Aranyosi Péter: "Minden humoristára ráférne 32 ezer forintnyi tört arany"
Aranyosi Péter kapta idén a hazai humorszakma rangos díját, a Karinthy-gyűrűt. Ezzel olyan legendák társaságába került, mint Hofi Géza, Moldova György, Gálvölgyi, Markos-Nádas, Fábry Sándor, Bödőcs Tibor, Litkai Gergő vagy Tóth Tibor.
Aranyosi Peti nagy dumagép, most sem hazudtolja meg magát, szóhoz sem hagy jutni. "Most az volt a legnagyobb problémám" - mondja, "hogy nem fértem bele a nyári vékony nadrágomba, amit fel akartam venni az átadásra. Ezért az elmúlt két napot a fitneszben töltöttem, hogy lemenjen legalább két kiló, hátha akkor nem feszül szét rajtam a nadrág. Na, mondjad a kérdéseket."
- Először is szívből gratulálok. Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy idén Te kapod a díjat?
- Úristen?! Már senki másnak nem tudják adni? Kicsit furcsa, de örülök, hogy rám gondoltak.
- Te vagy a Rádiókabaré Ördög Nórája, abból a szempontból, hogy hozzá hasonlóan a stábból harcoltad magad az első vonalba.
- Így van. Sőt, először mint rajongó, utána mint néző, majd munkatárs, és végül fellépő. A rangsor minden fokát végigjártam.
- Hogy történt ez pontosan?
- Gyerekkorom óta Rádiókabaré rajongó vagyok, hiszen akkoriban még nem volt hétfőnként tévéadás, így aztán apámmal a konyhában hallgattuk a kabarét. Miután lett kazettás magnóm, mindent felvettem, és mindet kívülről tudtam, mert imádtam. Aztán, amikor lehetőség nyílt Diósgyőrből feljönni Budapestre a Rádiókabaré felvételeire, rendszeresen ott voltam a Márványteremben mint néző.
Eltelt néhány év, és a nyíregyházi főiskoláról kötelező szakmai gyakorlatra kellett mennem. Mivel Fábry Sándor többször is fellépett a főiskolán a szervezésemben, megkértem, hogy intézze el nekem, hogy odakerüljek a rádióba gyakorlatra. Amit ő természetesen megígért, majd nem tette.
Ezt én nem tudtam, és úgy mentem oda Farkasházy Tivadarhoz egy, a Merlinben tartott est után, hogy Fábry Sándor mindent elintézett. Farkasházy pedig volt olyan úriember, hogy nem mondta azt egy fiatal gyereknek, hogy szót sem szólt neki a Fábry, hanem azt válaszolta, biztosan így van, csak ő felejtette el.
Így kerültem a Rádiókabaréba gyakorlatra. Aztán mivel rájöttek, hogy az elmúlt 30 év összes kabarészámát kívülről tudom, ezért ott ragadtam, mint alsegéd-szerkesztő-helyettes, és nagyon boldog voltam, hogy a legnagyobb embereknek fénymásolhattam és segíthettem a munkáját.
- Innen pedig már egyenes út vezetett a színpadra...
- Frászt.
Ha Litkai Gergő felesége, Aranyos Marica, akit még a főiskoláról ismertem, nem mondogatja a Godot Dumaszínház elindulása után egy éven keresztül, hogy Peti, ezt neked találták ki, soha az életben nem álltam volna színpadra.
Sosem voltam énekkaros, sosem voltam Versmondó lány, sosem voltam amatőr színjátszó, sosem volt affinitásom erre. Akik a Rádiókabaréban szerepeltek, azok, főleg vidékről nézve, olyan megfoghatatlanul nagyembereknek tűntek, sosem gondoltam, hogy felvehetem a ritmust velük.
- Emlékszem, kezdetben mennyire izgultál.
- Rettenetesen. Az első tíz fellépésemre nem is emlékszem, olyan szinten izgultam. Néha most is, de azért 13 év után már tudom kontrollálni, és tudom, hogy mit akarok mondani. De még mindig tanuljuk ezt a szakmát, amit nem is lehet tanulni, aminek nincsenek sem szabályai, sem tankönyve.
- Szoktál azon gondolkozni, hogy milyen az Aranyosi Péter humor?
- Én most is azt mondom, hogy nem a poén minősége adja el a humoristát. Főleg minket, stand uposokat, bár ezt hülye szónak tartom. Én úgy mondom, vendéglátós humoristák vagyunk. Presszókban meg éttermekben lépünk fel. A mai napig a Dumaszínház tulajdonképpen egy étterem. Miközben beszélünk, csattognak a villák.
Ha pusztán a poénról van szó, akkor Bács Miki a legjobb humorista. Mert nagyszerű poénjai vannak.
De a humoristát három dolog adja el. Az első a személyiség, ami én vagyok, a második, a hihetetlen agyú zsenialitás, ami a Kőhalmi, és a harmadik, az a fajta előadás mód, amit Kiss Ádám csinál.
A háromból legalább egyben jónak kell lenned, hogy kialakuljon rólad egy kép.
- Vannak példaképeid?
- Fábry Sándor és Kern András. Kern akkora humorú ember, olyan fazon... Az más kérdés, hogy nem tudnék olyan lenni, mint a Kern András. Ha valaki, inkább a Fábry vagyok én. Amit Fábrytól tanultam, az a színpadi jelenlét, hogy merjük vállalni magunkat a színpadon.
- Mit jelent számodra ez a díj?
- Úgy vagyok vele, ahogy egy nagy díjazott, Boncz Géza mondta: Egyik szemem sír, a másik meg üveg.
Tehát egyfelől örülök, hogy megkapom, de másfelől kicsit szomorú vagyok, hogy talán, talán megkaphattam volna már néhány évvel ezelőtt is. Ez a kettősség van bennem. De mivel tört aranyként 32 ezer forintot lehet majd érte kapni, úgy érzem, hogy egy szép díj. (nevet)
Persze csak viccelek. Hiszen
ott van a díj mögött, Hofi, Boncz, Sándor Gyuri, Fábry, Kern András, sorolhatnánk. Olyan névsorhoz zárkózom fel, ami azért annak, aki egy picit is szereti a humort, sokat jelent.
- Ha ez a díj staféta lenne, kinek adnád szívesen tovább?
- Vida Péternek adnám tovább, akit tulajdonképpen én hoztam be a Rádiókabaréba annak idején, a Humorfesztiválon. Sok jó szerepe van a Rádiókabaréban, és van egy-két írása is. Neki adnám, mert kicsit úgy érzem, az én felfedezettem. De minden humoristára ráférne 32 ezer forintnyi tört arany.
