Britney Spears túlélte a 13 év rabszolgaságot – Britney vs Spears
Érdemes megnézni a Netflix friss dokumentumfilmjét, mely csaknem a jelen pillanatig követi nyomon az énekesnő pályafutását és a 13 éves jogi hercehurcáját apjával, azaz október elejéig hivatalos gyámjával. Többek között azért érdemes végignézni, hogy tisztában legyünk vele: egy demokráciában, a 21. században is léteznek olyan történetek, melyek a boszorkányüldözéshez hasonlatosak: épp hogy csak nem dobtak máglyára egy érzékeny, de önmagával és körülményeivel tisztában lévő anyát, nőt, embert.
Britney Spears kétségtelenül az elmúlt évtizedek és a jelen egyik legnagyobb popikonja. A film tényszerűen tárja elénk, hogy az énekesnő milyen hatalmas mennyiségű vagyont, dollármilliókat halmozott fel kőkemény munkával – csakhogy mindez idő alatt gyakorlatilag rabságban volt, gyámság alatt.
Évekig hiába, senki nem segített neki, mert vagy jogilag nem tudott, vagy megakadályozták, vagy nem állt ki mellette, aki kiállhatott volna. Kényszerű magányában mégis albumot írt Starbucks-szalvétára, gigaturnézott, majd a történet drámai záróakkordjaként cirkuszi majomként 4 éven át hagyta, hogy Las Vegas-i koncertjeiből éljen az apja és a körülötte sertepertélő jogász- és egyéb alkalmazott-sereg.
Az egyik vegasi bejátszásban a vége felé már elkezdte kinyitni a száját, mert rájött, a színpadról nem vezethetik le, ha már minden más módon elnémították.
Vajon Münchausen-szindrómától is szenvedhetett? – teheti fel a kérdést a néző. Dehogy. Britney már gyámság alá helyezése elején megírta egy levélben, hogy mindenki, akinek köze van a helyzetéhez, börtönt érdemelne. A levél nem jutott el a nyilvánossághoz. A dokumentumfilm nem boncolgatja a #freebritney mozgalom óriási szerepét Britney pillanatnyi győzelmében, holott akkoriban kezdett el repedezni a sztori művi felszíne, amikor tavaly a közösségi médiában egyre több rajongó jelezte, az énekesnő bajban van.
Ekkor még Britney Instagramján egymás után tűntek fel a hátborzongatóan hamisnak tűnő videók, melyekben a popsztár elkenődött sminkkel és karikás szemekkel bizonygatta, hogy milyen jól van. A Framing Britney Spears című dokumentumfilm és a mozgalom biztosan szerepet játszhattak abban, hogy Britney lépni mert.
Ha valakit így kizsákmányolnak, az egész személyiségét, a fizikumát, a lelkét, a zseniális tehetségét, az csoda, hogy él, és csoda, hogy ilyen okos, határozott, kíméletlenül őszinte beszédet tudott elmondani a bíróságon nyáron, ami elhangzik a film végén.
Az apja pedig feltehetően egy szörnyeteg, akinek, ahogy a lánya mondja, valószínűleg börtönben a helye. Britney Spears történetéből a sok helyütt hiányos, de hatásos dokumentumfilm alapján két dolog lesz egyértelmű: egykori összeomlásának és mostani, önmagáért való kőkemény kiállásának fő motivációi jók, emberiek és egészségesek:
Hány anya él a világban, aki összeomlik és megbélyegzik, aztán mindennek ellenére mégis összeszedi magát, önmagáért, a gyerekeiért? Ha mindannyiukat gyámság alá helyeznék, az emberiség gyermekeinek nagy részét mostantól nem az anyáik nevelnék. Csak éppen ott nem lennének kamerák.