KULT
A Rovatból

Born in Auschwitz: amikor beletapos egy ember életébe a történelem

Egy népet, amely sokféle, az utódokban is nyomot hagyó traumát élt át, nem lehet csak úgy leültetni beszélgetni, de két embert igen.  Cseke Eszter és S. Takács András öt évig forgatott dokumentumfilmje saját családjáról is mesél minden nézőnek, származástól függetlenül.


„És innentől megszűnt az oldal követése” – köszönt el szerdán az Algyői Könyvtár Facebook-oldalától egy olvasó. Nem írta, miért döntött így, de egyértelmű volt, mert üzenetét egy olyan poszt alatt tette közzé, amely a holokauszt nemzetközi évfordulóján a témát tárgyaló könyveket ajánl. Megnéztem a búcsúzó férfiember profilját, és láttam egy állásfoglalást, amelyet akkor tett közzé, amikor Örményországot, szavai szerint „a világ első keresztény országát” megtámadta a „muszlim horda”. Kiállt az örmény nép mellett, ez, úgy érezte, kötelessége.

Erről a kötelességről jó lenne beszélni, akár vele is, hogy kiderüljön, mi alapján dől el, melyik emberi szenvedés láttán érzünk részvétet, és melyik előtt engedjük le a redőnyt.

Akinek nincsenek személyes tapasztalatai, csak örökölt szavai a családja nyolcvan-száz évvel azelőtti szenvedéséről, vagy arról, hogy kiket szokás gyűlölni, szeretni, azt milyen szavakkal érdemes megszólítani?

A szerdán este 10-től a Spektrumon rekordnak számító nézettség mellett vetített Born in Auschwitz című dokumentumfilm szörnyű képek nélkül, egyszerű, világos mondatokkal beszél el egy 1944-ben kezdődött és ma is tartó történetet.

Cseke Eszter és S. Takács András öt évig forgatott munkájának egyik főszereplője Angéla, akinek szüleit Magyarországról vitték el a holokauszt idején. Édesanyja a táborban szült, titokban. Az egy kiló körüli súllyal világra jött Angéla olyan gyönge volt, hogy sírni sem tudott. A tábor fölszabadítása után hazatértek, az édesapa nélkül. Az anyja mellé akadt férfi, a kislányt fölnevelték szeretetben.

Neki is lett lánya, Kati, akit nagyon szeret – de aki csak azt érezte, hogy belőle az anyja túlélőt nevelt.

Az igazi főszereplő Kati, a kanadai családanya, aki szerető férjjel, gyerekekkel az oldalán, egy vallásos közösség tagjaként, szerény jólétben élve szeretné megérteni, miért volt sokáig olyan rossz a kapcsolata az anyjával. Kíváncsi, miért történt, hogy amikor gyerekként, majd később is bármi problémája volt az életben, azt kapta, hogy ez semmi, ahhoz képest, hogy a nagymama Auschwitzban hogyan szült, és miket élt át.

Ha elmesélte, hogy egy helyen, ahol jártak, nem volt meleg víz, hallhatta, hogy Auschwitzban a nagymama örülhetett, ha egyáltalán hideg vízhez jutott.

Kati elmeséli – tűnődve nézve a kislánya iskolás munkafüzetét, amelyben az egyik feladatnál apró képeken az emberi érzelmek mimikáit ábrázolták, – nagyon sokféle emberi érzelem létezik, miközben ő csak néhányat ismert meg otthon. Látjuk a családi videófelvételt az esküvőjéről, ahogy ott áll menyasszonyi ruhában, a vidám násznép között, nézi a férjét, aki vidáman táncol előtte, és aztán mellé zökken.

A felvétel a fotelhez szögez, mert közben halljuk Kati hangját, aki, utólag narrálva a filmet, elmagyarázza, azért szerette meg ezt a férfit, mert mindig kész volt kimutatni, hogy örül, beszél az érzéseiről, és nyilvánvalóvá teszi, hogy szereti.

A nagyszülők vallásos zsidók voltak, Angéla nem. Katinak viszont, amikor belefogódzott ebbe a hagyományba, nagy lelki megnyugvást adott a közösséghez tartozni. Ez is abban erősítette meg, hogy most már nem kell félni – nem kell nonstop készen állnia a túlélésre – mert van Isten, aki vigyáz rá.

Amit Kati átél, és nem szeretne továbbadni a gyerekeinek, transzgenerációs traumának nevezi a pszichológia.

Több szakma képviselői is kutatják, hogy amikor beletapos egy ember életébe a történelem – kitelepítik, elveszik a földjét, boltját, megpróbálják megölni –, annak milyen egyéni mélylélektani hatásai vannak, átélt szenvedése milyen atmoszférát teremt a családban, amelynek a gyerekek is részeseivé válnak, akkor is, ha nem beszélt róla.

Arról van szó, hogy nem génekkel, hanem viselkedéssel, önkéntelenül örökíti át a szülő, nagyszülő a megrázkódtatás lelki hatását olyanokra, akiket tudatosan épphogy megvédeni szeretne.

Az unoka, már felnőtt korában esetleg nem is tudja, miért tör rá szorongás, ha késő este egy autóajtó becsapódik a ház előtt, és miért aggódik néha betegesen attól, hogy elégedettek-e vele a munkahelyén. Egyáltalán nem biztos, hogy segít, ha a szülőt, nagyszülőt ért bajt megbeszélték otthon, vagy nem, ha tudja a gyerek, vagy nem, hogy volt egy testvére, aki meghalt a háború idején, és ő az ő nevét kapta, az őérte gyújtott emlékmécses az élete. Esetleg csak negyven-ötvenévesen, miután valami gondja miatt segítséget kér, mondja ki, magának, hogy úgy érezte mindig, nem a saját életét élte. Szociológusokat, történészeket, írókat is foglalkoztat, mihez vezet, ha egy ilyen megrázkódtatás, amelyből a huszadik században több is érhetett egy embert, otthon és a közösségben kibeszéletlen, kezeletlen marad – és mi lenne a hatékony terápia.

Az ilyen filmek biztosan segítenek.

Mi más juthatna el egyszerre, hozzávetőlegesen egy időben egy ország lakosságának három százalékához, mint a film? Egy nézőnek nem kell megszólalnia, érvelnie, védekeznie, dühöngenie. Elég, ha hallgat, figyel.

A Born in Auschwitz nézője a zsidó család életében jó néhány mozzanatban a saját családja dolgaira is ráismerhet. Meglehet, érteni kezdi, miért úgy nevelték, ahogy, és ha válaszokat nem is kap, kérdései lesznek a saját életével kapcsolatban.

Egy népet, amely sokféle, az utódokban is nyomot hagyó traumát élt át, nem lehet csak úgy leültetni beszélgetni, de két embert igen.  Angéla és Kati a film emlékezetes jelenetében mintha színpadon ülne, de közönség nincs. Tisztázzák, a lány nem emlékszik arra, hogy az anyja mondta volna neki, hogy szereti. Az anya bizonygatja, abból, hogy így gondoskodott róla, így vigyázott rá, ez nyilvánvaló volt, legalábbis szerinte. Nézik egymást.

A lány korábban szerette volna, ha együtt pszichológushoz fordulnak, de erre a másik oldalon nem volt fogadókészség. Ez valamilyen magyar lelki vonás lehet – tűnődik Kanadában, angolul Kati –, hogy nem kérünk segítséget szakembertől, mert az a gyöngeség jele. Elvégre nem vagyunk mi betegek!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Hermányi Mariann a Hunyadi meztelen jeleneteiről: „Elárulom minden nézőnek, hogy ha benéznek a ruhájuk alá, kábé ugyanezt fogják találni”
A színésznő azt is hozzátette, hogy „nekem az a véleményem, hogy maga az arc, ahogy maga az egész test is, egy eszköz.”


A Hunyadi sorozat Luxemburgi Erzsébetét Hermányi Mariann játssza, aki a sorozat több meztelen jelenetében is feltűnik. A 24.hu szerint volt, ami annyira betalált, hogy még a Médiahatóság is kapott miatta bejelentést.

A színésznő a TV2 podcastjában beszélt az élményeiről, amit a story.hu idézett:

„Ha én elvállalok egy produkciót – akár tartalmaz ilyen jelenetet, akár nem –, az nálam úgy kezdődik, hogy meglátom, milyen a forgatókönyv. Ha tetszik a történet, akkor egyet megint továbblépek: megnézem, ki a rendező, milyen lesz majd a stáb, kik lesznek a partnereim. Ami a Hunyadi kapcsán izgalmas dolog volt, és amivel én még előtte soha nem találkoztam, hogy már a casting folyamatában szóltak: lesznek ilyen jelenetek, és hogy az egyik castingkör pont ezért lesz. Akkor mi csak arról fogunk majd beszélgetni a rendezőkkel, a producerekkel, hogy nekünk mit jelent a meztelenség egy filmben.

Nekem az a véleményem, hogy maga az arc, ahogy maga az egész test is, egy eszköz. Az egy vászon, amire festve az ember történeteket mesél el.”

A színésznő szerint „van olyan, hogy lekerül a ruha, és úgy látszik az ember, ahogy a Jóisten megteremtette”.

„Egyébként elárulom minden nézőnek, hogy ha benéznek a ruhájuk alá, kábé ugyanezt fogják találni. Tehát nem kell annyira meglepődni azon, hogyha az ember meztelenséget lát. De szerintem nagyon fontos az, hogy ez ne öncélú legyen, hanem művészi, és szolgálja a történetet”

– tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Hunyadi-láz a TV2-n! Újabb műsorokat töröltek a sorozat sikere miatt
A történelmi sorozat népszerűsége továbbra is töretlen, már több mint egymillióan követték a TV2-n. A csatorna emiatt ismét műsorváltozást jelentett be, a Farm VIP újabb epizódja is elmarad.
F. O. - szmo.hu
2025. március 19.



A TV2 ismét műsorváltozást jelentett be a Hunyadi című sorozat miatt. A március 22-i, szombat esti program átalakul, ugyanis a Tények után újra levetítik a negyedik és ötödik epizódot. Emiatt a 18:55-kor kezdődő Tények Plusz, a Farm VIP aznap nem kerül adásba.

Ez már a második alkalom, hogy a valóságshow egy epizódját kihagyják a történelmi sorozat sugárzása miatt.

A Hunyadi János életét bemutató sorozat március 8-án indult a TV2-n, Kádár L. Gellért főszereplésével. A Bán Mór regénye alapján készült produkció már a premierhétvégén a nézettségi toplista élére került, és a múlt hétvégén is kiemelkedő eredményeket ért el: a sugárzott epizódokat több mint egymillió néző követte a TV2 Média Csoport csatornáin.

A sorozat sikere miatt a csatorna március 15-én ismét műsorra tűzte az első három epizódot, majd az esti órákban levetítette a negyedik és ötödik részt is. Akkor a Farm VIP egyik epizódját szintén levették a műsorról. Az új, hatodik epizódot március 22-én, 21 órától sugározza a TV2.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Igazi horror szülőknek, amit mindenkinek látnia kellene – az év sorozatát rakta le a Netflix a Kamaszokkal
Te mit tennél, ha a 13 éves, tini gyerekedet hajnalok hajnalán elvinné a rendőrség, mert egy gyilkossággal vádolják? Hinnél a saját fiadnak, még akkor is, ha minden ellene szól? Stephen Graham és Jack Thorne legújabb sorozata nagy gyomros a szülőknek és figyelemfelhívás a fiataloknak!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. március 23.



Mindig is kedveltem Stephen Graham munkásságát. Először a Blöff Tommyjaként ismertem meg a brit karakterszínészt, de kisebb szerepekben láthattuk Az elit alakulatban és A Karib-tenger kalózai negyedik és ötödik részében is. A tavalyi Testeket szinte csak miatta volt érdemes megnézni. A hatalmas filmográfiával rendelkező színész számára az igazi áttörést talán a Gengszterkorzó hozta el, ő alakította Al Caponét a nagyszabású HBO sorozatban.

Majd összehozta a sors Jack Thorne íróval, akivel több projektben is együtt dolgozhattak.

Ezután Graham egy kicsit átállt a kamerák másik oldalára is, és beszállt a Boiling Point sorozatba mint főszereplő, író és producer. A széria a Forráspont című, feszült thrillerből készült, amiben szintén Graham volt a főszereplő. A páros végül együtt hozta tető alá 2025 eddigi legjobb minisorozatát, a Kamaszokat. Itt aztán kendőzetlenül és kegyetlenül mutatják be, miként hat a modern világ a családokra, és kiemelten az iskolásokra.

De miért is fontos alkotás a Kamaszok? A Netflixen látható minisorozat szinte egy csoda. Nemcsak történetileg és a mondanivaló szempontjából, de a megvalósítás is egy hatalmas filmtechnikai teljesítmény. Philip Barantini rendező szintén sokadik projektjében dolgozik együtt a Graham-Thorne kettőssel.

Nem lehet elmenni amellett az elképesztő munka mellett, amit az alkotók leraktak az asztalra.

A Kamaszok valós időben, vágatlanul mutat be egy-egy órát a szereplőink történetéből. Akik tisztában vannak azzal, hogyan készülnek a filmek, tátott szájjal fogják nézni a Kamaszok minden pillanatát. Itt nincsen több kameraállás, sem rejtett vágások. Minden rész az elejétől a végéig óramű pontosságú, megtervezett remekmű. Mindezt úgy, hogy a második rész például egy középiskolában játszódik, több száz statisztával, CGI nélkül, tehát nem egy háromszereplős drámáról beszélünk (legalábbis ott). A készítők szerint egyetlen egy alkalommal használtak vizuális effekteket, amikor a kamera átment egy ablakon, ott eredetileg nem volt üveg a keretben.

Ezeket az 50 perces részeket hibátlanul felvenni hihetetlen teljesítmény.

Ami a legszebb az egészben, hogy ez a technikai teljesítmény ténylegesen hozzátesz a történethez. Feszültté és autentikussá teszi a cselekményt úgy, hogy nem vált át dokumentarista stílusba, mint egy kézikamera tenné.

Történetünk szerint van egy gyilkosság, ami miatt a rendőrség rajtaüt egy családon, elfogják a 13 éves Jamie Millert (Owen Cooper), kirángatják otthonából, és viszik is a rendőrőrsre, mert szinte bombabiztos bizonyítékuk van rá, hogy a fiú a tettes. A fiatalt azzal vádolják, hogy különös kegyetlenséggel megkéselte két évvel idősebb iskolatársát. Nem árulok el sokat a cselekményből, de maradjunk annyiban, hogy nagyon kemény gyomrost ad a nézőknek, és egy olyan képet fest a mai tinik világáról, amitől lehet, hogy sokan átgondolják a gyerekvállalást.

A szereplők teljesen hitelesek, a fiatal Coopernek ez az első szerepe, és nem viccelek, de a harmadik epizódot elviszi a hátán a srác.

Az első rész az elfogást mutatja be, megismerjük a rendőri procedúrát, a második a nyomozókat követi, ahogy tárgyi bizonyítékokat próbálnak gyűjteni az iskolában. A folytatásban a gyanúsított fiú és egy pszichiáter beszélgetnek, végül az utolsóban 13 hónappal a történések után megismerjük a bűncselekmény és a nyomozás következményeit a család szemszögéből, és a szülői bűntudatra koncentrálunk. Zseniális, mást nem lehet rá mondani.

Aki szeretné látni, hogy készült a sorozat, íme a werkfilm:

A legszebb az egészben, hogy egyrészt a gyanúsított nem egy szegény családból származik, és nem is tűnik egyértelműen bűnösnek. Egészen sokáig bizonytalanságban tartják a nézőt, és amikor valami kiderül a karakterekkel kapcsolatban, együtt kapjuk a gyomrosokat a szereplőkkel. Itt bizony nem csak egy tini okoz egy tragédiát, hanem több tényezőre kell bontani a felelősséget. De nem is ez a lényeg. Mondhatni, hogy a társadalom a hibás az egészért, miközben nem tolják az arcunkba ezt az üzenetet.

Miután megjelent a sorozat, az interneten elindult egy felháborodás, mert sokan azt hitték, hogy egy igaz történet alapján készült a sorozat, de a készítők ezt cáfolják.

Nem is olyan régen ugyanis történt egy hasonló eset, ám ott az elkövető nem épp egy jómódú családból származott. Sokan rögtön társadalmi cenzúrával és finomkodással vádolták a Netflixet, de a készítők elmondták, hogy mindig is egy viszonylag jómódú fehér fiút akartak főszereplőnek, hiszen így jóval nagyobbat ütött a „bárkivel megtörténhet” üzenet. Ez a kisebb internetes félreértés sem tudta elrontani a Kamaszkor reputációját.

Márpedig ez tényleg bárkivel megtörténhet. Egyáltalán nem látunk lehetetlen, vagy különleges körülményeket. Ez pedig nagyon ijesztő, szinte horrorszintű történet lehet egy szülőnek. Több helyen arról olvastam, hogy nem tudták szülők egyben végignézni a négyrészes sorozatot, annyira brutális. A harmadik epizód gyakorlatilag egy kétszemélyes kamaradráma a diák és a pszichológus között. Ennek a résznek köszönhettem, hogy nem bírtam leállni, és megnéztem az utolsó epizódot is.

Egyszerre hatásos, felzaklató és ámulatba ejtő, amit a képernyőn látunk. Egyrészt az elsőfilmes színész játéka elsőrangú – nem csodálkoznék, ha ebben az évben több jelölése is lenne sorozatos díjátadókon.

Fiatal kora ellenére hihetetlenül jó ritmusban tudott váltani a viselkedésmódjai és hangnemei között. A pszichológussal gyakorlatilag élete egyik legfontosabb beszélgetését szinte párbajként éljük meg, aminek komoly hatásai lesznek a fiatal jövőjére. Az első epizód visszahúzódó, megszeppent Jamie-je sehol nem volt az epizód alatt.

Nem tudom jobban dicsérni a sorozatot. Ennél jobb dolgot régen láttam a Netflix kínálatában. Nehéz történet, bámulatos megvalósításban. Philip Barantini rendezése, Matthew Lewis kamerakezelése, Stephen Graham, aki az apát játssza, és Owen Cooper játéka önmagában megéri a megtekintést.

De az egész egyben, valami hihetetlen élmény.

Nem kellemes élmény, nem egy családi téma, de úgy gondolom, ezt mindenkinek látnia kellene. Nagyon felgyorsult a világ, rengeteg inger éri a fiatalokat, sokkal több, mint akár 10 évvel ezelőtt. Ez persze nem feltétlen rossz, de itt jönnek képbe a generációs különbségek. Lehet, hogy a szülőknek jobban bele kellene ásni magukat, hogy online mit csinálnak a gyerekeik? Nem tudom. Nincs erre igazán válasz, mert a szülők kezében tényleg csak a remény és a bizalom marad a gyermekek felé, hogy normálisan fog viselkedni. Nem lehet megvédeni őket a kamaszkortól és önmaguktól.

Amint az iskola és a különféle közösségek bekerülnek a gyerek életébe, a szülők kezéből sokszor kiesik a gyeplő. Sok ilyet látni sajnos.

A fiatalabbaknak pedig meg kellene érteniük, hogy döntéseiknek komoly következményei vannak. Fontos lenne megszabadulni a „mást bánts, addig se téged bántanak” attitűdtől, de mint tudjuk, a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Az online és fizikai zaklatás és az erőszak gyakori jelenségek az iskolákban, főleg a briteknél. Ez egy közel tökéletes sorozat, ám nem hozta meg a kedvem a gyerekvállaláshoz.

A Kamaszok magyar szinkronnal is megtekinthető a Netflix műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Autizmussal diagnosztizálták a The Last of Us sztárját
A 21 éves színésznő egy stábtag tanácsára fordult szakemberhez, és a The Last of Us első évadának forgatása alatt kapta meg a diagnózist. Ezek után úgy fogalmazott: hatalmas megkönnyebbülés számára az eredmény.


Bella Ramsey, a The Last of Us című sorozat egyik főszereplője a British Vogue-nak adott interjújában osztotta meg, hogy autizmust diagnosztizáltak nála. A 21 éves színésznő arról beszélt, hogy egy stábtag hívta fel a figyelmét az árulkodó jelekre, mivel a saját lányánál korábban már megállapították az autizmust, és felismerte a hasonlóságokat Ramsey viselkedésében. A fiatal színésznő ennek hatására döntött úgy, hogy szakemberhez fordul, és végül a sorozat első évadának forgatása alatt kapta meg a diagnózist.

Ramsey szerint a diagnózis segített neki jobban megérteni önmagát és azt, hogyan viszonyul a környezetéhez.

Hozzátette, hogy az eredmény hatalmas megkönnyebbülést hozott számára, mert sokáig kívülállónak és különcnek érezte magát.

Közben a The Last of Us című sorozat második évada április 14-én érkezik a Max kínálatába.

Az új évad az előzetesek alapján még több zombit, drámát és új karaktereket ígér a nézőknek.

A folytatásban Pedro Pascal és Bella Ramsey mellett új szereplők is csatlakoznak a történethez. Kailyn Dever Abby szerepében tűnik fel, emellett Isabela Merced (Dina), Young Mazino (Jesse), Ariela Barer (Mel), Tati Gabrielle (Nora), Spencer Lord (Owen), Danny Ramirez (Manny) és Jeffrey Wright (Isaac) is látható lesz a második évadban. A sorozatban vendégszereplőként láthatjuk Catherine O’Harát, valamint visszatérnek olyan karakterek is, mint Gabriel Luna (Tommy) és Rutina Wesley (Maria).

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk