Az alkohol feloldja a gátlásainkat, aztán az egész életünket is - erről szól az Oscar-díjas Még egy kört mindenkinek

A Margit körúton – egykor Mártírok útján – egy régi mozi helyén működik az Átrium Színház, amelyet éveken át a Kultúrbrigád üzemeltetett. Ezalatt az intézmény neve összeforrt Alföldi Róbertével, akihez számos rendkívül népszerű előadás fűződött itt színészként vagy rendezőként: Az Őrült nők ketrece, Igenis, miniszterelnök úr!, Egy, kettő, három, Mefisztó.

Aztán a kormány sok más független színházzal együtt a Kultúrbrigádtól is megvont mindenféle állami támogatást, így a 2023-2024-es szezon végén kénytelenek voltak elhagyni a színházat. Nehéz volt nem párhuzamot látni az állam döntése és aközött, hogy a Kultúrbrigád előadásaiban bizony előszeretettel kritizálták a regnáló hatalmat.

Sokan a színház végleges bezárásától tartottak, de aztán több független társulat, Pintér Béla és Társulata, a Dumaszínház, a Delta Produkció és az Orlai Produkció összefogásával végül tovább üzemelhetett.

Akkoriban a kormánnyal szimpatizáló kommentkommandósoktól sokszor olvashattuk: Kár volt károgni, a színház nem zárt be, csak "alföldítlenítették".

Thomas Bernhard 1984-ben írta A színházcsinálót. Főszereplője, az Alföldi Róbert által alakított Bruscon egy hajdan népszerű és nagyhatalmú író-rendező, aki ma már csak a nagyság illúziójából él. Egykor a legnagyobb színházakban játszott, manapság kis vidéki színpadokon lép fel maroknyi színészével, és pont úgy viselkedik, ahogy az a nagy #Metoo könyvben megvan írva: zsarnokoskodik, kiabál, sőt, a tettlegesség sem áll tőle távol. Aztán amikor érzi, hogy talán túl messzire ment, bocsánatot kér, de úgy, hogy azzal a lendülettel el is hárít bármiféle felelősséget.

A színházcsináló kicsit olyan, mint egyetlen hosszú monológ, amiben első ránézésre csak statisztaként, biodíszletként jelennek meg a kollégák. Valójában azonban szó sincs erről. Minden egyes szereplőnek tűpontosan megvan a funkciója, olyanok, mint azok az apró fogaskerekek a gépezetben, amik ha kiesnek, az egész masina lerobban.

Az eredeti műhöz képest történtek változtatások. A most is remekelő Ficzere Béla nem vendéglős, hanem a vidéki város népművelője, aki már megszokta a művészi allűröket, zokszó nélkül tűri a szitkokat és teljesíti a legképtelenebb kívánságokat is, de közben a szemén látszik, nagyon is megvan a maga véleménye.

Sarah és Feruccio nem Bruscon és Brusconné gyereke, hanem a rendező tanítványai. Az Orlai Produkció stabil emberének számító László Lili pillanatok alatt gyorsul nulláról százra. Az egyik pillanatban még esetlenül próbálja teljesíteni a rendező teljesíthetetlen instrukcióit, hogy aztán mondatról mondatra építkezve elvörösödő fejjel üvöltsön a frusztrációtól.

Németh Áron Valentin idén végzett az SZFE-n ifj. Vidnyánszky Attila és Hegedűs D. Géza osztályában. Első ránézésre teljesen súlytalan a karaktere, de ha közelebbről megnézzük, pontosan jeleníti meg azt a fajta tehetetlenséget, ami akkor tör ránk, ha egy erőszakos ember hatalmába kerülünk. Amikor tökéletesen cselekvőképtelenekké válunk, mert arra szocializáltak, hogy bármit teszünk, az rossz, azért büntetés jár, és a végén már a legegyszerűbb utasításokat sem bírjuk, merjük teljesíteni, mert biztosak vagyunk a büntetésben.

Látszólag Búza Tímeának jut a legkevesebb színpadi idő. Néha bejön, köhög, eszik, és nem hiszem, hogy öt mondatnál több szövege van. Mégis fontos, mert míg Lili és Áron fiatalok, a mester tanítványai, Tímea karaktere az, aki már évtizedek óta ebben él. Nem véletlen a távolléte. Ő már megtanulta, hogy úgy úszhatja meg a legjobban, ha minél kevesebb időt tölt a rendező társaságában. Rigolyáira sokszor csak legyint, vagy egyenesen kineveti őket.

El sem tudok képzelni nehezebb színészi feladatot, mint négyüké. Hosszú percekig kell úgy színpadon lenni, hogy szövegük nincs, de közben minden másodpercben ott kell lenniük, és néha egy-egy apró gesztusukon, grimaszukon áll vagy bukik az adott jelenet. Nem lehet egy másodpercre sem lazítani, kiengedni.

Ezzel együtt A színházcsináló Alföldi Róbert előadása. Pelsőczy Réka rendezővel és Bíró Bence dramaturggal alaposan átdolgozták az eredeti művet. Az első perctől kezdve ott vannak a kikacsintások a jelenbe. Mind Alföldi jelenébe, mind az országéba. Ahogy halad az előadás, úgy szorul egyre inkább háttérbe Bernhard valósága, és jön előtérbe a mi kis nyomorult magyar realitásunk.

Alföldi a szerepében rendszeresen kiszól, vagy még pontosabban beszól. A politikusok seggét nyaló művészeknek, a kultúrát kisajátító politikusoknak, és hamar megérezzük, itt nem Bruscon pöröl az osztrák közélettel, itt Alföldi Róbert valós harcába pillanthatunk bele, ami persze kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunk harca, akik nem álltunk át a nyalóka másik végére.

Ez ugyanakkor fura kettősséget is okoz, hiszen Bruscon szerepében egy olyan karakter beszél a – mondjuk ki – NER kultúrkampfjáról, aki maga is az általa bírált rendszer tökéletes képviselője.

Mert Bruscon természetesen nem Alföldi, de pont annyi van benne belőle, hogy az, aki utálni akarja, minden további nélkül azt mondhatja: Látjátok, ilyen ő.

A színházcsinálóban Bruscon pusztulását követhetjük szemmel. Olyan, mint az a csirke, aminek már elvágták a nyakát, de még rohangál kicsit, mielőtt elterül. A hírneve rég oda, közönsége gyakorlatilag nincs, és amire felmenne a képzeletbeli előadás függönye, elhagyja mindenki. Erős metafora az ugrálóvár, amit a darab végén felfújnak. Bruscon ebben a "légvárban" áll és kiabálja: Shakespeare, Csehov és Én! Majd egyre jönnek a nagy nevek, akikkel egy sorba állítja magát, és persze óhatatlanul megérkezünk a nagy magyarokhoz, mígnem Gothár és Eszenyi neve is elhangzik, akik amellett, hogy vitathatatlanul nagyszerű színházcsinálók, a maguk módján mind Brusconok.

Óhatatlanul ott rezonál bennünk a kérdés: ebben a névsorban, ebben a magyar színháznak nevezett homokozóban hol van Alföldi helye? A kérdést nyilván minden néző másképp válaszolja meg.

A színházcsináló kétségtelenül az évad egyik legütősebb előadása, amiről sokat fognak írni, a NER megmondó emberei pedig majd nyilván kikérik maguknak. Orlai Tibornak ez talán az eddigi legbátrabb vállalása, de hát ezért jó, ha egy színház valóban független. Tőle nem tudják elvenni az állami támogatást, mert soha nem is kért ilyet.

Amit én kicsit sajnálok, hogy ide jutott a színház: ahhoz, hogy egy előadás nagyot üssön, be kell olvasni benne a hatalomnak. Én jobban szeretem azt a színházat, ami nem elmondja, hanem bemutatja, de magam is látom, hogy ez nem a finom utalások kora.

Ami a legfájóbb, hogy Bruscon bántalmazó színháza egyáltalán nem idegen. Teljesen otthon érezzük magunkat benne, mert mára ezzé vált az országunk. Már fel sem vesszük, ha valaki ránk kiabál, belénk köt. Ha a főnök lekicsinyli a munkánkat, ha a házastársunk kigúnyol, ha az ország vezetői egész társadalmi csoportokba szállnak bele. Akik a médiában dolgoznak, egész biztosan be tudják helyettesíteni Alföldi karakterét sok mindenkivel. És amit a legnehezebb belátni: egyre gyakrabban válunk mi magunk is Brusconná.

Hétfő estétől új műsorrenddel jelentkezik a TV2, a változás a csatorna teljes hétköznap esti sávját érinti.

Az eddigi műsorrend a népszerű műtárgy-kereskedő show visszatérése miatt borult, a változás viszont sok nézőt váratlanul ért. A TV2 közösségi oldalain számos értetlenkedő hozzászólás jelent meg.

„Kedves TV2, most mi ez? A Házassâg első látásra 21:20-ig van írva. Akkor most, hogy van ez?” – kérdezte egy kommentelő.

„Hogy került a Kincsvadászok ide?” – írta egy másik.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

TV2 ? ? ? ? (@tv2official) által megosztott bejegyzés

A Kincsvadászok stábja nem változott: a műsorvezető Till Attila, a műtárgyszakértők Kelen Anna és Megyesi Balázs, a kereskedői székben pedig dr. Katona Szandra, Fertőszögi Péter, Fejes Tamás, Nagyházi Lőrinc és Molnár Viktor foglalnak helyet. A műsorban civil eladók hoznak be különleges tárgyakat a stúdióba, ahol azokat szakértők értékelik, majd a kereskedők licitálnak rájuk. A műsor sikerét a tárgyak mögötti történetek, az értékbecslés és az alku izgalma adja, a csatorna a mostani évadban a szokatlan darabokra és a már ismert, stabil szereplőgárdára épít.

A Palik László nevével fémjelzett Legyen Ön is Milliomos! 2025-ben több új etappal tért vissza, és ismét a TV2 egyik rendszeres esti műsorává vált.

A bennem lakozó fenevad már a legelső jelenetével érzékelteti, hogy valami egészen nyugtalanító történetbe csöppenünk: a cold openben történik valami szörnyű, amit még nem értünk teljesen, de azonnal odaragaszt a képernyő elé. Gabe Rotter, aki az X-akták rebootja óta nem rukkolt elő komolyabb projekttel, most visszatér, és nagyon úgy tűnik, hogy nem aprózta el.

Ez leginkább az egészen kiváló színészgárdának köszönhető: Claire Danes, Matthew Rhys, Natalie Morales és Brittany Snow ezek nem kis nevek egy sorozathoz képest, némelyik egyedül is képes lenne eladni egy sorozatot.

A történet középpontjában Agatha Wiggs áll, akit Claire Danes a tőle megszokott intenzitással formál meg. Aggie sikeres írónőként próbál boldogulni, vagyis inkább csak próbálna, mert jelenleg egy makacs alkotói válság gyötri. Hiába a karrier, hiába a hírnév, a Pulitzer-díj, az ihlet makacsul kerüli őt, az anyagi helyzet pedig egyre feszültebbé válik.

Ez a veszteség olyan mélyen beette magát a nő tudatába, hogy szinte minden döntését, minden rezdülését befolyásolja. A sorozat ezt a lelki törést nem túlmagyarázva, mégis rendkívüli érzékenységgel mutatja be, miközben lassan, de határozottan építi fel Aggie mentális instabilitását.

A helyzetet tovább bonyolítja, amikor a szomszédságba beköltözik egy titokzatos, módos üzletember, Nile Jarvis. Matthew Rhys játéka egyszerre visszafogott és dermesztő, már az első jeleneteiben érezni rajta azt a fajta sötét vibrálást, ami végig ott lüktet a karakterében.

Mindenki Jarvist gyanúsította, de olcsón megúszta. Most egy új környékre költözött, ám a lakók egyre hangosabban suttognak arról, hogy talán gyilkosság történhetett, Aggie képzelete pedig már ettől is lángra kap. A sorozat ügyesen meglovagolja ezt a kettősséget: vajon tényleg valami szörnyűség történt, vagy ez csupán egy gonosz pletyka. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül érezzük furának a pszichésen megtört író és a hírhedt üzletember kapcsolatát.

A készítők nem húzzák az időt, nem játszanak felesleges találgatósdit: hamar elhintik a fontos információkat, mégis minden epizód után marad bennünk egy kis feszültség, egy apró kérdőjel, amitől muszáj tovább néznünk.

Claire Danes alakítása ebben kulcsfontosságú. Pontosan azt a törékeny, mégis elszánt, a saját bűntudatával küzdő karaktert hozza, amitől nemcsak megértjük Agatha motivációit, de együtt is élünk vele. Matthew Rhys pedig pazar kontraszt: egyszerre megnyerő és ijesztő, mintha minden mosolya mögött bújna egy második, sötétebb jelentés. Rhysnek igazi jutalomjáték Danes mellett gonoszkodni.

Kettejük dinamikája annyira feszült és kiszámíthatatlan, hogy már a második részre teljesen odabilincseli a nézőt. A két karakter között kibontakozó verbális párbajok és sejtelmes félmondatok a sorozat legerősebb pillanatai közé tartoznak.

Az is remek húzás, hogy Jarvis gyakorlatilag „könyörög” Aggie-nek, hogy írjon róla, ez egyszerre abszurd, nyugtalanító és fenyegető, mintha egy ragadozó kedvesen invitálná magához az áldozatát.

A széria végig lendületes marad, nincs üresjárat, a cselekmény pedig kellően izgalmas ahhoz, hogy ne csak egy újabb rejtélysorozatnak érezzük. A dráma kellően mély, emiatt sokkal többet kapunk.

Bár a finálé talán nem üt akkorát, mint amilyet a felvezetés ígér, ez a kisebb súlytalanság korántsem rontja el az összképet. Ez egy jó sorozat volt, nem bántam meg, hogy megnéztem.

A bennem lakozó fenevad azok közé a szériák közé tartozik, amelyeket jólesik végignézni, majd utána is kicsit elidőzni rajtuk.

Nem sajnáltam érte egyetlen percet sem, és bár biztos akad több apróbb hibája, összességében kifejezetten ajánlott darab mindenkinek, aki szereti a lélektani, lassan kibontakozó, mégis folyamatosan pulzáló sorozatokat. Gratula a Netflixnek, néha megérdemlik.

Rögtön az elején be kell vallanom, nem vagyok a kandikamerás műsorok híve. Számomra a műfaj alapja a Hóbortos népség című két részes, bostwanai film volt a 80-as években. Kiskamaszként persze élveztem, és annak is örültem, amikor valamelyik hazai szórakoztató műsorban (talán az Ez+azban, de az is lehet, hogy a Szeszélyes évszakokban) elkezdtek kandikamerás felvételeket készíteni.

Ami egészen másképp veszi ki magát, ha valami jó haveroddal csinálod, akivel olyan a nexus, mint egy vadidegennel. Pláne egy civillel, aki minden szempontból kiszolgáltatott a médiában.

Úgy tűnik, sokan gondolják ezt másként, annyian, hogy érdemes nekik külön tévéműsort indítani. A Kész átverés! 1997-ben indult, és kisebb nagyobb kihagyásokkal, 2010-ig folyamatosan része volt az RTL (akkor még RTL Klub) repertoárjának. A műsorvezetők viszonylag sűrűn cserélődtek. A legemlékezetesebb közülük talán Jáksó László volt, de a Boros-Bochkor páros, sőt, örök rádiós konkurenciájuk, Sebestyén Balázs is vitte a műsort egy ideig. Arra talán már kevesebben emlékeznek, hogy Reviczky Gábor is beült a műsorvezetői székbe egy évad erejéig.

Ma már a műfajt nem kandikamerának hívják, hanem prank show-nak (a prank angolul átverést, valaki megtréfálását jelenti), de a lényeg mit sem változott. Adott egy maréknyi beépített ember, akik valamiféle kínos szituációt alakítanak ki az áldozat körül, ezt titokban jól felveszik, és amikor már nagyon rosszul érzi magát az illető, bejön a műsorvezető, és lepelezi, hogy az egész csak tréfa volt.

Most Istenes Bence és Pető Brúnó vezetésével élesztették fel a formátumot. A gyártó a Creator TV, és rendhagyó módon a Kész Átverést nem is az RTL+-on lehet visszanézni, hanem a CreatorTV YouTube csatornáján.

A korábbi évadokkal ellentétben a mostani epizódok rövidebbek, mindössze 40 percesek, és úgy értesültem, a civilek szívatását teljesen mellőzni fogják, minden részben egy hírességet fognak átverni.

Az első epizód egy kis felvezetővel kezdődött. Bence és Patrik eltévednek egy szobrászműhelybe, ahol megtalálják Fekete Pákót szoborba öntve. Őt még Jáksó Laci felejtette ott egy átverés után. (Vagyis közel 20 éve, ő ugyanis utoljára 2006-ban vezette a Kész átverést, azóta volt Balázs, Cooky, sőt, MC DC és Benkő Dániel is.)

Bencéék kiszabadították Pákót a gipszből, de aztán otthagyták bezárva a műhelyben.

A folytatásban Bence közüli Brúnóval, hogy újoncként át kell esnie a "beavatáson". Ennek lényege, hogy Brúnó elvegyül az emberek között a Szt. István Bazilika környékén, és Bence adóvevőn keresztül különböző utasításokat ad neki, hogy mit csináljon. Hol állatként kell morognia, hol a hátsóját rázza a rémült járókelők felé. A feladatokban egy a közös: Brúnó totál hülyét csinál magából, amit Bence borzasztóan élvez.

Ez persze mind csak körítés, a főfogás még hátravan. Az Istenes-Pető páros első áldozata – hogy-hogy nem – Puskás-Dallos Péter, Bence kebelbarátja, a Csillag születik társműsorvezetője. El kell ismerni, az RTL mesterien rét ahhoz, hogyan csináljon keresztpromóciót a különböző műsorai között.

Az átverésre az RTL egyik tárgyalójában került sor. A beépített emberek Verebély Marcell kreatív vezető, Kakuk Sára, a Csillag Születik egyik főszerkesztője, Jakab Márk, az RTL egyik kreatívja illetve természetesen maga Istenes Bence.

A helyzet előnye, hogy Bence is nyugodtan jelen lehetett, mint társműsorvezető. Brúnónak viszont egy szomszédos szobában kellett elrejtőznie, ahol képernyőkön követte a történéseket, és élőben vicces vagy annak szánt kommentárokat fűzött a látottakhoz. Őszintén szólva, ezen a ponton még Brúnó kicsit fölöslegesnek tűnik, legalábbis nem jöttem rá, miért van rá olyan nagy szükség. Nem mondom, hogy rossz, amit csinál, de az, hogy a narrátor fizikai valójában jelen van, kicsit műfajidegennek tűnik.

Ami a prank dramaturgiáját illeti, alaposan felépítették. Kezdték azzal, hogy megmutatták Petinek, milyen szörnyen veszi a levegőt beszéd közben. Amire persze a technika segítségével alaposan rásegítettek.

Ezt követően emelték a tétet, és kiderült, hogy akadt egy jogi probléma is. Akik nézték a Csillag Születik első adását, emlékezhetnek, hogy a fiúk a backstage-ben kicsit megpiszkálták az egyik versenyző hangkeverőpultját. Emiatt Petinek bocsánatot kell kérnie, és magára kell vállalnia az egész balhét. Viszont a jogászok szerint sokkal jobbak az esélyeik elkerülni a pert, ha úgy tesznek, mintha Peti már ott, a forgatás helyszínén bocsánatot kért volna.

Ezért AI segítségével elkészítettek egy bocsánatkérést Petivel, amit mindenhová ki fognak tenni.

Verebély Marcell egy ponton mindenkit kiküld, hogy kettesben maradjon Petivel, aki szemmel láthatóan nem tudja mire vélni a szituációt. Ki akarják rúgni? Mire megy ki ez az egész?

Aztán persze végszóra bejön Bence és Brúnó, leleplezik a csalást, és megnyugodnak a kedélyek.

Összességében az első átverés nem sikerült annyira jól. Például volt egy pont, ahol Peti gyanakodni kezdett, és a szemével keresi kezdte a kamerákat. Az ilyen átverések akkor igazán jók, ha sikerül látványosan kizökkenteni az áldozatot a nyugalmából. Ez itt nem jött össze, Peti feszengett, de nem sikerült felingerelni. A másik, amikor működhet egy ilyen prank, ha létrejön az a bohózati alaphelyzet, amikor a közönség többet tud a szereplőnél, és az a humorforrás, hogy az alany hogyan érti félre a szituációt. Itt ez se nagyon jött be.

Végezetül a leleplezés is akkor csattan nagyot, ha robbanásig nő a feszültség, és ekkor jön a feloldás. Itt viszont, mivel nem volt igazán erős feszültség – legalábbis a tévén keresztül nem jött át – hiányzott ez a fajta csúcspont is.

Ez persze még a legeleje, javulhat a dolog, habár vélhetően egy visszatérő formátum első adásának a legjobb átverések egyikét választották. A jövő héten Kabát Peti lesz az átverés áldozata. Ez a műsor talán az ellendrukkereknek lehet a legvonzóbb, akik örömmel nézik, ha valamelyik általuk nem kedvelt hírességet kínos helyzetbe hoznak. Szóval kárörvendők, vasárnap, a Csillag Születik után eljön a ti időtök!