Az egész amerikai kontinenst egyesítő népünnepély lett a Trump által nyíltan megvetett Bad Bunny félidei show-ján
Ritka az, ahol amerikai elnök ennyire ellenzi a legnagyobb amerikai események kiemelt pontját, de Bad Bunny félidei koncertje pontosan ezt a kitüntetést kapta. Politikai hadszíntér, republikánus ellen-halftime show-val. A Puerto Ricó-i énekes pedig a legszebben válaszolt minderre.
Már a bejelentés pillanatában tudni lehetett, hogy a 2026-os Super Bowl félidei show-ja nem csak a zenéről fog szólni. Bad Bunny, a Puerto Ricó-i reggaeton-király ugyanis az első olyan szólóelőadó, aki úgy kapta meg a világ legnézettebb 13 percét, hogy nem volt hajlandó angolul énekelni.
Minden üzenet, minden nüansz elsősorban a történetmesélésen alapult: azokon az embereken, akik igazán naggyá teszik Amerikát.
Itt pedig nem az Egyesült Államokra, hanem magára a kontinensre fókuszálunk, ezt pedig különösebb nyelvtudás nélkül is megérthettük.
Spanyol nyelvű világuralom a pályán
Benito (ahogy a rajongók hívják) nem bízta a véletlenre: a show-t a Titi Me Preguntó-val indította, és az ígéretéhez híven egy hatalmas latin fiesztát varázsolt a Levi’s Stadium gyepére.
A látványvilág brutális volt, és sikeresen adaptált díszleteket Bad Bunny az egyébként futó turnéjáról, az albumborítója is megelevenedett, de az igazi sokkot a vendégfellépők okozták.
Bár sokan Cardi B-t várták, Bad Bunny két hatalmas nagyágyút húzott elő: Lady Gaga váratlanul bukkant fel, hogy aztán Bruno Mars nélkül, egy latinosított verzióban kerüljön elő legutóbbi klasszikusainak egyike. Ricky Martin pedig egyfajta generációs hidat képezve csatlakozott, és a „LO QUE LE PASÓ A HAWAii” előadásával emlékeztette a világot a latin zene erejére, ami bölcs húzásnak bizonyult, ugyanis két ekkora név nyomatékosítja az üzenetet, az valamit biztosan jelenthet.
Bad Bunny pedig egy generációkon átívelő sztorit tálal, miközben minden tökéletes – pontosabban majdnem minden: Bad Bunny élő hangja kicsit hasonlít a felvételen valaki olyanra, aki életében először hallotta a dalokat, majd emlékezetből megpróbálta reprodukálni őket.
Sajnos a korábbi évek félidei show-jához képest hangban nagyon csúnyán alulmarad a 2026-os, de hát a Patriots sem szokott nulla ponton állni három negyeden keresztül.
A bosszantó jelenség mellett a katasztrófaturizmus és az objektív újságírás jegyében megnéztük az “ellenbulit” is, amely az “All American Halftime Show” nevében a republikánus szavazóknak készült,
a Kid Rock fémjelezte show pedig öreges, izzadtságszagú, erősen kínos élményként sújt le ránk.
Kiemelkedő megemlékezést kapott Charlie Kirk, akinek a legacy-ját próbálják őrizni, jelen esetben inkább kevesebb sikerrel.
Visszatérve Bad Bunnyra, olyan titkos meglepikkel szolgáltak, ahol a casual bulizó arcok között Pedro Pascal, Cardi B, Karol G és Jessica Alba is felbukkant.
Az, hogy ők nem voltak előtérbe helyezve, és a korábbi halftime show-khoz mérten a kameramunka is sokkal több szerepet kapott, ami különösen jó ízt adott az egésznek.
A show igazi súlyát nem a flitterek, hanem a puszta időzítés adta. 2026-ban, egy olyan politikai klímában, ahol a bevándorláskérdés és az amerikai identitás meghatározása körül izzik a levegő, Bad Bunny fellépése felért egy békés, de határozott tüntetéssel.
Azzal, hogy Benito egyetlen angol szót sem volt hajlandó énekelni, egyértelművé tette: a spanyol nyelv nem „idegen” többé az Egyesült Államokban, hanem a kultúra szerves része. Míg a stadionon kívül a Trump-adminisztráció szigorú bevándorlási intézkedései és az ICE (Bevándorlási és Vámhivatal) razziái tartják félelemben a latin közösségeket, a színpadon Bad Bunny büszkén hirdette:
„Nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek. Emberek vagyunk és amerikaiak.” Ez a mondat, amit már a Grammy-gálán is bedobott, a Super Bowl éjszakáján vált húsbavágóvá.
A Kid Rock-féle „ellenbuli” pedig pont azt a mély árkot mutatta meg, ami az országot kettészakítja: míg az egyik oldalon a „Faith, Family, Freedom” (Hit, Család, Szabadság) szentháromságára épített, kizárólag angol nyelvű patriotizmus dübörgött, addig a Super Bowl színpadán egy befogadóbb, multikulturális jövőkép jelent meg. Ez a 13 perc nemcsak szórakoztatás volt, hanem egy kulturális hitvallás amellett, hogy Amerika arca végérvényesen megváltozott.
Ugyanitt, a meccsből megelégedtünk volna sokkal kevesebbel, míg ezt a latin bulit tovább is bírtuk volna.
Az idei Super Bowlt, azaz az amerikaifutball-bajnokság (NFL) döntőjét a Seattle Seahawks nyerte, miután 29-13-ra legyőzte a New England Patriots csapatát. Ezzel története során másodszor lett bajnok.
Már a bejelentés pillanatában tudni lehetett, hogy a 2026-os Super Bowl félidei show-ja nem csak a zenéről fog szólni. Bad Bunny, a Puerto Ricó-i reggaeton-király ugyanis az első olyan szólóelőadó, aki úgy kapta meg a világ legnézettebb 13 percét, hogy nem volt hajlandó angolul énekelni.
Minden üzenet, minden nüansz elsősorban a történetmesélésen alapult: azokon az embereken, akik igazán naggyá teszik Amerikát.
Itt pedig nem az Egyesült Államokra, hanem magára a kontinensre fókuszálunk, ezt pedig különösebb nyelvtudás nélkül is megérthettük.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Meghalt a Spions alapítója, Molnár Gergely: „Nem látta értelmét a folytatásnak”
Hetvenhat éves korában meghalt a magyar underground ikonikus alakja, Molnár Gergely. A hírt közlő Artpool bejegyzése szerint a zenész élettársa, Gina halála után döntött így.
Meghalt Molnár Gergely, a Spions punkegyüttes alapítója. A 76 éves zenész kedden hunyt el, a halálhírt a budapesti Artpool Art Research Center közölte a hivatalos Facebook-oldalán.
A bejegyzés szerint a művész döntésének hátterében egy személyes tragédia állt.
A közlemény szerint Molnár Gergely „élettársa, Gina (Lakatos Gabriella) halála után nem látta értelmét a folytatásnak, és egy utolsó salto mortaléval követte őt.”
A posztból az is kiderült, hogy a művésznek volt egy utolsó kérése az írásos hagyatékával kapcsolatban. Azt kérte, hogy az anyagai Magyarországra, lehetőség szerint az Artpool archívumába kerüljenek. Az intézmény erre reagálva közölte: „Az Artpool megtisztelve érzi magát a szándék hallatán” – írta a 24.hu.
Molnár 1977-ben alapította a Spionst Hegedűs Péter gitárossal és ifj. Kurtág Györggyel. A zenekart a hazai punkkultúra egyik elindítójának tartják, és több későbbi művész is ihletadóként hivatkozott rájuk.
A rendszer nyomására 1978-ban Hegedűssel együtt elhagyta az országot. Előbb Franciaországba ment, majd Kanadában telepedett le, ahol haláláig élt. Külföldön Helmut Spiel!, majd Gregor Davidow álnéven is alkotott.
Meghalt Molnár Gergely, a Spions punkegyüttes alapítója. A 76 éves zenész kedden hunyt el, a halálhírt a budapesti Artpool Art Research Center közölte a hivatalos Facebook-oldalán.
A bejegyzés szerint a művész döntésének hátterében egy személyes tragédia állt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
40 éves korában elhunyt Bak Róbert, a Telex költője és kritikusa
Vasárnap halt meg Bak Róbert tanár, költő és kritikus, a Telex–Karakter állandó szerzője. A 2022-ben diagnosztizált ALS-betegséggel küzdő író halálhírét Szöllősi Mátyás közölte.
Negyvenéves korában, hosszan tartó betegség után vasárnap elhunyt Bak Róbert tanár, költő és kritikus, a Telex–Karakter állandó szerzője. Az ismert könyvkritikus évek óta amiotrófiás laterálszklerózissal (ALS) küzdött, írta a Telex.hu.
A halálhírt Szöllősi Mátyás író, fotóriporter közölte. Bejegyzésében úgy fogalmazott, Bak Róbert méltósággal viselte gyógyíthatatlan betegségét, írásaival pedig sokakat ösztönzött és bátorított.
„A kortárs irodalom és a teljes magyar olvasóközösség hihetetlenül sok mindent köszönhet neki. Egy pótolhatatlan, nagyszerű ember távozott el” – írta.
Bak Róbert a Telex Kultúra, majd a Karakter rovatának szerzője volt, emellett a betegsége tapasztalatait feldolgozó versei az Ameddig elhiszem című kötetben jelentek meg. Munkabírását és az olvasás iránti szenvedélyét mutatja, hogy egy 2025-ös cikkében arról írt, december 10-ig 214 könyvet és nagyjából 56 000 oldalt olvasott el abban az évben.
A betegség első jelei 2020-ban jelentkeztek nála, 2022 őszén diagnosztizálták ALS-szel. Egy korábbi interjúban a halandósághoz fűződő viszonyáról is beszélt. „Az ember az egyetlen faj a világon, amely tisztában van saját halandóságával, és amely néha ugyan hajlandó elgondolkodni mások halálán, de a sajátján szinte soha. Van bennünk valamilyen belső blokk, ami ezt nem engedi” – fogalmazott.
Saját bevallása szerint miután túljutott a halál mint teljes megsemmisülés ijesztő gondolatán, egyfajta daccal fordult az élet felé.
„A fenét, inkább jól érzem magam, amennyire csak lehetséges.”
A betegséggel járó kényszerű bezártságban is talált kapaszkodót. Úgy vélte, „hogyha valaki annyira szeret olvasni, mint én, az hasznosan is fel tudja használni a nyakába szakadt rengeteg szabadidőt, mert így elolvashat mindent, amit csak szeretne.”
Bak Róbert 1985-ben született Berettyóújfaluban, ahol először a helyi kultúrházban dolgozott, majd magyar szakos pedagógusként tanított. Könyvkritikái az Ekultúrán és a szeged.hu oldalon is megjelentek, a moly.hu-n pedig giggs85 néven több mint kétezer könyvértékelést írt.
Negyvenéves korában, hosszan tartó betegség után vasárnap elhunyt Bak Róbert tanár, költő és kritikus, a Telex–Karakter állandó szerzője. Az ismert könyvkritikus évek óta amiotrófiás laterálszklerózissal (ALS) küzdött, írta a Telex.hu.
A halálhírt Szöllősi Mátyás író, fotóriporter közölte. Bejegyzésében úgy fogalmazott, Bak Róbert méltósággal viselte gyógyíthatatlan betegségét, írásaival pedig sokakat ösztönzött és bátorított.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Reagált a Heineken a KFT vádjaira a Balatoni nyár miatt
A Heineken szerint nem történt jogsértés, amikor a KFT zenekar szerint a cég engedély nélkül használta a „Balatoni nyár” kifejezést. A vállalat azzal érvel, hogy a szókapcsolat köznyelvi fordulat.
Reagált a Heineken Hungária a KFT zenekar szerzői jogi kifogásaira, miután az együttes kedden azt állította, hogy a cég engedély nélkül használta fel 1986-os slágerük címét egy új termékükhöz. A vállalat jogi álláspontja szerint nem történt jogsértés – írta a 24.hu.
A cég állásfoglalásában a szellemi tulajdon védelmének fontosságára hivatkozott, de a konkrét ügyben másként látják a helyzetet.
„Gondosan megvizsgáltuk az alkoholmentes termékünkkel kapcsolatban felmerült aggályokat. Jogi álláspontunk szerint nem történt jogsértés. A »balatoni nyár« kifejezés a magyar köznyelvben széles körben használt szókapcsolat, amely általában a Balatonhoz kapcsolódó nyári időszakot és élményeket idézi fel” – közölték.
A vállalat azt is jelezte, hogy sem a termék, sem annak marketingkommunikációja nem használ fel a dalból származó zenei elemeket, dalszöveget vagy hangfelvételt. Hozzátették, jogi álláspontjukat már korábban megosztották a zenekart képviselő ügyvédi irodával, és továbbra is nyitottak a kérdések tisztázására.
A KFT zenekar korábbi közleménye szerint bíznak abban, hogy a vitát peren kívül, tárgyalásos úton rendezni tudják, mert szerintük ez lenne a méltó megoldás egy nemzetközi vállalat és a 45 éve működő együttes számára.
Reagált a Heineken Hungária a KFT zenekar szerzői jogi kifogásaira, miután az együttes kedden azt állította, hogy a cég engedély nélkül használta fel 1986-os slágerük címét egy új termékükhöz. A vállalat jogi álláspontja szerint nem történt jogsértés – írta a 24.hu.
A cég állásfoglalásában a szellemi tulajdon védelmének fontosságára hivatkozott, de a konkrét ügyben másként látják a helyzetet.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A streaming egyik legjobb sci-fije újra megtalálta önmagát: visszatért a Siló
Három hónap telt el a második évad óta, a Siló pedig teljesen megváltozott. Új vezetők, új fenyegetések és egy olyan múltbeli szál, amely alapjaiban írhatja át mindazt, amit eddig igaznak hittünk.
A posztapokaliptikus sorozatokból nincs hiány mostanában, de kevés olyan akad közöttük, amely ennyire sajátos hangulatot tud teremteni, mint az Apple TV+Silója. Az első évad lassan építkező rejtélyeivel, klausztrofób világával és folyamatos bizonytalanságérzetével hamar a streaming egyik legjobb sci-fijévé nőtte ki magát.
A második szezon azonban már jóval megosztóbb lett. Bár akadtak erős pillanatai, a történet sokszor elveszítette a fókuszát, és Juliette Nichols (Rebecca Ferguson) különálló kalandja kevésbé bizonyult izgalmasnak, mint a Silóban zajló események. A kettő találkozásakor pedig vége is lett az évadnak.
Éppen ezért biztató, hogy az idei évad már az első epizódjával azt sugallja: a készítők pontosan tudják, mi működött igazán jól korábban.
A folytatás rögtön egy merész húzással indított. Három hónapot ugrunk előre az időben, és első pillantásra teljesen más világ fogad bennünket. Az előző szezon végén még egy polgárháború szélére sodródott, feszült közösséget hagytunk magunk mögött, most viszont egy látszólag rendezettebb, nyugodtabb és ami meglepő, hogy boldogabb Silót látunk. Az emberek ismét dolgoznak, a mindennapi élet visszatért a megszokott kerékvágásba, Juliette pedig szinte legendává vált azok szemében, akik ismerik a történetét. Szinte sztárként kezelik az egyetlen embert, aki visszatért a száműzetésből élve. Persze a látszat ezúttal is csal.
A nyitójelenetet követően a sorozat visszaugrik az időben, hogy megmutassák nekünk, miként jutott el a világ a pusztulás szélére. Ez a szerkezet elsőre talán szokatlannak tűnhet, de jól illeszkedik a Siló világához, amely mindig is szeretett apránként adagolni minden fontos információt.
A legnagyobb újdonság is ebben rejlik. A harmadik évad végre kilép abból a szűk perspektívából, amely eddig meghatározta a történetet.
Nemcsak a Siló lakóit követjük, hanem egy másik idősíkban Washington D.C.-be is eljutunk kb. 300 évvel korábban, amikor az emberiség még az összeomlás előtt állt. Itt ismerjük meg Daniel Keene (Ashley Zukerman) képviselőt, akinek históriája egyre fontosabbá válik. Abba a különleges helyzetbe kerül, hogy az ő perspektívájából/nyomozásából tudhatjuk meg mi is történt ebben a világban.
Ez a múltbeli szál már az előző évad utolsó perceiből is ismerős lehet, és a könyvsorozat olvasói valószínűleg számítottak rá, hogy előbb-utóbb megérkezik. Egy egész könyv épül külön Daniel Keene képviselőre. A sorozat azonban nem egyszerűen adaptálja Hugh Howey regényeit. Inkább összemossa a múltban játszódó eseményeket a jelen cselekményével, így a két történet párhuzamosan halad előre. Meglepően jól működik eddig ez a megoldás.
Míg a második évad sokszor érződött töredezettnek, mert Juliette hosszú időre kiszakadt a fő történetszálból, most ismét minden esemény ugyanazt a nagy rejtélyt szolgálja.
A jelen és a múlt folyamatosan reflektál egymásra, a néző pedig lassan kezdi összerakni, mi vezethetett odáig, hogy az emberiség a kihalás szélére sodródjon. (Persze én utánaolvastam, mert utálom a meglepetéseket.)
Rebecca Ferguson továbbra is a sorozat lelke. Ezúttal azonban egészen más kihívással kell szembenéznie. Juliette látszólag ugyan visszatért, mégsem teljesen az az ember, akit megismertünk. Az emlékei hiányosak, viselkedése időnként szokatlan, mintha saját maga fölött sem rendelkezne teljes kontrollal. Érezhetően manipulálják a Silóban.
Ferguson remekül átadja ezt a bizonytalanságot. Nem játszik túl semmit, apró gesztusokból és pillantásokból építi fel a karakter zavartságát. Nézőként végig ott motoszkál bennünk a kérdés: valóban Juliette döntéseit látjuk, vagy valami egészen más történik vele? Természetesen a Siló nem marad konfliktusok nélkül.
Az új évad egyik legérdekesebb eleme egy titokzatos, maszkot viselő anarchista csoport felbukkanása.
A magukat Kívülállóknak nevező szervezet, alapjaiban kérdőjelezi meg mindazt, amit a Siló lakói a külvilágról gondolnak. Szerintük az embereket hazugságban tartják, és a felszín egészen más, mint amilyennek eddig hitték. Ezt mi, akik látták már az előző két évadot természetesen biztosan tudhatjuk, hogy igazuk van. Ez a fenyegetés nemcsak új akciójeleneteket hoz magával, hanem ismét előtérbe helyezi a sorozat legérdekesebb kérdését: kinek lehet hinni egy olyan világban, ahol a múlt nagy részét tudatosan eltörölték?
Közben a mellékszereplők is több figyelmet kapnak. A beszerzési részlegen új karakter érkezik, aki saját nyomozásba kezd az építkezési csapat sikkasztásaival kapcsolatban. Ezek a kisebb történetszálak szerencsére nem érződnek fölösleges kitérőknek, inkább tovább gazdagítják a Siló világát és azt az érzést, hogy minden szinten akadnak titkok, amelyeket valaki igyekszik elrejteni.
A sorozat továbbra sem kapkod. Megőrzi azt a melankolikus, nyomasztó atmoszférát, amely az első évad egyik legnagyobb erőssége volt. A díszletek, a fényképezés és a zenei aláfestés ismét kiválóan támogatják ezt a komor hangulatot. Jó érzés újra visszatérni ebbe a világba, még akkor is, ha az ember pontosan tudja, hogy itt szinte minden mögött újabb hazugság lapul.
Az első epizód alapján a harmadik évad sokkal magabiztosabban indul, mint elődje.
Új kérdéseket vet fel, izgalmas irányba bővíti a világot, miközben végre ismét Juliette köré szervezi a történetet anélkül, hogy elszakítaná a fő cselekménytől és a Silójától. Ha a folytatás képes megtartani ezt az egyensúlyt, akkor könnyen lehet, hogy a Siló ismét visszatalál ahhoz a színvonalhoz, amely miatt az első évadot annyira könnyű volt szeretni.
Az indulás mindenesetre kifejezetten biztató. A folytatás nagyobb léptékben gondolkodik, miközben nem felejti el azt sem, hogy a karakterei teszik igazán különlegessé. Rebecca Ferguson pedig ismét elképesztően erős alakítást nyújt.
A posztapokaliptikus sorozatokból nincs hiány mostanában, de kevés olyan akad közöttük, amely ennyire sajátos hangulatot tud teremteni, mint az Apple TV+Silója. Az első évad lassan építkező rejtélyeivel, klausztrofób világával és folyamatos bizonytalanságérzetével hamar a streaming egyik legjobb sci-fijévé nőtte ki magát.
A második szezon azonban már jóval megosztóbb lett. Bár akadtak erős pillanatai, a történet sokszor elveszítette a fókuszát, és Juliette Nichols (Rebecca Ferguson) különálló kalandja kevésbé bizonyult izgalmasnak, mint a Silóban zajló események. A kettő találkozásakor pedig vége is lett az évadnak.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
