SZEMPONT
A Rovatból

Az önkényuralom maga készíti elő összeomlását – Vlagyimir Putyin és rendszere a történész szemével

Stephen Kotkin szerint Oroszország nagyhatalmi ambíciói mindig is meghaladták valóságos erejét.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2022. március 18.



Oroszország évszázadok óta a Nyugat elérésére, túlszárnyalására törekszik, miközben ma is ugyanabban az egyszemélyi hatalmi struktúrában él, mint a cárok idejében – vélekedik Stephen Kotkin, az orosz-szovjet történelem egyik legelismertebb amerikai kutatója. A princetoni egyetem professzorával a New Yorker készített interjút az orosz-ukrán háború kapcsán a putyini diktatúráról, az orosz hatalmi struktúráról és ennek várható következményeiről.

Kotkinnak a legnagyobb elismerést Sztálin-életrajza hozta meg, amelyből eddig két kötet jelent meg, és előkészületben van harmadik, amely a II. világháborútól Sztálin 1953-ban bekövetkezett haláláig és a totalitárius örökségig tárgyalja az eseményeket. Az életrajz és más irányú kutatásai megerősítik azt a nézetet, mely szerint Vlagyimir Putyin rendszere mélyen gyökerezik az orosz történelemben.

Mindjárt a beszélgetés elején Kotkin elutasítja azt a felfogást, hogy a NATO kelet felé való terjeszkedése indította el a háborút. Úgy véli, hogy ez a NATO-terjeszkedés nélkül is bekövetkezett volna, mert ez következik az oroszok történelmi hagyományaiból.

Oroszország már a 19.században is autokrata, elnyomó, militarista állam volt, amely gyanakodva tekintett az idegenekre és a Nyugatra. Egyben hangsúlyozza, hogy a NATO keleti bővítésével a Nyugat jobb helyzetben van jelenleg, mint anélkül lenne, különben Lengyelországgal vagy a balti államokkal ugyanaz történne, mint Ukrajnával. Így viszont Lengyelország, amellyel szemben Oroszország már többször kudarcot vallott a 19.századtól egészen a Szolidaritásig, megerősítette a NATO gerincét a térségben.

A történész hat évvel ezelőtt írt egy tanulmányt, amelyben azt állította, hogy az orosz külpolitikát 500 éven keresztül, kezdve Rettegett Iván cár hatalmas területszerzéseivel, mindig olyan ambíciók jellemezték, amelyek meghaladták a képességeit. És hiába voltak nagy pillanataik Nagy Péter uralma idején, Napóleon, majd Hitler legyőzésével, Oroszország mindig is „gyenge nagyhatalom” maradt. Kotkin elismeri az orosz civilizáció nagyságát, de felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszországban ma is él a világgal szembeni küldetéstudat, amely a keleti ortodoxiából ered. Ezzel magyarázhatók a nagyhatalmi törekvések, a Nyugat legyőzésének vagy legalább utolérésének igénye gazdasági és katonai téren. Ehhez egy erősen központosított államrendre van szükség, egy darabig látszólag sikerül is, de aztán falakba ütköznek, és jön a hosszú stagnálás, és újra nő a Nyugattól való távolság. Az orosz történelem e dinamikájának legrosszabb része, hogy az erős állam létrehozása helyett személyi diktatúrát építenek ki, amely általában despotizmusba torkollik, ahogyan ezt a hasonló modellt követő Iránban és Kínában is látjuk.

A putyinizmus nem azonos a sztálinizmussal, vagy a cárizmussal – hangsúlyozza a professzor. Az ország, a külvilág óriásit változott, éppen ezért döbbenetes, hogy mégsem képesek szabadulni ettől a modelltől.

„Egy autokrata, vagy ma már inkább despota van hatalmon, aki teljesen egyedül hoz döntéseket. Hatnak-e rá mások? Talán. Nem tudjuk, mi történik legbelül. Kap-e olyan információkat, amiket nem akar meghallani? Aligha. Azt hiszi, mindenkinél jobban tud mindent? Ez nagyon valószínűnek tűnik. Elhiszi-e saját propagandáját és a világgal kapcsolatos összeesküvés-elméletét? Ez is valószínű.

Mindezek csak feltételezések, mert nagyon kevés ember beszél Putyinnal. Mindenesetre magát felsőbbrendűnek tekinti. Ez a despotizmus problémája: egyszerre hatalmas és törékeny” – hívja fel a figyelmet Kotkin, aki szerint a despotizmus saját maga teremti meg összeomlásának körülményeit: egyre kevesebb az információ, növekszik a hízelgők száma, elapadnak az ellenőrző mechanizmusok, és mindezekből egyre több hiba következik.

A történész emlékeztet arra, hogy Putyin azt hitte, Ukrajna nem valóságos ország, népe pedig egy az orosszal. Nem vette komolyan az ukrán kormányt, azt hitte, hogy hadserege olyan szinten modernizált, hogy villámgyorsan elfoglalja Kijevet, és vagy bábkormányt állít fel, vagy pedig rákényszeríti a jelenlegit egy szerződés aláírására. Felidézi, hogy 1968-ban milyen nevetséges helyzet volt, amikor a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába az „emberarcú szocializmus” megállítására. Alexander Dubceket először letartóztatták, Moszkvába vitték, majd visszaküldték, és 1969 tavaszáig még hatalmon maradt.

A másik ballépés Afganisztán volt 1979-ben, amikor a szovjet különleges egységek legyilkolták a kabuli vezetést, és bábjuk, az addig csehszlovákiai száműzetésben élő Babrak Karmal alakított kormányt. Csakhogy az új rezsimet meg kellett erősíteni, egyre több katona érkezett, amely ellen az afgánok fellázadtak, és a tíz évig tartó háborút a szovjetek elvesztették. Feltételezhető, hogy Ukrajnában az afganisztáni forgatókönyv sikeres változatában bíztak, csak nem számoltak az ukránok hősiességével és ellenállásával és nem jött be Volodimir Zelenszkij elnök lejáratásának kísérlete sem.

De Putyin számára a legnagyobb meglepetés az volt, ahogyan Ukrajna felizzította a Nyugatot, amelyet ő hanyatlónak, dekadensnek tekintett.

A riporter Putyin és az oligarchák viszonyára is rákérdezett, felidézve, hogy az elnök figyelmeztette az orosz hipergazdagokat: megtarthatjátok vagyonotokat, de tartsátok magatokat távol a politikától. Aki nem így tett, az börtönbe került, mint Mihail Hodorkovszkij, elkobozták a vagyonát vagy külföldre menekült. Milyen ma az orosz rendszer és milyenek, akik lojálisak hozzá?

Kotkin szerint a katonai-rendőri diktatúra mellett van egy klikk, amely a legprofibb módon irányítja az ország makrogazdaságát. Jelentős külföldi valutatartalékkal rendelkeznek, kiegyensúlyozott a költségvetés, igen alacsony az államadósság, a GDP alig 20%-a. Csakhogy a makrogazdasági stabilitáshoz, a gazdasági fejlődéshez normális nyugati kapcsolatok kellenek, a rezsim domináns, katonai-biztonsági része viszont ellenségnek tekinti a Nyugatot. E két érdekcsoport közti egyensúly most éppen az utóbbi javára dőlt meg, ahonnan maga Putyin is jött. Csak azok az oligarchák jártak jól, akik Putyinnak dolgoznak, köztük azok, akikkel még annak idején együtt szolgált a KGB-ben, Leningrádban.

Putyin újra egy olyan rendszert épített ki, amelyben a magántulajdon az uralkodótól függ. Így aztán mások tulajdonának, vállalkozásának kisajátítása országos jelenség lett Putyin hívei részéről. A rezsim egyre korruptabb, egyre megbízhatatlanabb és egyre népszerűtlenebb lett – ez a diktatúrák sajátja. Mint ahogyan az is, hogy a túlélésre játszanak, de ezt csak úgy érhetik el, hogy elvetnek minden politikai alternatívát, és minden ellenzéket börtönbe zárnak vagy száműzetésbe kényszerítenek.

„Ebben a rendszerben azonban csak egy elit prosperálhat, és nem a gazdasági növekedésből, hanem a lopásból. Ha megfizetik a lojális elitet, különösen a biztonsági szolgálatokat és a felső tiszti kart, ha hozzájuk áramlik minden pénz az orosz természeti kincsekből, mondhatják, hogy nincs szükségük a népre, mert nulla növekedéssel is jól élnek” – mondja a történész.

Számít-e vajon a népszerűség ilyen rezsimben? Kotkin szerint a titkosrendőrség, a háborúellenes tüntetések elfojtása mellett szüksége van a rendszernek az orosz nagyságról, az orosz nagyság feltámadásáról és küldetéséről, a belső és külső ellenségekről szóló történetekre, amelyeket bármikor előhúzhatnak. És ezek, ha nem is mindenkinél, de működnek, és a rendszer minden alkalmat megragad, hogy hirdesse őket.

Ami a gazdasági szankciókat illeti, Kotkin jogosnak tartja, hogy ezt a fegyvert használja a Nyugat, mert nem akar háborúba keveredni egy nukleáris hatalommal. Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy milyen hatásuk lesz. Be lehet ugyan fagyasztani vagy akár elkobozni nyugati bankokban lévő orosz vagyonokat. Csakhogy Putyin kezében ott az egész orosz gazdaság, és ezt nem vehetik el tőle. A legsúlyosabb szankciók a professzor szerint azok, amelyek a csúcstechnológia átadását tiltják. Az amerikai gyártmányú szoftverek és más termékek a világ összes fontos technológiáját érintik, és ha ezekhez nem jutnak hozzá, teljesen lemaradhatnak a fejlődésben.

A háború kimenetelét illetően Kotkin úgy vélekedett, hogy ha Kijev ellenáll addig, amig a támadók az utánpótlások miatt némi szünetre kényszerülnek, vélhetően hosszabb ideig kitart majd. Emellett meggyőződése, hogy Oroszország nem képes sikeresen megszállni Ukrajnát, nincs meg hozzá sem a katonai, sem a közigazgatási ereje, sem pedig a nép támogatása, ráadásul olyan sincs, akik a bábkormányzást vállalná. És akkor még nem számoltak az ukránok fegyveres ellenállásával. Ismét egy történelmi példát említ: amikor 1940-ben a nácik megszállták Kijevet, elfoglalták az összes luxusszállodát. Néhány nappal később azonban egymás után robbantották fel mindegyiket.

Lehetséges-e egy palotaforradalom Putyin ellen? – kérdezte az újságíró, hiszen erre is volt már példa az orosz-szovjet történelemben: I. Pál cár gyilkosa saját környezetéből való volt, Hruscsovot pedig akkor buktatta meg Brezsnyev, amikor a főtitkár nyaralását töltötte. Kotkin nem zárta ki ennek lehetőségét. A Nyugat nem titkoltan dolgozik azon, hogy szökésre vegyen rá egy magas rangú titkos szolgálati vagy katonatisztet, aki kiáll a nyilvánosság elé. Történt már ilyen is: 1938-ban Genrih Ljuskov, a titkosrendőrség tábornoka Japánba menekült Sztálin katonai és biztonsági terveivel, és egy tokiói sajtókonferencián ítélte őt el.

Természetesen Putyin igyekszik minden erejével megakadályozni egy ilyen szökést. És számolni kell a rezsim „negatív szelekciójával" is. Olyan embereket választanak ki a fontos pozíciókra, akik nem annyira okosak, hogy puccsot eszeljenek ki. Putyin éppen ilyenekkel veszi körül magát paranoiája miatt. Ugyanakkor ez gyöngíti az orosz állam erejét is. Például olyan védelmi miniszterük van Szregej Sojgu személyében, aki táplálta Putyin Ukrajnával kapcsolatos lázálmait.

Ezzel együtt nem lehet pontosan tudni, hogy mi zajlik a belsőbb moszkvai berkekben. Ez a helyzet Putyin állítólagos őrültségével is, hiszen elhíresztelésének célja lehet az is, hogy minél nagyobb félelmet keltsenek. Például a nukleáris fenyegetéssel. A probléma az, hogy ezt nem lehet csupán blöffnek tekinteni, mivel Putyinnak valóban megvan a lehetősége arra, hogy megnyomja a gombot.

Segíthet-e az Egyesült Államok és a NATO Oroszországnak abban, hogy véget vessen az inváziónak, mielőtt a dolgok még rosszabbra fordulnak? Kotkin szerint szükséges lenne rávenni Putyint olyan tárgyalásokra, amelyben lemondana maximalista követeléseiről. Ebben fontos szerep juthatna Szauli Niinistöö finn elnöknek, akit Putyin jól ismer és tisztel, vagy Naftáli Benet izraeli kormányfőnek, akivel már kapcsolatba is lépett. De szóba jöhet Hszi Csin-ping kínai elnök is, akinek sok mindenben hasonló a helyzete Putyinéhoz, de nem hagyhatja figyelmen kívül Európát, Kína legnagyobb kereskedelmi partnerét sem. Ezzel időt lehetne nyerni, közben az események, nem utolsósorban az ukrán ellenállás ereje, alakíthatják a helyzetet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk