Annyira reális lett ez az étterem-sorozat, hogy a néző érzi a készülő étel illatát, és érzi a feszkót a konyhában
Christopher Storer főleg tévére gyártott showműsorokat, stand-up-okat és kisebb sorozatokat rendezett, A mackó az első olyan műve, aminek ő a rendezője, írója és producere is. Bátran
ami pedig meg is látszik a széria minden képkockáján. Tökéletesen megkomponált látványvilág, fényképezés és feszült tempó.
A mackó iszonyatosan gyors tempót diktál. Egy rész nagyjából 30 perces, és egy másfélórás nagyjátékfilmet megszégyenítő szövegkönyve van, ahogyan a való életben egy étterem konyháján, itt is mindenki folyamatosan beszél. Egy élő, lélegző és teljes mértékben diszfunkcionális étterem mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, egy nagyon érzékeny időszakban. Egyrészt a gazdasági helyzet sem túl rózsás, másrészt főszereplőnk, Carmy épp megörökölte bátyja csőd szélén álló chicagói gyorsbüféjét.
a bátyja sosem engedte, hogy vele dolgozzon a The Original Beef of Chicagoland-ben (ez az étterem neve), de mégis ráhagyta, miután öngyilkos lett. Régi életét otthagyja, hogy hazatérjen, és ha már a családi életét nem tudta rendbe tenni, személyes missziója, hogy a Beef túlélje ezt a nehéz időszakot. Főszereplőnk életében ez hatalmas változás, mert ő a világ legjobb éttermében volt vezető séf, a fine dining világából érkezve egy poros, koszos, kaotikus kis ökoszisztémát kell irányítania.
Jeremy Allen White zseniális Carmy szerepében. Tökéletesen megtölti a karakterét fájdalommal, gyásszal, kínnal és szaktudással, egyszóval: élettel. Az egész évadot vinné a hátán, ha nem lennének ennyire jók a mellékszereplők is:
aztán ott van az új lány: Ayo Edebiri, aki először mint külső szemlélő lép be az étterem világába, minden új számára. Egy idő után, aztán beépül, majd szinte irányítani fogja a gyorséttermet. Igazából akárkit kiemelhetnék, minden színész castingja tökéletes, a karaktereket pedig fenomenálisan írták meg. Ki lehet emelni még Oliver Plattet, aki brillírozik a maffiózó Jimmy nagybácsi szerepében, szinte jutalomjáték volt ez neki.
A forgatókönyv elképesztően erős, nem lenne meglepő, ha az éppen aktuális díjszezonban bezsebelne egy-két szobrocskát. Még az utolsó mellékszereplő is leugrik a tévé képernyőjéről.
19 perc egyben, vágások nélkül, folyamatosan fokozódó feszültséggel és konfliktusok tömkelegével, miközben sokaknak vastagabb a szövegkönyve, mint egy aktuális Marvel-filmé. Érezni az alkotók szeretetét A mackón, nem csak a rendező/író részéről, de a szereplőkön is látszik, hogy imádják, amit csinálnak. Az atmoszféra olyan erős, hogy a néző érzi a készülő étel illatát.
Annyira reálisan mutatják be az étterem üzemeltetésével járó feszültséget, hogy valószínűleg mindenkinek elmegy a kedve majd a szakmától. Meg merem kockáztatni, hogy egy Hitchcock-darabban van ennyi „suspense”, mint a sorozat egy részében.
Emellett imádnivaló is a széria, szerethető karakterek, logikusan cselekednek és még a sztereotip figurákat is megszerettetik velünk. A realitáshoz az is hozzátartozik, hogy a színészek főztek, látszik a kezük a felvételeken, amikor profikat megszégyenítő módon darabolják, pucolják a hozzávalókat.
már ha a feszített tempó mellett lesz rá idejük. Az ételeket gyönyörűen fotózták, Andrew Wehde és Adam Newport-Berra képei beleégnek az agyunkba. Még a gusztustalan földről felevett fánk is étvágygerjesztő.
Csak szuperlatívuszokban tudok írni A mackóról. Minden szereplő teszi a dolgát, Christopher Storer pedig büszke lehet, mert 2022 egyik legjobb sorozatát hozta el nekünk. A mackó magyar felirattal megtekinthető a Disney+ kínálatában.