Bérczesi Robi az új lemezéről: "Az egy szál gitáros verziókhoz képest szépen felöltöztettük a dalokat"
A hiperkarma és a BioRoBoT mellett Bérczesi Róbert egyszálgitáros projektje az Én meg az Ének, ahol saját szerzeményei mellett rendre felcsendülnek kortárs feldolgozások is Robi számára kedves dalokból. Ezeket rögzítette 2012-ben az emléxel? című lemezén, most pedig megérkezett ennek a folytatása, az emléxel még? melyre már népdalok is felkerültek. Az emléxel még? bemutatója január 22-én lesz az Erkel Színházban, egy megismételhetetlen koncerten, ahol az énekes vendége lesz Palya Bea és Lábas Viki, a Margaret Island énekesnője is. Ennek kapcsán válaszolt kérdéseinkre.
Hogyan született az "emléxel még?" lemez? Mi alapján válogattad ki pont ezeket a dalokat? Van olyan, amelyikhez különleges emlék köt vagy valamiért különösen kedves számodra?
Az album törzsanyaga már jó ideje készen állt a felvételre, csak a népdalok jöttek később. Az Annyi mindent nem szerettem még című dalt például már több mint 20 éve játszom.
Az Elment a vándort akkor hallottam először, amikor gimnáziumba mentem és az első napon, az évnyitón egy gitáros srác és egy lány eljátszották. Nagyon megfogott a dallama, az a fajta akkordvezetés, ami benne van, a kedvencem.
De van olyan dal is, például a Várni rád, ami egyszerűen csak szembejött velem a rádióban és megtetszett az '50-es évekbeli hangulata.
Az új anyagon a régi slágerek mellett több népdal feldolgozás is szerepel. Milyen volt ezeket az emlékezetbe annyira bevésődött dalokat újragondolni?
Szerettem volna ezekbe a szomorkás, mollos hangulatú népdalokba valamilyen módon életet lehelni, ezért is készítettük el pédául az Én vagyok az aki nem jó reggae-s változatát, vagy ezért tettünk grúvot a Szelídecske alá.
A többi előadó mit szólt a feldolgozáshoz? Kortársaktól, például Lovasi Andrástól, Demjén Ferenctől vagy akár Somló Tamás hozzátartozóitól milyen visszajelzések érkeztek a dalokra?
Lovasi Andrásnak és Presser Gábornak tetszett az átdolgozás, de más előadóktól nem kaptunk visszajelzéseket, ahogy az első emléxel? lemeznél sem.
A Lovasi 50 koncerten említetted, hogy milyen megtisztelő számodra, hogy téged is elhívott vendégként, illetve ha jól tudom rajongója, tisztelője is vagy. Amikor a Kispál-mixet készítettétek nem volt benned emiatt félelem vagy megfelelési kényszer?
Lovasi András kamaszkorom meghatározó zenésze, az Ágy asztal TV című Kispál lemez hatására kezdtem el én is dalszövegeket írni. A Kispál-mix ötlete, hogy régi Kispál dalokból gyúrjak össze egy külön dalt, csak úgy jött. Észrevettem, hogy azonosak a szövegek tempói, így egy akkordmenetre felfűzhetők.
Azonban a te szerzeményeidből is készült már feldolgozás. Milyen érzés, amikor ezeket hallgatod?
Nagyon jólesik és megtisztel, ha feldolgozzák a hiperkarmát, annál is inkább, mert nem egyszerűen előadható dalokról van szó.
Ha már a kortársaknál tartunk, a lemezen több vendégelőadóval is együtt dolgozol, Lábas Viki több dalban is, Palya Bea pedig a Szelidecskében társad. Miért pont rájuk esett a választásod? Milyen volt a közös munka?
Vikivel még akkor barátkoztunk össze, amikor a Margaret Islanddel a hiperkarma előzenekara voltak és amikor szóba került, hogy énekeljen a lemezen, azonnal igent mondott és lelkesen vetette bele magát a munkába.
Beát egy kedves közös ismerősünk, támogatónk mutatta be, és az első fellépésünk előtt 15 perc alatt összeraktunk egy rövid közös műsort, tehát egyértelmű volt, hogy egy hullámhosszon vagyunk.
Az Én meg az Ének alapvetően a saját, egyszálgitáros projekted. Milyen érzés volt ebbe más előadókat is bevonni, mennyire kellett „átöltöztetni” a dalokat ehhez?
A lecsupaszított, egy szál gitáros verziókhoz képest szerintem szépen felöltöztettük a dalokat és a női vokál illetve a klasszikus hangszerelés is jól áll nekik.
