News here
hirdetés

KULT

Brad Pitt hülyét csinál magából, és élvezi – A gyilkos járat a mozikba is befut

Öt bérgyilkos, egy mérges kígyó, hullahegyek, egy szélsebes vonat és egy film, ami tutira kiakaszt, így vagy úgy.

Link másolása

hirdetés

Brad Pittet ritkán lehet vegytiszta akciófilm főszerepében látni, pláne manapság, amikor amúgy is válogatósabb a szerepeit illetően. A John Wick, az Atomszőke, a Deadpool 2., valamint a Halálos iramban: Hobbs és Shaw rendezőjének, David Leitch-nek mégis sikerült megnyernie korunk egyik legnagyobb filmsztárját, ráadásul nem is akármire.

A gyilkos járat ugyanis egy teljesen kattant, ultrabrutális, poénokban és belsőségekben bővelkedő eszement akciómóka, amiben kétszeres Oscar-díjas színészünk olyasmikre kényszerül, amit filmen eddig nem igazán láthattunk tőle.

De kezdjük az elején, mi is pontosan ez A gyilkos járat, avagy eredeti címén Bullet Train, avagy még eredetibb (japán) címén Mariabitoru. Ez utóbbi ugyanis egy 2010-ben megjelent japán regény Iszaka Kotaro tollából: egy fekete humorú thriller öt bérgyilkosról, akik egy Tokióból Moriokába tartó vonaton utaznak, és felfedezik, hogy a küldetéseik összefüggenek, így kérdéses, melyikük éli túl a halálos robogást.

A japán könyvre azonban nem a hazájában, hanem egyenesen Hollywoodban figyeltek fel, a Sony pedig néhány változtatással és néhány szupersztárral felvértezve küldte mozikba a szeletelős tölténybalettet.

A gyilkos járatban a helyszín és miliő megmaradt, csak a szerelvény Tokióból most Kiotóba tart, és természetesen több japán karaktert (köztük a főszereplő Katicát) amerikanizáltak, hogy így szerepelhessen a filmben többek között Brad Pitt, Sandra Bullock, Aaron Taylor-Johnson (Kick-Ass), Brian Tyree Henry (Örökkévalók), Joey King (A csókfülke-trilógia), Michael Shannon (Tőrbe ejtve), Logan Lerman (Percy Jackson-filmek) és Zazie Beetz (Deadpool 2.) is.

Ez a díszes kompánia, kiegészítve Hiroyuki Sanadával (Az utolsó szamuráj) és Andrew Kojival (Kígyószem: G.I. Joe - A kezdetek) találja magát egy villámgyors vonaton, ki-ki más-más feladattal, egymás ellenfeleiként.

Persze itt csak fedőnevek vannak, Katica, Mandarin, Citrom, Herceg, Farkas, Darázs, ilyesmik, de nem is várhatunk mást egy ilyen sötét és gyilkos hajlamú bábúkkal megpakolt sakktáblán, amelyen az utolsó pillanatig kétséges, hogy hányan maradnak talpon, és végül ki adja a mattot.

Katica (Pitt) csak egy aktatáska lenyúlása végett szállt fel a sikló veszedelemre, az ikrek, Mandarin (Taylor-Johnson) és Citrom (Henry) pedig egy maffiafőnök fiát és egy rakás lóvét próbálnak visszaszállítani az apához/tulajhoz. Az ártatlan küllemű, de nagyon is veszedelmes Herceg (King) bosszúszomjas tervet forral, ahogyan Farkas (Bad Bunny) is. Ellentéten azonban a sakk-kal, itt semmi sem csak fekete és fehér, hiszen, bár egyikük sem egy angyal, azért a személyiségjegyeik merőben mások.

hirdetés

David Leitch és forgatókönyvírója, Zak Olkewicz (A félelem utcája: 1978) érezhetően megpróbálták elkészíteni a 2020-as évek első nagy kultfilmjét az akció zsánerén belül. Lásd: film közbeni karakterkiírások, extravagáns kamerakezelés, a mellékalakok minisztorijai, vicceskedő, laza dialógusok, a retrós zene- és betétdalhasználat, az adott helyzethez nem illő tárgyak, párbeszédek, események, az x percenként adagolt fordulatok és persze a CGI-vérrel bőségesen dúsított brutalitás. S noha ezek némelyike működik is, azért Zak Olkewicz nem Quentin Tarantino, ahogy Leitch sem, így a próbálkozások jó része hangtalanul csapódik be mellettünk, nevetés, hökkenés vagy szemgúvadás nélkül.

A menősködés így izzadtságszagúvá és kissé túltolttá korcsosul, A gyilkos járat töménységére nem ártott volna a „kevesebb néha több”-elvet alkalmazni.

Azért elkeseredni sem kell, Leitch ugyanis van annyira profi, hogy az akciókat változatosan, látványosan és ötletesen tárja elénk, ráadásul felettébb pörgősen: A gyilkos járat 126 perces játékideje során legalábbis nem sok időnk van a szusszanásra, folyamatosan érkeznek a bunyók, a lövöldözések és a vérengzések.

Emellett pedig a karakterek sokszínűsége is gondoskodik arról, hogy ne lankadjon figyelmünk a film nézése közben.

Nem is lett volna itt alapvetően semmi baj, ha az alkotók egy kicsit visszafogták volna magukat, bár az kétségtelen, hogy A gyilkos járat alaphelyzete, őrült sodrása és még őrültebb akciói emlékezetessé teszik a látottakat, s Pitték lelkesedése is átsüt a vászonról, így végső soron érdemes jegyet váltani a filmre és vele együtt erre a vonatra. Attól a fránya érzéstől azonban, hogy ebből azért többet ki lehetett volna hozni, nehezen tudunk majd megszabadulni.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Meghalt Coolio, a 90-es évek népszerű rappere
A Gangsta's Paradise 59 éves szerzőjével szívroham végezhetett. 1996-ban Grammy-díjat nyert a világhíres számmal.

Link másolása

hirdetés

59 éves korában elhunyt Coolio, eredeti nevén Artis Leon Ivey Jr., amerikai rapper, hiphop-előadó.

A sztár halálának hírét barátja és menedzsere, Jarez Posey közölte a CNN-nel, egyelőre azonban nem adtak ki információt az okokról. Meg nem erősített információk szerint szívroham végzett a népszerű előadóval.

A hírcsatorna információi szerint tűzoltók és mentők jelentek meg a zenész Los Angeles-i házánál helyi idő szerint szerda délután 16 óra körül. AZ életét 45 percen keresztül próbálták megmenteni, de nem jártak sikerrel.

Coolio a kaliforniai Comptonban született és nőtt fel. Fiatalon reptéri biztonsági őrként és önkéntes tűzoltóként is dolgozott, mielőtt zenei karrierbe kezdett.

Előadói pályafutása legnagyobb mérföldköve a Veszélyes kölykök (Dangerous Minds) című filmhez írt betétdala, a Gangsta's Paradise, ami minden idők egyik legismertebb rapszáma lett.

hirdetés
Coolio – Gangsta's Paradise

A dallal 1996-ban Grammy-díjat nyert, 2022 nyarán pedig megtekintése a YouTube-on átlépte az egymilliárdos határt, és a streamingszolgáltatókon is igen népszerű. Szintén népszerű dala még az 1997-es Nekem 8 (Nothing to Lose) című filmben felhangzó C U When You Get There.

Coolio számos rajzfilm és gyerekműsor zenei anyagán dolgozott többek között a Cartoon Network és a Nickelodeon csatornáknak.

A sztárnak hat gyereke van, egyetlen feleségétől, Josefa Salinastól 2000-ben vált el.

Videó címe

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
Amerika legbetegebb sorozatgyilkosa így úszta meg évekig – A Jeffrey Dahmer-sztori
Miből lesz a cserebogár, avagy hogy lesz egy furcsa kisfiúból a rettegett Jeffrey Dahmer.

Link másolása

hirdetés

Jeffrey Dahmer szörnyeteg volt. Jeffrey Dahmer egy elhanyagolt gyerek volt. Jeffrey Dahmer embereket ölt, savban oldotta fel őket és/vagy megette a húsukat. Jeffrey Dahmer magányos volt. Jeffrey Dahmer egy magányos, beteg, szánandó, borzalmas tetteket elkövető ember volt, akit végül utolért a sorsa: letartóztatása után a börtönben agyonverték 34 évesen. Jeffrey Dahmer sérülékeny, kapcsolódni képtelen, sokszoros személyiségzavartól szenvedő emberi roncs volt. Körülbelül ezeket az első pillantásra egymásnak ellentmondó minőségeket jeleníti meg a zseni veterán sorozatkreátor, Ryan Murphy (American Crime Story) a Dahmer – Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori című netflixes miniszériájában.

Az ellentmondásos minőségekkel pedig kábé annyit akarhat, amit eddig is mindig minden sorozatával, melyek egytől egyig – még a Glee is – érzékenyíteni akart, árnyalatokat mutatni, elfordulni a fekete-fehértől, az egymás megbélyegzésétől a tényleges emberismeretig. De azért valljuk be, nagy fába vágta a fejszéjét – vagy húsbárdját -, amikor Amerika Ted Bundy és Ed Gein mellett leghírhedtebb sorozatgyilkosának életét tervezte bemutatni. Hogyan lehet úgy elmesélni egy ilyen iszonyatos történetet, hogy lekösse a nézőt, legyen kapcsolódási pontja, ha már azonosulni nehezen is tud, és ne hagyja abba már az első rész után a sorozatot az iszonytól? Mert Dahmer lefelé, és egyre mélyebbre süllyedő spiráljában benne lenni nem komfortos érzés.

Ezt a sorozatot nem élvezettel nézzük, maximum az emberi természet legsötétebb oldalára kíváncsi elrettenéssel.

Úgy lehet sikeresen ezt megtenni, és Murphynek sikerült, hogy szenvtelenül, minden filmes eszközzel – színészi játék, dramaturgia, vizualitás stb. – azon dolgozik, hogy ezt a sztorit a lehető legnagyobb távolságtartással, ugyanakkor megértéssel is mesélje el. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást. Undorodhatunk valamitől úgy is, hogy közben értjük, miért vált ilyenné.

Dahmer minden emberi képzeletet alulmúló tettei mögött, mint minden patológiás eset mögött, sok személyes történeti is motívum áll.

A terhesség alatt is végletesen gyógyszerfüggő, instabil anya gyakorlatilag végig drogozza a magzatot, aki mások számára „furcsa” gyerekként már ekkor magában izolálni és szégyellni kezdi a másságát. Mindezt a hatvanas-hetvenes évek Amerikájában, ahol a konzervatív értékekhez társuló álszentség a Dahmer feletti generáció képében még erősen megbélyegezte a melegeket (Dahmer is meleg volt).

Onnantól meg, hogy valakit a társai nyominak bélyegeznek a suliban, már csak háttér kérdése, mennyire viszi magasra az önbecsülését, vagy épp ellenkezőleg: mennyire löki a legmélyebb, legzsigeribb harag pokoli bugyraiba, ahol már az élő nem is vonzó, csak a kontrollálható zombi az, és a szétcsonkolt testrészek.

hirdetés

Jeffrey Dahmer háttere egy pillanatig sem volt biztonságos érzelmileg: a pszichiátrián kikötött anyával, az apával, aki valójában érzelmileg nincs jelen, a tényleges törődés hiánya , azaz a tökéletes magány vette körül. A lejtőn való elindulást egyértelműen a 17 éves kiskorúként hónapokra magára hagyottság indította el, ekkor kezdett el kimaradni az iskolából, fiktív valóságot gyártani és masszívan alkoholizálni.

Murphy tehát nem bagatellizálja el a hátteret, de sötét, homályos, füstös-mocsárszínű képeivel folyton azt sugallja, a pokolban járunk ezzel az emberrel együtt, akinek kábé fogalma sincs, hogy ő maga kicsoda, csak a legzsigeribb ösztönei után megy.

Evan Petersnek már azért is taps jár, hogy elvállalta ezt a hatalmas kihívást jelentő szerepet, amiben nemhogy helytáll, hanem képes úgy ábrázolni Jeffrey Dahmert, hogy minden árnyalatát meg tudja mutatni a torzult személyiségnek: a szorongásait, a drámáját – lásd az első gyilkosságot – és a beteg elméjéből érkező vágyakat, amiknek nem tud ellenállni.

Sem a kreátor, sem a színész nem mentik fel Dahmert, de a remekül megírt Amerikai Crime Story alkotója már ráérzett arra, ezt a sorozatot 2022-ben meg lehet csinálni, és végig lehet merni nézni anélkül, hogy öncélúnak éreznénk az erőszakot. Sőt, ellenkezőleg: fájdalmasnak látjuk, mint ahogy megerőltető végignézni mindazt, amit művel, de mivel látjuk, hogy jut el A-ból B-be, aztán C-be stb., végig érthetőek a folyamatai. És tehetetlenül dühösek is vagyunk, hogy mekkora ziccert hagy ki a rendőrség éveken keresztül.

És akkor még nem beszéltünk a társadalmi vetületről, ami csodásan tükröt tart az amerikai szociális/rendfenntartó szisztémának:

egy szőke, fehér srác hosszú éveken át tudta úgy megúszni egy feketék lakta környéken, hogy bár volt dolga a rendőrséggel, - őrizetbe vették és nyilvántartásba is került -, bárki is komolyan vegye akár a fűrészhangra zokogva elalvó szomszéd nő sirámait vagy a lakásából áradó bűzt

– Dahmer itt tárolta a hullákat és a testrészeket - , csak azért, mert inkább hittek egy jól színészkedő sorozatgyilkosnak, mint a becsületes, de háborgó feketének. Az áthallások itt sem félretehetők. Ha nagyon didaktikus akarna lenni Murphy, azt is mondhatná a Dahmerrel, hogy kapja be a társadalom, így figyeltek egymásra, magatokra, a magzataitokra, a gyerekeitekre, a feketékre, és egyáltalán, így néztek magatokba – és ezzel ilyen szörnyszülötteket hoz mindez létre. De nem különösebben didaktikus, úgyhogy mindez a sorok között marad.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Az év legjobb Agatha Christie-filmje: Ecc, pecc, ki lehetsz?
Amit nem Agatha Christie írt, de mégis ott lebeg a szelleme. Igazi modern ki-tette-krimi a mozikban.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2022. szeptember 28.


Link másolása

hirdetés

Adott a londoni West End, egy remekül futó darabbal, az 1950-es években. Agatha Christie Egérfogója a mai napig örökérvényű, végtelenül szórakoztató krimi. Épp a századik előadását ünnepli a társulat, amikor drámai módon tetőzik az este: a darab hollywoodi rendezőjét csúnyán vérbe fagyva találják a színpad közepén, mondhatni színpadiasan beállítva.

Adrien Brody (a rendező) szerencsére nemcsak az első jelenetekben látható, mert flashbackből sincs hiány a filmben, ami maga a krimi királynője előtti főhajtás, színházi kikacsintós vígjáték és könnyed eleganciával levezényelt szórakoztató moziélmény.

Na de térjünk vissza a vérbe fagyott Brodyhoz,

akinek egy megátalkodott gyilkos még a nyelvét is ki akarta tépni, állapítja meg a gyorsan kiérkező detektív Sam Rockwell szokásosan briliáns alakításában.

Mellette okvetetlenkedik Stalker közrendőr (Saoirse Ronan végig iszonyú vicces, ahogy nem képes leállni az okoskodással és előre letartóztat fejben már mindenkit, aki kicsit is gyanús, aztán a végén persze mégis ő lesz az egyik megoldókulcs). Mondanunk sem kell, hogy a megfáradt, magánéleti búbánatát alkoholba fojtó Stoppard felügyelő (Rockwell) és a pörgő fiatal nő párosa lesz a film egyik mozgatórugója, az ő nyomozásuk, első pillantásra esetlen működésük vezet a megoldáshoz, ahogy anno az Agatha Christie is remekül kitalálta és a filmben is elhangzik:

kell valami furcsaság, valami szerencsétlenül emberi a nyomozóban, hogy a néző neki drukkoljon, csak esetünkben nem a dagi Poirot hívja össze a gyanús szereplőket egy nagy beszélgetésre, hanem a bizonyítási kényszeres, lelkes újonc és a megfáradt, sánta felügyelő igyekeznek megoldani az ügyet.

Amiben természetesen mindenki gyanús, betekinthetünk a színház korrupt és mocskos kulisszái mögé, miközben a rendező és a forgatókönyvíró, akárcsak Christie a regényei lapjain, úgy manipulálják a nézőt mindentudó és mindent elrejtő elbeszélőként, hogy tényleg nem sejteni, mire lyukad majd ki a sztori.

hirdetés

A történet sorozatosan átver bennünket, akárcsak a nyomozókat. Közben formai trükkökkel operál: hol a krimi műfajára reflektál poénokkal, hol az Egérfogót idézi meg meta-elemként, hol ki-kikacsint a nézőre – akár konkrétan a szereplőket a kamerába beszéltetve –, mintha azt üzenné: látjátok, milyen jó játék ez? Főleg, ha az ember arra is kíváncsi,

merre fejlődik az utóbbi években reneszánszát élő klasszikus who done it-zsáner, azaz a ki-tette rejtélyre épülő csűrt-csavart sztorijú nyomozós, klasszikus krimiműfaj, melynek egyik csúcsdarabja a Knives Out (Tőrbe ejtve) volt a közelmúltban.

Nem beszélve arról, hogy Kenneth Branagh sem véletlenül húzta elő a Christie-klasszikusokat és adaptálja őket sorban. A Christie-i hagyományokhoz biztos húzás visszanyúlni, megújítani vagy megugrani a magasra tett lécet meg pláne.

Az Ecc, pecc vizuálisan, ritmusában, ötletes dramaturgiai és vágási megoldásaival jópofa, de mégis kisebb bravúr, mint a Knives Out, de jókat lehet nevetgélni rajta, találgatni és drukkolni. A megfejtés nem vág fejbe különösebben, a katartikus lezárás is elmarad, de még mindig a zsáner eredetibb darabjai közé tartozik, amit filmnyelvi ötletessége, képei, remek alakításai, eredeti szemszögváltásai miatt még akár újra is nézhetünk majd.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

HÍREK
Orbán memóriájával bajok vannak: szerinte a háborús szankciók miatt kellett bevezetni az élelmiszer-árstopot
A Kossuth Rádióban adott interjúban máshogy emlékezett a történtekre, mint ahogy azok a valóságban történtek.

SZTÁRVILÁG
Félmeztelenül lépett a kifutóra Bella Hadid, majd spraytechnikával festettek rá ruhát
Különleges produkcióval készültek a párizsi divathétre.

hirdetés
Ajánljuk
HÍREK
Orbán Viktor a büntetőintézkedések megerősítését sürgető nyilatkozatot írt alá Brüsszelben, miközben itthon a szankciókat okolja a kialakult helyzetért
Lehet, hogy a kormány mégis meggondolta magát?

SZTÁRVILÁG
Férjhez ment Sztarenki Dóri – itt vannak az első fényképek
A színésznő az esküvőt élete egyik legszebb napjaként élte meg.

SZTÁRVILÁG
Lilu a tanárok kirúgásáról: Ha ezt is elviseljük, akkor mégis mi az, amit nem?
A műsorvezetőnek elfogytak a szavai, az ügy kapcsán csak indulata van. És szégyenérzete.

HÍREK
„Volt hogy valakit a hajánál fogva húzott végig a termen” – a Thália Tanoda bántalmazottai beszéltek egykori tanárukról
Volt, aki a könnyeivel küszködve próbálta felidézni a történteket.


hirdetés
KULT
Új klip: Megjelent Kulka János legelragadóbb dala az érkező lemezéről
Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak és a nyüzsgés megszűnik.

Link másolása

hirdetés

Különleges természeti jelenségnek lehetünk fül- és szemtanúi a zene segítségével, mert megérkezett „a Hold a párkány szélére ül”.

Kulka János színművész hamarosan megjelenő, személyesen dedikáltatható kiadványának harmadik előfutárában, az „Esti dal”-ban hangzanak el ezek a sorok, amely az egyik legszebb szerzemény a korongról. Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak, és a nyüzsgés megszűnik.

Az október 7-én debütáló, sorban harmadik ’Pálmaszív’ című nagylemez hét évig készült - Tövisházi Ambrus zeneszerző és Tariska Szabolcs szövegíró a színész betegsége előtt kezdtek a közös munkába, és az „Esti dal” volt az első olyan, közös felvétel, amelyet Kulka János élőben is előadott, köztük a legendássá vált utolsó, Müpás koncertjén.

„A Merényi Dávid által rendezett, különleges kameramozgással felvett videóetűd legnagyobb kihívása talán az volt, hogy mik legyenek azok a tárgyak, amelyek körülveszik a színészt - az eredmény bár rövid, de semmihez nem hasonlítható, érzelmes mozgóképes élmény lett” – osztotta meg a szerzőpáros a zeneszámhoz társuló kisfilm hátterét.

A napokban Kulka János további örömhírt jelentett be hivatalos Facebook-eseményében, ugyanis az előadó személyesen is dedikálja a hallgatók frissen megszerzett fizikai példányát október 11-én, 16 órakor az MG Records Lemezboltban.

Az albummegjelenés további fejleményeiről bővebb infók ITT

hirdetés

VIDEÓ: Kulka János - Esti dal


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk