Az Eufória szépfiúja Frankenstein szörnyeként rabolja el a szívünket Guillermo del Toro gótikus rémmeséjében
Mary Shelly gótikus szörnysztorija egyenesen Guillermo del Toro után kiáltott. A háromszoros Oscar-díjas mexikói rendező eddigi életműve és megszokott stílusjegyei tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy erre a klasszikus rémtörténetre fájt a foga. Ráadásul a már rengeteg alkalommal mozgóképre varázsolt könyvből a legutóbbi, nagyobb szabású adaptáció is már több mint 30 éves: Kenneth Branagh 1994-ben forgatott filmet belőle, amelyben ő maga alakította Victor Frankensteint, míg a szörnyet Robert De Niro. A Faun labirintusa, A víz érintése, a Rémálmok sikátora és a Pinokkió rendezője pedig összeszedte minden tudását, hogy egy méltó 21. századi verzióval kedveskedjen a halottak darabjaiból összeálló monstrum rajongóinak.

A Frankenstein lett a „győztes”, már csak abból a szempontból is, hogy Shelley sztorija, ahogy Guillermo del Toro új filmje is mutatja, még a keletkezése után több mint 200 évvel is népszerű, és folyamatosan izgatja a művészek és a befogadók fantáziáját.
Olyannyira, hogy 2025 novemberéig bezárólag 433 (ismert) egész estés filmben, 212 rövidfilmben és 85 tévésorozat 337 epizódjában tűnt fel Frankenstein szörnyének valamilyen változata. A legelső közülük J. Searle Dawley 1910-es Frankenstein című rövidfilmje volt, az első igazán híres feldolgozás pedig az 1931-es, James Whale által rendezett egész estés játékfilm (Frankenstein), illetve annak 1935-ös folytatása (Frankenstein menyasszonya) amelyekben Boris Karloff formálta meg a szörnyet. És talán máig az ő alakítása és dizánjna a legikonikusabb, pedig azóta olyan színészek játszották el többek között az összeeszkábált élőhalottat, mint Lugosi Béla, Peter Boyle, Christopher Lee, Robert De Niro, Aaron Eckhart, Rory Kinnear, Clancy Brown, Tom Noonan, David Prowse (azaz maga Darth Vader), Randy Quaid és még sokan mások.
Idén pedig csatlakozott e díszes társasághoz az Eufória, a Saltburn, a Priscilla, a Vágtázó lovakról és a Keskeny út északra sztárja, Jacob Elordi is. Hogy miért rá esett Guillermo del Toro választása, a film ismeretében egyértelmű: nemcsak a most 28 éves színész 196 centis magasságára volt szüksége, hanem a szelíd arcvonalaira is. Nem véletlenül lett „jóképű” és nem túlságosan elcsúfított az ő szörnye...
Bár nem is próbált sokkolni velük, a korhoz illően teljes természetességgel mutatja a halottak boncolását vagy az emberi élet értéktelenségét.

Del Toro is Shelley-ből dolgozott alapvetően, vagyis ismét az Északi-sarkon járunk, ahol egy jégbe ragadt hajó legénysége találkozik a saját szörnyét üldöző Victor Frankensteinnel (Oscar Isaac), aki elmeséli, hogyan keltette életre a teremtményt, és miért akarja megölni. Minimális változtatásokkal operál tehát jó ideig a sokszor látott sztori kapcsán az író-rendező.
Társat ugyanakkor nem kap maga mellé (Branagh pedig ezt meglépte anno), így egyedül kell szembenéznie az élettel, amit nem kért, és amit nem is tud eldobni magától.
A casting csillagos ötös, Jacob Elordi, Oscar Isaac és az amúgy is igen impozáns szereplőgárda többi tagja (pl. Mia Goth, Christoph Waltz, Felix Kammerer, Charles Dance, David Bradley, Lars Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas) abszolút beleillenek del Toro miliőjébe, főszereplőink pedig még azt is elérik a végére, hogy meghasson minket a kálváriájuk.

Sokat nem ad hozzá a kánonhoz, így tehát főképp azoknak kedvez, akiknek még nem jön ki a könyökén ez a sztori, avagy nem szeret régi filmeket nézni. Igen, sajnos már egy 1994-es darab is annak számít, bár az kétségtelen, hogy Branagh verziójánál del Toroé jobban sikerült, több benne a lélek és a kreativitás is. Nem valószínű, hogy hivatkozási alap lesz a messzi jövőben, de impozáns átirata egy örök klasszikusnak, így bátran ajánlható.

