„Féltem, hogy apám vére marad a sárban, hogy újra látom, de csak egy zsákban”
A 28 éves, szabadkai születésű rappert, bongort egyre többen tartják az új generáció egyik legtehetségesebb tagjának, aki szuggesztív előadásmódjával és ironikus, társadalomkritikában bővelkedő szövegeivel napról napra növeli rajongótáborát.
Megkértük, hogy meséljen bővebben is a dal születésének hátteréről.
– Mi az első emléked a háborúról, mennyire határozta meg a mindennapjaidat gyerekként?
– Inkább villanásszerű emlékeim vannak, például rémlik, ahogy szaladunk haza a játszótérről, miután meghallottuk a légiriadót. Anyám óvónőként dolgozott, és volt egy néhány hetes periódus, amikor elővigyázatosságból az óvodában kellett aludnunk, mert ha bombázásra került volna sor, akkor azt valószínűleg megkímélik.
És persze az is megmaradt bennem, hogy édesapám, aki rendőrként hadköteles volt, többször szolgált Koszovóban. Rendőrkonvoj jött érte, ami után több hónapig nem láttuk. A várakozás volt a legerősebb érzés a levegőben, folyamatosan azt vártuk, hogy megcsörrenjen a telefon és hírt adjon magáról. A nálam három évvel idősebb unokatesóm arra is emlékszik, hogy hosszú sorok álltak a boltok előtt és hiány volt szinte mindenből. Erről is láttam felvételeket, de én ekkor alig 1-2 éves voltam, szóval saját emlékem nincs róla.
– Az ottani magyarok mekkora arányban vettek részt a harcokban?
– Egy osztálytársam édesapjáról tudom biztosan, de ő is rendőr volt. Azt, hogy a civilek körében mennyire volt jellemző a besorozás, sajnos nem tudom megmondani.
– Tényleg féltél attól, ahogy a szövegben írod, hogy talán csak egy zsákban látod viszont az apádat? Át tudtad érezni ennyi idősen a halál súlyát?
– Azt hiszem, igen. Nem sokkal a besorozása után történt egy haláleset a családban, az apai nagyanyám halt meg betegség miatt. Nekem ez volt az első tudatos ráeszmélésem arra, hogy aki meghal, az már soha nem jön vissza. A háborúnál is megértettem, hogy benne van a pakliban ugyanez.
– Mi történt, miután hazatért? Miből vetted észre, hogy megváltozott?
– Nehéz kérdés. Az alkohol már korábban is jelen volt az életében, de ezután sokkal jobban eldurvult.
Egyébként nagyon furcsa most felidézni ezeket az emlékeket...
– Mekkora bátorság kellett hozzá, hogy megjelentesd a dalt?
– Amikor megírtam és összeállt, nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet kiadni.
Végül nem bántam meg, azóta több üzenetet kaptam ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt, akik hasonló traumán mentek keresztül.
– Az alatt mit értesz, hogy van benned valami, ami olyan, mint az apád?
