„Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük” - Ádám és Barbara Bajorországban kezdtek új életet

Holoda Attila energetikai szakértő szerint lehetett számítani arra, hogy a kőolaj hordónkénti ára eléri a 100 dollárt. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában arról beszélt, hogy az áremelkedést nem önmagában az okozta, hogy nem lehet szállítani, hanem az, hogy a termelést is felfüggesztették. Példaként említette, hogy Kuvait, Katar és Irak is bejelentette a termelés leállítását. Irak esetében ez azt jelenti, hogy a napi 3,3 millió hordós exportja 800 ezerre esett vissza.

Kifejtette, hogy bár az olajtársaságok hatalmas tárolókapacitásokkal rendelkeznek, ezek már megteltek, ahogy a kikötőkben álló tartályhajók is. Holoda Attila szerint ez nagy probléma, mert egy olajmezőt nem egyszerű leállítani, és utána újraindítani sem, ezért a termelést a piaci zavarok ellenére is igyekeznek fenntartani.

A szakértő szerint már túl vagyunk a kezdeti „érzelmi reakción”, ami addig tartott, amíg a termelők abban bíztak, hogy a helyzet gyorsan rendeződik. Mivel ez nem történt meg, és a leállás komolyabb műszaki beavatkozásokat igényelt, az újraindítás is sokkal többe fog kerülni és problémásabb lesz.

„Nem fog egyik pillanatról a másikra hihetetlen sok nagy mennyiségű olaj megjelenni a piacon” – jelentette ki. Úgy véli, a kőolaj ára még sokáig a magas, 100-110 dolláros tartományban mozoghat.

Holoda Attila szerint a G7-országok és a Nemzetközi Energiaügynökség terve, hogy stratégiai készletekből szükség esetén 300-400 millió hordó olajat dobnak piacra, mindenképpen segít a helyzeten, de a feszültség ettől még megmarad a piacon. A problémát szerinte az is súlyosbítja, hogy az ázsiai országok, mint Kína, Dél-Korea és Japán, hatalmas felvásárlók, és ha nem jutnak elég olajhoz a Perzsa-öbölből, akkor megjelennek az európai piacon, és jobb ajánlatot tesznek a tankerekre, amivel az európai vásárlóknak versenyezniük kell.

A szakértő egy komoly válság veszélyére is figyelmeztetett. Szerinte a nagyon kritikus pont akkor jön el, amikor a stratégiai készletek elkezdenek lecsappanni. „Hogyha ebben az időintervallumban nem sikerül ezt lezárni akármilyen úton-módon... akkor ez egy újabb, egy nagyon árfejhajtó hatással fog jelentkezni” – mondta. Hozzátette, hogy a helyzet elhúzódása esetén a következmények „megközelítheti akár a 2008-as válságot is”.

A hazai helyzetre térve a miniszterelnök bejelentését, miszerint az ukrán olajblokád is hozzájárult az áremelkedéshez, Holoda Attila úgy kommentálta: „Azt megszokhattuk, mi a miniszterelnök szerint minden összefügg az ukrán-orosz háborúval, semmi köze ehhez, hogy mi most kapunk-e olajat vagy sem”.

A kormány által bevezetett „védett ár” és a korábbi „ársapka” között szerinte semmi különbség nincsen. „A múltkori ársapkát azonban már meghaladta az idő, nem akartak megint ársapkát bevezetni, azért új lánykori nevet kapott a keresztségben és most hívjuk védett árnak” – fogalmazott.

Az elmúlt napok hazai, drasztikus áremelkedéseit nem tartja indokoltnak, mivel a kutakra kerülő üzemanyagot még a korábban, olcsóbban beszerzett orosz olajból finomították.

Holoda Attila szerint nem az árakba kellett volna beavatkozni, hanem elég lett volna adótartalomhoz hozzányúlni. Önmagában ezzel szerinte „tudnánk 70-90 forinttal csökkenteni azonnal az árakat”. Magyar Péter 480 forintos hatósági árra vonatkozó követelésével sem ért egyet, mert szerinte az ugyanúgy áruhiányhoz vezetne.

„A 480 forinttal megint azt érnénk el, hogy áruhiány alakulna ki” – jelentette ki, mivel a külföldi beszállítóknak nem érné meg Magyarországra hozni az üzemanyagot.

„Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak” – egyebek mellett ez a mondat is elhangzott abban a nagyinterjúban, amelyet Krasznahorkai László Nobel-díjas író adott, és ami komoly indulatokat kavart, miután március 9-én megjelent az olasz La Repubblica című lapban. A kijelentésekre Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a Facebookon reagált.

Az író az interjúban a magyar nyelvhez és a magyarsághoz fűződő viszonyát is taglalta.

– fejtette ki Krasznahorkai.

„Amikor megkapta, lelkes posztot írtam, önmagam ellen érveltem mellette, örömmel (sajnos, nélküle, sőt, válasza nélkül) játszottuk a könyve alapján készült Eötvös-operát – elkapkodtam a dolgot, azt hiszem” – írta Ókovács, aki úgy látja, Krasznahorkai nyilatkozata „a sértegetés és a hányinger határvidékén jár”, és azon az „übermensch lenézés is átsüt”. Az elmegyógyintézetes hasonlatra így tért ki:

Ókovács példaként hozta fel a közelmúlt magyar Nobel-díjasait – Kertész Imrét, Karikó Katalint és Krausz Ferencet –, akik szerinte méltó módon viselkedtek az elismerés után. Posztját ezzel a felkiáltással zárta: „»Itt élned, halnod kell.« Krasznahorkai Nobel-díját Vörösmarty Mihálynak!”

Mától nem lehet drágább a benzin 595 forintnál, illetve a gázolaj 615 forintnál a magyar autósok számára. Az üzemanyagárstop újbóli bevezetésével reagált a kormány a kőolaj hirtelen drágulására. Az egész világot megdöbbentette, hogy hétfőn 119 dollárig drágult egy hordó olaj, ami több mint 30 százalékos emelkedésnek felelt meg a pénteki árhoz képest. Később az ár némileg korrigált, de az így is egyértelmű, hogy a piac tartós ellátási problémákra készül.

Milyen következményekkel jár a tartós drágulás, és jó válasz-e erre a választási kampányban bevezetett védett ár? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákossal, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökével.

— Korábban is volt ársapka az üzemanyagon, bár most ezt védett árnak nevezik. Most viszont a világban máshol is gondolkoznak a bevezetésén, Horvátországban és Dél-Koreában már be is vezették. Most ezek szerint van ebben ráció?

— Erre ma még nem lehet megalapozott választ adni. Ha hisztéria tört ki a piacon, azaz túlságosan kileng az ár, viszont feltételezhető, hogy a kiváltó ok elmúltával visszaáll a kereslet-kínálat aránya, akkor elfogadható a megoldás, hogy kormányzati árszabály tompítja, fogja le átmenetileg a nagy kilengést. Ha viszont mennyiségi hiány van, azaz a kínálati oldalon lépett fel baj, nem kerül elég olaj a piacra, vagy pedig tartós költségemelkedés következik be, akkor nincsen közgazdasági értelme annak, hogy egy szűkössé váló és drágább termék árát ne hagyják emelkedni. Eddig az elmélet. A gyakorlat már függ a politikától: amelyik kormányzat szeret beavatkozni, vagy választás előtt népszerűséget akar szerezni, az könnyen nyúl ilyen eszközhöz. Nálunk például nagy hajlandóság van az állami beavatkozásra.

A közgazdasági alapkérdés most az, hogy az iráni háborút illetően melyik esetről van szó? Kilő az olajár, aztán a krízis közeli elmúltával a piaci árak visszamozdulnak, de addig is a kormányzat megnyugtatja a kedélyeket azzal, hogy ár-plafont vezet be, amelyek majd kivezet, ha világpiaci szereplők megnyugodnak. Ez az egyik eset. A másik, hogy a most megmutatkozó drágulás tartós lesz. Nos, csak egy bő hét telt el ebből az újabb háborúból, de két dolog már látszik. Ez nem háromnapos háború. Az olajpiac eleinte még bízott ebbe, úgy 3–4–5 napig. Ezek a napok elteltek, és egyáltalán nem látszik a háború vége. A megtámadott fél elhúzza a háborút, a visszacsapásait kiterjeszti az térség olajlétesítményekre. Maga is elszenvedett támadást olajlétesítményei ellen. Azt is látjuk, hogy a tankerhajók beragadtak oda, ahonnan a világ olaj- és földgázellátásának olyan egyötöde jön.

Hogy mennyire, azt még nem tudni, a stratégiai elemzők meg az energiakereskedők óránként átgondolják a helyzetet. Én azt valószínűsítem a hírek és elemzések alapján, hogy az energiaárak sokáig magasan maradnak. A „sokáig” most azt jelenti, hogy nem napokon belül korrigálódnak vissza.

— Arról is szó volt, hogy a G7 országok felszabadítják a stratégiai olajtartalékaikat, hogy ezzel próbálják mérsékelni az olajárat. Ám ettől egyelőre elálltak...

— Tartalékok minden rendszerben vannak, ezek általában nem elhúzódó válságra, hanem havária-esetre vannak kalibrálva. Általában a 90 napos tartalék a norma, ami az elsőnek említett, azaz rövid lefutású esetre vonatkozik. Ám a beszélgetés pillanatában nem tudni, hogy ez az iráni háború meddig tart. A biztosítási díjak máris megemelkedtek, ez költségtényező. A tankerhajók, amelyek ott vannak egy hete, nem tudnak kijönni, teljes kapacitások esnek ki a hajózási piacról.

Ebből megint csak az következik, hogy a kínálati oldal gyengülni fog. A kereslet meg, ha pánik van, felmegy, ez egy önbeteljesítő jóslat. Az izgatottságot lehet lehűteni a központi készletek felszabadításával. De ez csak akkor életképes, ha ez a konfliktus a következő egy-két héten belül megoldódik.

— A világ olajellátásának kb. 20%-a esett így ki, ami a legnagyobb kiesés a '73-as arab olajembargó vagy a szuezi válság óta. De megmaradt még 80%. A többi nagy termelő felpörgetheti a kapacitásait, hogy mérsékelje az olajárat?

— Előbb a világpiaci árról. Igaz, hogy az itt beragadt olajat Kína, Japán szokta venni, de ha ekkora volumen kiesik a globális kínálatból, akkor az egész világban felmegy az ár. És így is lett. Az Egyesült Államokban, amelyik nagy piac is, de nagy kitermelő is – ott is felment a nyersolaj ára, és máris az egy héttel ezelőtti 2,90 helyett 3.50 az olcsóbb benzin gallonja. Ez az összekapcsolt hálózatok logikája: igaz, hogy a Kína által rendelt szaúd-arábiai olaj ragadt be, ami Kínának rossz elsősorban, de az áremelkedés elterjed a piacon.

Ami a folytatást illeti: a korábbi krízisekkel azért nehéz egy az egyben összevetni a mai helyzetet, mert a világ konjunktúrája kevésbé függ a nyersolajtól, mint a ’70-es években, amikor az nagyon nagy súlyú termék volt. Azóta komoly részt hasított magának az atom-, szél- és napenergia, de persze ettől továbbra is stratégiai súlyú termék. Arra a kérdésre, hogy növelhetik-e a termelők a kapacitásaikat, a válasz az, hogy igen, de a felfuttatáshoz idő kell, és a szereplők is nagyon különösek. Például Venezuelában rossz az olajipar technikai állapota, nem lesz képes gyorsan felfutni. Oroszországra embargó vonatkozik. Felmerült most, hogy az embargót az amerikaiak esetleg újragondolják, ami mutatja, hogy az egész nem volt végiggondolva.

Tehát ezekben a napokban mindenhol osztanak-szoroznak a nagy olajcégek meg az ipari felhasználók, a kormányzatok, és próbálják kitalálni, hogy mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Átmeneti vagy középtávú kilengés? Kínos epizód, vagy pedig egy tartós, akár energiaellátási válságig, turbulenciáig elvezető ügy? De azért gazdasági világválságot nem mondtam.

— Nálunk már korábban elkezdődött az olajkrízis, amikor még nem is volt Iránban háború. Ez a helyzet még jobban felnyomta az árakat, ami miatt be kellett vezetni a védett árat a benzin és gázolaj esetében. Tehát ez az egész olajpiaci helyzet ránk nézve mit jelent?

— A magyar szituáció azért sajátos, mert bár negyedik éve folyik a háború, a magyar kormányzat bűnös feledékenységből vagy más okból, de nem készült fel arra az igen nagy valószínűségű esetre, hogy a keleti beszerzési vonalat baj éri. Nagyon kevés dolgot lehetett előre látni 2022 február végén, de azt igen a harmadik napot követően, hogy ha tőlünk keletre háború van, akkor arról a beszerzési forrásról sürgősen le kell válni. Az nem érv, hogy tíz százalékkal olcsóbb, mint más. Ugyanis

Tehát az, hogy a szabadpiacon az Urals-típusú olaj olcsóbb szokott lenni a többinél, meg hogy azt 1960-as évektől arra szokott rá a magyar olajfinomító, harmadlagos ügy ahhoz képest, ami várható volt. És ami most be is következett. Inkább az a csoda, hogy négy évig nem történt nagyobb baj. A mi ügyünk ezért alapvetően ellátásbiztonsági és volumen-kérdés: jön-e, és lesz-e elegendő kőolaj? Mesterségesen alacsonyan tartani az árat állami intézkedéssel? Nem jó stratégia. Láttuk ezt egyébként 2021-22-ban, amikor volt egy nagy és eléggé tartós világméretű áremelkedés, és az Orbán-kormány megint csak primér politikai okok miatt, a környezetünkhöz, sőt a beszerzési költséghez képest is abszurdan alacsony szinten rögzítette az üzemanyagárakat. A legrosszabb pillanatban adtak egy impulzust a kereslet növelésére. Akkor egyébként nem is annyira a kínálattal volt annyira baj, mint az árral. Most viszont ráadásul mennyiségi gond is van: a Magyarország felé irányuló kínálat technikai és egyéb okok miatt korlátos. Ezen egyáltalán csak ront az olyan ár-oldali szabályozás, amelyik a megtakarítás ellen hat.

Roppant népszerűtlen ugyan, de ki kell mondani: ha egy termék szűkössé válik, akkor az logikusan drágább, mint korábban. Csakhogy minálunk már évek óta, de most különösen nem logikák, hanem napi lejáratú politikai számítások érvényesülnek mindenben. Az ember már csak abban reménykedik, hogy a következő parlament és kormány felállásáig nagyobb baj ne következzen be, mert lehet látni, hogy ezzel a társasággal semmilyen komoly ügyet megoldani már nem lehet. Sőt, a mai Magyarországon a politika inkább generálja az ügyeket, de nem képes megoldani a tényleges bajokat.

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorának vendége volt Horváth Lóránt, az Ügyvédkör elnöke, aki a nagy port kavart ukrán pénzszállító-ügyben képviseli a hét ukrán állampolgárt és az Oschadbankot is. A jogász elmondta, két külön eljárásról van szó: az egyik egy pénzmosás gyanúja miatt indult büntetőeljárás, a másik pedig a hét ukrán állampolgár ellen indított idegenrendészeti eljárás.

Horváth Lóránt szerint az ügy kezdetétől teljes káosz uralkodott. Elmondása alapján az ukrán nagykövetség képviselőit a NAV bűnügyi szervéhez, a Huszti útra idézték a tanúmeghallgatásra, ahol közölték velük, hogy a hét ukrán állampolgár a TEK objektumában van. Amikor a nagykövet és a konzul átmentek a TEK épületéhez, ott azt a tájékoztatást kapták, hogy nincs információjuk arról, hogy a keresett személyek az épületben lennének.

A szakember szerint a most lefoglalt szállítmány egyáltalán nem számított szokatlannak. Állítása szerint 2022, az ukrán repülőterek lezárása óta rendszeresen szállítanak készpénzt Magyarországon keresztül, mivel ez a legrövidebb útvonal. „Semmi szokatlan nincsen. 22-t megelőzően repülőn szállították ezeket a pénzeket, és azt követően, mivel a repterek zárva tartottak, közúton kellett szállítani” – magyarázta.

Horváth Lóránt a biztonságpolitikai szakértők felvetéseire reagálva azt mondta, az elmúlt évek tranzakciói alapján megerősítheti, hogy korábban is szállítottak ugyanilyen mértékű készpénzt. „Tehát ez egyáltalán az ő viszonylatukban, a két fél viszonylatában ez nem volt eltérő” – jelentette ki. Hozzátette, az M5-ös autópálya felmerülése is téves információ, mivel az elfogás az M0-s egyik pihenőjében történt, a konvoj az M1-M0-M3 útvonalon haladt Záhony felé.

Az ügyvéd megerősítette, hogy ezeket a szállítmányokat minden esetben előre bejelentik a magyar hatóságoknak. „Ez pontosan így van, bejelentik, plusz a határon ellenőrzik is, tehát ők nem a személy-határon mennek át ilyenkor, hanem ellenőrzik a szállítmányt” – mondta, hozzátéve, hogy ez a mostani esetben is így történt.

„Véleményem szerint Lázár János nyilvánosan bevallott legalább kettő bűncselekményt ezzel a mondatával. Az egyik a hivatali visszaélés” – fogalmazott, majd a Btk.-ból idézett egy másik, súlyosabb bűncselekményt. Felolvasta a terrorcselekmény törvényi tényállását, amely szerint az követi el, aki „abból a célból, hogy állami szervezet más államot, vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy tűrjön” jelentős anyagi javakat kerít hatalmába, és azok visszaadását egy követelés teljesítésétől teszi függővé.

„Én azt gondolom, hogy ezt a törvényi tényállást pontosan erre az ügyre és erre a kifejezésre szabták. Ez az én véleményem” – mondta. Kijelentette, bízik benne, hogy az ügyészség akár feljelentésként is értékeli szavait.

Az ügyvéd szerint a pénz és az arany lefoglalása jogszerűtlen volt, mert nem volt törvényi alapja. A Kocsis Máté által benyújtott, a szokatlan mennyiségű készpénzszállítmányokról szóló törvényjavaslatot úgy értékelte, mint a magyar állam beismerését. „Álláspontom szerint a magyar állam ezzel beismerte azt, hogy jogszerűtlenül foglalta le ezt a vagyonelemet. Mert büntető eljárásban ezt ki kellett volna nekik adni” – állította.

Elmondta, hogy az Oschadbank képviseletében már kérték a lefoglalás megszüntetését és a vagyon kiadását, de azóta sem kaptak határozatot.

Horváth Lóránt arról is beszélt, hogy találkozott az Oschadbank Budapestre érkezett képviselőivel. „Döbbenettel álltak az egész előtt” – mondta. Elmesélte, a bank biztonsági rendszere követte a járműveket, majd miután egy pihenőben elvesztették a kapcsolatot a személyzettel, és a konvoj Budapest felé indult, azt hitték, a szállítmányt elrabolták. Kiemelte, hogy a magyar hatóságok a mai napig nem tájékoztatták hivatalosan az Oschadbankot a lefoglalásról.

Az ügy jövőjével kapcsolatban úgy vélte, a mostani törvényjavaslat célja, hogy utólag pótolják az elmaradt nyomozati munkát. „Tehát az látszik, hogy nem volt nyomozás, hanem csak egyszerűen hoztak egy döntést, hogy el kell őket fogni” – mondta.