SZEMPONT
A Rovatból

Bele vagyok kényszerítve ebbe a kis országba

Cserna-Szabó Andrással a nem létező magyar irodalomról és a magyar gasztronómia hiányosságairól beszélgettünk.


- Most már eltávolodtunk a legutóbbi kötettől, a Veszett paradicsomtól. Mennyiben volt más a fogadtatása, mint a Halálcsillagé?

- A magyar irodalom egy pici falu. Az első könyvem 1998-ban jelent meg, 17 éve vagyok ezen a rögös pályán, már ismerem a falu lakóit. Ha megjelenik egy új könyvem, már előre tudom, kinek fog tetszeni, kinek fog nagyon tetszeni, és ki fogja utálni. Ritkán ér meglepetés. Ennyi idő alatt az is kiderült már számomra, hogy amit én írok, az szinte mindig végletes reakciót vált ki az olvasókból (és a hivatásos olvasókból).

- Ennyire be van egy író skatulyázva?

- Eléggé. És ebből nehéz kilépni. Az én egyik skatulyám a novellista, a másik a gasztro- vagy a „levesíró”. Eleinte mindkét skatulya zavart, ma már inkább büszke vagyok mindkét dobozra. Nem is tudom, ki írta, hogy a halott író a jó író, mert az már jól kezelhető, nem mozog a skatulyában, pláne nem akar kibújni onnan. Egyébként én már nem nagyon gondolkodom a Veszett paradicsomon, részint mert túl vagyok rajta, és egy másik könyvön dolgozom (készül az új regényem, amely októberben fog megjelenni), másrészt, mert idővel megtanultam, hogy

a könyveket el kell engedni, ha megjelent, akkor az már egy önálló létező, külön költözik az írótól, mint apától a felnőtt gyerek, hagyni kell, hadd éljen.

Mindenesetre a Veszett paradicsom fogadtatása csendesebb volt, mint a Halálcsillagé, de ez természetes, egy novelláskötet mindig szerényebb port ver, mint egy regény.

Névjegy

Anyja Ingolstadtban, apja Kolozsváron, ő pedig 1974-ben Szentesen született – orvoscsaládban. Viszonylag korán kiderült, belőle nem lesz orvos, de más „klasszikus” értelmiségi sem. A drámai tagozatáról híres szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba járt, ahol – saját bevallása szerint – remekül érezte magát, hiszen négy évig hagyták a pad alatt olvasni. Környezete legnagyobb meglepetésére leérettségizett (na, nem elsőre), majd a Pázmány bölcsészkarán folytatta az olvasást. Magyar nyelv és irodalom, valamint média szakokra járt, pici időt a filozófia szakon is eltöltött, talán ekkor fogalmazódtak meg benne a Puszibolt című könyvének ezen mondatai:

„Igazából azt sem tudom, mi az a boldogság. Persze fordulhatok filozófusokhoz, hogy megértsem, csakhogy a bölcselőhad elég kuszafejű népség. Összevissza magyaráznak, gyakran teljesen felfoghatatlan dolgokat mondanak, és amennyire szigorúak kollégáikhoz, éppen annyira elnézőek önmagukkal szemben. Az egyik hírhedt gondolkodó például azt írja: boldogság nincsen. Majd pontosan kifejti, hogyan kell boldognak lenni. Miközben összegyűjtjük a boldogság kellékeit, boldognak kell lennünk. Na, ez rendesen odabasz, mi? Egy másik igen rosszhírű csűrcsavaró pedig így fogalmaz: Az ember boldogságának kis kertje helyét az isten háta mögött, sőt gyakran vulkanikus talajon jelölte ki. Akinek hét anyja van, az fejtse meg.”

470_csernauj

Kálló Péter fotója

Egyetemista korában kezdett el írni, az Esti Hírlapban főleg alternatív színházi előadásokról közölt cikkeket, 1998-ban jelent meg első novelláskötete, Fél négy címmel. 1998-tól 2000-ig a Sárkányfű című irodalmi folyóirat prózarovatát szerkesztette (itt indult az ún. „Sárkányfű-nemzedék”), dolgozott a Magyar Konyha gasztronómiai folyóirat főmunkatársaként, a Gusto magazin étteremkritikusaként, 2012-től a Hévíz című irodalmi lap szerkesztője. Eddig tíz könyve jelent meg, legutóbb a Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regény és a Veszett paradicsom című novellás könyv. Civil foglalkozását tekintve gasztronómiai újságírónak vallja magát, hobbija a pacal.

Új regénye Sömmi címmel októberben fog megjelenni a Magvető kiadónál.

- A novella mostoha műfaj volt mindig...

- Így van. Ez abból is látszik, micsoda óriási novellisták süllyedtek el. Olyan zseniális életművek tűntek el szinte nyom nélkül a regénycentrikus magyar irodalomban, mint például Tömörkény Istváné vagy Hunyady Sándoré. Olvasóként eddig is tudtam, hogy Tömörkény szenzációs, de most az új regényem miatt íróként is rengeteget kellett olvasnom tőle, nemcsak a nagy novelláit, hanem az innen-onnan előbukkant, eddig lappangó tárcáit is. Mérföldkő a magyar irodalomban. Minimalista fotórealizmus, átitatva az alföldi puszta misztikájával, a sűrítés művészetének tetőfoka. Azért mérföldkő szerintem, mert

"
nélküle nem lehetne se Móricz, se Lázár Ervin, se Tar Sándor, se Bodor Ádám – talán még Sátántangó sem.

Hunyady helyzete hasonló, egy világirodalmi rangú novellista, akit alig ismernek, legfeljebb a Családi albumot, de azt se mint fantasztikus regényt, inkább mint egy kultúrkellemes memoárt a híres apáról és anyáról. Sorolhatnám még, de már annyiszor elsoroltam…

- A regénnyel volt benned egyfajta megfelelni vágyás?

- Sokan kérdezték ezt, és mindig azt mondtam: nem. Azt hiszem, ez nagyjából igaz is. Én büszke vagyok arra, hogy novellista vagyok, sokra tartom ezt a műfajt, annyira, hogy alapvetően nem is vágyom regényírásra, de hát az ember szövegekkel dolgozik, vágja-ragasztja őket, kíváncsian figyeli, mi lesz ezekből. Aztán néhány szöveg összeragad, és azt mondja, ő regény szeretne lenni, és akkor az író próbál eleget tenni ennek az elvárásnak. Heine mondta, hogy mindenki azt ír, amit tud, kivéve Herr Goethét, aki azt ír, amit akar. Én is folyamatosan azt kutatom, mit tudok írni. A Halálcsillagnál két szöveg futott egymás mellett, egy novellafüzér a Király utcából meg egy western(paródia) kisregény, jó ideig fogalmam se volt, hogy van közük egymáshoz, aztán mégis lett. A Veszett paradicsom tisztább ügy volt: ott végig egyértelmű volt, hogy különálló történetekről van szó, semmi közük egymáshoz, ez egy novelláskötet.

- Kinek írsz?

Erre ugye három válasz lehetséges: 1. az olvasóknak, 2. a kritikusoknak, 3. magamnak. Ja és 4. – senkinek (vagyis az örökkévalóságnak)! Ezek közül még az olvasó tűnik a legszimpatikusabbnak. Azt szoktam mondani, hogy olyan író szeretnék lenni, akit én is szívesen elolvasnék.

Én egyébként egy elég konzervatív olvasó vagyok: történetre vágyom, szerelemre és halálra, bűnre és bűnhődésre, háborúra és békére, meg sziporkázó humorra, (ön)iróniára, fordulatokra és csattanóra, sírásra és nevetésre egyszerre, és megkövetelem, hogy emellett az élet értelmét is feltárja előttem a szépirodalom.

- A családban téma volt Kolozsvár?

Nagyapám első harminc évét Kolozsváron töltötte, apám is ott született, ’44-ben jöttek el. Így aztán nekem van egy meg nem történt kolozsvári gyermekkorom, meg egyfajta metafizikai kötődésem ehhez a majdnem-szülővárosomhoz. A Veszett paradicsom több novellájában ezt a kapcsolatomat írtam ki, és mivel a családban általában nem volt szó Kolozsvárról, eléggé szabad kezem volt. Pár évig semmi más nem érdekelt, csak ez a város, éltem is ott fél évet, de folyton erről olvastam, elég sokat tudok a történetéről, az utcáiról, a vendéglőiről stb. Aztán Szentes egyik napról a másikra bedörömbölt az ajtómon, hogy van neked egy igazi, egyáltalán nem metafizikus, viszont hús-vér szülővárosod is, még akkor is, ha te leszarod őt, ő meg leszar téged. És akkor kezdtem el írni az új regényt, a Sömmit.

cs2

- Mit szeretsz a legjobban Kolozsvárban?

Nagyapámat, a fiatal hírlapírót. (Ahogy Szentesben meg nagyanyámat, Cserna Csöpét.) Meg Hunyadyt, a Búza utcát, Bánffyt, az Ószeren a miccset, a Bulgakovban a csapolt Ursust, a kolozsvári káposztát, a pacallevest, a papanașit, a vargabélest, a város izgalmas múltját. Sokáig sorolhatnám. Erdély múltjának azt a hihetetlen sokszínűségét, ami mondjuk Kövi Pál Erdélyi lakomájából is rögtön látszik: magyar, román, zsidó, szász, örmény, szombatos stb. receptek egymás hegyén-hátán.

- A gasztronómiát miért kutatod?

Engem valójában nem a gasztronómia érdekel, hanem a magyar konyha története és az irodalommal való kapcsolata. Ez azért nagy különbség. A magyar gasztronómia története óriási homály, mindig is az volt. Ez nagyjából azért van így, mert

a magyar szellemi közeg mindig komolytalan témának tartotta a gasztronómiát. A magyar szellem nem gasztronomikus, irtózik mindentől, ami könnyed, szórakoztató, élvezetes.

(Ellentétben mondjuk a francia szellemmel. Vagy a magyar irodalommal, ami hihetetlenül kulináris természetű.) Ezért a magyar soha nem törekedett arra, hogy gasztronómiájának történetével tisztában legyen, megelégedett hamis közhelyekkel, hülye pletykákkal, homályos legendákkal. Amikor én gasztronómiáról írok, akkor ezt a balladai homályt szeretném oszlatni, valamint a magyar konyha és a magyar irodalom közötti fantasztikusan szoros kapcsolatot feltárni. Ez persze sokaknak nem tetszik, ilyenkor jön a "levesírózás". Persze gyomorbajos véleményformálók mindig is voltak, ma már a nevüket se tudjuk, de az világos, hogy Jókai, Mikszáth, Tömörkény, Krúdy, Rejtő stb. művészetében milyen hangsúlyos a kulináris szál – vagy mondjuk Bodor Verhovinájában. Én inkább rájuk nézek fel. De azért félreértés ne essék: nekem a gasztró "csak" a szenvedélyem, szórakozásom, hobbim (még ha vérkomoly is), azért én alapvetően író vagyok és az is szeretnék maradni.

A magyar gasztronómia Puskásáról

kovi

"Én Londonban öltözködtem, később Rómában. Pali viszont New Yorkban, de azért ő is elegáns volt - mondta a kép bal oldalán álló Margittai Tamás, aki társával, a jobb oldalon álló Kövi Pállal több mint negyedszázadon keresztül diktálták a világgasztronómia tempóját a New York-i Four Seasons éléről.

Kövi Pálról írtam egy cikket nemrég, ő a magyar gasztronómia Puskása vagy Bartókja, de itthon alig ismerik. Balassagyarmaton születik, egyetemre jár két évig Kolozsváron, ’44-ben távozik a városból. 47-ben lelécel, előbb Olaszországba megy, ahol elsőosztályú focista lesz az AS Romában, feleségül veszi az edzője lányát, kimennek Amerikába. Már Rómában vezet egy kis éttermet, New Yorkban a Waldorf Astoriában kezdi legalul, aztán ösztöndíjat kap, elvégzi az egyetemet, lépdel felfelé a vendéglátós ranglétrán. 1966-ban már a Four Seasonsben igazgató, 1972-ben társával, Margittai Tamással megveszik az éttermet, azután majd’ negyedszázadon keresztül a világ egyik legjobb éttermét viszik együtt. Francia mesterszakácsokat hívnak, nouvelle cuisine, kaliforniai és francia borok, évszakonként lecserélik az étlapot, sőt a stílust is. És ezt a stílust utánozta aztán a fél világ… Kövi, a vendéglős meg tudta mondani, hogy egy év múlva, mondjuk, egy hétfői napon mi lesz az étlapon, mi lesz az ebédmenü, még azt is, hogy hányan lesznek a FS-ben, és nagyjából még azt is, hogy kik. Mert neki előre kellett terveznie. Jó előre. Ide járt Pelé, Woody Allen, Kissinger, Vonnegut, Meryl Streep vagy éppen Paul Bocuse, vagyis a politikai, gazdasági és művészeti elit. És akkor ennek a csávónak a sikerei csúcsán, a hetvenes években eszébe jut, hogy hát Kolozsváron a negyvenes évek első felében micsoda gasztronómiai kultúra volt! Össze kéne gyűjteni a régi erdélyi recepteket egy könyvben, gondolja.

De hát éppen dúl a Ceaușescu-rezsim. Ám Kövit ez nem zavarja, lefizeti a román pártfunkcikat, és bejárja Erdélyt, felkeresi az írókat, vendéglősöket, elmegy a falvakba és a levéltárakba, mindenütt recepteket gyűjt – miközben, mondjuk, a New York-i vendéglőjében éppen Travolta Joseph Hellerrel vacsorázik.

A FS a XX. század egyik legfontosabb vendéglője volt, az Erdélyi lakoma (Kövi könyve, mely 1980-ban Bukarestben, 1985-ben New Yorkban, 1987-ben Budapesten jelent meg) pedig az egyik legfontosabb kelet-európai szakácskönyv. Kövi a legismertebb magyar gasztronómus a világban, mi mégsem ismerjük. Olyan ez, mintha nem tudnánk, ki volt Puskás vagy Bartók.

- Tesztelsz is éttermeket, mit szeretsz enni? Hova jársz szívesen?

- Ez egy munka, kb. 15 éve írok étteremkritikákat a Gustóba, néha más újságoknak is. A helyeket nem én választom ki, ahová küldenek, oda megyek. A Gusto általában új fine dining éttermekbe küld, úgyhogy az utóbbi években végigkóstoltam a magyar gasztroforradalom árnyékos és napfényes oldalát is. Ha magamtól megyek vacsorázni, akkor inkább a rusztikus, autentikus, hagyományos konyha érdekel, Madridtól Újvidékig, Kolozsvártól Leccéig, Walestől Isztambulig, Krakkótól Prágáig. Pacalmániás vagyok, ha pacal van az adott ország konyhájában, akkor azt rendelek. A valódi ételek mindig jobban érdekelnek a fikciós fogásoknál.

- És itthon tudsz ilyeneket enni?

- Nem, mert az éttermi vendéglátásból lassan kiszorulnak a valódi, hagyományos ételek. Ha mégis kínálnak ilyesmit, akkor legtöbbször közepes vagy még rosszabb minőségben.

"
Nincs Budapesten rendes birkapörkölt, töltött káposzta, pacal, halászlé, szalontüdő, kelkáposzta-főzelék stb. És ezt addig fogom hajtogatni, amíg lesz.

Ezek az ételek leszorultak a kifőzdékbe, piacokra, hentesekhez, de persze nagyon változó minőségben. Ez baj, és azt jelzi, hogy a magyar gasztronómiának nincs meg az alapja. A sikerek, amelyek kétségtelenül léteznek, mintha a levegőben lógnának. Ahhoz, hogy egy házat felépíts, alapot kell lerakni. Ahhoz, hogy valódi gasztroforradalmat csináljunk, meg kéne ismernünk és határoznunk, mi a magyar konyha. Sokszor azt érzem, hogy a fine dining éttermek fából vaskarika ételeket készítenek, azt hisszük, ha töltött káposztára rádobunk egy homárt, már utol is értük Európát. A homár még oké, de töltött káposztát már nem tudunk csinálni, ez a bibi.

cs3

- Hol vagy igazán otthon? Szentesen születtél, Kolozsváron is otthon vagy, Budán élsz.

- Talán a Király utcában, ott van a lakásom is, bár most Budán lakunk jó pár éve. Budán lakni világnézet, mondta Márai, de nem az enyém, mondom én. Bár igazán jól megvagyok Budán, de azért sokkal jobban szeretem a balkáni pörgést, a bohémnegyedeket, a kocsmazajt. A Király utcában Krúdyt, Szomoryt, Gundelt imádom, meg azt, hogy ez az utca teljesen önmagától visszatért saját, régi medrébe, ebbe a mulatós, kocsmás, hedonista világba, amilyen egykor volt.

- Külföld?

- Soha nem éltem külföldön. Az a fél év, amit Kolozsváron töltöttem, munkával telt, a könyvtárban ültem jobbára, és kocsmákban beszélgettem, jókat ettem-ittam. Ez egy ösztöndíj volt, és tudtam, hogy visszajövök, tehát nem számít igazi száműzetésnek. Íróként bele vagyok kényszerítve ebbe a kis országba, ebbe a kis nyelvbe, és jobb, ha nem áltatja magát az író azzal, hogy ezt itt lehet hagyni, mert nem lehet. Egy orvos, egy vízvezeték-szerelő, egy pincér elmehet,

"
a magyar író megszívta, a nagy világon e kívül tényleg nincs számára hely, neki itt tényleg élni, halni kell.

Nekünk ezen a nyelven kell írnunk, ráadásul még ebből is kell megélnünk, szóval nincsenek választásaink.

- Nyaralás?

- Nem tudok nyaralni, megőrülök, ha pár napig semmi dolgom, csak feküdnöm kell egy tengerparton. Amikor külföldön járok, akkor is dolgozom, legtöbbször írok az utazásokról valami gasztrocikket. Elmegyek kocsmába, piacra, henteshez, éttermekbe – és aztán jól megírom, és ezzel el is telt a nyaralás.

- Ha mást kéne csinálnod a szerkesztésen, tanításon és az íráson kívül, mit választanál?

- Nagyon szívesen lennék vendéglős: valami irodalmi kocsmát csinálnék, ahol regényhősök és írók fogásai lennének az étlapon. Mondjuk ez lenne a címe: "Fogadó a Thelemai Apátsághoz, ahol az enni-inni és olvasni szerető polgárok nyugalomban és békességben élnek". Vagy dolgoznék egy kis, helyi levéltárban, Szentesen, Kolozsváron vagy a Király utcában. Kis lokális kincsek után nyomozni, az nagyon jó élet lenne.

cs4

- És a kortárs magyar irodalom?

- Ilyen nevűt nem ismerek, szerzőket ismerek. Persze, látom én, hogy egyesek baromira tudják, mi az a magyar irodalom, sőt egyenesen egy sportágként kezelik, rangsorokat állítanak össze, Top 10-eket, mintha a művészet is egy versenyszám lenne, ahol a teljesítmények egzakt módon mérhetők és így könnyen összemérhetők lennének. Ebből a szemszögből máris érthető, ha mások meg mindentudó gőgjükben évtizedek magyar irodalmát hasonlítják össze, a nyolcvanas évek aranykor, a kilencvenes már hanyatlás. Ez számomra komolytalan vita. A "Kinek az apukája okosabb?" című óvodai, dedós játék, amiben nem szeretnék részt venni, bár látom azt is, hogy ehhez a kérdéshez már a sarki fűszeres is hozzászólt (engem is felkértek, több helyről is). Van annak a kérdésnek értelme, hogy Rabelais volt nagyobb író vagy Cervantes? Az Ikszek nagyobb regény vagy a Verhovina? Egyébként a kilencvenes évek is tele van számomra nagyon fontos magyar könyvvel: A Budapesti Skizótól A kéklő páráig, a Szürke galambtól a Csillagmajorig, a Tömegsírtól A veinhageni rózsabokrokig, A hullámzó Balatontól a Zöldvendéglőig sokáig tudnám sorolni. Tovább is van, mondjam még?

"
Különben is, íróként az ember pont leszarja a magyar irodalmat. Ül a sötét szobában és ír, vagyis csinálja a melóját.

Szavakat keres a szótárban, mondatokat eszkábál, novellazárlatokon, címeken, szereplőkön töri a fejét, és fejezeteket szabdal szét. És kurvára nem azon gondolkozik, hogy most a magyar irodalom arany-, ezüst- vagy bronzkorában ténykedik-e éppen. Már akkor, ha kicsit is épeszű…

- Akkor legyen ez az interjú címe, hogy "Leszarom a magyar irodalmat"?

- Én inkább ezt javasolnám: "Kiskorú amőbával szexelt a tömeggyilkos író". Hátha így elolvassák…

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bod Péter Ákos: A költségvetés január első napjaiban össze fog dőlni, a kérdés, hogy ránk dől-e
Bod Péter Ákos a Kontroll csatornáján arról beszélt, a kormány úgy száguld a költségvetéssel, mintha 50 helyett 85-tel menne az Árpád hídon. Ilyenkor pedig jön a büntetés.


A Kontroll YouTube csatornáján Bod Péter Ákos volt jegybankelnök elemezte a magyar gazdaság helyzetét, miután a kormány bejelentette, hogy az eredetileg tervezett 3,7 százalék helyett idén és jövőre is 5 százalékos költségvetési hiánnyal számol.

Bod Péter Ákos szerint a kormány bejelentése, miszerint idén és jövőre is 5 százalékos lesz a költségvetési hiány, nem volt meglepő az elemzők számára, akik 4,5–5 százalék közé tették a várható deficitet. Az viszont, hogy a kormány ezt a szintet 2026-ra is fenntartaná, már „erős állítás”.

„A 2025-ös 5% nem lep meg. A 2026-os 5% kicsit igen: azt üzeni, hogy a kormány nem is akar – vagy nem képes – változtatni” - mondta.

A közgazdász szerint 2020 óta a magyar állam egyszer sem tartotta be a 3 százalékos uniós korlátot. A helyzetet egy hasonlattal érzékeltette: „A 3% olyan, mint az 50 km/óra lakott területen: annál gyorsabban nem szabad menni, lassabban lehet, forgalomtól függően.”

A mostani, 3,7 százalék helyetti 5 százalékos hiány szerinte olyan, „mintha 50 helyett 85-tel menne valaki az Árpád hídon – jön a csekk.”

Úgy véli, a magas hiány mögött nem a gazdaság motorjának beindítása áll, például nagy infrastrukturális beruházásokkal vagy a közszféra megerősítésével. „Nem erről van szó, hanem arról, hogy a magyar állam nagyon költségesen működik, és nem jön ki a pénzéből” – fogalmazott. Kiemelte, hogy míg az infláció vagy a külkereskedelmi mérleg ingatag gazdasági változók, a deficit szerinte akarat kérdése, amiért politikai felelősséget lehet vállalni. „A kiadásokról törvény szól, a bevételek is törvényben vannak. Ha egy kormány valamit megígér és be akar tartani, az épp a deficit” – tette hozzá.

A kormány gazdaságösztönzőkre, vállalkozást segítő programokra és jóléti intézkedésekre (például 14. havi nyugdíj, SZJA-kedvezmények) hivatkozik a magas hiány kapcsán. Bod Péter Ákos szerint nem a jóléti intézkedésekkel van a gond, hanem azzal, hogy a kormány nem nevezi meg, honnan von el forrásokat ezek fedezésére. „Nem lehet azt csinálni, hogy mindenkinek plusz pénzt ígérek, és közben adót is csökkentek. Meg lehet – a vége a deficit.”

A közgazdász szerint a vállalkozóknak nem elsősorban támogatásokra, hanem kiszámíthatóságra és fizetőképes keresletre lenne szükségük.

„Most semmi sem kiszámítható” – jelentette ki, rámutatva, hogy a kormány éppen azt a mutatót nem képes betartani, amire a legnagyobb ráhatása van.

A gazdasági növekedés az idei évre várt 3,4 százalék helyett 1 százalék alatt lesz, miközben a 2022-es választás óta a magyar gazdaság lényegében stagnál.

Kritizálta a kormányzati kommunikációt is. „Hallottam a mondatot: »emelek nyugdíjat«. A nyugdíjat nem a miniszterelnök emeli. Egy rendes országban a szuverén a parlament” – mondta, hozzátéve, hogy a kormány olyan döntéseket hoz, amelyeket nem képes betartani.

Arra a felvetésre, hogy Orbán Viktor korábban büszke volt a választási évek előtti költségvetési fegyelemre, Bod Péter Ákos úgy reagált, hogy a deficit grafikonja „fűrészfogszerű”, azaz a választások előtt jellemzően megugrik. Szerinte a miniszterelnök állítása nem igaz, a költségvetés tartósan laza. Úgy látja, a jelenlegi helyzeten a választásig hátralévő fél évben már nem lesz politikai akarat változtatni, ami kellemetlen helyzetet teremt a következő kormány számára. „Ha ugyanaz a többség viszi tovább, szembe kell néznie a tetteivel. Ha új többség jön, könnyebb azt mondani: az elődök elrontották, és választóvonalat húzni.”

„Van elfogadott költségvetés 2026-ra – ami január első napjaiban össze fog dőlni. A kérdés, hogy ránk dől-e” – fogalmazott.

A K&H Bank elemzőjének, Németh Dávidnak az esete kapcsán – akit Orbán Viktor személyesen bírált, miután egy esetleges költségvetési korrekció szükségességéről beszélt – Bod Péter Ákos furcsának nevezte a történteket. Szerinte a kormányfő reakciója azt a narratívát szolgálta, hogy „Mariska néni fejében gyorsan összeáll: a szegény Viktor és a kinti Góliát.”

A hiány finanszírozása mindenképp hitelből történik, állampapírok kibocsátásával – magyarázta a közgazdász. Mivel a belföldi megtakarítások nem elegendőek, a kormány devizakötvények kibocsátására kényszerül. Példaként említett egy nemrég kibocsátott, 30 éves lejáratú dollárkötvényt, amelyet közel 7 százalékos kamattal adtak el. „A ma meg sem született gyerek – ha itt marad és felnő – fizeti ennek a kamatát” – mondta.

A kamatteher ma a GDP 5 százaléka körül van, ami azt jelenti, hogy az állam már eleve mínusz ötről indul.

Magyarország hitelminősítése is kockázatot jelent, mivel több minősítőnél is csak egy-két fokozatra van a „nem befektetési”, köznyelven „bóvli” kategóriától. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 4 százalékponttal drágábban jutunk forráshoz, mint például Németország.

Az Egyesült Államokkal kötött, Orbán Viktor által „pénzügyi védőpajzsként” emlegetett megállapodásról Bod Péter Ákos kijelentette: „Először is: nincs megállapodás – ha volna, látnánk.” Szerinte ha létezne is ilyen, az egy devizaswap-ügylet lenne, ami nem hitel, hanem egy likviditási eszköz a csőd elkerülésére. A közgazdász az egészet „blöffnek” tartja, mivel szerinte Magyarországnak nincs dollárproblémája, és rendelkezik uniós védőhálóval. „Magyarországnak van védőhálója: úgy hívják, Európai Központi Bank és Európai Unió. Ehhez nem kell celebeket és influenszereket kivinni egy túrára” – mondta. Hozzátette, Lázár János is elismerte, hogy ez csupán egy politikai üzenet volt Brüsszelnek.

A piac reakciója is sokatmondó volt szerinte: míg az amerikai út hírére a forint alig mozdult, a magas deficitadat bejelentésére azonnal 2-4 forintot gyengült. Ez azt mutatja, hogy a befektetők számára a valós adatok számítanak, nem a politikai üzenetek.

A közgazdász szerint a jelenlegi költségvetési szerkezet mellett a gazdaság nem tudja kitermelni a hiány és a hitelek terhét. „Beszorultunk egy zsákutcába” – állította. A megoldást nem újabb akkumulátorgyárakban látja. „Hoznak még egy akkumulátorgyárat, és azt hiszik, ez berúgja a motort?” – tette fel a kérdést. Úgy véli, a valódi növekedéshez nem a külföldi tőkét kellene állami pénzből támogatni, hanem az emberbe kellene befektetni. Egy jól képzett, jól kereső munkaerő teremthetne fizetőképes középosztályt, ami a hazai vállalkozások számára is piacot biztosítana.

Bod Péter Ákos szerint a jelenlegi modell, amelyben a kormány a beruházási költségek jelentős részét előre kifizeti a külföldi cégeknek, fenntarthatatlan. „A külföldi tőke fontos; jöjjön, ha profitábilisan tud működni, és ugyanúgy adózzon, mint a Kovács és Társa” – zárta gondolatait.

A teljes interjú

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Lakner Zoltán: A Fidesz nem ért el áttörést, ilyen szoros győzelmi várakozás sosem volt korábban
A politikai elemző a Szabad Európa Elemző című műsorában arról beszélt, a Fidesz már nem a fellendülést ígéri, hanem a meglévő, langyos biztonságot.Szerinte az a fő üzenetük, hogy a kiszámítható rendszer még mindig jobb, mint a káosz, amit az ellenzék hozna.
F. O. - szmo.hu
2025. november 14.



Az Elemző című műsorban Lakner Zoltán politikai elemző, a Jelen főszerkesztője értékelte az elmúlt hetek politikai eseményeit. A szakértő szerint a Fidesz az utóbbi időben némileg sikeresebben tudta formálni a politikai napirendet, de ez nem jelent áttörést.

Lakner egyetértett azzal a felvetéssel, hogy a Fidesz „kicsit jobban jött ki” az utóbbi hetek narratív harcából, de szerinte ez egy folyamatos küzdelem, amelyben hol az egyik, hol a másik félnek vannak jobb periódusai.

Úgy látja, az Orbán–Trump-találkozó és a TISZA Párt adatlopási ügye lehetőségeket kínált a kormánypártnak, de kétségei vannak afelől, hogy a Fidesz magyarázatai hosszú távon mennyire lesznek meggyőzőek. A pártpreferenciák mozgása kapcsán megjegyezte, látott már korábban is a Fidesz erősödését mutató kutatásokat, amelyek később korrigálódtak.

„Én olyan változást nem látok, ami ahhoz vezetne, amire a Fidesznek igazán szüksége van: hogy ki tudja egyenlíteni ezt a küzdelmet, és vissza tudja szerezni azt a pozíciót, amelyben – ezt ne felejtsük el – 2006 júniusa óta van”

– jelentette ki.

A TISZA Pártot érintő adatügy kapcsán Lakner Zoltán hangsúlyozta a helyes szóhasználatot: szerinte nem szivárgásról, hanem lopásról van szó. „Ha tőlem kilopnak adatokat – és szerintem nagyon helyesen mondtad, hogy „kilopták”, nem „kiszivárgott” –, akkor onnantól kezdve viszonylag nehéz jól keretezni egy ilyen ügyet, hiszen nem én tettem meg az első lépést” – fogalmazott. Rámutatott, hogy több adatbázis összegyúrásáról van szó, ami komoly háttérmunkát feltételez.

Az ügy politikai súlyát az adja, hogy az applikáció a TISZA belső előválasztását szolgálta volna, aminek a meghiúsítása szerinte alapvetően politikai kérdés.

Az elemző szerint a Fidesz kommunikációja ellentmondásos volt az ügyben. „Nem lehet azt egyszerre állítani, hogy nemzetbiztonsági kockázat, hogy kikerülnek az állampolgárok adatai; majd a kormánysajtó elkezdi közölni az állampolgárok adatait; ezután pedig arról beszélni, hogy milyen szörnyű, hogy a párt nem tudja kezelni az adatait” – mondta, hozzátéve, hogy a kormánypárt végül az utolsó narratívánál maradt.

Úgy véli, a történetnek még nincs vége, és felmerül a kérdés, hogy egy ellenzéki pártnak milyen esélye van az adatbiztonság fenntartására, ha professzionális erők dolgoznak ellene.

Lakner Zoltán becslése szerint a bizonytalan szavazók közül nagyjából 5-600 ezer ember mozgósítható, ami körülbelül megegyezik a Fidesz és a TISZA Párt közötti jelenlegi különbséggel. Ebből arra következtet, hogy

a Fidesznek nem elég csupán a bizonytalanokat megnyernie.

„Neki arra is szüksége van, hogy elbizonytalanítson TISZA-szavazókat: vagy ne menjenek el szavazni, vagy annyira bizonytalanítsa el őket, hogy válasszanak egy másik ellenzéki pártot” – állítja.

A Fidesz jelenlegi kommunikációs stratégiáját a leginkább realitásokhoz közel állónak tartja. Míg korábban a kormány gazdasági fellendüléssel és a bizalom visszaszerzésével tervezett, ez mára meghiúsult. Emiatt

a fő üzenet az lett, hogy a jelenlegi, nem tökéletes, de kiszámítható rendszer még mindig jobb, mint a káosz, amit az ellenzék hozna.

„A kormánynak most valóban az az ígérete, hogy jó, nem lesz piros a paradicsom, de ha nem én leszek, akkor sárga sem lesz” – foglalta össze a helyzetet. Ebbe a logikába illeszkedik szerinte a washingtoni út is: „pluszokat ígértek, és most annak kell örülni, hogy nem lesznek mínuszok”.

Az Orbán–Trump-találkozó kormányzati kommunikációjával kapcsolatban Lakner Zoltán arra emlékeztetett, hogy korábban egy magyar miniszterelnök amerikai elnöki fogadása rutin eseménynek számított. „Az, hogy a magyar miniszterelnököt fogadja az amerikai elnök, voltak időszakok, amikor magától értetődő volt” – mondta, hozzátéve, hogy a találkozó világtörténelmi eseménnyé tupírozása már egy politikai narratíva része.

Bár elismeri, hogy

Orbán Viktor karakterének része, hogy „el tud intézni dolgokat”, és Trump ismert politikus Magyarországon, nem hiszi, hogy a találkozó tömegeket fordítana a Fidesz felé.

A legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy mit hoz a találkozó a hétköznapi embereknek. Az ellennarratíva lehetősége szerinte a kérdésben rejlik: „oké, de ebből mit hoztál haza?” Lakner úgy látja, az eredeti terv egy Trump-győzelemre és az abból fakadó gazdasági fellendülésre épült, de mivel ez utóbbi elmaradt, a kormánynak „beforgatható matéria nélkül kell, pusztán szavakkal kampányolni”.

A győzelmi várakozásokat fontos indikátornak tartja, de rámutatott, hogy bár a kutatások szerint a Fidesz némileg átvette a vezetést ebben a tekintetben, a helyzet össze sem hasonlítható a négy évvel ezelőttivel.

„Ilyen szoros győzelmi várakozás sosem volt korábban”

– jelentette ki a Nézőpont Intézet adataira hivatkozva.

Azzal a felvetéssel vitatkozik, hogy a Fidesz teljesen átvette volna a napirend irányítását. Szerinte az olyan témák, mint a gyerekszegénység, amikről Orbán Viktor nem szívesen beszél, pontosan „kijelölik, melyek azok a témák, amelyekben nagyon is lehet versenyezni a Fideszszel szemben”. A TISZA egyszemélyes kommunikációjával kapcsolatban megjegyezte, hogy a Fidesz is hasonló utat jár be.

„A Fidesz kommunikációjának nagy fordulata, hogy óriási keresgélés után megtalálták a főkommunikátorukat, Orbán Viktort, és most már tényleg minden üzenetet rajta keresztül mondanak ki”

– mondta.

A TISZA Párt jelöltállításával kapcsolatban úgy véli, a legfontosabb, hogy a párt egy üzemszerűen működő szervezet képét mutassa. A jelölteket érő várható támadásokról pedig kijelentette: „oké, hát ez a feladat része”. Arra számít, hogy

a kiélezett verseny miatt a választókerületi küzdelmek másképp fognak kinézni, mint korábban.

„Egy szoros versenyben éppen az ismert fideszes jelöltek „viselt dolgai” sokkal többet fognak számítani – és ez nem biztos, hogy pozitív lesz számukra” – jósolta.

Az elnöki rendszer bevezetésének felmerülését Lakner Zoltán egy lehetséges kommunikációs fogásnak tartja, amivel Orbán Viktor azt üzenheti, hogy bár megtehetné, mégsem teszi meg, ezzel a mérsékelt politikus képét mutatva. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a miniszterelnök jelenlegi hatalma már most is felér egy elnöki rendszerével.

Az ellenzéki oldalon tapasztalható mozgolódásokat (pl. Cseh Katalin és Barabás Richárd mozgalma) nem tartja jelentősnek, inkább azon lepődött meg, hogy Magyar Péter egyáltalán foglalkozik a „régi ellenzékkel”.

A mesterséges intelligencia politikai alkalmazásával kapcsolatban – utalva a Magyar Péterről készült hamis videóra – szintlépésről beszélt.

„Ezzel talán a hazugság fogalmán is túllépünk, vagy a lefülelt és kihasználható rossz mondatok világán is túl vagyunk” – fogalmazott. Szerinte ez a technológia lehetővé teszi, hogy bárkiről bármit állítsanak anélkül, hogy annak bármi alapja lenne, a gyanútlan választók pedig igaznak vélhetik. Hozzátette, különösen súlyos, hogy ezt a kormány hatalmi pozícióból, közpénzből teszi. Bár nem szereti az apokaliptikus látomásokat, és szerinte „elkoptatott szó a „szintlépés”, de ez egy újabb lépcsőfok”.

A teljes beszélgetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Bruti ByeAlex drogügyéről: Az ilyenek miatt, mint ti, az a száz rendőr addig sem ér rá kimenni a Matolcsy klánhoz, nem tud nyomozni Zsolt bácsik után!
A humorista szerint az énekes a hatóságok erőforrásait pazarolja, amíg a nagy korrupciós ügyek felderítetlenül maradnak. De arra is felhívta az énekes figyelmét, hogy „Ha néha kicsapongsz, akkor nem lehet csak úgy szidni a rendszert!”.


Mint azt mi is megírtuk: szerdán házkutatást tartottak a rendőrök ByeAlexnél, ahol kis mennyiségű kábítószer került elő. Nemcsak őt, hanem a zenekarának két tagját is kábítószer birtoklásával gyanúsítják, de szabadlábon védekezhetnek. Az énekes később egy Facebook-posztban erősítette meg, hogy valóban jártak nála a rendőrök, és „egy nagyon kis cuccot” találtak nála.

Az ügy nagy port kavart, és azóta a téma felmerült Sebestyén Balázsék rádióműsorában is, illetve az RTL is reagált már rá, miután ByeAlex az egyik zsűritagja a csatornán futó Csillag születik című műsornak.

Most pedig Bruti is elmondta a véleményét. „Bár nem követem a zenéit, azért a korai dolgai, pl. a Csókolom kifejezetten tetszett. Na, most ez a srác is el- vagy felszív valamit időnként...hát paff...kemény, de legalább nem közpénzen csinálja...Persze nem bántóan okos dolog, reméljük, majd kinövi, ha nem hülye, de én nem ítélkezem! Mi is kipróbáltuk rockzenészként, milyen elszívni néhány spanglit, ja, meg ittunk is. Sör, boroskóla, pálinka, Éva vermut, Dianna sósborszesz, meg amihez éppen hozzájutottunk. Aztán se drogosok, se alkeszek nem lettünk” - fogalmazott posztjában a humorista, hozzátéve, hogy szerinte annak, aki a rendszert kritizálja, makulátlannak kell lennie, különben könnyű célponttá válik.

„Viszont egy valamit tudjál már, Alex! Ha néha kicsapongsz, akkor nem lehet csak úgy szidni a rendszert! Ha rá akarsz pirítani Orbánra, amiért percenként hazudik, ha unod, hogy röhögve, gőgösen lopják ki a szemünket, vagy bármilyen kritikát fogalmazol meg nagy elérésű, hatású eladóként, akkor előtte bizony tessék kifricskázni a spanglit a turnébusz ablakán és lehúzni a budin a két csík akármit. Különben valaki a rend éber őreit majd ki fogja vezényelni hozzátok. Mind a százat!”

- írta Bruti, aki ezután azt is kifejtette, hogy az ilyen ügyek egyébként elveszik a rendőrség idejét és energiáját a valódi bűnügyektől.

„És az ilyenek miatt, mint ti, az a száz rendőr addig sem ér rá kimenni a Matolcsy klánhoz, nem tud nyomozni Zsolt bácsik után! A kurva fajtád miatt tart tíz éve a Szőlő utcai nyomozás, Schadlok korrumpálhatnak Völnereket, és Tiborczok sunnyoghatnak a radar alatt! Mert te nem bírsz magaddal, bazmeg! Na, majd ebből tanulsz!”

– fakadt ki a humorista, aki szerint ő pont azért nem drogozik, mert „felemészteném a nyomozói erőforrásokat!”.

„Én nem tudnék együttélni a gondolattal, hogy amíg az ügyemben nyomoznak, addig nem haladnak egy-egy nagyobb korrupciós ügyben!”

- jegyezte meg.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk