KULT
A Rovatból

Árpa Attila: Én inkább egy szerencsevadász voltam, aki jól el tudta magát adni, nem pedig tévés szakember

November 20-án indult az RTL új nyomozós realityje Árpa Attila vezetésével. Interjúnkban elárulta, milyen érzés „egyszerű” szereplőként belépni az RTL székházába, hogyan áll a filmrendezői karrierje, és miről fog szólni hamarosan induló podcastje.


Árpa Attila ott bábáskodott a hazai kereskedelmi tévézés születésénél, bár utóbb úgy látja, nem volt igazi tévés szakember. Manapság inkább színész és celeb. Az Árulók című új reality műsor sajtóbemutatója után beszélgettünk.

– Amikor utoljára találkoztunk az RTL-ben, az olyan rég volt, hogy szerintem még nem is itt történt, a székházban, hanem a Fehérvári úton. Te már akkor is „az” Árpa Attila voltál. Nem furcsa „egyszerű” szereplőként visszatérni ide?

– Egyáltalán nem. Egyrészt volt már rá példa, hiszen szerepeltem az Apatigrisben, az Álarcos énekesben, a Keresztanyunak is az egyik szereplője voltam.

Másrészt, az én televíziós korszakom az már nagyon régen volt. Nagyon sok minden megváltozott, és az évtizedek során azok, akikkel annak idején itt dolgoztam, olyan szinten kitanulták a szakmát, amiről nekem sok tekintetben még fogalmam sem volt akkoriban. Ők most már tényleg szakemberek.

Én inkább egy szerencsevadász voltam, aki jól el tudta magát adni, nem pedig tévés szakember.

Ők már azok, és én ezt teljes mértékben elfogadom hierarchiában, tiszteletben, munkamorálban és fegyelemben is.

– És a másik oldalon sincs tüske a régi idők miatt?

– Ezt tőlük kell megkérdezni. Bennem semmiféle tüske nincs és nem is volt. Az igaz, hogy Herman Pierre-ék elmondták, először nem tudtak elképzelni erre a szerepre, mert nem vagyok az a klasszikus műsorvezető. Nem hittek abban, hogy ezt a feladatot kellőképpen meg tudom oldani. De annál jobb érzés, hogy végül én kaptam, mivel eléggé nagy, ismert neveket tudtam megelőzni – sajnos nem mondhatom el, hogy kiket.

– Mennyire válogatod meg, hogy milyen felkérésre mondasz igent, és mik a fő szempontjaid?

– A Covid óta lett ez igazán nehéz kérdés. Előtte azért volt egyfajta elképzelésem, hogy mit vállalok el és mit nem. Mi érdekel, és mi nem. De a Covid nekem is azt jelentette, hogy majdnem egy évig nem dolgoztam. Minden ami színház, film, haknik, minden ami bevételt jelentett, az megszűnt, és ezt én is megéreztem. Az inflációról nem is beszélve.

Amikor megkérdeztem a közértben, hogy a trappista sajtot megkaphatom-e jó hírnévért, azt mondta az eladó, hogy nem lehet. Na és jó imidzsért ideadja? Nem. Presztízsért? Azért sem? Akkor miért?

Úgyhogy akkor kicsit megváltozott a gondolkodásom, és ott kezdtem el olyan műsorokat vállalni, amiket alapból nem feltétlenül.

Nem kell őket minősíteni, mert mindegyiket vállalom, és mindegyikben szívből vettem részt. De legyünk őszinték, nem vállaltam volna sem a Dancing With the Starst, sem az Álarcos énekest. Nem azért, mert azt gondoltam, hogy nem nekem valók, hanem mert tudtam, mennyi stresszel, izgalommal és elfoglaltsággal járnak és mennyire mozdítanak ki a komfortzónámból.

De igenis elvállaltam, és hozzá kell tennem, hogy egyáltalán nem bánom, mert ha egyszer egy olyan útra léptél, hogy téged úgymond celebként számon tartanak és hívnak, akkor igen is kell menni mindenféle műsorban.

Az emberek arra emlékeznek csak, amit utoljára csináltál, de nem hiszem, hogy szégyellnem kéne bármit, amit elvállaltam. Amikor például az RTL azt kérdezi, hogy volna-e kedved egy valóságshow-t vezetni, akkor alapvetően az lenne erre a természetes válaszom, hogy nem nekem való, vannak erre remek szakemberek az RTL-nél.

Csakhogy ez nem egy hagyományos valóságshow, hanem egészen új formátum, Agatha Christie, valóságshow és kincskeresés egyben. Na, ott már azt mondtam, hogy figyelek. És… hadd fogalmazzak így: vannak felkérések, amikor az első kérdésem az, hogy mennyit kapok érte, és az utolsó, hogy miről szól.

Itt fordítva volt, mert sokkal jobban érdekelt, hogy miről szól.

– Egy régebbi interjúban azt mondtad, szereted megreformálni a műsorokat, amikben szerepelsz. Az Árulókban volt ilyen?

– Talán az, hogy nem próbáltam leutánozni semmilyen külföldi tévés műsorvezető viselkedését, nem próbáltam klasszikus értelemben tévés műsorvezető lenni, mert nem vagyok az. De szerepet játszani sem akartam.

A műsort nagyon nem kell megreformálni, hiszen most indult, nem szorul még reformra. Annyira jó a formátum úgy, ahogy van. A játékmester szerepét egyéni módon oldottam meg, ha ez megreformálásnak számít.

– Beszéljünk kicsit a Sztárboxról. Kialakult a nehézsúly elődöntős mezőnye. Úgy alakultak a mérkőzések, ahogy vártad?

– Úgy alakultak, ahogy vártam, és nem minden esetben úgy, ahogy reméltem.

– Ez azt jelenti, hogy az nyert, akire gondoltál, és nem az, akivel szeretnél összekerülni?

– Igen, ez így van. De konkrétumokat is mondok. Nyilván azért szurkoltam KKevinnek – hogy őszinte legyek, egy dalát sem hallottam –, mert Brasch Bence évek óta lejár bokszolni és 20 évvel fiatalabb nálam. Ráadásul egyfajta tisztelet él bennem iránta, mint színész és kolléga. Úgyhogy örültem volna, ha valaki más veri meg őt.

– Mit gondolsz, ki ellen lenne a legtöbb esélyed, és ki az, akit lehetőleg elkerülnél, amíg lehet? (Az interjú készültekor még nem ismertük az elődöntő sorsolását – KMG.)

– Szerintem itt nincs olyan, hogy legjobb vagy legrosszabb. Nem létezik ez a fogalom. Mindenki a saját stílusában bokszol, már ha ezt egyáltalán boksznak lehet minden esetben nevezni, amit mi ott művelünk. Vagyunk páran, akik csak néhány hónapja tanuljuk ezt.

Ha most azt kérdeznéd tőlem, hogy a három nehézsúlyú közül kivel szeretnék a következő körben bokszolni… Nem tudnék dönteni.

– Gondolod, hogy Fecsónak ugyanannyi esélye van ellened, mint Bencének?

– Nem az esélyek miatt. Azért tegyük hozzá, hogy az élmény miatt vállaltuk. Nem leszünk már bokszvilágbajnokok. Ezek az emberek a ringen kívül nem ellenfeleim, ellenségeim, hanem kollégák, ismerősök, sőt barátok.

Tehát innentől kezdve egy jó show-t kell mutatni, jó mérkőzést, jó bunyót. Remélhetőleg kevés sérüléssel és sportszerűen. Ez a lényeg. Tehát ha azt kérdezed, kivel bokszolnék szívesen… akkor valószínűleg az lenne a válaszom, hogy… Dobos Evelinnel. (nevet) De az se biztos.

– Hogy állsz az amerikai filmrendezéssel?

– Az egyik ötletemet eladtam, ennek az előkészületei zajlanak, mert ez sem egyik napról a másikra történik. Egy másik film pedig, ami szintén külföldi produkció, de itthon forog, szintén előkészítés alatt van. De tegyük hozzá, hogy lehet, kicsit elszámoltam magam. Ugyanis ha csak az RTL-t nézem, itt a Valami Amerika, a Sztárbox és az Árulók, meg ami hozzá kapcsolódik. És ez csak egy munkaadó! Amellett ugye van színház, saját podcast, ami hamarosan indul… És akkor a Sztárbox heti 3-4 edzését nem is említettem.

– A kastélyban volt edzőterem?

– Lett volna, csak a bokasérülésem miatt nem nagyon edzhettem. Szóval ez a film is jövőre meg fog valósulni, de nem biztos, hogy tavasszal elkezdhetjük a forgatást.

– Mesélj kicsit a podcastedről.

– Az a címe, hogy Be a Real Man (Légy igazi férfi), ami – ahogy a címe is sugallja – arról fog szólni, mit jelent igazi férfinak lenni a mai világban. A férfi szerepe, kommunikációja, értékrendje, udvarlási szokásai… Mennyire korlátozza a társadalom a mai világban az igazi férfit. Beszélgetek hölgyekkel, férfiakkal, olyanokkal, akik még nem döntötték el, melyikek a kettő közül, tehát itt bármi belefér.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk