Az ötvenes Bridget Jones egy huszonéves fiúval szexel, avagy kedvenc szinglink utoljára lopja el a szívünket
Egy majdnem 30 éves történet ért most véget, legalábbis a nagyvásznon. Elméletileg... Bridget Jonest ugyanis 1996-ban ismerhette meg először a regényolvasó közönség, hiszen ebben az évben jelent meg a Büszkeség és balítélet-rajongó Helen Fielding Bridget Jones naplója című kötete, amelyben egy harmincas brit szingli nő londoni magánéleti kalandjairól lehetett olvasni naplóbejegyzések formájában. A könyv gyorsan bestseller lett, így nem csoda, hogy a filmesek is lecsaptak a sztorira, és röpke öt évvel később, 2001-ben már be is mutatták az azonos című filmet, nem meglepő módon szintén óriási sikerrel: 25 millió dolláros költségeinek több mint tízszeresét, 281 milliót hozott a világ mozijaiból.
A Sharon Maguire által rendezett film megnézése után azonban elcsendesedtek a kritizálók, mivel Zellweger teljes mértékben magáévá tudta tenni Bridget Jonest, eggyé vált vele, tündéri alakítását pedig az Amerikai Filmakadémia is elismerte, amikor Oscar-díjra jelölték őt 2002-ben a legjobb női főszereplő kategóriájában.
Nem kellett nagyon sokat várni a folytatásra sem, a Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! 2004-ben pattant fel a mozik vásznaira más rendezővel (Beeban Kidronnal), és bár ez is kasszasikert aratott (265,1 millió dolláros összhozammal), a minőséggel már egyáltalán nem volt megelégedve a többség, nem véletlenül. Egyébként a mostani, negyedik részt látva továbbra is kijelenthető, hogy még mindig a Mindjárt megőrülök! a franchise leggyengébb darabja, de ne szaladjunk ennyire előre!
A harmadik menetre már sokat kellett várni: 2016-ban mutatták be a Bridget Jones babát várt, amely egyben Renée Zellweger visszatérése is volt a színészkedéshez, előtte ugyanis több mint hat évig nem lehetett semmiben sem látni, jó időre visszavonult a szakmától. Az új sztori pedig nem okozott csalódást, hiszen visszaült Sharon Maguire a rendezői székbe, és bár ez az epizód kereste a legkevesebb pénzt, a 211,9 millió dolláros bevétel így is nagy sikernek számít, tekintve, hogy 35 millióba került a gyártás.
Újabb kilenc év telt el, mire az alkotók szerint lezárásához érkezett Bridget története. A magyar keresztségben Bolondulásig alcímet kapott film felütése sokakat elszomoríthat, hiszen úgy indulunk neki az újabb magánéleti zűröknek, hogy Mark már négy éve nincs köztünk, életét vesztette egy szudáni kiküldetés során. Így Bridget magára maradt Billy nevű fiával (Casper Knopf), akinek születését végignézhettük a harmadik részben, valamint a kislányával, Mabellel (Mila Jankovic).
Az immár ötven körüli hősnőnk Mark halála után magába zuhant, otthagyta a tévés produceri állását, és nem is pasizik, csak a gyerekei nevelésére összpontosít. A hosszú gyászidőszaknak azonban véget kell vetni, Bridget ezért újra beleveti magát az életbe: visszaszerzi a melóját, bébiszittert (Nico Parker) fogad a srácai mellé, és elkezd randizgatni is, méghozzá egy nála jóval fiatalabb, 29 éves fiúval, Roxsterrel (Leo Woodallt pl. A Fehér Lótusz 2. évadából és az Egy nap című sorozatból lehet ismerős), aki a nagy korkülönbség ellenére látszólag odavan Bridgetért. Ugyanakkor felbukkan gyermekei új tanára, a szociálisan kissé merev és materialista Mr. Wallaker (Chiwetel Ejiofor) is, aki szintén megbolygatja Bridget mindennapjait.
A Bolondulásignak van egyfajta osztálytalálkozós jellege, sokat játszik a nosztalgiára, ami nem is véletlen, hiszen elvileg egy lezárást láthatunk. Visszatér szinte mindenki az előző részekből több-kevesebb időre, így Bridget baráti triója, Shazzer (Sally Phillips), Tom (James Callis) és Jude (Shirley Henderson), a szülei, Pamela (Gemma Jones) és Colin (Jim Broadbent), a közeli munkatársai, Miranda (Sarah Solemani) és Richard (Neil Pearson), a nőgyógyásza, Dr. Rawlings (Emma Thompson), nem utolsósorban pedig az örök csábító Daniel Cleaver (Hugh Grant). Ez az all-star banda – kiegészülve az új karakterekkel – már kapásból mosolyra késztetheti a rajongókat, és itt jegyezzük meg: érdemes a Bolondulásig előtt újranézni az első három részt, úgy még meghatóbb lesz ismét, immár idősebb kivitelben együtt látni ezt a szép nagy családot.
A negyedik Bridget Jones-film rendezője első ízben egy férfi, egy bizonyos Michael Morris lett, aki olyan sorozatokat dirigált többek között, mint a Testvérek, a Kártyavár, a 13 okom volt, a For All Mankind vagy a Better Call Saul, első egész estés filmjét pedig 2022-ben készítette el, ez volt az Oscar-jelölt, To Leslie című kiváló kis független dráma.
Ez azonban javára válik a filmnek, ami valóban tartogat néhány kellemesen könnyes pillanatot, Renée Zellwegernek pedig ez a szerep minden bizonnyal már beszivárgott a legapróbb pórusaiba is, csípőből hozza ugyanis a középkorú Jonest annak minden rigolyájával, bájával, szerencsétlenkedésével és szerethetőségével.
A Bolondulásig tehát mindent egybevetve egy szép és megható lezárása Bridget Jones magánéleti kalandjainak, amely tán humorban kevésbé erős, mint a franchise csúcsát jelentő első, valamint a szintén jól sikerült harmadik rész, de szertelensége, bölcsessége és érzelmes pillanatai érdemessé teszik arra, hogy a „szingliszéria” teljes jogú és szerethető tagja legyen. Köszönjük, Bridget, hogy annyiszor hülyét csináltál magadból, mi így szeretünk.
