Az elhagyottak: A Kemény motorosok és a Kemény zsaruk alkotója visszatér egy kemény westernnel
Kurt Sutter neve önmagában képes megemelni a nézői elvárásokat. A Kemény zsaruk kíméletlen realizmusa és a Kemény motorosok hamisítatlan, benzingőzös tragédiája után most ismét egy zord világ felé fordul: a vadnyugatra. A Netflix új westernsorozata, Az elhagyottak, már az első percekben jelzi, hogy Sutter nem szelídítette meg önmagát. Nyers, poros, könyörtelen történetet mesél, amelyben a jó és a rossz határai ugyanúgy elmosódnak, ahogy a porfelhő a prérin. Az elhagyottak története, már a Kemény motorosok előtt felötlött Sutterben, de egészen mostanáig kellett várni a megvalósításra.
A két karakter, régóta egymással acsarkodó família vezéralakja, akik egy apró, de annál izgalmasabb vadnyugati kisvárosban élnek. A település gyorsan gyarapodik és míg Anderson a gazdag, hatalmasok játszmájának főszereplője, addig Headey a szegény árvákból faragott kis családja élén száll bele a harcba a túlélésért.
A városka ismerős elemekből építkezik: a poros főutca két oldalán ott a szalon, a kupleráj és a sheriff fogdája. Minden adott egy klasszikus vadnyugati hangulathoz, mégsem érezzük úgy, hogy csupán klisék sorjáznak. A háttérben ugyanis egy értékes földbirtok körül forog az elsődleges konfliktus: a gazdag család mindent megmozgat, hogy megszerezze a szegények birtokában lévő földeket, amelyen állatot tenyésztenek. Mindenki tudja, hogy ezüst van a föld alatt, ami persze Andersonéknak nagyon kell.
Miután lezajlik az első komoly összecsapás, újabb fenyegetések és problémák érkeznek megállás nélkül. Egy haláleset a gazdag családban alaposan felkavarja az állóvizet, a polgármester kegyetlen halála (Patton Oswalt alakításában), majd egy brutális őslakos támadás is tovább fokozza a feszültséget. A sorozat nem fogja vissza magát: a vadnyugat itt nem romantikus mesedíszlet, hanem véres és naturalisztikus pokol, ahol csak az marad életben, aki elég gyorsan ránt fegyvert, vagy elég okosan kerüli el a konfliktusokat.
A két család harca persze nem csupán lőporfüstből áll. Van itt ellenségeskedés, árulás, véres megtorlás, de a romantika is bekúszik a repedéseken. Még egy Rómeó és Júlia-szál is kibontakozik, ami ebben a környezetben szinte kliséként kerül elő, de működik.
Nick Robinson (Jurassic World) fiatalos lendülete jól illik ebbe a közegbe, Diana Silvers (Éretlenségi, Űrhadosztály) pedig könnyed természetességgel lavíroz a drámai jelenetek között. Itt senkinek sem könnyű a helyzete. Michiel Huisman (Trónok harca, Rebel Moon) a titokzatos rosszfiú, Lucas Till (X-men: Az elsők, MacGyver) pedig a gazdag család trónörököseként szokásosan laza, mégis veszélyt sugárzó figura.
A sorozat technikailag sajnos közel sem ilyen jó. A western látványvilág ugyan működik, de a CGI néha kimondottan gyengécske. Az állatok leesnek a képernyőről, a zöld háttér pedig olykor bezavar. A zene nem rossz, de semmi kiemelkedő, dicséretet nem érdemel. A ritmus gyakran lassú, kimért, de mégis hangulatos tud maradni.
A városka mindennapjai alatt folyamatosan pulzál valami fenyegető és elkerülhetetlen. Fontos megemlítenem: az érzékenyebb lelkű nézőknek fájhat, hogy egy kutya halála is szerepel a történetben. A jelenet ugyan nem öncélú, de érzelmileg megterhelő és maradjunk annyiban, hogy Sutter nem finomkodik, ha a rosszfiúkról meg kell mutatni, hogy gonoszok.
A sorozat hangulatában időnként ott bujkál egy „Farm, ahol élünk, ahol minden rosszabb” életérzés. Úgy tűnik, túl sok tragédia történik túl rövid idő alatt, ám az ok-okozati lánc mégis koherens. A drámai túlzás itt inkább stílusjegy, mint hiba: Sutter világa sosem volt az aprólékosság híve, sokkal inkább a nagy, súlyos csapásoké.
A széria nyilvánvalóan a folytatásra épít, több kérdést hagy nyitva, mint amennyit lezár. Ez bosszantó lehet, ugyanakkor megvan benne a potenciál, hogy egy többrétegű, grandiózus western-dráma alapkövévé váljon. A kritikai megítélése alapján azonban sajnos lehet nem lesz folytatás, ami igazán kár lenne. A nézettsége nem rossz, reméljük elég lesz a Netflixnek a folytatásra. Bár ki tudja? A Warner felvásárlásra elköltöttek jó néhány dollárt.
Végső soron Az elhagyottak nem akar többnek tűnni, mint ami: egy ponyvaízű, de szórakoztató és időnként kifejezetten kemény western. Nem mélyíti el a műfajt, nem forgatja fel a szabályokat, viszont stabilan hozza azt az érdes, karakteres hangulatot, amit a zsáner rajongói keresnek.
Ez a széria nem túl mély, de kifejezetten szórakoztató western. Ez sokszor éppen elég. A Netflixen olykor ez is nagyon nagy dolognak tűnik.
