Jogi vitába keveredett a KFT és a Heineken a Balatoni nyár miatt
A KFT zenekar szerzői jogi kifogást emelt a Heineken Hungária Zrt.-vel szemben a cég egyik új terméke miatt. Az együttes szerint a vállalat engedély nélkül használta fel az 1986-os slágerük címét és szellemiségét.
Szerzői jogi vitába keveredett a KFT zenekar és a Heineken Hungária Zrt., miután az együttes szerint a cég engedély nélkül használta fel a Balatoni nyár című slágerük címét és szellemiségét. Az együttes kedden közleményben jelezte, hogy jogi lépéseket fontolgat a sörgyártóval szemben.
Álláspontjuk szerint a cég a megkérdezésük és hozzájárulásuk nélkül dobott piacra egy alkoholmentes terméket, amelynek neve és marketingje a zenekar 1986-os dalára épül – írta a Telex.
A zenekar szerint a kampány a dalhoz kötődő, évtizedek alatt kialakult kulturális és érzelmi jelentést használja fel.
A KFT jogi képviselője már írásban is megkereste a Heinekent a kifogásokkal. A zenekar közölte, bíznak abban, hogy a vitát peren kívül, tárgyalásos úton rendezni tudják, ami szerintük egy nemzetközi vállalathoz és a 45 éve működő együtteshez is méltó megoldás lenne.
A Telex megkereste az ügyben a Heineken Hungária sajtóosztályát is, de válasz egyelőre nem érkezett.
A dal kereskedelmi felhasználására már volt példa: 30 éves évfordulóján a STRAND Fesztivál hivatalos himnusza lett a Wellhello, valamint Pixa & Stereo Palma feldolgozásában.
Kedden délután a sörgyártó reagált a zenekar vádjaira:
Szerzői jogi vitába keveredett a KFT zenekar és a Heineken Hungária Zrt., miután az együttes szerint a cég engedély nélkül használta fel a Balatoni nyár című slágerük címét és szellemiségét. Az együttes kedden közleményben jelezte, hogy jogi lépéseket fontolgat a sörgyártóval szemben.
Álláspontjuk szerint a cég a megkérdezésük és hozzájárulásuk nélkül dobott piacra egy alkoholmentes terméket, amelynek neve és marketingje a zenekar 1986-os dalára épül – írta a Telex.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Meghalt a Spions alapítója, Molnár Gergely: „Nem látta értelmét a folytatásnak”
Hetvenhat éves korában meghalt a magyar underground ikonikus alakja, Molnár Gergely. A hírt közlő Artpool bejegyzése szerint a zenész élettársa, Gina halála után döntött így.
Meghalt Molnár Gergely, a Spions punkegyüttes alapítója. A 76 éves zenész kedden hunyt el, a halálhírt a budapesti Artpool Art Research Center közölte a hivatalos Facebook-oldalán.
A bejegyzés szerint a művész döntésének hátterében egy személyes tragédia állt.
A közlemény szerint Molnár Gergely „élettársa, Gina (Lakatos Gabriella) halála után nem látta értelmét a folytatásnak, és egy utolsó salto mortaléval követte őt.”
A posztból az is kiderült, hogy a művésznek volt egy utolsó kérése az írásos hagyatékával kapcsolatban. Azt kérte, hogy az anyagai Magyarországra, lehetőség szerint az Artpool archívumába kerüljenek. Az intézmény erre reagálva közölte: „Az Artpool megtisztelve érzi magát a szándék hallatán” – írta a 24.hu.
Molnár 1977-ben alapította a Spionst Hegedűs Péter gitárossal és ifj. Kurtág Györggyel. A zenekart a hazai punkkultúra egyik elindítójának tartják, és több későbbi művész is ihletadóként hivatkozott rájuk.
A rendszer nyomására 1978-ban Hegedűssel együtt elhagyta az országot. Előbb Franciaországba ment, majd Kanadában telepedett le, ahol haláláig élt. Külföldön Helmut Spiel!, majd Gregor Davidow álnéven is alkotott.
Meghalt Molnár Gergely, a Spions punkegyüttes alapítója. A 76 éves zenész kedden hunyt el, a halálhírt a budapesti Artpool Art Research Center közölte a hivatalos Facebook-oldalán.
A bejegyzés szerint a művész döntésének hátterében egy személyes tragédia állt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
40 éves korában elhunyt Bak Róbert, a Telex költője és kritikusa
Vasárnap halt meg Bak Róbert tanár, költő és kritikus, a Telex–Karakter állandó szerzője. A 2022-ben diagnosztizált ALS-betegséggel küzdő író halálhírét Szöllősi Mátyás közölte.
Negyvenéves korában, hosszan tartó betegség után vasárnap elhunyt Bak Róbert tanár, költő és kritikus, a Telex–Karakter állandó szerzője. Az ismert könyvkritikus évek óta amiotrófiás laterálszklerózissal (ALS) küzdött, írta a Telex.hu.
A halálhírt Szöllősi Mátyás író, fotóriporter közölte. Bejegyzésében úgy fogalmazott, Bak Róbert méltósággal viselte gyógyíthatatlan betegségét, írásaival pedig sokakat ösztönzött és bátorított.
„A kortárs irodalom és a teljes magyar olvasóközösség hihetetlenül sok mindent köszönhet neki. Egy pótolhatatlan, nagyszerű ember távozott el” – írta.
Bak Róbert a Telex Kultúra, majd a Karakter rovatának szerzője volt, emellett a betegsége tapasztalatait feldolgozó versei az Ameddig elhiszem című kötetben jelentek meg. Munkabírását és az olvasás iránti szenvedélyét mutatja, hogy egy 2025-ös cikkében arról írt, december 10-ig 214 könyvet és nagyjából 56 000 oldalt olvasott el abban az évben.
A betegség első jelei 2020-ban jelentkeztek nála, 2022 őszén diagnosztizálták ALS-szel. Egy korábbi interjúban a halandósághoz fűződő viszonyáról is beszélt. „Az ember az egyetlen faj a világon, amely tisztában van saját halandóságával, és amely néha ugyan hajlandó elgondolkodni mások halálán, de a sajátján szinte soha. Van bennünk valamilyen belső blokk, ami ezt nem engedi” – fogalmazott.
Saját bevallása szerint miután túljutott a halál mint teljes megsemmisülés ijesztő gondolatán, egyfajta daccal fordult az élet felé.
„A fenét, inkább jól érzem magam, amennyire csak lehetséges.”
A betegséggel járó kényszerű bezártságban is talált kapaszkodót. Úgy vélte, „hogyha valaki annyira szeret olvasni, mint én, az hasznosan is fel tudja használni a nyakába szakadt rengeteg szabadidőt, mert így elolvashat mindent, amit csak szeretne.”
Bak Róbert 1985-ben született Berettyóújfaluban, ahol először a helyi kultúrházban dolgozott, majd magyar szakos pedagógusként tanított. Könyvkritikái az Ekultúrán és a szeged.hu oldalon is megjelentek, a moly.hu-n pedig giggs85 néven több mint kétezer könyvértékelést írt.
Negyvenéves korában, hosszan tartó betegség után vasárnap elhunyt Bak Róbert tanár, költő és kritikus, a Telex–Karakter állandó szerzője. Az ismert könyvkritikus évek óta amiotrófiás laterálszklerózissal (ALS) küzdött, írta a Telex.hu.
A halálhírt Szöllősi Mátyás író, fotóriporter közölte. Bejegyzésében úgy fogalmazott, Bak Róbert méltósággal viselte gyógyíthatatlan betegségét, írásaival pedig sokakat ösztönzött és bátorított.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Nobel-díjas Krasznahorkai László elmondta, miért nem fogadná el a Nemzet Művésze elismerést
Az író csütörtök Facebook-posztban üzente meg, hogy jelenleg miért nem képes elfogadni a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) által adományozott elismerést. Döntését a magyar kulturális élet „beteg, provinciális” megosztottságával indokolta.
Krasznahorkai László csütörtök este a Facebook-oldalán jelentette be, hogy nem fogadná el a Nemzet Művésze elismerést, ha a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) jelölné rá. Az irodalmi Nobel-díjas író azt írta, „dühödt értetlenséggel” fogadta a kérdést, amelyet közvetlenül az MMA elnökétől kapott, akiről kiderült, hogy az utcaszomszédja.
Szerinte a magyar művészeti életet egy „egymással hadban álló, történelmi egyet nem értéssel megvert” állapot jellemzi. Hosszan sorolta a az MMA és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) kiemelkedő tagjait, hogy érzékeltesse a megosztottság mértékét és abszurditását. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetősége májusban nyilvánosan tiltakozott a Magyar Művészeti Akadémia kultúrpolitikai szerepe és túlsúlya ellen.
Krasznahorkai szerint van valami, ami „egész egyszerűen felülírja ezt a beteg, rothadt, animális, piszkosul provinciális elkülönülést”.
Úgy látja, a Nemzet Művésze díjazottainak listáján már most is több olyan alkotó szerepel, aki a „másik oldalról” érkezett, ami egy „nagyon rég elhomályosított, nagyon megalázó összefüggésre” utal.
„Az MMA olyan tagjai, mint – hanyagul idézve a neveket – Bodor Ádám, Tandori Dezső, Baráti Kristóf, Bereményi Géza, Cserhalmi György, Deim Pál, Dobai Péter, Erdélyi Zsuzsanna, Grendel Lajos, Haumann Péter, Kányádi Sándor, Karácsony Gábor, Kósa Ferenc, Lakner László, Oravecz Imre, Ránki Dezső, Rost Andrea, Sánta Ferenc, Sára Sándor, Sass Szilvia, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Szilágyi István, Szörényi László, Tóth János, Vásáry Tamás, míg a másik oldalon a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiánál velem együtt Ascher Tamás, Bodor Ádám, Cseres Tibor, Enyedi Ildikó, Esterházy Péter, Eötvös Péter, Fábri Zoltán, Ferge Zsuzsa, Gábor Miklós, Gothár Péter, Haimann György, Határ Győző, Hegedűs D. Géza, Lucian Hervé, Ted Hughes, Jancsó Miklós, Jeney Zoltán, Jordán Tamás, Juhász Ferenc, Kertész Imre, Kocsis Zoltán, Kosáry Domokos, Kovács András Ferenc, Kurtág György, Lakner László, Ligeti György, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Nádasdy Ádám, Nádler István, Nemes Nagy Ágnes, Parti Nagy Lajos, Pintér Béla, Thomas Pynchon, Szabó István, Szőts István, Takács Zsuzsa, Tandori Dezső, Tarr Béla, Tolnai Ottó, Vas István, Zsámbéki Gábor – nos, ezek a nagy művészek hogy kerülhettek egymástól ekkora távolságra?!?!? Külön táborokba? Egyáltalán hogy kerültek táborokba? Nem inkább a Magyar Olümposzon kellene lenniük? Nektárt szopogatva együtt?! Nincs köztük semmi, ami összefűzi őket?!?! A választ mindannyian tudjuk. Ami összefűzi őket, az a rang, amit csak a legjobbak adhattak a magyar kultúrának.”
Döntését azzal zárta:
„Amíg nem történik meg, hogy gyöngeségeinken felülemelkedve ez az áldatlan állapot megváltozik, nem vagyok képes elfogadni ezt a mindannyiunk számára megtisztelő címet. Annyira szomorú vagyok, hogy ezt kell mondanom!”
A 2025 októberében irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Krasznahorkai László az elmúlt hónapokban több rangos nemzetközi és hazai elismerést is kapott, köztük márciusban a francia Művészetek és Irodalom Érdemrend parancsnoki fokozatát, májusban pedig az Artisjus Irodalmi Nagydíjat.
Krasznahorkai László csütörtök este a Facebook-oldalán jelentette be, hogy nem fogadná el a Nemzet Művésze elismerést, ha a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) jelölné rá. Az irodalmi Nobel-díjas író azt írta, „dühödt értetlenséggel” fogadta a kérdést, amelyet közvetlenül az MMA elnökétől kapott, akiről kiderült, hogy az utcaszomszédja.
Szerinte a magyar művészeti életet egy „egymással hadban álló, történelmi egyet nem értéssel megvert” állapot jellemzi. Hosszan sorolta a az MMA és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) kiemelkedő tagjait, hogy érzékeltesse a megosztottság mértékét és abszurditását. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetősége májusban nyilvánosan tiltakozott a Magyar Művészeti Akadémia kultúrpolitikai szerepe és túlsúlya ellen.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A streaming egyik legjobb sci-fije újra megtalálta önmagát: visszatért a Siló
Három hónap telt el a második évad óta, a Siló pedig teljesen megváltozott. Új vezetők, új fenyegetések és egy olyan múltbeli szál, amely alapjaiban írhatja át mindazt, amit eddig igaznak hittünk.
A posztapokaliptikus sorozatokból nincs hiány mostanában, de kevés olyan akad közöttük, amely ennyire sajátos hangulatot tud teremteni, mint az Apple TV+Silója. Az első évad lassan építkező rejtélyeivel, klausztrofób világával és folyamatos bizonytalanságérzetével hamar a streaming egyik legjobb sci-fijévé nőtte ki magát.
A második szezon azonban már jóval megosztóbb lett. Bár akadtak erős pillanatai, a történet sokszor elveszítette a fókuszát, és Juliette Nichols (Rebecca Ferguson) különálló kalandja kevésbé bizonyult izgalmasnak, mint a Silóban zajló események. A kettő találkozásakor pedig vége is lett az évadnak.
Éppen ezért biztató, hogy az idei évad már az első epizódjával azt sugallja: a készítők pontosan tudják, mi működött igazán jól korábban.
A folytatás rögtön egy merész húzással indított. Három hónapot ugrunk előre az időben, és első pillantásra teljesen más világ fogad bennünket. Az előző szezon végén még egy polgárháború szélére sodródott, feszült közösséget hagytunk magunk mögött, most viszont egy látszólag rendezettebb, nyugodtabb és ami meglepő, hogy boldogabb Silót látunk. Az emberek ismét dolgoznak, a mindennapi élet visszatért a megszokott kerékvágásba, Juliette pedig szinte legendává vált azok szemében, akik ismerik a történetét. Szinte sztárként kezelik az egyetlen embert, aki visszatért a száműzetésből élve. Persze a látszat ezúttal is csal.
A nyitójelenetet követően a sorozat visszaugrik az időben, hogy megmutassák nekünk, miként jutott el a világ a pusztulás szélére. Ez a szerkezet elsőre talán szokatlannak tűnhet, de jól illeszkedik a Siló világához, amely mindig is szeretett apránként adagolni minden fontos információt.
A legnagyobb újdonság is ebben rejlik. A harmadik évad végre kilép abból a szűk perspektívából, amely eddig meghatározta a történetet.
Nemcsak a Siló lakóit követjük, hanem egy másik idősíkban Washington D.C.-be is eljutunk kb. 300 évvel korábban, amikor az emberiség még az összeomlás előtt állt. Itt ismerjük meg Daniel Keene (Ashley Zukerman) képviselőt, akinek históriája egyre fontosabbá válik. Abba a különleges helyzetbe kerül, hogy az ő perspektívájából/nyomozásából tudhatjuk meg mi is történt ebben a világban.
Ez a múltbeli szál már az előző évad utolsó perceiből is ismerős lehet, és a könyvsorozat olvasói valószínűleg számítottak rá, hogy előbb-utóbb megérkezik. Egy egész könyv épül külön Daniel Keene képviselőre. A sorozat azonban nem egyszerűen adaptálja Hugh Howey regényeit. Inkább összemossa a múltban játszódó eseményeket a jelen cselekményével, így a két történet párhuzamosan halad előre. Meglepően jól működik eddig ez a megoldás.
Míg a második évad sokszor érződött töredezettnek, mert Juliette hosszú időre kiszakadt a fő történetszálból, most ismét minden esemény ugyanazt a nagy rejtélyt szolgálja.
A jelen és a múlt folyamatosan reflektál egymásra, a néző pedig lassan kezdi összerakni, mi vezethetett odáig, hogy az emberiség a kihalás szélére sodródjon. (Persze én utánaolvastam, mert utálom a meglepetéseket.)
Rebecca Ferguson továbbra is a sorozat lelke. Ezúttal azonban egészen más kihívással kell szembenéznie. Juliette látszólag ugyan visszatért, mégsem teljesen az az ember, akit megismertünk. Az emlékei hiányosak, viselkedése időnként szokatlan, mintha saját maga fölött sem rendelkezne teljes kontrollal. Érezhetően manipulálják a Silóban.
Ferguson remekül átadja ezt a bizonytalanságot. Nem játszik túl semmit, apró gesztusokból és pillantásokból építi fel a karakter zavartságát. Nézőként végig ott motoszkál bennünk a kérdés: valóban Juliette döntéseit látjuk, vagy valami egészen más történik vele? Természetesen a Siló nem marad konfliktusok nélkül.
Az új évad egyik legérdekesebb eleme egy titokzatos, maszkot viselő anarchista csoport felbukkanása.
A magukat Kívülállóknak nevező szervezet, alapjaiban kérdőjelezi meg mindazt, amit a Siló lakói a külvilágról gondolnak. Szerintük az embereket hazugságban tartják, és a felszín egészen más, mint amilyennek eddig hitték. Ezt mi, akik látták már az előző két évadot természetesen biztosan tudhatjuk, hogy igazuk van. Ez a fenyegetés nemcsak új akciójeleneteket hoz magával, hanem ismét előtérbe helyezi a sorozat legérdekesebb kérdését: kinek lehet hinni egy olyan világban, ahol a múlt nagy részét tudatosan eltörölték?
Közben a mellékszereplők is több figyelmet kapnak. A beszerzési részlegen új karakter érkezik, aki saját nyomozásba kezd az építkezési csapat sikkasztásaival kapcsolatban. Ezek a kisebb történetszálak szerencsére nem érződnek fölösleges kitérőknek, inkább tovább gazdagítják a Siló világát és azt az érzést, hogy minden szinten akadnak titkok, amelyeket valaki igyekszik elrejteni.
A sorozat továbbra sem kapkod. Megőrzi azt a melankolikus, nyomasztó atmoszférát, amely az első évad egyik legnagyobb erőssége volt. A díszletek, a fényképezés és a zenei aláfestés ismét kiválóan támogatják ezt a komor hangulatot. Jó érzés újra visszatérni ebbe a világba, még akkor is, ha az ember pontosan tudja, hogy itt szinte minden mögött újabb hazugság lapul.
Az első epizód alapján a harmadik évad sokkal magabiztosabban indul, mint elődje.
Új kérdéseket vet fel, izgalmas irányba bővíti a világot, miközben végre ismét Juliette köré szervezi a történetet anélkül, hogy elszakítaná a fő cselekménytől és a Silójától. Ha a folytatás képes megtartani ezt az egyensúlyt, akkor könnyen lehet, hogy a Siló ismét visszatalál ahhoz a színvonalhoz, amely miatt az első évadot annyira könnyű volt szeretni.
Az indulás mindenesetre kifejezetten biztató. A folytatás nagyobb léptékben gondolkodik, miközben nem felejti el azt sem, hogy a karakterei teszik igazán különlegessé. Rebecca Ferguson pedig ismét elképesztően erős alakítást nyújt.
A posztapokaliptikus sorozatokból nincs hiány mostanában, de kevés olyan akad közöttük, amely ennyire sajátos hangulatot tud teremteni, mint az Apple TV+Silója. Az első évad lassan építkező rejtélyeivel, klausztrofób világával és folyamatos bizonytalanságérzetével hamar a streaming egyik legjobb sci-fijévé nőtte ki magát.
A második szezon azonban már jóval megosztóbb lett. Bár akadtak erős pillanatai, a történet sokszor elveszítette a fókuszát, és Juliette Nichols (Rebecca Ferguson) különálló kalandja kevésbé bizonyult izgalmasnak, mint a Silóban zajló események. A kettő találkozásakor pedig vége is lett az évadnak.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
