Barta Lajos Szerelem című drámáját is láthatod a Városmajori Szabadtéri Színpadon
Micsoda kincseket rejt az előző századforduló színpadi irodalma! Ismerjük Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Heltai Jenő és még néhány szerző nevét és műveit, de sosem késő rácsodálkozni a rejtett szépségekre: a Dunaújvárosból a Városmajorba érkező Szerelem remélhetőleg sokakkal ismerteti meg szerzője, Barta Lajos nevét.
A mostaninál jóval több lehetőséget érdemelne a 85 éves korában, 1964-ben elhunyt Kossuth-díjas író, drámaíró, publicista, akinek Szerelem című drámáját az első világháború közepén, 1916-ban mutatta be a Vígszínház. A siker akkora volt, hogy a pályakezdőnek számító szerző azonnal felkérést kapott a következő színpadi műre.
De vissza a Szerelemhez: aki a vidéki Magyarországra képzelt könnyes-romantikus történetben felfedezi a közeli kortárs, Csehov árnyalakját, nem téved nagyot. Az elvágyódás, a megfoghatatlan elégedetlenség, a nosztalgia valami elmúlt iránt a nagyszerű szövegek mélyrétegét alkotják. De mi van Csehovon túl? – ezt kérdezi a dunaújvárosi premier.
A három Szalay-lány három különböző, más-más szempontból felvillanyozó, egyaránt izgalmas jelenség. A mesterterv mindegyikük esetében a szerelem. Na jó, legalább a házasodás, amihez komikus konoksággal ragaszkodnak ők, vagy még inkább a környezetük. Barta Lajos finom ecsetvonásokkal festi fel a családi portrét, amin előkelő hely jut a világról markáns elképzelésekkel rendelkező apának és anyának is. Nem feledkezhetünk meg a magyar drámairodalom emblematikus csetlő-botló alakjáról, Komoróczy Jenő adótisztről sem, akinek aztán mégis happy end jut osztályrészül – vagy mégsem?
A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban 2022 őszén bemutatott előadást bízvást nevezhetjük nemzetközi koprodukciónak. A Kassai Thália Színház igazgatója, Czajlik József rendezte az előadást, ami a dunaújvárosi teátrum és a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának közös bemutatója, ráadásul a helyi és vajdasági színészcsapat az Örkény Színházból vendégeskedő Kerekes Évával és a Marosvásárhelyen játszó László Csabával egészült ki.
Czajlik József a színpadi lélektan aprólékos gesztusokkal operáló mestere: érzékeny a karakterek közötti rezdülésekre, és erre színészei figyelmét is felhívja. Barta művének mély értéséről tanúskodik, ahogy néhány órára szinte megállítja az időt az előadás – Őry Kati mutatós díszletében mintha örökké vasárnap koradélután lenne, ahonnan nincs, mert nem lehet szabadulás.
A színészek gazdag panorámaképbe rendeződnek: a dunaújvárosi-szabadkai előadás legfőbb erénye a gazdagon rétegzett színészi játék. Kerekes Éva Szalaynéja vállán viszi a háztartást, de az egész előadást is – annyi mindent sűrít és foglal magába az, ahogy a hintán a magasba lendül, hogy a kép az előadás emblémája lehetne. A szabadkai „három nővér”, Kalmár Zsuzsa, Magyar Zsófia és Grgity Niki versengése az egyetlen valóban elérhető férfiért egyszerre mulatságos és szívbemarkoló. László Csaba brillírozik a gyámoltalan és kiszolgáltatott adótiszt szerepében. Kijelenthetjük: Czajlik József célja, hogy a művet „csehovtalanítva”, önértékén ajánlja a nézőknek, sikerült.