KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Anyáméknak nem tudtam elmondani

A gyermekek elleni erőszakra hívják fel a figyelmet a Centrál Színházban. Megrendítő, személyes történeteket olvasnak fel.


A Centrál Színházban történetfelolvasó maratonra készülnek. A szervezők úgy gondolják, hogy a gyermekeket a családon belül érő bántalmazás olyan téma, amiről többet kell beszélni, mint amennyit egyszerre, általában szoktak. Több órán át személyes történeteket felolvasni és azokat hallgatni, túlmegy az elviselhetőség határán, túl az általános ingerküszöbön - és ez a szándékuk.

"A mennyiséggel szeretnének áttörni a hallgatáson."

A gyerekbántalmazásnak három fajtája van: lelki, fizikai és szexuális. Az esetek nagy részénél, ha szexuális erőszak áldozatául esik a gyermek, akkor egyben lelki és fizikai bántalmazás áldozatává is válik. Egy 1997-es amerikai felmérés szerint 3,1 millió a bántalmazott gyermekek száma. 18 éves korig a lányok negyede, a fiúk hetede válik szexuális erőszak áldozatává. Az elítélt gyilkosok 33%-át gyermekkorában bántalmazták.

Magyarországon 80 000 olyan nő él, akit fizikailag és szexuálisan is bántalmaztak gyermekkorában. A Heim Pál Gyermekkórház 2004-es felméréséből kiderült, hogy a lányok 21%-a, a fiúk 79%-a bántalmazott. A bántalmazók legnagyobb százalékban az apák, majd őket követi más gyermek, rokon, testvér.

Megdöbbentő gyermekrajzok a családi erőszakról korábbi cikkünkben ITT láthatók.

A szervezők így írtak az eseményről: Téma a gyerekeket a családon belül érő bántalmazás és erőszak. Az, amiről csak felnőtt korukban mernek mesélni, ha egyáltalán. A szövegeket a Beszélj róla honlaptól kaptuk, de kértünk néhány szöveget a Terézanyutól és a Patent Egyesülettől is kaptunk egy írást. A felolvasók: a Centrál társulata és barátai. Szakmai támogató az Unicef Magyarország. A belépés ingyenes.

Felolvasók:

Ágoston Katalin, Almási Éva, Básti Juli, Béres Ilona, Bíró Kriszta, Borbás Gabi, Bozsik Yvette, Cserna Antal, Für Anikó, Gryllus Dorka, Halmágyi Sándor, Hegedűs D. Géza, Hegyi Barbara, Hernádi Judit, Igó Éva, Kovács István, Kovács Krisztián, Kováts Adél, Lázár Kati, Mácsai Pál, Nagy Zsolt, Papp János, Pogány Judit, Pokorny Lia, Polyák Lilla, Puskás Tamás, Rada Bálint, Rudolf Péter, Sajgál Erika, Schell Judit, Scherer Péter, Schmied Zoltán, Simon Kornél, Stefanovics Angéla, Szabó Éva, Szabó Kimmel Tamás, Szalay Kriszta, Szalay Mariann, Szegvári Kati, Szervét Tibor, Szilágyi Csenge, Takács Katalin

Időpont: április 14., 18:00–április 15., 0:00

Helyszín: Centrál Színház, Budapest, Révay utca 18.

Az eseményről még többet ITT olvashattok.

rajz2

Emily esete - Básti Juli olvassa fel (részlet):

"A mai napig emlékszem minden csókjára, minden érintésére. A parfümje keserű íze itt van a nyelvemen. Egy másodpercet sem élveztem a találkozóból, az öleléséből, az érintéséből, és ő látta, hogy nem élvezem, hogy szabadulni próbálok, hogy menekülnék, ez tüzelte fel. Végül a szüzességem nem vette el..."

eroszak1

Ágnes esete - Szabó Kimmel Tamás olvassa majd fel (részlet):

"A családja tisztes polgári, kisvárosi család, jónak tűnő szülőkapcsolat, valamint egy számára is kiemelten fontos fiatalabb fiútestvér. Sok nagyszülő, nagynéni, nagybácsi van jelen minden családi összejövetelen. Ágnes kilencéves, amikor is egyik nagybátyja, aki református pap az ebédlő melletti másik szobában megkörnyékezi. Eleinte csak megcsókolni próbálja, később falhoz is szorítja a kislányt..."

rajz1

Anoni Mara szövegének részlete, amit Pokorny Lia olvas majd föl (részlet):

"Anyáméknak végül nem tudtam elmondani a történetemet. Annyi derült ki számukra, hogy az abúzus hosszú ideig tartott – többet nem hagytak elmesélni, nem adtak rá módot, és nem kérdeztek. Amikor rájuk borítottam a bilit, nagyon sokat segített volna, ha mindent elmondhatok, ha beszélhetek az érzéseimről, ha elmagyarázhatom, milyen volt az abúzus utóélete, hogyan tette tönkre a gyerekkoromat és az ifjúságomat..."

Marionett - Rudolf Péter olvassa fel (részlet):

"Szerintem 5-6 éves lehettem, mikor még közös szobánk volt a bátyámmal. Nem emlékszem, hogy kezdődött az egész, részletekre emlékszem. >>Játszottunk<< olyat, hogy nekem kellett őt simogatni. Olyat, hogy ő felvilágosított, milyen részei vannak a nemi szerveknek. Aztán olyat, hogy aki elkapja a másikat, bármit tehet vele... természetesen esélyem nem volt megmenekülni."

Mácsai Pál olvassa majd fel (részlet):

"Pszichológus szakértői kihallgatás. Ha lehet, felejtsék el, anyuka, de ne nagyon, mert a bíróságon is el kell majd mondani. Bírói meghallgatás: ügyes kisfiú vagy, hazamehetsz, próbáld meg elfelejteni, de ne nagyon, mert még kirendelünk egy pszichiáter szakértőt is, majd értesíti önöket. Hazafelé a gyerek különösen csöndes, akarsz róla beszélni, mi történik velünk, kérdezem. Nem anya, nem akarok, feleli halkan. Nagyon szeretném már elfelejteni ezt az egészet, ha hagynák végre..."

eroszakUnicef

Az UNICEF-től kapott rajzok egyike

Részlet Királyliliom szövegéből, Béres Ilona olvassa majd fel:

Az öreglány berohan.

-Mit csináltok?, kérdezi, erre az öreg: csak játszunk. Gusztustalanul vigyorogva. Én meg csak álltam ott némán az öreglány rám sandított.

-Halkabban játsszatok, mondta és kiment.

Hogy ezután a szörnyűség után mi történt, arra nem emlékszem. Csak arra, hogy jött értem anyu és elvitt haza. Az esti fürdetésnél nem akartam levetkőzni. Emlékszem, hisztiztem. Persze anyu nem tűrte ezt az engedetlenséget és ő is egy mozdulattal lerántotta rólam a ruhát, egy segges kíséretében. Meg se kérdezte miért nem akarok levetkőzni. Nem emlékszem többre, arra se, hányszor voltam még ezután kettesben az öreggel. Nem is akarok rá emlékezni.

Ha te is segítenél, nyomj egy megosztást!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Húsz éve találkoztak a Szigeten, most felforgatja az internetet a szőke lány után a francia férfi
Ludo a Redditen vallotta be, mekkora hibát vétett, amikor nem kérte el a Szigeten megismert lány elérhetőségét. Most egyetlen városnév, Pozsony maradt a reménye.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 20.



Húsz évvel egy romantikus Sziget-éjszaka után az interneten keresi egy francia férfi azt a titokzatos szőke lányt, akivel egyetlen koncert erejéig hozta össze a sors. A Ludo nevű férfi történetét a Blikk szúrta ki, aki egy online felhívásban kéri a közösség segítségét, de hangsúlyozza: nem a múltat akarja újraéleszteni, csupán szeretné tudni, hogy a lány jól van-e.

„2005 augusztusában, a budapesti Sziget fesztivál első napján, pont a Ska-P koncert elején találkoztunk”

– idézte fel Ludo a húsz évvel ezelőtti pillanatot.

A férfi leírása szerint a lány különleges jelenség volt a tömegben. „Egy gyönyörű szőke lány voltál, akkoriban 16-18 év közötti, világos (valószínűleg kék) szemekkel. Azon kevés lány egyike voltál, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy tömegben maradjanak, és hirtelen a karjaimba borultál... Tali volt a neved, vagy valami nagyon hasonló, talán a Natália beceneve?” – írta. Az együtt töltött este alatt nevettek, táncoltak, még egy tányér tésztán is megosztoztak. Ludo azt is felidézte, hogy a lány nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és Youdónak szólította, amit ő kifejezetten elbűvölőnek talált.

Azonban a reggel elhozta a búcsút, és egy olyan döntést, amit a férfi azóta is bán. Amikor a lánynak indulnia kellett, megkérdezte Ludót, vele tart-e, de ő nemet mondott.

„Mire rájöttem, mekkora ostoba hibát követtem el, te már elmentél... és esélyünk sem volt megosztani egymással az elérhetőségeinket. Megbántam, hogy nem kérdeztem meg az e-mail-címedet, a címedet, vagy akár a vezetékneved”

– vallotta be.

Ludo húsz év távlatából is tisztában van vele, hogy az élet mindenkit megváltoztatott, és a célja nem egy régi románc felmelegítése. „20 év után mindannyian más emberek vagyunk, más élettel. A legtöbb esetben én is kerülöm a nosztalgiát. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy bármit is újraélesszek, vagy reménykedjek. Csak őszintén örülnék, ha azt hallanám, jól van, talán férjnél van, gyerekekkel, egyedülálló, bármi – feltéve, hogy boldog és egészséges. Szó szerint csak így tudna csalódást okozni: ha valami rossz történt volna vele.”

A keresésben egyetlen halvány nyom segíthet: a férfi úgy emlékszik, a beszélgetéseik során egyetlen városnév merült fel, mégpedig Pozsony, ezért elképzelhető, hogy a lány Szlovákiából érkezett. A 2005-ös Sziget Fesztiválon egyébként olyan nevek vonzották a tömeget, mint Natalia Imbruglia, a Tankcsapda, a Kispál és a borz, illetve a Korn, de Ludo számára az este a Ska-P koncertjén megismert lánnyal vált felejthetetlenné, akit most égen-földön keres.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk