Bruno Mars felrobbantotta az Arénát
Volt egyszer egy Juliette Lewis-koncert az A38 Hajón, amielőtt az énekesnő azt mondta: márpedig ő fel fogja robbantani a hajót. Nos, akkor ez nem sikerült neki, néhány évvel később azonban jött Magyarországra csütörtök délután egy kis ember, olyan nagy hanggal és energiával, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül felrobbantotta a Papp László Budapest Sportarénát.
Három évvel ezelőtt a világ még körülbelül azt sem tudta, hogy ki ez a 28 éves Hawai-on felnőtt fiatalember, ma pedig már tömegek tombolnak világszerte a koncertjén, így a magyar fővárosban is, ahol arra nem túl gyakran van precedens, ami november 7-én este az Arénában történt.


Az első taktusok 21 óra 21 perckor csendültek fel a koncerten. Ez volt az a pillanat, amikor a közönség először morajlani kezdett, majd néhány pillanattal később, amikor Bruno hangja is felcsendült a nyitó, Moonshine című nótában, már szó szerint tomboltak az emberek és meg sem álltak egészen a buli másfél órával későbbi végéig. Hihetetlen energiával robbant be az énekes és zenekara a színpadra, az első nótából közvetlenül csapták át a második, Natalie-ba, majd jött a harmadik, a jelenlegi sláger az énekes tavaly ősszel megjelent lemezéről, a Treasure.
„Azért jöttünk, hogy megizzasszunk titeket! Álljatok fel a székekből is és táncoljatok, tomboljatok, bulizzatok” – szólította fel az énekes a közönséget a második és harmadik szám között, akiknek ennél több nem is kellett: pattantak fel ülőhelyeikről. Ezen az estén az rosszul járt, aki kényelmesen, „fotelből” szerette volna végignézni a fellépést, erre ugyanis esélye sem volt, ha látni is akart valamit és nem csupán hallani.
Videók a koncertről (amatőr felvételek):
Bruno nem beszélt mellé: rendesen megdolgoztatta a magyar közönséget, akik olyan szeretettel hálálták meg a remekül felépített, dinamikus, sok helyen improvizációtól sem mentes show-t, amellyel igen ritkán fogadnak zenészt. Mars kérhetett bármit: mindent megcsináltak neki, legyen szó, éppen az énekestől elájulni készülő tiniről, vagy középkorú nagypapáról. Igen, nem tévedés: nagypapáról beszélek. A tömegben mindkét nem képviselői szép számban jelen voltak, korukat tekintve a tinitől a közeli nyugdíjasig képviseltették magukat.
Brunóék teljesen belakták a színpadot, zseniális, amit műveltek. A második album nótái után jöttek az első korong dalai és feldolgozások is, az este csaknem fél óráig tartó csúcspontja pedig a Grenade-del kezdődött. Az este folyamán minden a zenéről és táncról szólt, látszott az is, hogy Bruno nem a kötelező köröket futja a magyar közönség méltatásával, hanem valóban jól érzi magát nálunk.

Az énekest többen a pop királyához, Jacksonhoz hasonlítják, ami nem véletlen: tehetségben és szenvedélyben is nagyon sok minden megvan benne, ami Jackoban megvolt, de még a hangszínben is fedezhető fel néha azonosság. A hasonlóságot maga Bruno is kihasználja: mozgásában is idézi a pop királyát, de zenekarának öltözete, habitusa is felidézte némileg Jackson korai-időszakát. Dehogy mindezt érzékeltesse is, a koncert közepén tolt egy olyan Billie Jean/Dirty Diana mash-upot, amitől mindenkinek leesett az álla, természetesen a Moonwalkolás sem maradhatott el.
Burno játszott a közönségével, a közönség pedig élvezte ezt. Nem is kicsit. Dübörgött az Aréna nézőtere, sikoltoztak az emberek. A fő rész zárása a Just The Way You Are volt, ezt követte a ráadás, amit a Gorilla című szám zárt.
Az utóbbi évek egyik legjobb (ha nem a legjobb) koncertélménye volt a Bruno Mars-koncert, megérdemelten várta teltház. A fiatalember igazi zseni, akinek a csillaga várhatóan még sokáig fog csillogni a pop egén.
