KULT
A Rovatból

Boros Misi: Nem mi vagyunk a főszereplők, mi csak közvetítjük a zenét

13 évesen felvették Lang-Lang mesterkurzusára, most Bogányi Gergelynél tanul, a hétvégén pedig olyan zongoristák között lép fel, mint Balog József vagy Dráfi Kálmán. Bár nagyon fiatalon nagyon sokat elért, Boros Misi mégsem fél attól, hogy elfogy a motivációja.


Mivel valaha én is zongorázni tanultam, külön öröm számomra, amikor ennek a hangszernek a mestereit kérdezhetem. Akkor is, ha a mester adott esettben a fiam lehetne. Ebből is látszik, hogy a kor csak egy adat, semmi jelentősége. Legnagyobb örömömre Misi beleegyezett, hogy tegeződjünk.

- Amikor apukádat felhívtam telefonon, hogy egyeztessek az interjúról, azt kérte, délután legyen, mert délelőtt iskolában vagy. Azt olvastam, hogy napi 5-6 órát gyakorolsz a zongorán, és akkor még nem beszéltünk a fellépésekről és a velük járó utazgatásról. Hogy tudsz időt szakítani a tanulásra?

- Magántanuló vagyok a Pécsi Művészeti Gimnáziumban. Ezért felmentést kaptam az összes óráról, kivéve a zenei tantárgyakat, amelyek körülbelül heti 10 órát tesznek ki. Ez mindenképp megkönnyíti a helyzetemet, de ettől függetlenül sokat bejárok az iskolába, mert érettségiznem kell, és az osztálytársaimmal, iskolatársaimmal is szeretek találkozni. A dolgozatokat megírom évközben, így kapok osztályzatokat, tehát nem kell év végi vizsgát tennem az egyes tárgyakból.

- Hogy alakítod a tanulmányaidat? Arra készülsz, hogy érettségi után csak a zenére koncentrálsz, vagy azért úgy tanulsz, hogy ha arról van szó, más irányba is mehess?

- Természetesen szeretném megismerni, hogy mi van még a világban a zenén túl. Nagyon fontos, hogy mindenben tájékozottak legyünk, és ebben sokat segít az iskola. De a továbbtanulási cél egyértelműen a zene.

- Már a Virtuózok előtt is versenyeztél, koncerteztél. Gondolom, a műsor után ez meghatványozódott.

- Igen. Számomra hatalmas öröm, hogy ilyen sok helyen nyílt alkalmam föllépni. Nagyon köszönöm a sok támogatást, elsősorban Peller Mariannak, a Virtuózok megálmodójának, aki mindenben támogat.

- Fel voltál készülve mindarra, ami Virtuózok után várt rád?

- Igen. Az az igazság, hogy még most is, ha visszatekintek erre az időszakra, nagyon feldob mindaz, ami akkor és ott történet. Nagyon jó élmény volt a műsort követő évben a sok külföldi és belföldi fellépés.

Egészen különleges érzés itthon játszani. Sok energiát ad, hogy személyesen is találkozhatok a közönséggel.

- Ezek szerint Te élvezed ezt. Vannak olyan művészek is, akik szeretik megtartani a nézők és a színpad közötti két lépés távolságot.

- Ez is egy nézet, de én nem ezt képviselem. Szerintem teljesen természetes, hogy találkozunk a közönséggel, hiszen nem mi vagyunk a főszereplők, mi csak közvetítjük a zenét. Az a mi fontos szerepünk, hogy eljátsszuk azt a sok csodás darabot, amit az elmúlt évszázadokban leírtak. Boldog vagyok, hogy utána találkozhatom a közönséggel, mert nagyon sok impulzus ér, rengeteg emberrel megismerkedhetem.

Véleményem szerint nem csak, hogy lehet találkozni a közönséggel a koncert után a művésznek, hanem kell is.

Nem is csak találkozni, hanem beszélgetni elsősorban.

- Nagyon fiatalon csöppentél a sűrűjébe. Itthon játszol a Zeneakadémián, a Müpában, bejártad a fél világot, rendszeresen találkozol sztárokkal. Nem félsz attól, hogy ha így haladsz, túl hamar elfogy a motivációd?

- (nevet) Dehogy. Mindig van motiváció. Elsősorban az, hogy a zeneirodalom végtelen. Mindig vannak új darabok, mindig hatalmas anyag áll előttem. Bármennyit is dolgozom és gyakorlok, még mindig csak töredékét tudom a rendelkezésre álló daraboknak.

- Számodra mi a fontosabb a zongorázásban? Amennyire lehet, hűségesen visszaadni a művet a szerző szándékai szerint, vagy a darabokon keresztül önmagadat kifejezni?

- Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés.

Az esetek többségében nem tudhatjuk száz százalékban, mit akart a szerző.

Bartókról vagy Rachmaninovról vannak felvételek persze, de a régieknél nincs ilyen segítség. A kotta nagyon kevés, de biztos alap, a notáció a zenének csak töredékét képes átadni. A többit nekünk kell hozzátenni. A leírt elemek, a hangjegyek és a zeneutasítások megkérdőjelezhetetlenek, nekünk viszont bele kell vinnünk a saját énünket, és azt, ami nincs leírva, de amit ott látunk a zene mögött.

- Az imént már emlegettem, hogy találkoztál sztárokkal. Például részt vehettél Lang Lang mesterkurzusán.

- Ez még 2013-ban történt, amikor 10 éves voltam. Körülbelül 300-an küldtek videót Lang Lang alapítványának, én is beküldtem több művet. A 300-ból 50- jelentkezőt kiválasztott egy zsűri, és a maradékból maga Lang Lang választotta ki azt a 12-őt, köztük engem is, akik elutazhattak erre a mesterkurzusra Münchenbe, Németországba. A mesterkurzus egy hetes program volt, de maga a művészúr csak egy délután tudott eljönni, úgyhogy személyenként körülbelül 20 percet foglakozott mindenkivel a Müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola nagytermében összegyűlt közönség előtt. Azért a nyilvános mesterkurzus előtt és után volt alkalmunk beszélgetni vele.

- A Virtuózokból tartod a kapcsolatot valakivel? Akár a versenytársakkal, akár a zsűri tagjaival?

- Természetesen. Tartjuk a kapcsolatot, találkozunk, vannak közös fellépéseink a zsűri tagjaival is, ilye volt például az újévi koncert. A Virtuózok alatt ismerkedtem meg személyesen Bogányi Gergely művész úrral, akivel azóta is nagyon szoros emberi és a szakmai kapcsolatban vagyok.

- Gondolom, sokat tanulsz tőle.

- Rengeteget. De természetesen változatlanul tanulok Megyimóreczné Schmidt Ildikónál is, akivel már jóval a Virtuózok előtt elkezdtük a közös munkát.

- Szombaton a Te koncerted nyitja meg a zongora mini maratont a budapesti Festetics Palotában. Nem akármilyen társaságba kerültél, hiszen rajtad kívül Király Csaba, Balog József és Dráfi Kálmán lép fel ezen a rendezvénysorozaton. Mit hallhatunk tőled?

- Az „MVM koncertek – A zongora” sorozatba tartozik ez a koncert. Szombat délelőtt 11-kor fogok játszani. Mozart A-moll szonátáját, Schubert 664-es A-dúr szonátáját adom elő az első részben, a másodikban pedig Liszt etűdöket fogok játszani, illetve 6 Paganini etűdöt. Óriási megtiszteltetés, hogy ilyen nagy nevek mellett vehetek részt ezen a rendezvényen.

- Tekintsünk kicsit messzebb: milyen fontos fellépésekre készülsz idén?

- Több mindent tervezünk, de konkrétumokról még nem szeretnék beszélni. Aminek nagyon örülök az az, hogy most rengeteg időm van gyakorolni, új darabokat tanulni, a zenének élhetek.

- Egy zongoristának van „szerep álma”? Olyan darab, amit feltétlenül eljátszanál?

- Ha zenéről beszélünk, nagyon sok a cél és az álom, mert egész egyszerűen olyan sok jó zene létezik, és annyi újdonság, hogy az valami elképesztő. Mostanában sok Liszt-darabot játszottam. Minél több Liszt-művet szeretnék megtanulni, amiként minél több Chopin etűdöt is. A januári szólókoncert-sorozatomon játszottam még Bach szvitteket illetve Schubert B-dúr szonátáját is.

Ugyanezt szeretném folytatni, minél több művet megtanulni a nagy mesterektől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk