KULT
A Rovatból

Boldogok vagyunk-e – Megérkezett az újhullámos popénekesnő Solére második lemeze

Solére nagy izgalommal készül a nyárra, mert a Puskás Arénában mindhárom Coldplay koncerten ő nyithatja a programot, és külön megtiszteltetés számára, hogy a zenekar maga szavazott neki bizalmat.


Hazánk szeretett, újhullámos popénekesnője, Solére második lemezével jelentkezik, mellyel egy merőben más alkotói irányt indít el. A beszédesen Boldogok vagyunk-e című, új anyagon minden olyan stílust megtalálunk, melyek eddig is jellemzőek voltak az előadóra, mégis egy sokkal letisztultabb és céltudatosabb érát ölel fel. A projektben új még, hogy ezúttal a producer, DOÓR vállalt fő háttérszerepet, de egy-egy szám erejéig WaTa, Vava, Kovács Miklós, a Gerendás tesók, azaz Gerendás Ruben, és a jelenleg LA-ben producerkedő Gerendás Dániel is kezességet vállalt.

Szigeti Zsófia – aki a kiválasztott, magyar support produkció a Coldplay mindhárom teltházas, Puskás Arénás koncertjén, tavaly pedig a Spotify Equal kampány nagykövete volt – az évek alatt eggyé vált a Solére művésznévvel. A dalszerző köztudottan teljes vállszélességgel beszél elakadásairól, mentális kilétéről erőt adva sok fiatalnak.

„Már sokadjára léptem vissza a menedzseremnél, hogy egyszerűen nem lesz meg tavaszra az ígért lemez. Aztán az év elején alkalmam nyílt egy hónapot eltölteni Los Angelesben, a NAMM zenei konferencián egy nagyon kedves barátom, egyben a lemezen co-producer Gerendás Dani jóvoltából. Ott virágzik a kulturális élet, az emberek nyugodtak, rengeteget jameltünk, kapcsolódhattam dalszerzőkkel.

Annyira jót tett a közeg, hogy csak úgy kiszaladtak belőlem a számok, maguktól naturálisan bontakoztak ki. Végül ebben az állapotban nyugtáztam, hogy mégis lesz album. Ami más, hogy most már nem akarom megfejteni, hogy mi az abszolút igaz, hanem kezdem elfogadni, hogy olyan talán nincsen”

– árulta el Solére, aki az IMA című, első albumát követően egy kompaktabb, hétszámos anyaggal ajándékozza meg közönségét. Elmondása szerint az IMA azt szolgálta, hogy a benne több év alatt felgyülemlő érzést kiadja magából és egy festői hasonlattal élve, egy tág kiállító térben mutathassa be az összes technikát, amellyel dolgozik. Most azonban szűkült ez a tér, és nem feltétlenül a negatív értelemben.

A címadó Boldogok vagyunk-e igazi kulcsdal, egy érdekesen megírt, belső párbeszéd, számvetés a hogyan továbbról és a felnőtté válásról, melyekről Solére így mesélt:

„Minden albumomra úgy tekintek, mint egy már elmúlt időszakot összefoglaló anyagra. A Boldogok vagyunk-e inkább egy kezdetet jelöl számomra. Úgy érzem, vissza kell lépnem, mert nem véletlenül volt a hintázás, hogy lesz-e lemez, vagy sem. Kell az alkotói súlytalanság, a nyugalom, túl nagy pszichológiai nyomás volt rajtam az utóbbi időkben. Ez egyszerű biológia, csak jelez a testem, hogy le kell lassítani. És mielőtt még bárki félreértené, ezeket az elvárásokat csak is én állítom magamnak, ez az én fejemben létezik és most jött el az ideje, hogy helyre tegyem ezt.

Ha azt szeretnénk megvizsgálni, hogy boldogok vagyunk-e, akkor egész egyszerűen meg kell néznünk, mekkora arányban vannak örömpillanataink egy egységnyi időn belül. Sokkal több az olyan momentum, amikor boldognak érzem magam, mint régen. Hosszú út van mögöttem, hogy ki tudjam ezt mondani, de most még kell egy kis táv. A lemez után szeretnék valami egészen mást csinálni. Egy időre tervezek elvonulni, kicsit többet utazni és magamnak zenélni, ha jól esik, ami az alkotást illeti.”

Persze, Solére nem tűnik el, sőt hatalmas izgalommal tölti el, hogy a Puskás Arénában mindhárom Coldplay-koncerten ő nyithatja a programot, külön megtiszteltetés, hogy a zenekar maga személyesen szavazott neki bizalmat. Emellett a dalszerzőt június 7-én várják a MÜPA színfalai, ahol egészen más, kibővített felállásban adja elő dalait, a közelgő nyári fesztiválok előtt.

Végezetül jöjjön a Boldogok vagyunk-e dallista Solére széljegyzeteivel:

1. All In /Szigeti Zsófia, Doór Mátyás/ - „Amikor kicsi voltam kizárólag a nővérem volt az, aki mellett teljesen önmagam tudtam lenni, és mindig extra biztonságérzetet nyújtott nekem érzelmileg. Az All In refrénje ezt az állapotot festi le, én pedig folyamatosan keresem, hogy tudom ezt az érzetet megtalálni egyedül, felnőttként. Zeneileg úgy érzem, hogy egyre letisztultabban, és egyértelműbben tudom kifejezni magam, és ennek is köszönhetően ez egy igazi pop dal lett.”

2. Forog /Szigeti Zsófia, Gerendás Dániel/ - „A történelmi pillanat, ami után többet nem mentem bulizni.”

3. Mindenki énekel /Szigeti Zsófia, Gerendás Dániel, Gerendás Ruben/ - „Az igazi Los Angeles-i életérzést adja vissza a dal. Csak úgy egyszerűen kigurult belőlem, amikor Daniékkal arról beszélgettünk, hogy mennyire szeretem a közönségemet és erről nem igazán szoktam beszélni. Azt érzem, hogy egyenlőség van közöttünk, egymáshoz közel tudunk lenni, igazi közösség.”

4. Perem /Szigeti Zsófia, Doór Mátyás/ - „Hajlamos vagyok a számomra legintimebb dolgokról borzasztóan pragmatikusan beszélni, mintha nem is rólam szólna, a Peremről úgy meg nem szabad.”

5. Megtalálom /Szigeti Zsófia, Doór Mátyás/ - „Az első felvétel a lemezről. Tavaly nyáron írtam, klasszik se veled se nélküled, amiből lett egy nagy magány. Egy annál is nagyobb, mint előtte.”

6. Nekedami /Szigeti Zsófia, Varga-Vallyon Máté/ - „Amikor még mentem bulizni és esetleg nem úgy ébredtem másnap, ahogy terveztem…”

7. Boldogok vagyunk-e /Szigeti Zsófia, Doór Mátyás, Varga Tamás/ - „Boldogok vagyunk?”

Az album itt érhető el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: