Básti Juli: Nem vagyok hajlandó csak jófejeket vagy csak gonoszokat alakítani

Szajki Péter 2018 nyarán hívta fel Básti Julit, hogy kifejezetten őt képzelte el Most van most című, harmadik nagyjátékfilmje egyik kulcsszerepére, melyet még a nyár végén leforgatnak. A színésznő többek között Tompos Kátya, Mohai Tamás, Elek Ferenc és László Zsolt mellett vállalt szerepet a filmben.

– Az Ön „szelleme” végig ott lebeg a film felett, de csak a végén szembesülhetünk vele. Milyennek látja ezt az anyafigurát?

– Tipikusan az a fajta anya, aki a saját életét elszúrta, de a lánya életét javítaná. Hazudott önmagának egy életen át: házasságban élt valakivel, akihez csak anyagi érdekek fűzték. Nem hajlandó elfogadni, hogy a lánya másképpen, jobban szeretne élni, más elképzelése van az életről. Sok anya esik ebbe a bűnbe – nemcsak lányos anyák – hogy megpróbálják rákényszeríteni saját elképzeléseiket a gyerekeikre, mintegy az ő életüket használnák második kísérletnek, miközben a sajátjukat már elrontották. Gyakori probléma ez a szülő-gyerek kapcsolatban. Az én figurám is ilyen erőszakos anya, szeretné, ha a lánya jobban csinálná, mint ő. Ez azonban nem szeretet, hanem vakság, önzés és önámítás, ugyanaz amiben évtizedeken keresztül élt. Mindenekelőtt magunkkal van dolgunk, önmagunkkal, a magunk hibáival kellene szembenéznünk, és amíg ez nem sikerül, káros úgynevezett nevelési elveket kényszeríteni a gyerekeinkre.

– Alig néhány perce van arra, hogy felépítse ezt a figurát. Volt-e ebben valami személyes indíttatás, kihívás?

– Színész vagyok, különösen szeretek filmezni, nagyon örülök tehát, amikor újabb szerepet kapok, legyen az kicsi vagy nagy. Nem a szerep nagysága dönti el, hogy mennyire lesz fontos az egy színdarabban vagy egy filmben. Mindig megtisztelő számomra, ha felkérnek egy szerepre, főleg ha olyanoktól érkezik, akikkel még nem dolgoztam együtt, ráadásul fiatalok. Természetesen először elolvasom a forgatókönyvet, megkérdezem, hogy kik szerepelnek a filmben. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy Tompos Kátyával játszhatok együtt. Nagyon szeretem őt, nagyra tartom. Miután elolvastam, láttam, hogy fontos szerep, amire felkértek, tehát boldogan lettem a filmbéli Kátya mamája. Egy kis szerep is sok munkát ad az előkészületek során. Ugyanúgy végig kell gondolni, elemezni, hogy ez a karakter milyen, miért így viselkedik, milyen állapotban van, miért éppen ezeket a mondatokat mondja – mindig izgalmas játék megtalálni egy szerep motivációit.

– Most van most – ez egy ősi keleti bölcsesség. Mit jelent ez ma, a 21. század emberének?

– Ez az intelem általános érvényű, a mai nap elszalasztott lehetősége, soha többé nem tér vissza.

Nem szabad elhanyagolnunk a lelkiismeretünket, nem adhatunk mindig felmentést magunknak, hogy az adott pillanatban miért nem tettünk meg valamit.

Nem helyes mindig azt mondani, "jó, jó, majd legközelebb". Igyekeznünk kell jól dönteni, kerülni a könnyebb utat, persze nehéz szert tenni megbízható értékrendre, amihez tarthatjuk magunkat, pláne, hogy azt folyton gondozni, javítani is kell. Élni nehéz, uraim - mondja Csehov - pláne jól élni!

– Pályája során a legkiválóbb filmesekkel dolgozott. Mennyit változott egy film forgatása az elmúlt évtizedek során?

– Régen is mindig nagyon profi csapatokkal dolgoztam, a berendezőktől a díszleteseken át a világosítókig. Magyarország igen profinak számít filmes tekintetben. Nagy tudású csapatokkal rendelkezik a filmszakma, elképesztő, hogy ebben a kis országban mennyi a tehetség e téren is – és most nem csak a rendezőkről beszélek, hanem azokról, akiken egy forgatás lebonyolítása áll vagy bukik. Ugyanakkor manapság sokkal kevesebb az idő egy film leforgatására. Régebben előfordult, hogy akár 60 napot is forgattunk. Most sokkal rövidebb idő alatt és szűkösebb anyagi körülmények között kell ugyanazt az eredményt produkálni. Feszítettebb a munkatempó, kevesebb idő van próbálkozni. Az operatőröket, vágókat csodás technikai vívmányok segítik, de ezek sose pótolják a tehetséget.

– Van-e olyan filmszerepe, ami különösen kedves vagy fontos az Ön számára?

– Még azokra a filmekre is szívesen emlékszem, amelyek kínlódva születtek. Volt olyan korszaka az életemnek, amikor egyszerre több filmben is játszottam. Minden nap másutt, másnak kellett lennem, ez nagyon kimerített. Mégis mindenkivel nagyon szerettem dolgozni. Viszont igaz, hogy sosem vállaltam olyan filmet, amelyiknek nem tetszett a forgatókönyve, vagy ha olyanok hívtak, akiknek nem tetszettek a korábbi munkáik – de ilyen talán csak 1-2 volt az életemben. Volt azonban sajnos több olyan film is, olyan szerep, amit nagyon szerettem volna eljátszani, de a színházi elfoglaltságaim miatt nem vállalhattam el, mert egyszerűen nem adtak ki Kaposvárról vagy a Katonából. Ezt nem haraggal mondom, mert megértem: nem lehet egy színházi előadást vagy a próbákat leállítani egy ember miatt. És amikor csak tehették, ki is adtak, mert tudták, hogy mennyire szeretek, és mennyire fontos is nekem filmezni.

– És szerencsére sosem kellett félnie a beskatulyázástól, sem színházban, sem filmen.

– Ez talán annak köszönhető, hogy nem vagyok hajlandó csak szépeket, vagy csak csúnyákat, csak „jófejeket” vagy csak gonoszokat alakítani.

Én így gondolkodom a szakmáról, és mindig az volt a legfontosabb számomra, hogy mit gondolok egy szerepről.

Az azonban nagy szerencse, hogy mindig volt munkám.

– Hamarosan egy újabb filmben látjuk, Orosz Dénes Mimijében.

– Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy partnereimmel, Mészáros Bélával, Tenki Rékával és Orosz Dénessel szenzációs volt együtt dolgozni. Az a ritka helyzet állt elő, hogy a forgatás előtt jó néhány napig próbálhattunk, mondatról mondatra végig mentünk a forgatókönyvön, tehát pontosan tudtuk, hogy miről lesz szó. És eközben szerencsére bizalmas, szeretetteli kapcsolat alakult ki közöttünk, és a feszített tempó ellenére, igen jókedvűen dolgoztunk együtt. A forgatás hangulata mindig rányomja a bélyegét a készülő filmre. Meglehet, rossz hangulatban is készültek már jó filmek, de ez a ritkább eset. Csak jókedvűen lehet felszabadultan dolgozni, és igyekezni minden jelenetnek a legjobb megoldását megtalálni. Elmondhatom, hogy jól telt a tavalyi nyaram…