Anyáméknak nem tudtam elmondani
A Centrál Színházban történetfelolvasó maratonra készülnek. A szervezők úgy gondolják, hogy a gyermekeket a családon belül érő bántalmazás olyan téma, amiről többet kell beszélni, mint amennyit egyszerre, általában szoktak. Több órán át személyes történeteket felolvasni és azokat hallgatni, túlmegy az elviselhetőség határán, túl az általános ingerküszöbön - és ez a szándékuk.
"A mennyiséggel szeretnének áttörni a hallgatáson."
A gyerekbántalmazásnak három fajtája van: lelki, fizikai és szexuális. Az esetek nagy részénél, ha szexuális erőszak áldozatául esik a gyermek, akkor egyben lelki és fizikai bántalmazás áldozatává is válik. Egy 1997-es amerikai felmérés szerint 3,1 millió a bántalmazott gyermekek száma. 18 éves korig a lányok negyede, a fiúk hetede válik szexuális erőszak áldozatává. Az elítélt gyilkosok 33%-át gyermekkorában bántalmazták.
Magyarországon 80 000 olyan nő él, akit fizikailag és szexuálisan is bántalmaztak gyermekkorában. A Heim Pál Gyermekkórház 2004-es felméréséből kiderült, hogy a lányok 21%-a, a fiúk 79%-a bántalmazott. A bántalmazók legnagyobb százalékban az apák, majd őket követi más gyermek, rokon, testvér.
Megdöbbentő gyermekrajzok a családi erőszakról korábbi cikkünkben ITT láthatók.
Felolvasók:
Ágoston Katalin, Almási Éva, Básti Juli, Béres Ilona, Bíró Kriszta, Borbás Gabi, Bozsik Yvette, Cserna Antal, Für Anikó, Gryllus Dorka, Halmágyi Sándor, Hegedűs D. Géza, Hegyi Barbara, Hernádi Judit, Igó Éva, Kovács István, Kovács Krisztián, Kováts Adél, Lázár Kati, Mácsai Pál, Nagy Zsolt, Papp János, Pogány Judit, Pokorny Lia, Polyák Lilla, Puskás Tamás, Rada Bálint, Rudolf Péter, Sajgál Erika, Schell Judit, Scherer Péter, Schmied Zoltán, Simon Kornél, Stefanovics Angéla, Szabó Éva, Szabó Kimmel Tamás, Szalay Kriszta, Szalay Mariann, Szegvári Kati, Szervét Tibor, Szilágyi Csenge, Takács Katalin
Időpont: április 14., 18:00–április 15., 0:00
Helyszín: Centrál Színház, Budapest, Révay utca 18.
Az eseményről még többet ITT olvashattok.
Emily esete - Básti Juli olvassa fel (részlet):
"A mai napig emlékszem minden csókjára, minden érintésére. A parfümje keserű íze itt van a nyelvemen. Egy másodpercet sem élveztem a találkozóból, az öleléséből, az érintéséből, és ő látta, hogy nem élvezem, hogy szabadulni próbálok, hogy menekülnék, ez tüzelte fel. Végül a szüzességem nem vette el..."
Ágnes esete - Szabó Kimmel Tamás olvassa majd fel (részlet):
"A családja tisztes polgári, kisvárosi család, jónak tűnő szülőkapcsolat, valamint egy számára is kiemelten fontos fiatalabb fiútestvér. Sok nagyszülő, nagynéni, nagybácsi van jelen minden családi összejövetelen. Ágnes kilencéves, amikor is egyik nagybátyja, aki református pap az ebédlő melletti másik szobában megkörnyékezi. Eleinte csak megcsókolni próbálja, később falhoz is szorítja a kislányt..."
Anoni Mara szövegének részlete, amit Pokorny Lia olvas majd föl (részlet):
"Anyáméknak végül nem tudtam elmondani a történetemet. Annyi derült ki számukra, hogy az abúzus hosszú ideig tartott – többet nem hagytak elmesélni, nem adtak rá módot, és nem kérdeztek. Amikor rájuk borítottam a bilit, nagyon sokat segített volna, ha mindent elmondhatok, ha beszélhetek az érzéseimről, ha elmagyarázhatom, milyen volt az abúzus utóélete, hogyan tette tönkre a gyerekkoromat és az ifjúságomat..."
Marionett - Rudolf Péter olvassa fel (részlet):
"Szerintem 5-6 éves lehettem, mikor még közös szobánk volt a bátyámmal. Nem emlékszem, hogy kezdődött az egész, részletekre emlékszem. >>Játszottunk<< olyat, hogy nekem kellett őt simogatni. Olyat, hogy ő felvilágosított, milyen részei vannak a nemi szerveknek. Aztán olyat, hogy aki elkapja a másikat, bármit tehet vele... természetesen esélyem nem volt megmenekülni."
Mácsai Pál olvassa majd fel (részlet):
"Pszichológus szakértői kihallgatás. Ha lehet, felejtsék el, anyuka, de ne nagyon, mert a bíróságon is el kell majd mondani. Bírói meghallgatás: ügyes kisfiú vagy, hazamehetsz, próbáld meg elfelejteni, de ne nagyon, mert még kirendelünk egy pszichiáter szakértőt is, majd értesíti önöket. Hazafelé a gyerek különösen csöndes, akarsz róla beszélni, mi történik velünk, kérdezem. Nem anya, nem akarok, feleli halkan. Nagyon szeretném már elfelejteni ezt az egészet, ha hagynák végre..."
Az UNICEF-től kapott rajzok egyike
Részlet Királyliliom szövegéből, Béres Ilona olvassa majd fel:
Az öreglány berohan.
-Mit csináltok?, kérdezi, erre az öreg: csak játszunk. Gusztustalanul vigyorogva. Én meg csak álltam ott némán az öreglány rám sandított.
-Halkabban játsszatok, mondta és kiment.
Hogy ezután a szörnyűség után mi történt, arra nem emlékszem. Csak arra, hogy jött értem anyu és elvitt haza. Az esti fürdetésnél nem akartam levetkőzni. Emlékszem, hisztiztem. Persze anyu nem tűrte ezt az engedetlenséget és ő is egy mozdulattal lerántotta rólam a ruhát, egy segges kíséretében. Meg se kérdezte miért nem akarok levetkőzni. Nem emlékszem többre, arra se, hányszor voltam még ezután kettesben az öreggel. Nem is akarok rá emlékezni.
Ha te is segítenél, nyomj egy megosztást!