KULT
A Rovatból

Az év egyik legjobb filmjének vártuk, az év egyik legnagyobb baklövése lett – Amszterdam-kritika

Ritkán látni ekkora sztárparádét a vásznon, így még inkább érthetetlen, hogy egy háromszoros Oscar-jelölt direktor vezénylete alatt hogy mehet így félre valami.

Link másolása

David O. Russell kétségkívül egy tehetséges író-rendező. E sorok írója 1999-ben, a Sivatagi cápák című filmjével fedezte fel magának, amiben remekül vegyítette a Kelly hősei-féle stílust, a laza, vicces kalandfilmet a komoly háborús tematikával. Majd hosszú szünet után, a 2010-es évek elején előállt egy mesterhármassal. Három egymást követő filmjét, a 2010-es The Fighter – A harcost, a 2012-es Napos oldalt és a 2013-as Amerikai botrányt a legjobb film Oscar-díjára jelölték, és ő maga is kapott nominációt mindegyikért a legjobb rendező kategóriában. S bár egyikért sem nyerte meg a díjat, a híresen összeférhetetlen (a forgatásokon nem kíméli a színészeit, ezt egy rejtett videófelvétel is alátámasztja) rendezőt a vállára emelte a szakma, nem is jogtalanul.

Nyers, szókimondó, az emberi viselkedésmintákat a humorral és a drámával remekül ötvöző stílusjegyei egyedivé varázsolták őt a filmes világban, a 2015-ös Joy című filmjével azonban kissé megtörte a diadalmenetet (abból „csak” Jennifer Lawrence-t jelölték Oscarra).

Úgy tűnik, a Joy sikertelensége után hét évre volt szüksége Russellnek, hogy összeszedje magát, legalábbis annyira, hogy egy új mozgóképet fessen a vásznakra. Megírta az Amszterdam forgatókönyvét, a 20th Century Studios (tehát a Disney) pedig valami fura oknál fogva 80 millió dollárt szavazott meg neki. Úgy tűnik, a döntéshozók nem pocsékolták az időt azzal, hogy elolvassák a szkriptet, elég volt hallaniuk a castingtervekről…

Bizony, az A-ligás hollywoodi sztárvilág sem feledkezett meg Russellről és korábbi remekeiről, így olyan nevek bólintottak rá a nekik felajánlott kisebb-nagyobb szerepekre, mint Christian Bale, Margot Robbie, John David Washington, Robert De Niro, Rami Malek, Anya Taylor-Joy, Mike Myers, Michael Shannon, Zoe Saldana, Chris Rock, Timothy Olyphant, Matthias Schoenaerts, Alessandro Nivola, Andrea Riseborough, nem utolsósorban pedig a színészkedéssel a Valentin nap (2010), Az emlékek őre (2014) és a Macskák (2019) után negyedjére kacérkodó Taylor Swift. Lássuk csak, van köztük három Oscar-díjas (De Niro, Bale, Malek) és további két Oscar-jelölt (Robbie, Shannon). Komolyan, akárhová néz az ember a filmben, mindenhol egy ismert arc bukkan elő, és talán ez adja az Amszterdam legfőbb vonzerejét és szórakoztatási faktorát. Az persze már más kérdés, hogy e kiváló színészek többsége normális instrukció híján nem találja a helyét a filmben, láthatóan nem is értik, mibe keveredtek, mihez írtak alá. Bizonyára úgy gondolták, itt vannak a többiek is, jó muri lesz a forgatás.

Talán csak Christian Bale, Andrea Riseborough és Mike Myers vették komolyan a rájuk erőltetett ripacskodást, ők fel tudják dobni a jeleneteiket, de a többiek általában zavartan ácsorognak és hadoválnak, talán a legtöbbször maguk sem tudják, miről.

Na de érdemes belekukkantani, hogy milyen sztorit kanyarított David O. Russell az Amszterdam krimit, vígjátékot és drámát vegyíteni óhajtó műfajmixébe. Az 1930-as években járunk, amikor a furcsa, kísérleti gyógyászati módszereiről híres orvost, Burt Berendsent (Bale) egy tábornok lánya, Liz Meekins (Swift) felkéri apja boncolására, mivel szerinte az öreg nem természetes halállal hunyt el. Az I. világháborúban felcserként szolgált veterán doki valóban mérgezés nyomait véli felfedezni a holttesten, ám egykori katonatársával és jó barátjával, az ügyvéd Harold Woodmannel (Washington) már hiába referálnának Liznek, ugyanis őt is megölik, és rájuk terelik a kettős gyilkosság gyanúját. A páros, kiegészülve a még a háborúban megismert, művészetmegszállott ápolónővel, Valerie-vel (Robbie) próbálnak utánajárni, hogy kik és miért akarják rájuk húzni a vizes lepedőt, és persze egy olyan összeesküvés nyomaira bukkannak, amely az egész ország sorsát veszélyezteti.

Ez még így talán összeszedettebb summája a sztorinak, ami a filmben abszolút káoszként, oda nem illő dialógusok folyamatos hadarása mellett telepszik rá a szereplőkre és a nézőkre egyaránt.

Főként a film első felénél van szükség türelemre, Russell ugyanis ide-oda csapong idősíkok, helyszínek és karakterek között, és már akkor tudjuk, hogy ez az egész biztosan nem fog összeállni, már az elején darabokra hullik a cselekmény.

Az Amszterdam csak az utolsó harmadára talál némileg magára, Gil Dillenbeck tábornok (De Niro) feltűnésével, onnan már valamennyire összeállhat a kép, és ha jóhiszeműek akarunk lenni, akkor még akár lightos paranoiathrillerként is működni kezd a film.

Persze Russell ekkor sem hagyja annyiban a dolgot, és különféle idétlen, dalolós etapokkal (folyton énekelteti a szereplőket, ez is érthetetlen) piszkít bele a kirakós épp helyreálló darabjaiba. De legalább ekkor már kevésbé sóhajtozunk az elidegenítő párbeszédeken és emberi reakciókon, dinamikákon. Daniel Pemberton zenéjét még azonban illendő kiemelni, ez az aláfestés legalábbis egy sokkal jobb filmet érdemelt volna.

David O. Russell az Amszterdammal sajnos nem a jobbik, a fent sorolt filmekkel nevet szerző énjét villantja meg, hanem a „másikat”, azt, amelyiket a 2004-es Multik haza! című szösszenetében: szintén sztárparádé, szintén totál káosz, szintén bukta. Nem jól tette. És minden bizonnyal az is szomorú lenne, ha az Amszterdam (ami valószínűleg ott lesz a 2023-as Arany Málna-átadó jelöltlistáján, hiszen ők imádják, ha egy sztárokkal teletűzdelt, nagyobb költségvetésű mű zakózik nagyot) után az egyébként tehetséges direktor pályája véget érne, már amennyiben ott szunnyad még benne négy korábbi filmjének zsenije. Ha viszont az a láng már kihunyt, akkor valóban nem kéne erőltetni ezt az írósdit-rendezősdit a továbbiakban.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
36 évesen meghalt Ferich Balázs, Azahriah és a Wellhello menedzsere
A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után. Barátja és üzlettársa megható sorokkal búcsúzott tőle.

Link másolása

Hosszú betegség után csütörtök hajnalban meghalt Ferich Balázs, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetője, a Blind Myself nevű magyar metálzenekar korábbi basszusgitárosa - írja a Forbes. A zenei szakember 36 éves volt.

A 2016-ban alapított Supermanagement a hazai piac egyik legsikeresebb szereplője, akik olyan magyar előadókat menedzselnek, mint a Wellhello, a Follow the Flow, az Anna and the Barbies, Dzsúdló, Desh és Azahriah.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez”.

Tóth felidézte, hogy a Cloud 9+ az első banda, amit együtt menedzseltek, és nagy kockázatot vállaltak, amikor megalapították a saját cégüket.

„Balázst imádták az előadóink, kollégái. Über-maximalista volt a melóban, nem elégedett meg sosem a második hellyel. Folyamatosan azon agyalt, hogyan lehetnénk még jobbak és jobbak. Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az egész hazai sztárvilág gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst: „Mérhetetlen fájdalom”
Tóth Gabi, Czutor Zoltán és a Carson Coma is kifejezte együttérzését. A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után.

Link másolása

Az egész hazai zenei világ gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetőjét.

A zenei szakember számos hazai sztárnak, köztük Azahriah-nak, a Wellhellonak és Dzsúdlónak volt a menezdzsere.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő megható sorokkal búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez.”

A Supermanagement Facebook-oldalán csütörtök délután közzétett bejegyzésére azóta több mint ezer hozzászólás érkezett, köztük számos hazai sztár is kifejezte a részvétét. A Carson Coma zenekar egy fekete szívvel fejezte ki együttérzését, az AWS gitárosa, Brucker Bence pedig egy érzelmes üzenettel köszönt el Ferich Balázstól.

„A folyamatos profi és maximalista hozzáállásod mindig irigyeltem és nagyon nagy hatással volt rám! Ha nem ismerlek, bizony nem lennék ott ahol. Mindig emlékezni fogok rád!”

- írta többek között a zenész.

„Őszinte részvétem” - írta a hozzászólások között Azahriah gitárosa, Szabolcsi Fészek.

„Őszinte részvétem Gergő, sok erőt a családnak mérhetetlen fájdalom…” - írta Tóth Gabi.

„Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok Gergő!” - üzente megrendülve Czutor Zoltán.

Antal Timi énekesnő egy korlátozott ideig elérhető Instagram-sztoriban, egy fekete-fehér fotóval emlékezett meg, a képhez pedig azt írta:

„Ég Veled, Balázs!”

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Michael Douglas eszik, iszik, csajozik, mégis megvan az AppleTV+ első igazi bukása?
A Franklinnel az AppleTV+ elkövette az első nagy mellélövését? Eddig elég jó szériája volt, úgyhogy talán nem csorbít az amúgy nagyon jó renoméján, de sajnos látni az elpazarolt dollármilliókat a Franklin minden másodpercén.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 17.


Link másolása

Timothy Van Patten neve nem ismeretlen sorozatos berkekben. Rengeteg híres klasszikuson dolgozott már, mint rendező, ráadásul nem is kis címekben.

Olyan ikonikus szériákat tudok említeni, mint a Drót, a Deadwood, a Róma, a Maffiózók, The Pacific – A hős alakulat, a Trónok harca, a Fekete tükör, a Perry Mason, A levegő urai vagy a Gengszterkorzó.

Ilyen filmográfiával nem csoda, hogy az Apple TV+ rábízta a Franklin vezénylését. Nem tudom mennyire Van Patten hibája, de a Franklin nem lett túl jó.

Benjamin Franklin amerikai polihisztor, államférfi, diplomata, író, természettudós, filozófus, nyomdász és feltaláló életének 84 éve alatt több érdekes dolog történt vele, mint tíz férfivel történhet 200 év alatt.

A szegény családból származó 13. gyermek életrajza számtalan könyvet tölthetne meg.

Jópárat meg is töltött, a Franklin is egy ilyenen, Stacy Schiff, A Great Improvisation című könyvén alapszik. Nem olvastam az eredeti művet, de amit az AppleTV+-nak sikerült előadnia, az egy rettenetesen unalmas kis szelete ennek a hihetetlen élettörténetnek.

1776-ot írunk, az Amerikai függetlenségi háború alig egy éve zajlik, de a gyarmati erők sorra szenvednek súlyosabbnál súlyosabb vereségeket. A kongresszus helyzete egyre kilátástalanabb. Franklin fia is a britek háborús túsza lett.

Ezekből a harcokból meglepően nem látunk semmit, mert ezekben a sötét időkben Benjamin Franklin (Michael Douglas) átutazta az Atlanti-óceánt, hogy segítséget kérjen a francia nemzettől.

Unokája, Temple (Noah Jupe) kíséretében érkezik Passy kis falujába, amely viszonylag közel van Párizshoz. Itt szövi fondorlatos terveit, hogyan lehetne megnyernie magának a versailles-i támogatást Amerika britek elleni harcában. Igazi kémjátszma, sok-sok unalmas párbeszéd alá rejtve.

Nagyon hiteles az Apple-féle Franklin sorozat, már-már túl hiteles. Egy képkocka háborút kapunk ízelítőnek a harmadik részben, de ez a széria nem más, mint hosszú párbeszédek, partik, előadások és bálok sora, ahol úriemberek beszélgethetnek, miközben a kémek kihallgatják őket. Nem egyértelmű, ki kivel van valójában és mindenki csak a saját hasznát keresi. Van, aki pénzt, egyesek szerelmet, mások megbecsülést várnak Franklintől.

A megvalósítás elsőrangú, a kosztümök, a helyszínek, a tájkép és a díszletek elképesztően autentikusak.

A sorozat külön büszke lehet ezekre. Érezni, amikor szinte céltalanul mutogatják ezt a mozi-mágiát. Sokszor húzza a rendező az időnket egy-egy hosszúra hagyott nagytotállal. Természetesen hatalmas érdem és pirospont jár a történelmi hűségre, és az atmoszféra is páratlan, csupán annyi ezzel a probléma, hogy a tényleges tartalom, amit látunk, nagyon kevés.

Ahhoz képest, hogy Ben Franklinnek milyen érdekes élete volt, nagyon sokáig tartott, hogy egy ilyen nagy költségvetésű sorozatot készítsenek róla. Ez a szerep Michael Douglasnek szinte jutalomjáték. Látszik, hogy a nagy öreg élvezte a forgatást, hiszen jókat ehet, ihat és jól mulathat fiatal hölgyek társaságában, miközben csak beszélgetnie és néha színészkednie kell.

Nem érzem, hogy Douglas eltűnne a szerepben, inkább önmagát hozza, kicsit rájátszva Franklin szinte rocksztár szerepére, máskor meg aggódóan tűnődve.

Az unokáját alakító színész nekem kicsit túlságosan fiatal, de lehet pont ezért őt választották ki a szerepre, ő egy kis ártatlanság a megfáradt mester mellett. A többi színésszel sincs probléma, maximum annyi, hogy a teljes stábból ha öt karaktert fel tudok sorolni, azzal lehet, hogy sokat mondtam. Igazából alig van maradandó szereplő, de erről nem a színészek tehetnek, hanem a történészek… akarom mondani forgatókönyvírók.

Alig történik itt valami! Tényleg! Az egyik legnagyobb drámai csúcspont az első három részből az, amikor Franklin visszakapja a megjavított nyomdáját, miután azt ellenséges kémek összetörték. Értem, hogy így szimbolikusan visszakapta a hangját a feltaláló zseni, de ettől ez még gyenge tartalom, még streamingre is.

Egyáltalán nem szórakoztató, és nem érzem azt a „wow” faktort, amit az Apple álltalában képvisel.

Ez egy alapos történelemlecke, amely azt feltételezi, hogy van bőséggel háttértudásunk a korszakról, mert ha nem figyelünk eléggé, akkor bizony megkavarodunk a sok-sok francia név mellett. Mostanában sokadik sorozatnál látom, amelyben előszeretettel használják az eredeti nyelvet, tehát itt a franciák franciául beszélnek, nem francia akcentusos angollal – ez is a pozitívumok közé tartozik a szememben. Van rajta kellő mennyiségű pátosz, hab és csillámpor is az átlagamerikai nézőnek. Láthatunk hitelesnek érződő kémjátszmát, és három rész alatt azért megértjük, hogyan mozgatták a szálakat a háttérből a diplomaták, de attól még rém unalmas az egész.

Amikor egy függetlenségi háborús történetre gondolok, nem az van a fejemben, hogy a győzelmekről és vereségekről csak híreket hallok, miközben semmit nem látok.

Nem véletlenül vizuális médium a televízió. Sajnos az egész túl unalmas, metodikus és nem érdekes. A Franklin megtekinthető az Apple TV+ streaming szolgáltató műsortárában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Eltemették Tordy Gézát
Ernyey Béla közös emlékeket idézve búcsúzott Tordy Gézától. Óriási szívű, nagystílű ember volt - mondta. A Vígszínház társulata nevében Lukács Sándor színművész búcsúzott.

Link másolása

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

A 85 éves korában, március 30-án elhunyt színművész búcsúztatásán elsőként a jövő színésznemzedéke nevében Szőcs Artur mondott beszédet. A színész-rendező felidézte, hogy Tordy Gézát még színművészetisként ismerte meg, majd 15 évadot dolgoztak együtt. Kiemelte: Tordy Gézát ízig-vérig érdekelte a színházcsinálás, fontos volt számára a csapatmunka.

Ernyey Béla közös emlékeket idézve búcsúzott Tordy Gézától. Óriási szívű, nagystílű ember volt - mondta a művészről, akivel 1963-ban találkozott először, és akihez élete leghosszabb barátsága fűzte.

A Vígszínház társulata nevében Lukács Sándor színművész búcsúzott, színészkollégája játékát és közös munkáikat idézte fel. Mint mondta, Tordy Gézában nagy erők lakoztak, nagy dühök és nagy szenvedélyek.

A színészet illanó pálya - fogalmazott. A kincs az az üzenet, amelyet át tudunk adni úgy, hogy a lelkekben minél tovább megmaradjon. "És te, Gézus, ezeknek az üzeneteknek katartikus átadója voltál" - mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: