News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Attila olasz végzete beleszeretett a magyar kürtőskalácsba – találkozás Maria Agrestával, a Verdi-opera hősnőjével

Énekel, hogy szeressen, szeret, hogy énekeljen – vallja a fantasztikus énekesnő.

Link másolása

hirdetés

Tizenkét éves volt, amikor látta a Parasztbecsület nápolyi előadását, egy életre beleszeretett az operába és elhatározta, hogy énekesnő lesz. Én is 12 voltam, amikor Mascagni remekművének szívbe markoló előadását láttam Rómában, azóta is elszorul a torkom, ha csak eszembe jut a darab. Nem várt közös élmény volt ez Maria Agrestával, a világhírű szopránnal, aki Verdi: Attila című operájának női főszerepére érkezett Budapestre.

A péntek esti előadás főpróbája előtt beszélgettünk az igazi délolasz temperamentumú, csupaszív művésznővel a Margitszigeti Szabadtéri Színpad mögötti öltözőjében, ahol megszemlélhettem a darabban végzetes szerepet játszó kardot is. Maria nagy örömmel tért vissza hat év után hozzánk.

Rossini: Stabat Materének előadására hívtak meg. Éppen csak három napot töltöttem itt, a próbákra és a koncertre. Emlékszem, végig esett az eső, de ma is szeretettel gondolok vissza a Művészetek Palotája gyönyörű termére, a zenekarra, és nem utolsósorban azért, mert az előadásra eljött Marton Éva, és utána hosszasan beszélgettünk. Ez nekem külön öröm volt, mert évekkel korábban láttam őt Olaszországba és végre személyesen is megismerhettem.

– Odabella, Attila szerelme fordulópont volt az Ön pályafutásában. Hogyan találkozott ezzel a szereppel?

– Tizenegy évvel ezelőtt történt, egy különleges pillanatban, mert nem sokkal korábban váltottam repertoárt, miután a mezzoszopránból áttértem a szopránra. Már énekeltem a Bohémélet Mimijét, A trubadúr Leonóráját, de hiányzott valami olyan nem mindennapi szerep, ami lökést ad nekem. Akkor szólt az énekestanárnő, hogy Pier Luigi Pizzi maestro a maceratai fesztiválra keres egy hangot. Elmentem a meghallgatásra, de azt sem tudtam, milyen szerepre gondol. Csak utána árulta el, hogy Odabellát keresi, és kérte, hogy egy hét múlva újra találkozzunk. A meghallgatáson több nagy név is részt vett, olyanok is, akik már énekelték, de végül a Maestro felhívott és közölte: „Meggyőztél, tiéd a szerep.” Nagyon boldog voltam, mert már azt is fontolgattam, hogy más foglalkozás után nézek. És valóban beindított, ahogy reméltem, de egy idő után már nem énekeltem többet, mert nem akartam, hogy beskatulyázzanak. Most térek vissza Odabellaként.

hirdetés

– Ki ez a hercegnő, aki meghódítja Attila szívét?

– Erős, nagyon határozott nő, aki tán nem is tudja, mi az a félelem. De ott van a szívében nagy fájdalma: apjával Attila végzett kegyetlen módon. Érzi, hogy bosszút kell állnia, és vannak pillanatok, amikor e fájdalomba szinte beleőrül. Végül azonban, annak ellenére, hogy őt is elbűvöli Attila, sikerül teljesítenie küldetését. Szerelme ellenére harcol az igazságért, bizonyos fokig feministának tekinthető.

– Ez a Verdi-opera az 1840-es években született, amikor már kibontakozóban volt az olasz nemzeti egység mozgalma, a Risorgimento.

– Igen, szerintem ki is lehet hallani Verdi hazafias érzelmeit ezekből a kórusokból, de még a kottából, a ritmikából, a hangsúlyokból is kiolvasható a lázadás szelleme. Verdi zenéje itt még a Donizetti-féle belcanto hagyományait követi, de azért már érezteti saját egyéniségét.

– Ön megszemélyesítette az operairodalom legszebb nőalakjait a Pillangókisasszonytól Violettáig. Melyik áll Önhöz a legközelebb?

– Szinte mindegyikből van bennem valami. Például a Pillangókisasszony odaadása, hűsége. Én is nagyon hűséges, kitartó típus vagyok. Erős bennem az igazságérzet, megkövetelem a tiszteletet, mélységesen hívő vagyok, mint Tosca. És ha szeretek valakit, teljes szívemmel, minden porcikámmal szeretek, legyen szó a páromról, családomról, hazámról, ideáljaimról. Mindegyik operahősnőből van valami Mariából és Mariában is van valami belőlük.

– Párommal imádunk a margitszigeti előadásokra járni, mert úgy érezzük, hogy ebben a varázslatos környezetben a természet zenéje és a színpadon megszólaló zene eggyé válik.

– Ezzel teljesen egyetértek! Csodálatos ez a környezet, ahogy beleéltem magam, úgy éreztem, mintha megbékéltem volna a világgal. Itt a zene belép a természetbe és a természet belép a zenébe, a két anyag egymásba olvad, más dimenzióba kerül, a tér, az idő megszűnik létezni. A fák akár évszázadokkal ezelőtti korba is visszarepíthetnek minket. Fantasztikus a szervezés, a stáb munkája, de a természet kellős közepén való éneklés valóban lenyűgöző érzés. Amikor egyik este próba közben megérintett egy szélfuvallat, olyan volt, mintha az Attila által támasztott vihar előszele lett volna.

– Megéltük azt is, hogy a koncert közben megszólaltak a rigók és egy hangnemben voltak a zenekarral. Lehetett érezni, hogy egy másodpercre a zenészek is megdöbbentek.

– Igen, tegnap este is bele-beleszóltak a madarak a zenébe. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy maga Verdi szelleme repül el felettünk.

– Néhány napja találkoztam egy olasz festőnővel, aki kortárs magyar művészet megismerésére jött hozzánk. Most pedig itt van Ön. Nagyon jó dolog látni, hogy még ilyen áldatlan időkben is sok művész mindent megtesz azért, hogy fenntartsák az európai értékeket és az emberek közti kommunikációt.

– Mi művészek szerencsések vagyunk, mert rossz időkben is közvetíthetjük a szépség üzenetét, és ez kötelességünk is, jobban, mint valaha. A zene hordozza a múlt értékeit, arról szól, hogy kik voltunk, kik vagyunk és kik lehetnénk. Voltak, akik megkérdezték tőlem: hogy mehetek énekelni egy olyan országba, ahol közel a háború? Éppen ezért van szükség megértetni az emberekkel, hogy ennek az állapotnak véget kell vetni. Ha az emberek elmennek a színházba, és eltölti őket a katarzis érzése, elkezdenek másképp érezni, gondolkodni, elkezdenek öntudatra ébredni. A fiatal nemzedékeknek meg kell érteniük, hogy időnként el kell zárniuk a televíziót, hogy elmehessenek színházba, koncertekre, mert az igazság másutt van, mint a képernyőn, amely hamis mítoszokat sugall nekünk. És minden ember, aki lelkileg-szellemileg fejlődik, jó hatással van az egész társadalomra.

– És akkor még nem is szóltunk az élő közösségi élmény hatásáról.

– Igen, más nézőpontokkal is találkozhatunk azáltal, hogy egy zene, egy színházi előadás mindenkiből más érzelmeket, gondolatokat vált ki, amelyeknek megosztásából valamennyien épülhetünk.

„Énekelek, hogy szeressek, szeretek, hogy énekeljek" – ez a mottója. Van-e más szenvedélye a zenén kívül?

– Igen, nagyon szeretek olvasni. Most éppen egy filozófiai könyvet olvasok, amely a boldogságkeresésről szól. De imádok főzni, nemcsak amatőrként, hanem komolyan tanulmányozom is a gasztronómiát. Elvégre ez is a művészet egyik formája. Amikor utazom, igyekszem mindenhonnan beszerezni valami helyi specialitást. Budapesten egy kürtős kalács-sütőre vadászom, és természetesen viszek haza magyar paprikát, amit már eddig is szívesen használtam. Egyszer szeretnék egy könyvet írni azokból a receptekből, amelyeket a világ minden tájáról összeszedtem, és a saját elképzeléseim szerint valósítottam meg.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
10 ezer fős telt ház előtt tért vissza a Quimby, olyan volt a koncert, mintha abba se hagyták volna
Ugyanazzal a lendülettel és átéléssel játszották a dalaikat, mint korábban, a majdnem három éves kényszerszünet még a konferálásokban is alig került szóba.

Link másolása

hirdetés

Katartikus pillanat volt, amikor a Budapest Park idei szezonzáró buliján először a Quimby többi tagja, majd utolsóként Kiss Tibi is felsétált a színpadra: rajongók ezrei kezdtek el egyszerre teli torokból sikítani, éljenezni, vagy hasonló módon kifejezni örömüket. Minden okuk megvolt erre, hiszen hosszas kálvária végére került pont október 1-jén, teljes felállásban utoljára 2019 karácsonya előtt néhány nappal adtak koncertet.

2020-ban először a Covid tett keresztbe a terveiknek, ezt súlyosbította aztán még tovább a nyár eleji bejelentés, miszerint frontemberük bentlakásos terápiába kezdett, minden erejével a gyógyulásra koncentrál, ezért határozatlan idejű pihenőre vonulnak.

Miután azt az évet teljesen kihagyták, tavaly először egy Plusz-Mínusz névre hallgató koncertfilmmel hallattak magukról, amelyben vendégénekesek ugrottak be Tibi helyére. Az átkötő blokkokból pedig a kissé szemérmes fogalmazás ellenére világosan kiderült, hogy a csapat az egymásra rakódott történtek miatt fennállása legmélyebb válságán megy épp keresztül.

A film némileg módosított programját kétszer élőben is bemutatták, a 2021-es Művészetek Völgyében, majd a Budapest Parkban. Közben Tibivel kapcsolatban is biztatónak tűntek a jelek, elsőként a Budapest Bárral kezdte újra a koncertezést, majd másik formációjával, az Aranyakkorddal is. A Quimby nagy visszatérése viszont egyre csak váratott magára: először idén tavaszra, majd őszre halasztották.

A kétségeket növelte, hogy állapotáról semmilyen részlet nem derült ki, interjút egyáltalán nem adott, mindössze néhány szűkszavú közlemény jelent meg arról, hogy még időre van szüksége. Erre a koncertre készülve sem vállaltak szinte semmi médiaszereplést, közzétettek viszont egy 45 perces interjúfilmet, amelyben régi ismerősük, Pritz Péter kérdezte mind a hat tagot múltról, jelenről és jövőről.

hirdetés

Azzal kapcsolatban viszont ezt megnézve sem lettünk okosabbak, mégis mi történt Tibivel az elmúlt két és fél évben – az egészen direkt módon feltett kérdésre a frontember csak szűkszavú, kitérő választ adott.

Ebből már sejteni lehetett, hogy minden bizonnyal a koncerten sem fog több szó esni a témáról, és így is történt: néhány elejtett félmondatot (pl. „De hiányoztatok, mindjárt sírok...”) leszámítva semmiből nem érződött, hogy épp az a bizonyos nagy visszatérés zajlik, amire tömegek vártak évek óta.

Persze Tibin azért látszottak a jelei, hogy még hozzá kell szoknia ahhoz, hogy újra ekkora tömeg előtt lép fel. Livius emiatt talán a megszokottnál jobban a hátán vitte a show-t, de ez neki amúgy is testhezálló szerep, aligha kellett megerőltetnie magát hozzá, hogy még feljebb csavarja a saját intenzitását.

A többieken leginkább óriási felszabadultságot lehetett látni: nehezebb pillanataikban talán ők maguk is kételkedtek benne, hogy valaha eljön ez a pillanat, most pedig, hogy végül mégiscsak eljött, őszinte örömmel adták át magukat a zenélésnek. Balanyi Szilárdra különösen igaz volt ez, végig úgy ült a billentyűk mögött, hogy le se lehetett törölni a vigyort az arcáról. De a vendéggitáros, Vastag Gábor „Vasti” is hasonló fejjel szólózta végig az estét.

Képkivágások a Budapest Park élő közvetítéséből

A dalokat ugyanazzal a lendülettel és átéléssel játszották, mint korábban, a közönség lelkesedése pedig valószínűleg még nagyobb lett: több számot is az első sortól az utolsóig énekelt a tömeg. A kétórás játékidő alatt szinte az összes kötelező sláger elhangzott, persze egy ekkora életműből lehetetlen mindent egy koncertbe sűríteni, de olyasmi biztosan nem maradt ki, ami nagy hiányérzetet okozott.

A Kispál és a Borz orfűi visszatérésével szemben itt nem voltak se megrendezett közjátékok, se más sallang, de emiatt aligha panaszkodott bárki, hiszen a dalokért érkeztünk, és meg is kaptuk őket.

„Most megyünk, de úgy néz ki, hogy még maradunk is. Még mindig nincs jobb ötletünk...” – mondta be Tibi az este végén, kicsit megvillantva jól ismert ironikus humorát. Ezért valószínűleg egy emberként volt hálás a 10 ezer fős közönség, valamint azok a rajongók is, akik ide nem jutottak el.

A jövővel kapcsolatban egyelőre annyi biztos, hogy a korábbinál jóval kevesebb koncertet fognak vállalni, jövőre jelen állás szerint 8-10 alkalommal állnak színpadra.

Az, hogy a sok újhullámos, művészileg nagyságrendekkel alacsonyabb polcon lévő előadó mellett ők is telt házat csináltak a Parkban, mindenképp jelzi, hogy generációváltás ide vagy oda, továbbra is óriási igény van a Quimby zenéjére. Bízzunk benne, hogy többé Tibi egészségi állapota se tesz ennek keresztbe.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
LEGO Mona Lisát és 6 méteres LEGO dínót is láthatsz a legmenőbb budapesti kiállításon
A The Art Of The Brick kiállítás végre Budapestre érkezett. Nézd meg velünk a legmenőbb LEGO-szobrokat!
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2022. október 04.


Link másolása

hirdetés

Gyerekkorom óta imádok legózni. Sőt ami azt illeti, még mindig LEGO-t kérek karácsonyra, pedig már nekem is gyerekeim vannak. Mivel a másik szenvedélyem a művészet, így kíváncsian vártam e kettő tökéletes ötvözetét. A The Art Of The Brick kiállításon ugyanis a leghíresebb műalkotásokat láthattam LEGO-ból kirakva.

A The Art Of The Brick kiállítást a CNN TOP 10 kötelező utazó kiállításának egyikeként emlegetik, és eddig 42 világvárosban aratott sikert. A kiállításon Nathan Sawaya amerikai művész alkotásait láthatjuk, aki kizárólag LEGO kockákból épít szobrokat.

Nathan Sawaya évekig ügyvédként dolgozott New Yorkban, mielőtt ráébredt, hogy inkább művész szeretne lenni. Ügyvédi karrierjét feladta, és ma már szerző, előadó és napjaink egyik legnépszerűbb, díjnyertes kortárs művésze.

Sawaya azért választotta a LEGO-t szobraihoz, mert a LEGO-hoz mindenki tud kötődni. Mindenkinek ismerős a gyerekkorából, és sok felnőtt is szeret LEGO-t építeni. Műalkotásainak egyik célja, hogy közelebb vigye a művészettörténetet és a kézzel való alkotás élményét a fiatalabb generációkhoz - az online trendek ellenében. Illetve mindenki megértse, hogy nincs lehetetlen az alkotásban.

A kiállítótérbe lépve egyből elámultunk: gömbölyű(!) LEGO földgömb, életnagyságú LEGO-emberek, és ez még csak a kezdet. Természetesen rengeteg olyan LEGO-szobor van a kiállításon, amivel bárki szívesen pózolna. A kiállítás elején azonban egy kifejezetten ezt a célt szolgáló szelfiszobor is várt bennünket.

hirdetés

Nagyon személyes jelleget ad a kiállításnak, hogy a szobrok információs tábláin a művész érdekes részleteket árult el műveiről. A Cselló szoborhoz például azt írta: “...azért alkottam meg, hogy a zene felfedezésére ösztönözzem a gyerekeket.” A magas ceruzához pedig azt, hogy “Rendkívül jól jöhet, ha a mennyezetre akarsz írni. Én pedig mindig is vágytam erre.”

Több leírása is érezhetően gyerekeknek, gyermeklelkű felnőtteknek szól. De sok olyan alkotás is van, mint például a Létra, vagy az Író, ami mellett a művész bíztató jótanácsait olvashatjuk: “Néha, mikor feljebb akarunk lépni, csupán önmagunkra van szükségünk.” vagy “Hagyd kibontakozni az ötleteidet!”

A kiállítás legizgalmasabb része számomra egyértelműen a Múltbéli Mesterek szekció volt, ahol a leghíresebb műalkotások LEGO reprodukcióit nézhettük meg Gízai szfinxtől a Mona Lisa-n át a Duchamp piszoárjáig.

Az egyik kedvencem Van Gogh Csillagos éjének reprodukciója. Nagyon érdekes látni, hogyan oldotta meg Sawaya ezt a festményt. Különösen azért, mert a LEGO idén piacra dobott egy ilyen témájú - igaz jóval kisebb - bárki által megvásárolható készletet. (Zárójelben megjegyzem, hogy ezt kapom idén a karácsonyfa alá, szóval alig várom, hogy én is megépítsem Sawaya után a saját lego Van Gogh-omat!)

A reprodukciók közt láthattunk olyanokat, amiket a festményekhez hasonlóan 2D-ben alkotott meg a művész, például Hokusai Nagy hullámát. Minden alkotás mellett olvashattunk leírást az eredeti műről, emellett pedig arról is, hogy a LEGO verzióban mi jelentett kihívást Sawaya-nak, vagy miért választott bizonyos megoldásokat.

A gyöngy fülbevalós lány képén imádtam, hogy a fülbevalót egy LEGO jósgömbbel hangsúlyozta ki.

A híres festmények másik csoportját a művész nem síkban, hanem 3D-ben alkotta újra. Így szokatlan látószögből is megcsodálhattuk Whistler mamáját, az Arnolfini házaspárt és Klimt Csókját is.

A művész zsenialitását mutatja, hogy e szobrok még profilból is visszaadják az eredeti alkotásokon fellelhető érzelmeket, a Sikoly rémületét, vagy az Amerikai Gótika házaspárjának szigorú arckifejezését.

Sawaya nem csak festményeket, hanem híres szobrokat és épületeket is elkészített LEGO-ból. Az információs táblákról pedig megtudhattuk, milyen méretarányban készült el a Diszkoszvető, a Dávid szobor vagy a Parthenón.

Az egyik leglátványosabb mű egyértelműen az átlátszó LEGO kockákból készített chartres-i rózsaablak. A hátulról megvilágított alkotás alá gyönyörű színes árnyékot vetítenek, hogy igazi rózsaablak hatását keltse.

Az Emberi Kifejezések szekcióban főként érzéseket fejeznek ki a szobrok. Itt találjuk meg a művész önarcképét is.

Az itt fellelhető szobrok többségében egyébként szintén megtaláljuk Sawaya-t. Legalábbis az érzéseit. A Szürke című alkotás például azt a pillanatot ragadja meg, amikor a művész hátat fordítva az ügyvédi pályának eldöntötte, hogy szabadjára engedi a benne lakó művészt. A Kapaszkodás című szobrot pedig, mint írja, “válaszként készítettem mindazoknak, akik megpróbáltak visszatartani az életben.” Zseniális, ahogy a szobor saját árnyékából kinyúló karok kapaszkodnak a piros alakba.

Megnézhettük a kiállításon a művész leghíresebb szobrát is. A Sárga minden korosztály figyelmét felkelti. Sawaya szerint azért, mert a felnőtteket a saját lelkük feltárásának katartikus élményére emlékezteti. A gyerekek pedig valószínűleg “menőnek találják a földre kiömlő sárga belek látványát.” És tényleg! Mindenesetre jót mosolyogtam ezen a kettősségen.

A kiállítás legmenőbb, legnagyobb és legtöbb LEGO-kockából álló szobra viszont kétség kívül a Dinoszaurusz csontváz.

Ez az egyik legnagyobb szobor, amit Sawaya valaha készített: 80020 elemből áll, 180 cm magas és 597 cm hosszú.

Azért készült, mert a művész látta, milyen sok gyerek látogatja a kiállításait, és készíteni akart nekik egy szobrot, ami igazán tetszik nekik: “És mi jobb létezik erre, mint egy dinoszaurusz?”

A kiállítás külön szekcióban mutatja be a Darabokban című projektet, amit a művész Dean West fényképész multimédiással készített. Az önazonosságról szóló kompozíciókhoz Sawaya készített LEGO-szobrokat, amelyeket külön is kiállítottak az elkészült képek mellett.

A tárlat a szobrok megtekintésével korán sem ér véget. A kiállítás végén FunZone területet és interaktív sarkot is kialakítottak, ahol a gyerekek és felnőttek is szabadon alkothatnak nagy LEGO medencékben vagy asztaloknál. Illetve LEGO számítógépes játékokat is kipróbálhattunk.

Amikor a kiállítás felénél járhattam, elsüvített mellettem két kislány a nagypapával a nyomukban. Nagyokat nevettek a Sikolyon, majd hallottam, ahogy két teremmel odébb sikoltozva örülnek egy Miki Egér-portrénak. Ha a tempójukat nézem, háromszor olyan gyorsan haladtak a kiállításon, mint én, miközben a nagypapa kapkodva magyarázta nekik, mit is látnak. Az viszont tuti, hogy utánam jöttek ki, mert amikor én háromnegyed órával később végeztem, ők még nagyban legóztak.

A kiállítást tehát minden korosztálynak ajánlom, mert biztos vagyok benne, hogy mindenki talál itt olyat, ami leköti. Nekünk felnőtteknek egy nem mindennapi kiállítás, hihetetlen LEGO építészeti megoldásokkal. A gyerekeknek pedig rendkívüli lehetőség arra, hogy a kedvenc játékukon keresztül ismerkedjenek meg a leghíresebb remekművekkel. Ahogy Sawaya is írja:

“Az első mellékneveket a School House Rock című műsorból tanultam. Egytől tízig számolni pedig a Szezám utcából. (…) Képzeld el, hogy egy gyermek a LEGO-n keresztül tanul a művészettörténetről.”

A The Art Of The Brick kiállítást 2023. január 31-ig nézheted meg a budapesti Komplexben, a Király utca 26. szám alatt. Részletek a kiállítás honlapján.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
5 felvétel, amely bizonyítja, hogy milyen csodálatos zenész volt Szakcsi Lakatos Béla
Szerencsére nagyon sok felvétel van a YouTube-on is, mindenki válogathat kedvére az ikonikus magyar jazz-zongorista koncertjeiből és lemezeiből.

Link másolása

hirdetés

Mi is megírtuk, hogy ma meghalt Szakcsi Lakatos Béla, a magyar jazz de inkább az egyetemes magyar zene egyik legnagyobb egyénisége.

Példaképéhez, Leonard Bernsteinhez hasonlóan rendkívül sokoldalú zenész, játszott együttesben és szólóban, saját kompozíciót és dzsesszstandardot, klasszikus versenyművet nagyzenekarral, ifjú dzsessztehetségek oldalán és a 100 Tagú Cigányzenekarral, rögzített lemezre négykezeseket Vukán Györggyel, és adott ki népdalfeldolgozásokat tartalmazó világzenei albumot. A legrangosabb fesztiválokon lépett fel, gyakran társult külföldi muzsikusokhoz alkalmi együttesekben. A George Jinda és Chieli Minucci által alkotott Special EFX tagjaként tucatnyi korongon szerepelt szerzőként és előadóként.

Itt egy több, mint 30 éves, rengeteg improvizációval dúsított örömzene, amelyen olyan zenészekkel játszik együtt, mint Lakatos "Ablakos" Dezső, Köszegi Imre, Egri János vagy épp Babos Gyula.

Ő maga is sokszor kereste a jazz és a komolyzene közta kapcsolódási pontokat, ezen a felvételen a hasonlóan sokszínű és nyitott zenésszel, Vukán Györggyel játszik együtt. Egészen páratlan.

A Rákfogónak egy különös felállása volt ez öt éve, amikor épp Weather Reportot játszottak.

hirdetés

Itt Antal Imre konferálja, és Bartókot is úgy tudott játszani, mint nagyon kevesen.

Jack DeJohnette-el - nem is kell kommentár.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Ki lesz a következő James Bond? A két legnagyobb favorit az életkora miatt nem lehet esélyes a szerepre
Harmincas éveiben járó színészt keresnek a szerepre a producerek. Így a két legnagyobb esélyes azonnal kiesett a versenyből.

Link másolása

hirdetés

Tovább szűkült a kör, hogy ki lehet a jövőben James Bond megtestesítője, írja a New York Post. Michael G. Wilson a Bond-filmek egyik producere a Brit Filmintézet pénteki rendezvényén arról beszélt, hogy milyen korú színészt keresnek a feladatra.

Daniel Craig a tavaly bemutatott Nincs idő meghalni után bejelentette, hogy nem szeretné többször eljátszani a 007-est. Azonnal beindultak a találgatások, hogy ki lehet a világ leghíresebb titkos ügynöke a jövőben. Wilson pénteken elejtett megjegyzései szerint viszont egyértelmű, hogy

a készítők a harmincas éveiben járó színészt keresnek. Ez alapján pedig a rajongók két favoritja, a 45 éves Tom Hardy és a nála öt évvel idősebb Idris Elba is kiesett a versenyből.

Wilson elmondta, hogy korábban szóba kerültek jóval fiatalabb színészek is, de nem lettek volna hitelesek a sokat próbált, veterán ügynök szerepében. Ezért keresgélnek inkább a harmincasok között.

A fogadóirodáknál jelenleg a legnagyobb esélyesnek a 39 éves Henry Cavill számít, őt követi a sorban a 34 éves Regé-Jean Page. De nem lenne különösebben meglepő az sem, ha végül a 37 éves James Norton vagy a 39 éves Aidan Turner kapná a szerepet.

Daniel Craig 38 éves volt, amikor először alakította Bondot, de az utolsó filmje forgatása idején már 51 éves is elmúlt. Roger Moore volt a legidősebb színész, aki valaha megformálta az akcióhőst: a sztár 58 évesen alakította utoljára a kémet a Halálvágta című 1985-ös epizódban.

Craig a múlt hónapban arról beszélt a GQ magazinnak, hogy egyáltalán nem érdekli, ki veszi át tőle a szerepet. Ennek ellenére nagyon várja az új filmet és sok sikert kívánt egyelőre még ismeretlen utódjának.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: