SZEMPONT
A Rovatból

Bele vagyok kényszerítve ebbe a kis országba

Cserna-Szabó Andrással a nem létező magyar irodalomról és a magyar gasztronómia hiányosságairól beszélgettünk.


- Most már eltávolodtunk a legutóbbi kötettől, a Veszett paradicsomtól. Mennyiben volt más a fogadtatása, mint a Halálcsillagé?

- A magyar irodalom egy pici falu. Az első könyvem 1998-ban jelent meg, 17 éve vagyok ezen a rögös pályán, már ismerem a falu lakóit. Ha megjelenik egy új könyvem, már előre tudom, kinek fog tetszeni, kinek fog nagyon tetszeni, és ki fogja utálni. Ritkán ér meglepetés. Ennyi idő alatt az is kiderült már számomra, hogy amit én írok, az szinte mindig végletes reakciót vált ki az olvasókból (és a hivatásos olvasókból).

- Ennyire be van egy író skatulyázva?

- Eléggé. És ebből nehéz kilépni. Az én egyik skatulyám a novellista, a másik a gasztro- vagy a „levesíró”. Eleinte mindkét skatulya zavart, ma már inkább büszke vagyok mindkét dobozra. Nem is tudom, ki írta, hogy a halott író a jó író, mert az már jól kezelhető, nem mozog a skatulyában, pláne nem akar kibújni onnan. Egyébként én már nem nagyon gondolkodom a Veszett paradicsomon, részint mert túl vagyok rajta, és egy másik könyvön dolgozom (készül az új regényem, amely októberben fog megjelenni), másrészt, mert idővel megtanultam, hogy

a könyveket el kell engedni, ha megjelent, akkor az már egy önálló létező, külön költözik az írótól, mint apától a felnőtt gyerek, hagyni kell, hadd éljen.

Mindenesetre a Veszett paradicsom fogadtatása csendesebb volt, mint a Halálcsillagé, de ez természetes, egy novelláskötet mindig szerényebb port ver, mint egy regény.

Névjegy

Anyja Ingolstadtban, apja Kolozsváron, ő pedig 1974-ben Szentesen született – orvoscsaládban. Viszonylag korán kiderült, belőle nem lesz orvos, de más „klasszikus” értelmiségi sem. A drámai tagozatáról híres szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba járt, ahol – saját bevallása szerint – remekül érezte magát, hiszen négy évig hagyták a pad alatt olvasni. Környezete legnagyobb meglepetésére leérettségizett (na, nem elsőre), majd a Pázmány bölcsészkarán folytatta az olvasást. Magyar nyelv és irodalom, valamint média szakokra járt, pici időt a filozófia szakon is eltöltött, talán ekkor fogalmazódtak meg benne a Puszibolt című könyvének ezen mondatai:

„Igazából azt sem tudom, mi az a boldogság. Persze fordulhatok filozófusokhoz, hogy megértsem, csakhogy a bölcselőhad elég kuszafejű népség. Összevissza magyaráznak, gyakran teljesen felfoghatatlan dolgokat mondanak, és amennyire szigorúak kollégáikhoz, éppen annyira elnézőek önmagukkal szemben. Az egyik hírhedt gondolkodó például azt írja: boldogság nincsen. Majd pontosan kifejti, hogyan kell boldognak lenni. Miközben összegyűjtjük a boldogság kellékeit, boldognak kell lennünk. Na, ez rendesen odabasz, mi? Egy másik igen rosszhírű csűrcsavaró pedig így fogalmaz: Az ember boldogságának kis kertje helyét az isten háta mögött, sőt gyakran vulkanikus talajon jelölte ki. Akinek hét anyja van, az fejtse meg.”

470_csernauj

Kálló Péter fotója

Egyetemista korában kezdett el írni, az Esti Hírlapban főleg alternatív színházi előadásokról közölt cikkeket, 1998-ban jelent meg első novelláskötete, Fél négy címmel. 1998-tól 2000-ig a Sárkányfű című irodalmi folyóirat prózarovatát szerkesztette (itt indult az ún. „Sárkányfű-nemzedék”), dolgozott a Magyar Konyha gasztronómiai folyóirat főmunkatársaként, a Gusto magazin étteremkritikusaként, 2012-től a Hévíz című irodalmi lap szerkesztője. Eddig tíz könyve jelent meg, legutóbb a Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regény és a Veszett paradicsom című novellás könyv. Civil foglalkozását tekintve gasztronómiai újságírónak vallja magát, hobbija a pacal.

Új regénye Sömmi címmel októberben fog megjelenni a Magvető kiadónál.

- A novella mostoha műfaj volt mindig...

- Így van. Ez abból is látszik, micsoda óriási novellisták süllyedtek el. Olyan zseniális életművek tűntek el szinte nyom nélkül a regénycentrikus magyar irodalomban, mint például Tömörkény Istváné vagy Hunyady Sándoré. Olvasóként eddig is tudtam, hogy Tömörkény szenzációs, de most az új regényem miatt íróként is rengeteget kellett olvasnom tőle, nemcsak a nagy novelláit, hanem az innen-onnan előbukkant, eddig lappangó tárcáit is. Mérföldkő a magyar irodalomban. Minimalista fotórealizmus, átitatva az alföldi puszta misztikájával, a sűrítés művészetének tetőfoka. Azért mérföldkő szerintem, mert

"
nélküle nem lehetne se Móricz, se Lázár Ervin, se Tar Sándor, se Bodor Ádám – talán még Sátántangó sem.

Hunyady helyzete hasonló, egy világirodalmi rangú novellista, akit alig ismernek, legfeljebb a Családi albumot, de azt se mint fantasztikus regényt, inkább mint egy kultúrkellemes memoárt a híres apáról és anyáról. Sorolhatnám még, de már annyiszor elsoroltam…

- A regénnyel volt benned egyfajta megfelelni vágyás?

- Sokan kérdezték ezt, és mindig azt mondtam: nem. Azt hiszem, ez nagyjából igaz is. Én büszke vagyok arra, hogy novellista vagyok, sokra tartom ezt a műfajt, annyira, hogy alapvetően nem is vágyom regényírásra, de hát az ember szövegekkel dolgozik, vágja-ragasztja őket, kíváncsian figyeli, mi lesz ezekből. Aztán néhány szöveg összeragad, és azt mondja, ő regény szeretne lenni, és akkor az író próbál eleget tenni ennek az elvárásnak. Heine mondta, hogy mindenki azt ír, amit tud, kivéve Herr Goethét, aki azt ír, amit akar. Én is folyamatosan azt kutatom, mit tudok írni. A Halálcsillagnál két szöveg futott egymás mellett, egy novellafüzér a Király utcából meg egy western(paródia) kisregény, jó ideig fogalmam se volt, hogy van közük egymáshoz, aztán mégis lett. A Veszett paradicsom tisztább ügy volt: ott végig egyértelmű volt, hogy különálló történetekről van szó, semmi közük egymáshoz, ez egy novelláskötet.

- Kinek írsz?

Erre ugye három válasz lehetséges: 1. az olvasóknak, 2. a kritikusoknak, 3. magamnak. Ja és 4. – senkinek (vagyis az örökkévalóságnak)! Ezek közül még az olvasó tűnik a legszimpatikusabbnak. Azt szoktam mondani, hogy olyan író szeretnék lenni, akit én is szívesen elolvasnék.

Én egyébként egy elég konzervatív olvasó vagyok: történetre vágyom, szerelemre és halálra, bűnre és bűnhődésre, háborúra és békére, meg sziporkázó humorra, (ön)iróniára, fordulatokra és csattanóra, sírásra és nevetésre egyszerre, és megkövetelem, hogy emellett az élet értelmét is feltárja előttem a szépirodalom.

- A családban téma volt Kolozsvár?

Nagyapám első harminc évét Kolozsváron töltötte, apám is ott született, ’44-ben jöttek el. Így aztán nekem van egy meg nem történt kolozsvári gyermekkorom, meg egyfajta metafizikai kötődésem ehhez a majdnem-szülővárosomhoz. A Veszett paradicsom több novellájában ezt a kapcsolatomat írtam ki, és mivel a családban általában nem volt szó Kolozsvárról, eléggé szabad kezem volt. Pár évig semmi más nem érdekelt, csak ez a város, éltem is ott fél évet, de folyton erről olvastam, elég sokat tudok a történetéről, az utcáiról, a vendéglőiről stb. Aztán Szentes egyik napról a másikra bedörömbölt az ajtómon, hogy van neked egy igazi, egyáltalán nem metafizikus, viszont hús-vér szülővárosod is, még akkor is, ha te leszarod őt, ő meg leszar téged. És akkor kezdtem el írni az új regényt, a Sömmit.

cs2

- Mit szeretsz a legjobban Kolozsvárban?

Nagyapámat, a fiatal hírlapírót. (Ahogy Szentesben meg nagyanyámat, Cserna Csöpét.) Meg Hunyadyt, a Búza utcát, Bánffyt, az Ószeren a miccset, a Bulgakovban a csapolt Ursust, a kolozsvári káposztát, a pacallevest, a papanașit, a vargabélest, a város izgalmas múltját. Sokáig sorolhatnám. Erdély múltjának azt a hihetetlen sokszínűségét, ami mondjuk Kövi Pál Erdélyi lakomájából is rögtön látszik: magyar, román, zsidó, szász, örmény, szombatos stb. receptek egymás hegyén-hátán.

- A gasztronómiát miért kutatod?

Engem valójában nem a gasztronómia érdekel, hanem a magyar konyha története és az irodalommal való kapcsolata. Ez azért nagy különbség. A magyar gasztronómia története óriási homály, mindig is az volt. Ez nagyjából azért van így, mert

a magyar szellemi közeg mindig komolytalan témának tartotta a gasztronómiát. A magyar szellem nem gasztronomikus, irtózik mindentől, ami könnyed, szórakoztató, élvezetes.

(Ellentétben mondjuk a francia szellemmel. Vagy a magyar irodalommal, ami hihetetlenül kulináris természetű.) Ezért a magyar soha nem törekedett arra, hogy gasztronómiájának történetével tisztában legyen, megelégedett hamis közhelyekkel, hülye pletykákkal, homályos legendákkal. Amikor én gasztronómiáról írok, akkor ezt a balladai homályt szeretném oszlatni, valamint a magyar konyha és a magyar irodalom közötti fantasztikusan szoros kapcsolatot feltárni. Ez persze sokaknak nem tetszik, ilyenkor jön a "levesírózás". Persze gyomorbajos véleményformálók mindig is voltak, ma már a nevüket se tudjuk, de az világos, hogy Jókai, Mikszáth, Tömörkény, Krúdy, Rejtő stb. művészetében milyen hangsúlyos a kulináris szál – vagy mondjuk Bodor Verhovinájában. Én inkább rájuk nézek fel. De azért félreértés ne essék: nekem a gasztró "csak" a szenvedélyem, szórakozásom, hobbim (még ha vérkomoly is), azért én alapvetően író vagyok és az is szeretnék maradni.

A magyar gasztronómia Puskásáról

kovi

"Én Londonban öltözködtem, később Rómában. Pali viszont New Yorkban, de azért ő is elegáns volt - mondta a kép bal oldalán álló Margittai Tamás, aki társával, a jobb oldalon álló Kövi Pállal több mint negyedszázadon keresztül diktálták a világgasztronómia tempóját a New York-i Four Seasons éléről.

Kövi Pálról írtam egy cikket nemrég, ő a magyar gasztronómia Puskása vagy Bartókja, de itthon alig ismerik. Balassagyarmaton születik, egyetemre jár két évig Kolozsváron, ’44-ben távozik a városból. 47-ben lelécel, előbb Olaszországba megy, ahol elsőosztályú focista lesz az AS Romában, feleségül veszi az edzője lányát, kimennek Amerikába. Már Rómában vezet egy kis éttermet, New Yorkban a Waldorf Astoriában kezdi legalul, aztán ösztöndíjat kap, elvégzi az egyetemet, lépdel felfelé a vendéglátós ranglétrán. 1966-ban már a Four Seasonsben igazgató, 1972-ben társával, Margittai Tamással megveszik az éttermet, azután majd’ negyedszázadon keresztül a világ egyik legjobb éttermét viszik együtt. Francia mesterszakácsokat hívnak, nouvelle cuisine, kaliforniai és francia borok, évszakonként lecserélik az étlapot, sőt a stílust is. És ezt a stílust utánozta aztán a fél világ… Kövi, a vendéglős meg tudta mondani, hogy egy év múlva, mondjuk, egy hétfői napon mi lesz az étlapon, mi lesz az ebédmenü, még azt is, hogy hányan lesznek a FS-ben, és nagyjából még azt is, hogy kik. Mert neki előre kellett terveznie. Jó előre. Ide járt Pelé, Woody Allen, Kissinger, Vonnegut, Meryl Streep vagy éppen Paul Bocuse, vagyis a politikai, gazdasági és művészeti elit. És akkor ennek a csávónak a sikerei csúcsán, a hetvenes években eszébe jut, hogy hát Kolozsváron a negyvenes évek első felében micsoda gasztronómiai kultúra volt! Össze kéne gyűjteni a régi erdélyi recepteket egy könyvben, gondolja.

De hát éppen dúl a Ceaușescu-rezsim. Ám Kövit ez nem zavarja, lefizeti a román pártfunkcikat, és bejárja Erdélyt, felkeresi az írókat, vendéglősöket, elmegy a falvakba és a levéltárakba, mindenütt recepteket gyűjt – miközben, mondjuk, a New York-i vendéglőjében éppen Travolta Joseph Hellerrel vacsorázik.

A FS a XX. század egyik legfontosabb vendéglője volt, az Erdélyi lakoma (Kövi könyve, mely 1980-ban Bukarestben, 1985-ben New Yorkban, 1987-ben Budapesten jelent meg) pedig az egyik legfontosabb kelet-európai szakácskönyv. Kövi a legismertebb magyar gasztronómus a világban, mi mégsem ismerjük. Olyan ez, mintha nem tudnánk, ki volt Puskás vagy Bartók.

- Tesztelsz is éttermeket, mit szeretsz enni? Hova jársz szívesen?

- Ez egy munka, kb. 15 éve írok étteremkritikákat a Gustóba, néha más újságoknak is. A helyeket nem én választom ki, ahová küldenek, oda megyek. A Gusto általában új fine dining éttermekbe küld, úgyhogy az utóbbi években végigkóstoltam a magyar gasztroforradalom árnyékos és napfényes oldalát is. Ha magamtól megyek vacsorázni, akkor inkább a rusztikus, autentikus, hagyományos konyha érdekel, Madridtól Újvidékig, Kolozsvártól Leccéig, Walestől Isztambulig, Krakkótól Prágáig. Pacalmániás vagyok, ha pacal van az adott ország konyhájában, akkor azt rendelek. A valódi ételek mindig jobban érdekelnek a fikciós fogásoknál.

- És itthon tudsz ilyeneket enni?

- Nem, mert az éttermi vendéglátásból lassan kiszorulnak a valódi, hagyományos ételek. Ha mégis kínálnak ilyesmit, akkor legtöbbször közepes vagy még rosszabb minőségben.

"
Nincs Budapesten rendes birkapörkölt, töltött káposzta, pacal, halászlé, szalontüdő, kelkáposzta-főzelék stb. És ezt addig fogom hajtogatni, amíg lesz.

Ezek az ételek leszorultak a kifőzdékbe, piacokra, hentesekhez, de persze nagyon változó minőségben. Ez baj, és azt jelzi, hogy a magyar gasztronómiának nincs meg az alapja. A sikerek, amelyek kétségtelenül léteznek, mintha a levegőben lógnának. Ahhoz, hogy egy házat felépíts, alapot kell lerakni. Ahhoz, hogy valódi gasztroforradalmat csináljunk, meg kéne ismernünk és határoznunk, mi a magyar konyha. Sokszor azt érzem, hogy a fine dining éttermek fából vaskarika ételeket készítenek, azt hisszük, ha töltött káposztára rádobunk egy homárt, már utol is értük Európát. A homár még oké, de töltött káposztát már nem tudunk csinálni, ez a bibi.

cs3

- Hol vagy igazán otthon? Szentesen születtél, Kolozsváron is otthon vagy, Budán élsz.

- Talán a Király utcában, ott van a lakásom is, bár most Budán lakunk jó pár éve. Budán lakni világnézet, mondta Márai, de nem az enyém, mondom én. Bár igazán jól megvagyok Budán, de azért sokkal jobban szeretem a balkáni pörgést, a bohémnegyedeket, a kocsmazajt. A Király utcában Krúdyt, Szomoryt, Gundelt imádom, meg azt, hogy ez az utca teljesen önmagától visszatért saját, régi medrébe, ebbe a mulatós, kocsmás, hedonista világba, amilyen egykor volt.

- Külföld?

- Soha nem éltem külföldön. Az a fél év, amit Kolozsváron töltöttem, munkával telt, a könyvtárban ültem jobbára, és kocsmákban beszélgettem, jókat ettem-ittam. Ez egy ösztöndíj volt, és tudtam, hogy visszajövök, tehát nem számít igazi száműzetésnek. Íróként bele vagyok kényszerítve ebbe a kis országba, ebbe a kis nyelvbe, és jobb, ha nem áltatja magát az író azzal, hogy ezt itt lehet hagyni, mert nem lehet. Egy orvos, egy vízvezeték-szerelő, egy pincér elmehet,

"
a magyar író megszívta, a nagy világon e kívül tényleg nincs számára hely, neki itt tényleg élni, halni kell.

Nekünk ezen a nyelven kell írnunk, ráadásul még ebből is kell megélnünk, szóval nincsenek választásaink.

- Nyaralás?

- Nem tudok nyaralni, megőrülök, ha pár napig semmi dolgom, csak feküdnöm kell egy tengerparton. Amikor külföldön járok, akkor is dolgozom, legtöbbször írok az utazásokról valami gasztrocikket. Elmegyek kocsmába, piacra, henteshez, éttermekbe – és aztán jól megírom, és ezzel el is telt a nyaralás.

- Ha mást kéne csinálnod a szerkesztésen, tanításon és az íráson kívül, mit választanál?

- Nagyon szívesen lennék vendéglős: valami irodalmi kocsmát csinálnék, ahol regényhősök és írók fogásai lennének az étlapon. Mondjuk ez lenne a címe: "Fogadó a Thelemai Apátsághoz, ahol az enni-inni és olvasni szerető polgárok nyugalomban és békességben élnek". Vagy dolgoznék egy kis, helyi levéltárban, Szentesen, Kolozsváron vagy a Király utcában. Kis lokális kincsek után nyomozni, az nagyon jó élet lenne.

cs4

- És a kortárs magyar irodalom?

- Ilyen nevűt nem ismerek, szerzőket ismerek. Persze, látom én, hogy egyesek baromira tudják, mi az a magyar irodalom, sőt egyenesen egy sportágként kezelik, rangsorokat állítanak össze, Top 10-eket, mintha a művészet is egy versenyszám lenne, ahol a teljesítmények egzakt módon mérhetők és így könnyen összemérhetők lennének. Ebből a szemszögből máris érthető, ha mások meg mindentudó gőgjükben évtizedek magyar irodalmát hasonlítják össze, a nyolcvanas évek aranykor, a kilencvenes már hanyatlás. Ez számomra komolytalan vita. A "Kinek az apukája okosabb?" című óvodai, dedós játék, amiben nem szeretnék részt venni, bár látom azt is, hogy ehhez a kérdéshez már a sarki fűszeres is hozzászólt (engem is felkértek, több helyről is). Van annak a kérdésnek értelme, hogy Rabelais volt nagyobb író vagy Cervantes? Az Ikszek nagyobb regény vagy a Verhovina? Egyébként a kilencvenes évek is tele van számomra nagyon fontos magyar könyvvel: A Budapesti Skizótól A kéklő páráig, a Szürke galambtól a Csillagmajorig, a Tömegsírtól A veinhageni rózsabokrokig, A hullámzó Balatontól a Zöldvendéglőig sokáig tudnám sorolni. Tovább is van, mondjam még?

"
Különben is, íróként az ember pont leszarja a magyar irodalmat. Ül a sötét szobában és ír, vagyis csinálja a melóját.

Szavakat keres a szótárban, mondatokat eszkábál, novellazárlatokon, címeken, szereplőkön töri a fejét, és fejezeteket szabdal szét. És kurvára nem azon gondolkozik, hogy most a magyar irodalom arany-, ezüst- vagy bronzkorában ténykedik-e éppen. Már akkor, ha kicsit is épeszű…

- Akkor legyen ez az interjú címe, hogy "Leszarom a magyar irodalmat"?

- Én inkább ezt javasolnám: "Kiskorú amőbával szexelt a tömeggyilkos író". Hátha így elolvassák…

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk