KULT
A Rovatból

Babett a legkeményebb a mesterek közül – így láttuk a Sztárban sztár leszek második adását

A második válogatón voltak botcsinálta Tóth Gabik, különféle állatok, de akadtak igazi szuperprodukciók is. Vélemény.

Link másolása

Halloweenről azt tartják, hogy az évnek azon a napján a legvékonyabb az élők és a holtak világát elválasztó fátyol, és azért kell ijesztő maskarákba öltözni, hogy elijesszük a túlvilág rémségeit.

Jó volna valami hasonló praktika a TikTok-sztárok ellen is, hogy ne akarjanak átszökni a mainstream médiába.

PSG Oglit a TikTokon futó „Szevasz, fiam” sorozatból ismerhetjük. Állítólag. (Lebuktam: nem tiktokozok.)

Oglit hatalmas bicepsszel és ehhez mérhető egóval áldotta meg az ég. Olyan visszafogott állítások hagyták el ajkait, miszerint ő az első és egyetlen magyar énekes, akinek esélye van külföldön is befutni – de még eldönti, van-e hozzá kedve.

Ezek alapján el lehet képzelni, milyen volt a produkciója. Igen, pont olyan. Tóth Gabinak ennek ellenére tetszett, de hát megegyezhetünk abban, hogy Gabi egy kifürkészhetetlen lélek.

Emlékezetes alakítást nyújtott Markó-Valentyik Anna bábszínész, aki egy medleyt hozott, összesen 4 énekest jelenített meg. Kétségtelenül kreatív megoldást választott, és többnyire jól is énekelt, bár Michael Jacksonnál azért kicsit rezgett a léc. De sokkal inkább a műsorban a helye, mint azoknak a félőrülteknek, akiket poénból néha-néha tovább engednek.

Üde színfolt volt a Varga Irén-imitátor, és tulajdonképpen az énekelni nem tudó sztárok vonalán el is mehetett volna néhány fordulót (Győzike, Fekete Pákó jut így hirtelen eszembe).

Természetesen nem jutott tovább, de ez nem szegte kedvét. Lényegesen szimpatikusabb volt, mint az a kicsi lány, aki élete értelmét látja abban, hogy Freddie Mercuryt utánozza, értelmezhető énektudás nélkül.

Különösen mulatságos volt, amikor a produkciója után családja körében dühöngött, idézem: „Egy perce sem énekeltem, basszus!” Oké, úszóversenyen van olyan, hogy valaki féltávig a középmezőnyben halad, aztán begyújtja a rakétákat és megnyeri a versenyt, de az éneklés nem ilyen. Ott az első taktustól jónak kell lenni. Ha valaki egy percig nem tud Freddie-hez méltóan énekelni, valószínűleg utána sem fog.

Következett Miss Gabriella Diamond. Ilyen névvel Magyarországon valaki vagy pornószínésznő, vagy transzvesztita előadóművész. Esetleg mindkettő. Emberünkre a második lehetőség mindenképp igaz, a többinek nem fogok utánanézni.

Gabriella a magyar Gabriella Spanicnak tartja magát. Állítólag ezt a titulust a rajongói aggatták rá. Ezek után nem meglepő, milyen dalt választott. Előadása olyan volt, mint a szójakolbász. Ha nincs más, kis Erős Pistával elmegy, de azért tudod, hogy nem az igazi.

Az este leghumorosabb produkciója (legalábbis azok közült, amit humorosnak is szántak) mindenképp Ambrusé, aki a The Fox című örökbecsű klasszikust adta elő mély beleéléssel, róka jelmezben.

Azt gondolom, ezen a szinten még belefért, hogy tovább vitték.

Az adásba sajnos csak a refréneket vágták be tőle, a lassú részt nem, így csak sejtéseink lehetnek, tud-e énekelni igazából – mert lássuk be, a refrénhez énekhangra nincs szükség.

Voltak azért szerencsére tényleg jó hangok. Gúth Emília Rúzsa Magdit és az Aprócska bluest varázsolta elénk, a különleges nevű Major Zeusz Balázs Fecót és az Évszakokat.

Gabi idén is kisgömböcként harácsolja a versenyzőket – vagy legalábbis a műsorból ez jön át, de lehet, hogy a gonosz szerkesztők manipulálnak minket. Minden esetre Jósa Tamás Jon Bon Jovi előadása értékelése közben megint kitört a balhé.

Majka érzelmi manipulálással vádolta Tóth Gabit, aki ezt kikérte magának, nagyon rosszul esett neki –

szinte vártam, mikor kiált keresztényüldözést.

Szerencsére ezt a kártyát nem kellett kijátszania, és Gabi azzal vigasztalódhatott némiképp, hogy elérte, amit akart: Tamás is az ő csapatába került.

Szóval tulajdonképpen nem történt semmi különös, mindenki hozta a szokásosat.

Ebbe az adásba kerültek azok, akik a mestereket próbálták utánozni. Botcsinálta Pápai Jocik, megélhetési Tóth Gabik, sőt, még néhány szegényember Majkája is beesett.

Közülük három produkció okozott maradandó élményt, nem feltétlenül jó értelemben. Sárközi Fatima, aki Pápai Jocit énekelt, bevitt a stúdióba egy kígyót, amitől Joci köztudottan irtózik.

A mentortársak persze odavitték neki a kígyót, szinte kényszerítették, hogy érjen hozzá – jobb helyeken ilyesmikért

pereket lehet nyerni, nálunk még mindig viccesnek számít abuzálni azt, aki valamilyen gyengeséget mutat.

A magam részéről együtt érzek Jocival. A kígyóktól szerencsére nem irtózok, viszont a berregve repülő rovarok és bogarak rám tudják hozni a frászt annak ellenére, hogy tudom, nem tudnak különösebb kárt tenni bennem.

Kicsivel később fordult a kocka, mert az egyik versenyző nagy szőrös pókokat hozott ajándékba. Ettől Majka és Gabi akadt ki, úgyhogy meg kell állapítani, Babett a legkeményebb a mesterek közül, neki se a kígyótól, se a póktól nem ment fel a pulzusa.

A Tóth Gabi imitátorok közül kiemelkedett Sziklai Mária, aki külsejében a matyóhímzéses Tóth Gabit jelenítette meg, de az Elég volt című dalt énekelte. A hang egyébként néhol egészen hasonlított Gabiéra, de az éneklés nem volt igazán jó. A produkciót feldobta, hogy Gabi egy ponton kikapta a mikrofont a versenyző kezéből, és pár másodperces bohócszámot mutatott be Majkával. Mindenki meglepetésére Majka tovább vitte a versenyzőt a következő fordulóba.

Kaly Roland tavaly a székes fordulóban esett ki, ahol mestere, Majka nagyon kiakadt rá, elégedetlen volt a teljesítményével. Roland nem adta fel, visszatért. Freddie Pioneer című dalát adta elő meggyőzően, és némi tanakodás után ismét Majkához került. (Én a helyében biztos nem szerettem volna visszakerülni ahhoz a mentorhoz, aki kivágott, igaz, nem is kérdezték meg tőle, kit szeretne.)

Solymosi Benjamin pankrátor igazán szórakoztató showt varázsolt a színpadra. Énekről esetében sem beszélhetünk, Tóth Gabi azonban látott benne annyit, hogy brahiból magával vigye.

Az adás végére került a műsor történetének egyik legjobb énekese és legcukibb története. A kubai Yulai Miranda Ferrer magyar, hegedűművész férjével, és mindennapos terhesként lépett a színpadra. A nem mindennapi páros Kubában ismerkedett meg, a zene hozta őket, a felvétel utáni hétre várták a babájukat.

De azért még beugrottak a Sztárban sztár leszekbe, hogy a kismama eltolja Whitney Houstontól az I Have Nothingot úgy, ahogy magyar tehetségkutatón Whitney-t még nem énekelt senki.

Jobb végszó nem is kell, nézzétek és hallgassátok meg. Az ilyen pillanatokért és előadókért érdemes követni a hasonló műsorokat. A kérdés talán csak az: hol volt eddig?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Teljes a káosz: az RTL úgy cserélgeti a főműsoridős műsorait, hogy erről már nem is szól
Teljes a fejetlenség a csatornánál, néhány nap alatt két fontos műsor ismétlése is csődöt mondott. Így hétköznap este ismét jöhetnek a pajkaszegiek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Ember legyen a talpán, aki követni tudja az RTL hétköznapokat érintő műsorváltozásait. A csatorna láthatóan nem tudja, mihez kezdjen Az álommeló második évada utáni sávval, ahol egyre-másra bedőlnek a korábbi műsorok ismétlései.

A március 25-én indult álláskereső reality után először a Gólkirályság első évadát ismételték, elfogadható eredményekkel, írja a Sorozatwiki. Április 8-tól Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban első évadát tűzték műsorra ugyanott, katasztrofális nézettség mellett.

Ezért most hétfőtől ebben az időpontban a Házasodna a gazda tavaly őszi, 6. szezonjának ismétlését kezdték el, ami két nap után szintén beleállt a földbe. Így péntektől, vagyis április 20-tól inkább egy újabb bőrt lehúznak Pajkaszeg lakóiról, és elkezdik A mi kis falunk hatodik szezonjának újravetítését.

A magyar sorozat után az RTL Híradó – Késő esti kiadás 10 perccel korábban, 22:40 helyett, 22:30-kor lesz látható a csatornán. Ezt követően a Gyilkos elmék 23:15 helyett, 23:05-kor kerül majd képernyőre.

A műsorváltozás a szombati és a vasárnapi napokat nem érinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Barátja és kollégája megható szavakkal búcsúzott a néhány napja meghalt magyar menedzsertől
Ferich Balázs Azahriah mellett a Wellhello, a Follow The Flow vagy az Anna and the Barbies partnere is volt. Az egész zenei szakma megrendülten búcsúzott a szakembertől.

Link másolása

Ferich Balázs halálát mi is megírtuk. Tóth Gergő, a menedzser üzlettársa és barátja jelentette be közösségi oldalán a hírt, egy rendhagyó megemlékezéssel. Ebből idézünk.

2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez. Együtt találtunk ki minden hülyeséget is, nagyon egy húron pendültünk, ami a poénkodást illeti. Néha nem voltak határaink ebben, sokan nem is értették a vicceinket. Mi viszont nagyokat nevettünk együtt. A Blind egy underground banda volt, de a Bazsival töltött időszak volt az egyik legsikeresebb korszaka.

Amikor felvettek a Magneotonba és belekezdtem a zenekarok menedzselésébe, minden áldott nap a melómról beszéltem vele. Ő ajánlotta a Cloud 9+-t, én pedig megmutattam a főnökeimnek. (...) Amikor megalapítottuk a Supermanagementet, hatalmas kockázatot vállaltunk. A mai napig hatalmas hálát érzek a Wellhellónak, hogy bíztak bennünk, hiszen feladtak egy nagykiadós hátteret két fekete humorú hülyegyerek által összegrundolt, no name vállalkozásért. Velünk tartottak az újrakezdésben. Egy pici lakásban volt az első irodánk, Bazsi albérletében. Az első pár hétben csatlakozott az Anna and the Barbies és leszerződtettük a Follow the Flow-t. Aztán egyre nagyobb lett a cég. Megszállottként dolgoztunk, 24/7-ben. Egyre nagyobb irodákba kellett költöznünk, egyre több szuper, aranyos kollégánk lett. A cloudos Biksi Gabi beajánlotta nekünk Dzsúdlót, Szakács Geri a Follow-ból pedig Azahriah-t és Desht. A kis független kiadónkból, menedzsmentünkből komoly vállalkozás lett. (...) Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem. Soha nem emelte fel a hangját gyerekei jelenlétében, olyan kedves volt velük, hogy mindig ő lesz az egyik legnagyobb inspiráció számomra gyereknevelésben. (...) Persze voltak vitáink is. Egyszer nagyon megsértettem, és hiába kértem bocsánatot, egy darabig nem volt minden perfekt közöttünk. A kapcsolatunk akkor vált újra tökéletessé, amikor 3 évvel ezelőtt a legrohadtabb betegséggel diagnosztizálták. Az elmúlt időszakban soha semmin nem vitáztunk, mindent teljes egyetértésben csináltunk. Már most iszonyatosan hiányzik.

Nagyon szeretlek Bazsi.

– zárta megemlékezését Tóth Gergő.

Ferich Balázs három évig harcolt az életéért súlyos betegségével.

A zenésszakma részéről többen is búcsúztak a szakembertől:

Jajj, srácok... megrendülve állunk. Sok-sok szeretettel gondolunk Bazsira, a családjára és rátok, Geri. Őszintén együttérzünk és sok erőt kívánunk Nektek, az egész zenekar, a stáb nevében” – Anna and the Barbies.

Őszinte részvétem, Gergő, sok erőt a családnak, mérhetetlen fájdalom...” – Tóth Gabi.

Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok, Gergő!” – Czutor Zoltán.

Döbbenet, részvétem” – Molnár Tamás, fekete szíves emojival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET: