KULT
A Rovatból

Brutális látvány, orgia a színpadon és egy táncoló erdei banya – Ilyen volt a Sziget negyedik napja

A Sziget fesztivál negyedik napján Anyma szórakoztatta a Nagyszínpad előtt összegyűlt több tízezres tömeget, a hangsúly nem a zenén volt, azonban olyan élményben volt részünk, amilyenben korábban még soha.


A rettenetes hőség ellenére nem állt meg a buli a Szigeten, sőt! 2025. augusztus 9-én két teljesen futurisztikus produkciót láthattunk és bátran állíthatjuk, hogy sosem fogjuk elfelejteni ezt a szombat estét. Érezhető, hogy a napszemüvegek egyre inkább odaszegeződnek a fesztiválozók arcára, de az energia nem lankad. Este negyed nyolckor lépett a Nagyszínpad deszkáira FKA Twigs, és egy olyan erotikus műsort nyomott le, hogy még a közönség is megdöbbent.

FKA Twigs egy brit énekesnő, dalszerző és táncos. Karrierjét táncosként kezdte, és olyan előadók klipjeiben szerepelt, mint Jessie J, vagy Ed Sheeran. 2012-ben kezdett el saját dalokat kiadni, első albuma pedig 2014-ben jelent meg, a kritikusok pedig nem győzték dicsérni az elektronikus pop-R&B lemezt. Bár a 36 fokban csak a nézőtér negyede telt meg, a brit énekesnő nem zavartatta magát, teljes erőbedobással adta elő egyórás műsorát, amely nem szűkölködött a vizuális elemekben.

Akárcsak a Ponyvaregényben, itt is fejezetekre volt bontva az előadás. Az első, az Act I: Practice volt, ahol az énekesnő pillanatok alatt megszabadult ruháitól, és egy alternatív pinceszínház erotikus koreográfiájába kezdett bele szintén fehérneműre vetkőzött táncosai kíséretében.

Ölelgették, simogatták egymást, négykézláb végigmásztak a színpadon, és egy vonaglós, lovaglós jelenetnek is szemtanúi lehettünk.

Tulajdonképpen egy soft-pornó előadást kaptunk, amit az emberek egy része nagyon élvezett, a többiek pedig nem igazán tudták hova rakni az élményt.

A második felvonás az Act II: State of Being volt, amely az Eusexua című dallal kezdődött, és a Girl Feels Good-dal végződött. A műsorban helyet kapott egy táncszünet is, ami alatt Twigs felkészülhetett lélekben a harmadik epizódra, amely az Act III: The Pinnacle of Human Experience névre hallgatott. A lassabb, érzelmesebb dalokat a koncert végére tartogatta, mi pedig ennél a pontnál konstatáltuk, hogy valóban egy jó énekesnőt látunk és hallunk. Gyönyörűen adta elő a Home With You-t, a Two Weeks-et és a záróakkordként funkcionáló, kötelező slágert, a Cellophane-t. A siker nem maradt el, hatalmas ováció követte a produkciót, amit amíg élünk, nem felejtünk el.

Ez egy másik univerzum

A főműsoridőhöz közeledve egyre jobban megtelt a Nagyszínpad előtti tér, egészen pontosan egy tűt sem lehetett volna leejteni negyed 10-kor, amikor megjelent a színpadon Anyma. Az olasz-amerikai dj óriási névnek számít az elektronikus zene világában. Őszintén bevallom, nem a dalait vártam, hanem a látványt, és ezzel nem voltam egyedül. A house és techno műfajokban tevékenykedő előadó teljesen lenyűgözte a fesztiválozókat. Tökéletes műsort nyomott, ráadásul úgy válogatta meg a számokat, hogy a sintér-technot kedvelők és a lötyögős EDM szerelmesei is élvezzék a bulit. A zenéről sokkal többet nem lehet mondani, a látványról viszont annál inkább.

Amit láttunk, az a szórakoztatóipar magasiskolája. Irgalmatlan lóvé van a produkcióban, amit nem fukarkodtak beleölni a technikába. A folyamatos animáció, ami a háttérben ment, teljesen lenyűgözte a nagyérdeműt.

Láthattuk a szokásos techno-robotot, ami betörte a kivetítőt, egy futurisztikus női arcot, amit temérdek kéz fogdosott, valamint egy erdei boszorkány szerű rémet, ami pont úgy verette a zenére, mint a közönség.

Anyma tökéletes példája annak, hogy hova tudott fejlődni az elektronikus zene és a színpadtechnika. A tökéletes ütemben felcsapó lángok, a kivilágított asztal a dj pult alatt, a lézershow és az egészen káprázatos animáció egy teljesen más univerzumba repítette a közönséget. A zenei érték vitatható, de az összélmény nem. Soha rosszabb bulit!

A Sziget fesztivál a végéhez közeledik, de még rengeteg érdekes, izgalmas és egyedi előadó van hátra, többek közt az egyik legnagyobb név, Post Malone és a zárónap utolsó headlinere, Chappell Roan. Mi pedig ott leszünk, megnézzük, és beszámolunk róla, hogy mit alkotnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Pogány Induló jobb volt Kid Cudinál, mégsem ő hozta a pénteki nap meglepetését a Szigeten
A pénteki naptól vártak fellépők tekintetében a legkevesebbet a Sziget lakói, mégis az egyik legizgalmasabb, leginkább eklektikus napon sikerült meglepetéseket okozni.
Varga Vencel - szmo.hu
2025. augusztus 09.



A Sziget most már több éve tendál arrafelé, hogy olyan magyar előadók is nagyobb színpadokra kerüljenek, ahol akár a nemzetközi közönséggel is találkozhatnak, vagy presztízsértékkel bír, hogy a korábban elérhetetlen spotokat magyar előadók tölthetik be.

Csak félig, de felrobbant a Nagyszínpad Pogány Indulón

Nehéz elmenni a tény mellett, hogy Pogány Induló az egyik legizgalmasabb történés a hazai zenei palettán: önálló arénakoncertek után ő is a Szigeten találta magát. Körülöttem pedig megoszlik a tömeg, az egyik rész megőrül, fülig érő vigyorral követi a koncertet, ahol vonósok, egy összerakott zenekar kíséri az egyébként nagy energiával bíró főhőst. A másik része a tömegnek ugyanilyen szörnyülködve áll, hogy hogyan lehet ezt a produktumot a színpadra engedni. Valóban megosztó jelenség, hiszen bár az évek során rengeteget fejlődött, frontemberi munkában nem mindig érződik a szavak emberének igazán Szirmai Marcell, plusz a dalok közötti csendesebb szünetek is pont annyira tördelik a műsort, hogy a szkeptikus közönség nem tud rácsatlakozni.

„Gyúrj mellizomra!” – kiabálja mellettem egy középkorú hölgy, amin a környezetünk jót derül, miközben egyébként produkciós szinten és showelemeket tekintve egy tisztes élményt kapunk. Rengeteg vendégfellépő mellett azon kapom magam, hogy Pogány Induló mellett az állandó „segédmc” szerepét betöltő Ótvar Pestis rendre lereppeli a főhőst, a közös számoknál, saját verzéknél sokkal érthetőbb, „fülnek kedvesebb” valami, amit kapunk: kijönnek a sorvégek és, Pogány Indulóval ellentétben, nem érződik erőltetettnek a színpadi jelenléte. Az viszont biztos, hogy a Szívtatok rendesen? felkiáltás után a fiatalok nagy része megy Pogival, kinyílnak a körök, és a koncert végéig nem is megy lejjebb ez az energia. Amit pedig később tudtunk meg, hogy Pogány Induló valóban jobban rappel élőben Kid Cudinál, aki inkább a „menő nagybácsi” szerepben tetszelgett.

A legszebb beugrók visszahozták 2007-et

Michael Kiwanuka kiesése után szinte fénysebességgel húzta be a Sziget a The Kooks nevű bandát pótlásként. Péntek este a viszonylag sok szkeptikus, nem feltétlen a zenekarok miatt kilátogató arcok nagyon nagy részét viszont annyira be tudták rántani, hogy kicsit újra eljött a kétezres, kora 2010-es éveknek az a vibe-ja, ahol az emberek valóban mindenkit nyitottsággal és szeretettel hallgatnak meg. A Kooks egyébként taglalás nélkül az indierock legalább olyan kihagyhatatlan alakja, mint a Kasabian, vagy a Kings Of Leon, ehhez méltóan viszont nem tűnt a szentlélekért sem nosztalgikusnak a szett, pedig a valódi nagy slágerek tényleg már 10-15, sőt majdnem húszévesek. Frontemberi munkában pedig Luke Pritchard mesterien hozta azt az élményt, mintha egyébként egy ismeretlen zenekar képében kellene meggyőzőnek lennie a bandának. A Sziget egyik legkellemesebb koncertje zajlott le tehát, ahonnan kicsit csalódás is volt átjutni a Blossomsra, akik ezután valahogy nem hatottak érdekesnek.

Mocskos Fidesz-summer csúcsrapörgetve

Krúbi produkciója a nagysátorban már a kezdet előtt elérte célját: a majdnem teltházig rakott közönség már jóval a koncert előtt óriási mocskosfideszezéssel várta az előadót. Krúbi koncertélményéről azért nehéz bármi újat mondani – a lehető legjobb értelemben –, mert beleköthetetlen, hideg profizmussal hozza mindig azt, amit az újgenerációs hazai előadók közül talán senki a színvonalat tekintve. Nem tudom mikor jártam utoljára egyébként Krúbin, de nem emlékszem, hogy ennyire „sürgetve”, vagy gyorsan következnének egymás után a számok. Ebben a tekintetben talán annyi csalódást okozott az előadó a közönségnek, hogy sosem hangosodhatott fel a korábban említett skandálás kellőképpen. Mindenesetre Krúbi ismételten bizonyította, hogy miért van nagyobb színpadokon létjogosultsága hazai előadóknak egy egyébként nemzetközi fesztiválon.

A Sziget harmadik napján valójában egy előadóról sem tudunk igazán negatívat mondani, noha a mindenkori élménybeszámoló-mininovellák a Szigeten ezt már-már kötelezőnek éreztetik a hazai újságírók körében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Kid Cudi egy olyan versenyen lett második, amin csak ő indult
A Sziget fesztivál harmadik napján eredetileg ASAP Rocky szórakoztatta volna a közönséget, az amerikai rapper azonban lemondta koncertjét. A szervezők igyekeztek legjobb tudásuk szerint pótolni a sztárfellépőt, azonban elég csúnyán mellényúltak.


Kid Cudi a kétezres évek végén üstökösként robbant be a zeneiparba Day ’n’ Nite című dalával, amit rögtön követett egy szerződés Kanye West kiadójával. Első albuma, a Man on The Moon: The End of Day 2009-ben jelent meg és a fiatal rappert pillanatok alatt a csúcsra repítette. Ugyanabban az évben megjelent David Guettával közös dala, a Memories, ami azóta is himnuszként funkcionál az elektronikus zene világában. Érdekes, hogy az amerikai rapper-énekes karrierjének mennyire jót tettek a dj-k, ugyanis másik legnagyobb slágere is egy lemezlovashoz köthető. Pursuit of Happiness című dala eleve népszerű volt, azonban a Steve Aoki által remixelt változat lett a házibulik kötelező kelléke.

Kid Cudi szigetes fellépésének végére tartogatta a két gigaslágert, előtte azonban szinte semmi sem történt a Nagyszínpadon. A 41 éves Cudi a melankolikus rap úttörője volt, jóval mélyebb témákról énekelt, mint korábban a hiphopon belül bárki – ám ebből most szinte semmi sem derült ki. Ennyire jelentéktelen előadást rég nem láttunk ilyen volumenű rendezvényen. Még az első nap elhasalt Charli XCX-et is sikerült alulmúlnia.

Mintha meg sem történt volna

Kerestem a hibát magamban, a közönségben, a technikában, a fesztiválban, de végül Kid Cudiban találtam meg. Ekkora haknit nem hiszem, hogy valaha láttam. A rapper a buli elején kisétált a kifutó végére azzal az ürüggyel, hogy közelebb legyen a közönségéhez, majd megállt és szinte a teljes koncert alatt ott maradt. Egymást váltották a silányabbnál silányabb dalok, amit karaoke-szerűen végignyomott az általa preferált öt négyzetméteres körben. Bátran kijelenthetjük, hogy

ennél energiátlanabb produkciót még nem nagyon láttunk főműsoridőben a Nagyszínpadon.

A bőrkabátban, fehér pólóban és horgásznadrágban parádézó Cudi végig mosolygott, kedvesen beszélt a közönséghez, de a teljesítménye sajnos egy nagy nulla volt. A hangosítás sem volt a helyzet magaslatán, pedig őszintén szólva nem annyira nehéz belőni egyetlen mikrofont a zenei alaphoz képest. Hol halk volt az ének, hol túl hangos, de nagyrészt elveszett a masszában, ami a hangfalakból szólt.

Ha már zenei élményt nem kaptunk, legalább vizuálisan odatehették volna magukat, de a teljesen indokolatlan pillanatokban felcsapó füstön és az alapvető fényeken kívül semmi sem történt. A teljesen jellegtelen produkciót egyébként a közönség is faarccal nézte végig, a három slágert ugyan óriási ováció követte, de az inkább a nosztalgiának szólt, mintsem a mostani előadásnak. Levontuk a következtetéseket: Kid Cudi egy átlagos, jellegtelen, párslágeres előadó, aki a kötelező köröket lefutja, de semmi eredetit, izgalmasat, vagy értékeset nem tud produkálni a színpadon. Személy szerint ideges lettem volna, ha ASAP Rocky miatt vettem volna meg a jegyet és ezt kapom cserébe. Nem volt jó deal. Kid Cudi egy olyan versenyen lett második, amin csak ő indult.

Az idei Sziget rendkívül változatos programmal készült, hatalmas nevek érkeznek nap mint nap a hajógyárira, és bár eddig a három napból kettőn leszerepeltek a nagyszínpados headlinerek, kíváncsian várjuk a folytatást, hiszen vannak még nyulak abban a bizonyos cilinderben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Utánajártunk a Sziget legnagyobb titkának: idén is van-e titkos budibuli?
Nem lőjük le a nagy titkot, inkább nézd meg TikTok-videónkat, amiből minden kiderül. Az is, hogy érdemes sietni a Toitoi-parti felkeresésével...


Évről évre a Sziget Fesztivál egyik legnagyobb kérdése, hogy: vajon idén is van-e titkos buli, ahova egy Toitoi-vécé bejáratán át lehet eljutni?

Az már egy ideje nem kérdés, hogy ilyen tényleg létezik – hiszen két éve például mi is megírtuk –, az már sokkal inkább kérdés, hogy vajon hol van a hivatalos programban nem szereplő titkos ajtó.

Aki szereti a rejtélyeket, a misztériumot, és szeret maga megtalálni titokzatos helyeket egy Sziget méretű fesztiválon, az NE nézze meg a videónkat, hanem igyekezzen maga megtalálni a Toitoi-partit.

Mindenki másnak ajánljuk az alábbi TikTok-szösszenetet, amiben kollégánk mindent elárul, amit az idei budibuliról tudni érdemes. Nem lőjük le előre a poént, de annyit azért elárulunk: érdemes sietni a kékvécék felkeresésével, mert könnyen lehet, hogy mindenki beelőz majd az Insta-sztorijával:

@szeretlekmagyarorszag.hu Megtaláltuk a titkos toitoi partyt a Sziget fesztiválon! #sziget2025 #fyp #toitoiparty #nekedbelegyen #pusztuljonforyouba ♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Focista akart lenni, nem tudott angolul az első hollywoodi filmje forgatásán, és „latin szeretőként” csupán néhány kapcsolata volt – Antonio Banderas 65 éves
Csodás külső, sárm, energia, kreativitás, és semmi gőg, arrogancia vagy távolságtartás: Antonio Banderas nem egy tipikus hollywoodi híresség.


1960. augusztus 10-én született a spanyolországi Málagában, és José Antonio Domínguez Banderas névre keresztelték. A spanyol hagyományoknak megfelelően első vezetéknév, vagyis nála a Domínguez az, amelyen általában ismerik az emberek (az apjától kapta), Antonio azonban úgy döntött, hogy a kevésbé elterjedt második, anyai vezetéknevét, a Banderast választja művésznevének.

Az édesanya, Ana Banderas tanítónőként dolgozott, apja, José Domínguez pedig a Guardia Civil nevű csendőrség tisztje volt. A házaspár a két fiát (Antonio mellett Francisco nevű öccsét) katolikus hitben nevelte, a színész pedig a mai napig minden Semana Santa (Szent Hét) alkalmával hazazarándokol, hogy részt vegyen Málagában a Lagrimas y Favores nevű testvériség felvonulásán. Sőt, köztudott, hogy ezt a kötelezettségvállalást be is írja a filmes szerződéseibe, hogy semmi ne zavarhassa meg a vallási ünnepség iránti rendíthetetlen hűségét.

Ana és José a jövőbeli hollywoodi sztárt a dél-spanyolországi Fuengirola városában, Marbella közelében nevelték fel.

A legenda szerint Antonio a tipikus spanyol fiúk álmát dédelgette, hogy nagy karriert fut be a futballban. Tehetsége is volt hozzá, az iskolai csapat sztárjátékosa volt, amíg 14 éves korában egy bokasérülés össze nem törte az álmait.

Ezután a zene és a színészet felé fordult, az érettségi után, 19 évesen pedig Madridba költözött, és színházi pályára lépett.

Angol nélkül Hollywoodban

Banderas számára a madridi színházi élet volt a kiindulópont a spanyol filmiparban való pályájához. Filmes debütálására az ország egyik legnevesebb filmrendezője, Pedro Almodóvar második filmjében, az 1982-es A szenvedélyek labirintusában került sor, majd hamarosan Almodóvar projektjeinek állandó szereplőjévé vált: szerepelt a Matadorban (1986), A vágy törvényében (1987) és az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélénben (1988) is, amit Oscar-díjra jelöltek a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

1989-ben Banderas újra Almodóvarral dolgozott együtt a Kötözz meg és ölelj!-ben, ami nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, s az ambiciózus színészt Spanyolország határain túlra repítette. Szerepelt Madonna botrányos dokumentumfilmjében, a Madonnával az ágyban (1991), amikor az énekesnő 1990-ben Madridban tartózkodott.

1991 januárjában aztán Antonio Los Angelesbe költözött, ahol megkezdte hollywoodi karrierjét. Volt azonban egy hatalmas hátránya: ekkor még nem tudott angolul, ezért a meghallgatásokon nem értette a rendezők kérését. Első angol nyelvű szerepét az Arne Glimcher (Egy igaz ügy) rendezésében készült, Oscar Hijuelos Pulitzer-díjas regényéből adaptált A mambó királyai (1992) című filmben kapta Armand Assante mellett. A meghallgatáson Banderas próbálta elrejteni angol nyelvtudásának hiányát, és rendesen bemagolta a szövegét, így végül elnyerte Nestor Castillo főszerepét. Állítólag a forgatáson sem értette sokszor, hogy éppen miket mondott angolul.

A latin szerető

A mambó királyai után ő lett „a latin szerető”, ez a név ráragadt Hollywoodban, és elárasztották szerepekkel. 1993-ban a Philadelphia – Az érinthetetlenben Tom Hanks meleg partnerét játszotta, ugyanabban az évben Jeremy Irons és Winona Ryder mellett fontos szerepben volt látható az Isabel Allende regényéből készült Kísértetház című filmben, s feltűnt továbbá Allende egy másik regényéből készült, Argentínában forgatott Szerelem és árnyakban (1994) is. Ezt követték olyan sikeres filmek, mint az Interjú a vámpírral (1994), a Desperado (1995), a Bérgyilkosok Sylvester Stallone-nal (1995), vagy a Magyaországon forgatott Evita (1996), amiben Madonnával játszott.

1995-ben azonban volt még egy fontos filmes állomás a karrierjében, bár inkább a magánélete szempontjából. A Hárman párban című, amúgy elég felejthető vígjáték tartós hatással volt a későbbi életére, mivel az egyik női partnere Melanie Griffith volt, akivel viszonyt kezdett, annak ellenére, hogy mindketten házasok voltak.

Griffith Don Johnsonnal, Banderas pedig a spanyol színésznővel, Ana Lezával, aki segített neki angolul tanulni A mambó királyaihoz.

Banderas csillaga azonban továbbra is ragyogott olyan filmekben, mint a Zorro álarca (1998), a Kémkölykök-filmek (2001), a Volt egyszer egy Mexikó (2003) vagy a Shrek-filmek, amelyekben Csizmás, a Kandúr hangját kölcsönözte. S bár jó néhány hollywoodi blockbusterben dolgozott azóta (pl. Zorro legendája, A bűn hálójában, A feláldozhatók 3, Dolittle, Sokkal több mint testőr 2, Uncharted, Indiana Jones és a sors tárcsája), Almodóvarhoz is visszatért rendre, 2011-ben például együtt forgatták A bőr, amelyben éleket, 2019-ben pedig a Fájdalom és dicsőséget, amiért megkapta első és eddigi egyetlen színészi Oscar-jelölését is.

A világot jelentő saját deszkák

Banderas mindig is arról álmodozott, hogy színházat nyit Málagában, a Plaza de la Merced keleti oldalán álló, elhagyatott Cines Astoria y Victoria mozi pedig megfelelő helyszínnek tűnt. 2016-ban José Segui építésszel együtt tervet nyújtott be a városházára, s a több mint 70 beérkezett pályázat közül az övékét választották ki. Az ellenzéki pártok heves tiltakozása miatt azonban Antonio a következő évben visszavonta javaslatát, és megfogadta, hogy többé nem lép kapcsolatba a közigazgatással.

Ígéretéhez híven 2017-ben bejelentette, hogy 2 millió eurós kezdeti befektetéssel megvásárolja a régi Alameda Színházat, hogy megvalósítsa saját színházi projektjét, szigorúan magánszférában. A Teatro del Soho végül 2019. november 15-én nyílt meg, méghozzá a Banderas rendezésében és társproduceri munkájával készült Tánckar című musicallel. Ő maga Zach főszerepét játszotta, a darab pedig 2020 március közepéig teltházas előadásokat tartott, amikor a színházat a Covid-járvány miatt be kellett zárni. A produkció és a Soho végül 2021 telén tért vissza a madridi színházi életbe.

Divat, parfüm, jótékonykodás

Banderas 2015-ben újabb tevékenységbe kezdett, divattervezést tanult a londoni Central St Martins College of Art nevű elismert művészeti főiskolán. Első férfi kollekcióját 2016-ban hozta létre a skandináv ruházati cég, a Selected Homme együttműködésével, Antonio Banderas Design néven.

Divatkarrierje mellett az évek során ugyanakkor több mint 50 különböző parfümöt hozott forgalomba férfiak és nők számára egyaránt. Első férfi parfümje, a Diavolo 1997-ben jelent meg, fűszeres és narancsos illatjegyekkel. Legnépszerűbb parfümjei között szerepel a Power of Seduction és a King of Seduction.

Antonio emellett minden év augusztusában Marbellában rendezi meg a Starlite Gala nevű, sztárokkal teli jótékonysági rendezvényt. 2010-ben hozta létre a Fundación Lagrimas y Favores alapítványt, amely nagylelkűen támogatja többek között a málagai hátrányos helyzetű családokat, a málagai szegény sorsú fiatalok egyetemi tanulmányait és a rákos betegek hospice-át. A gála 2010-es alapítása óta több mint 2,5 millió eurót gyűjtött, több mint 120 000 családnak segített, és több mint 25 000 gyermeket íratott be az oktatásba. Banderas 2013-ban a filantróp tevékenységéért megkapta a Queen Sofia Spanish Institute aranyérmét.

Nem éppen fűvel-fával

Bár a vásznon ő volt „a latin szerető”, a való életben amúgy mindig is a hosszú távú kapcsolatok híve volt. Kétszer nősült: először 1987 és 1996 között a spanyol színésznő, Ana Leza volt a felesége, majd 1996 és 2014 között az amerikai színésznő Melanie Griffith. Utóbbi Don Johnsontól született lánya, az azóta világhírűvé vált színésznő, Dakota Johnson felnevelésében kulcsszerepet játszott. Griffth-szel 1996 májusában Londonban kötött házasságot, miután mindkettejük válását véglegesítették.

Melanie 1996 szeptemberében a marbellai Costa del Sol állami kórházban hozta világra a közös lányukat lányukat, Stellát. A kórház vezetése akkor büszkén hangsúlyozta, hogy a színésznő nem részesült semmilyen különleges bánásmódban, és a lesifotósok sem kapták el a kórházból való távozásukat, mivel a pár állítólag egy létrán mászott át a falon, és a szomszéd hátsó kapuján keresztül távozott. Banderas és Griffith 18 éven át voltak házasok. 2014-ben szakítottak (2015-ben mondták ki a válásukat), de jó viszonyban maradtak. A színész jelenlegi partnere (2014 óta, tehát ismét több mint 10 éve) a nála 21 évvel fiatalabb holland pénzügyi tanácsadó, Nicole Kimpel (44), akivel 2016 óta az Egyesült Királyságban, Surrey-ben él.

Banderas számára az apja 2008-ban bekövetkezett halála súlyos csapás volt. Közeli családtagok szerint Antonio az utolsó hetekben a marbellai otthonába költöztette Josét, hogy gondoskodhasson róla, és aktívan részt is vett az ápolásában.

Állítólag számos projektet elhalasztott, hogy az utolsó értékes pillanatokat a családjával tölthesse. Az édesanyja, Ana kilenc évvel később, 2017-ben hunyt el.

Ugyanabban az évben Banderas szívrohamot kapott, amelyet életének „pszichológiai fordulópontjaként” írt le, ez ébresztette rá a prioritásaira, például a családjával töltött időre. A színész elmondta, Pedro Almodóvar arra ösztönözte őt ezután, hogy a halálközeli élményből merítsen ihletet a Fájdalom és dicsőség című filmjéhez, amit sokan élete legjobb alakításának tartanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET: