.

Persze nem eszik olyan forrón a kását egy Szemfényvesztők-filmben, így megannyi csavarra és trükkre kell számítani a játékidő alatt.

Sajnos azonban ezek közül továbbra sem működik mindegyik. Alapvetően nagy gond ezzel a franchise-zal, hogy pontosan tudjuk, a benne szereplő színészek nem igazi illuzionisták, így az általuk bemutatott trükkök láttán sem esik le az állunk, hiszen tisztában vagyunk vele, nem igaziak.

A Szemfényvesztők-filmekben ráadásul már olyan kunsztokat mutatnak be, amelyekre egyszerűen nem is lehet magyarázat, legalábbis a fizika törvényei szerint elfogadhatók, szóval időnként átnézünk a fantasy műfajába is. Ebben a harmadik rész sem kivétel.

Bár a forgatókönyvírók próbálnak időnként különféle magyarázatokkal előállni a trükkökre, azok a legtöbb esetben igen kevésnek bizonyulnak. Ráadásul ebben az epizódban is kapunk egy, a második rész kártyadobálós pillanatához hasonló kínos jelenetet: amikor a hét főhős egymást túllicitálva próbál menősködni saját képességeivel a kastélyban. Jujj!

Azért van jó hírünk is. A fentieket leszámítva egész szórakoztató lett ez a rész, amelyben valóban akadnak meglepő csavarok, amikre talán csak a legedzettebbek jönnek majd rá. A casting is szuper, az új színészek ügyesek, bár mind nagyon el vannak telve maguktól, de Dominic Sessa (Téli szünet), Ariana Greenblatt (65, Ahsoka, Barbie, Borderlands) és Justice Smith (Jurassic World: Bukott birodalom, Pokémon: Pikachu, a detektív, Dungeons & Dragons: Betyárbecsület) jól hozzák a karaktereiket, és sokkal emlékezetesebbek, mint az „öreg rókák”.

Ráadásul nekünk, magyaroknak is tartogat kukkolnivalót a film, hiszen azt részben Budapesten forgatták, így a szemfülesek nem egy fővárosi helyszínt könnyedén kiszúrhatnak (többek között a Szépművészeti Múzeumot, az Operaházat vagy a Dunán hajókázva a háttérben a Rákóczi hidat).

Összességében tehát kijelenthető, hogy bár a borzalmas második résznél jobb lett a Szemfényvesztők harmadik kalandja, az első frissességének és körmönfontságának azért híján volt, szóval továbbra is elkelne még néhány ütősebb trükk a szereplők ingujjaiba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk