KULT
A Rovatból

„Annyi minden elfért egy életben, most pedig kopogtat a harmadik világháború lehetősége” – Interjú Spáh Dáviddal

A Familia Kft. egykori sztárja elmondta, sosem tartotta magát gyerekszínésznek, mesélt arról mi késztette regényírásra, és mit gondol a nyolcvanas évek és a jelen kapcsolatáról.

Link másolása

A közelmúltban jelent meg Spáh Dávid első, Még egyszer című regénye a Libri Kiadónál. Úgy gondolom, a könyv sok kortársamban ébreszt nosztalgiát, mivel gyerekkorunkba, a 80-as évekbe repít.

– Láttunk már színészként, aztán valahogy megbékéltünk a gondolattal, hogy a kamera másik oldalára álltál, például A séf meg a többiek című sorozatot is te rendezted Anger Zsolttal közösen. Most pedig egyszer csak regényt adsz ki. Hogy van ez?

– Nem olyan hektikus vagy hisztérikus ez a részemről, mint ahogy hangzik. Mikor legutóbb sorozatot csináltam az RTL-nél, akkor már dolgoztam ezen a könyvön. Ezek a dolgok átfedik egymást. A mi szakmánkban nem nagyon csinálhat csak egyvalamit az ember. Színésznek soha nem tartottam magamat.

A gyerekszínész és a színész távolról sem ugyanaz a fogalom.

Az utóbbinak jó esetben egy pontosan kitanult mestersége van, az előbbi pedig akkor jó, ha csak létezik, és meg sem próbál szerepelni. Egyébként ez a regény is összefügg a filmrendezéssel, mert eredetileg forgatókönyv tervet kezdtem írni, ez hízott aztán regénnyé.

– A regény nagyon filmszerű, abszolút el tudnék képzelni belőle filmváltozatot is. Van ilyen törekvés?

– Részemről van. A könyv a majdani producereknek is jó mérőeszköz lehet arra, hogyan rezonál a közönség a történettel.

– Rendezőként talán jobban ismered a megfelelő csatornákat és az előkészítő munkában is jobban ki tudod venni a részedet, mint más írók.

– Szakmai szinten igen, de csatornákat nem ismerek.

– Azt gondolná az ember, hogy egy gyakorló rendező azért csak kapcsolatban van producerekkel...

– Igen, de nagyon másról beszélünk, amikor egy ilyen alkotás fejlesztéséről és legyártásáról van szó, mint azoknál az – elsősorban kereskedelmi céllal létrejött – produkcióknál, amelyekben van szerencsém dolgozni.

– Bevallom, amikor először kezembe vettem a könyvedet, voltak előítéleteim, hiszen manapság boldog-boldogtalan könyvet ír. De aztán elolvastam a fülszöveget, hogy miről szól a könyv, és azonnal elkezdett érdekelni. A történet lényege, hogy a főszereplő kap egy esélyt az élettől, hogy átértékelje, bizonyos mértékig újraélje és megváltoztassa az életét. Adja magát a gondolat, talán onnan jött az alapötlet, hogy szeretnéd újraélni az életedet, vagy legalábbis bizonyos aspektusait megváltoztatni.

– Nyilván van egy ilyen vetülete. Már csak azért is, mert amikor hozzáláttam az íráshoz, akkor lettem negyven éves, ami még a kevésbé hiú férfiaknak is megrázó tud lenni. Hát még az én számomra.

A könyvem igazából azt az élményt próbálja feldolgozni, amikor az ember végleg elfogadja, hogy felnőtt, vége a gyerekkornak.

Nem gondol saját magára gyerekként, olyan valakiként, aki az élete elején járna, sőt. Ilyenkor visszagondol az élete sorsfordító pillanataira és úgy érzi, most tudja igazán, mit kellett volna akkor tennie. Bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy mi lenne, ha ez megtörténhetne.

– Kicsit nekem olyan ez a könyv, mintha egyszerre szeretnél kulcsregényt írni a mai korról és a 80-as évekről, a gyerekkorunkról. Én ugyan 4 évvel idősebb vagyok, de mondhatjuk, hogy ugyanabban a korban nőttünk fel.

– Ez a történet összefüggéseiből adódik. Nem volt célom belemerítkezni valamiféle 80-as évek nosztalgiába. Amúgy sem vagyok híve a nosztalgiának. Azt gondolom, hogy nagyon sok minden a 80-as években dőlt el. A ma gazdaságilag meghatározó nemzedék, az én nemzedékem életét nagyon meghatározta a rendszerváltás előtti utolsó évtized és a rendszerváltás maga is.

A kapitalizmus, az európai egység gondolata, és aztán az ezzel kapcsolatos szkeptikusság úgy, hogy a szocializmusból indulunk és minket még kisdobossá avattak, téged szerintem még úttörővé is.

Annyi minden elfért egy életben, most pedig kopogtat a harmadik világháború lehetősége...

Nagyon nehéz úgy beszélni a jelenről, hogy ezeket az időszakokat nem emlegetjük föl.

– Kaptál visszajelzést olyan fiataltól, aki nem élt még akkoriban, hogy mennyire tudta megérteni, megélni a 80-as éveket a regény segítségével?

– Nem tudom, hogy szerkezeti vagy nyelvi fogásnak minősül-e az a bizonyos zárójelezés, amit a regényben használok. Ebben többször felhívom a figyelmet rá, hogy tessék használni a Google-t. Nálam 10-15 évvel fiatalabb olvasóktól kaptam olyan visszajelzést, hogy megfogadták a tanácsot és ennek köszönhetően felfedeztek dolgokat, amik persze inkább a szüleik életét érintik, mint a sajátjukat. Próbáltam elmenni addig a határig, ahol még befogadhatóak ezek az ismeretmorzsák. Viszont úgy gondolom, hogy a könyv hangja az abszolút mai.

– A történetet a főszereplő meséli, aki sok tekintetben hasonlít rád. Hasonló korú, hasonló foglalkozású is. Mennyire jelentett nehézséget megkülönböztetni az ő hangját a te saját hangodtól?

– Sokkal modorosabb hangra törekedtem. Olyan hangot választottam, amit magamban nem tolerálnék. Az arrogancia, az önutálat folyamatos hangoztatása, ami valójában egy folyamatos nyafogás...

Azt hiszem, próbáltam a saját személyiségemnek egy olyan torz változatát előállítani, ami már messze nem én vagyok, de sokkal érthetőbb, ugyanakkor elég komplex élményeket lehetett feldolgozni a segítségével.

– Egy interjúban azt mondtad, írásfüggő lettél. Ez azt jelenti, hogy már dolgozol újabb regényen?

– Igen. Amikor befejeztem a Még egyszert, akkor már tudtam, hogy elő fogok venni egy történetet, amit jó tizenöt évvel ezelőtt vázoltam fel. Most ezzel kezdtem el foglalkozni. Vannak akadályai, ami miatt még nem tudom, ezzel fogok-e kijönni, de van egy másik tervem is, ami ugyanolyan érdekes és nagyon foglalkoztat. Tehát tulajdonképpen az a probléma, hogy legalább két dologgal foglalkozom a mindennapi munkám mellett, és el kell döntenem, mire szánom a következő egy-két évet.

De ez alighanem irigylésre méltó probléma.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya 22 év után távozik a Nemzeti Színházból, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A legfőbb érv az volt, hogy a színház nehéz anyagi helyzetben van. Udvaros azonban nem érti, hogy akkor miért kell külföldi rendezőket szerződtetni hatalmas összegekért.

Link másolása

Már nem vagyok tagja a Nemzeti Színháznak. Vidnyánszky Attila valóban nem hosszabbította meg a szerződésem – mondta Udvaros Dorottya a Magyar Hangnak adott interjújában. A direktor legfőbb érve az volt szerinte, hogy a teátrum nehéz anyagi helyzetben van.

„A kormány elvont 380 millió forintot a színháztól, és idén már nem sikerült befoltozni a költségvetésen ütött lyukakat. Elfogadom, hogy anyagi problémák vannak, de ha valóban ilyen rossz a helyzet, akkor miért kell újabb és újabb külföldi rendezőt leszerződtetni hatalmas összegekért?

A Nemzetiben már alig rendeznek magyar művészek” – mondta a színésznő a lapnak.

udvarost megkérdezték a tavaly novemberi balesetről is, amikor a Rómeó és Júlia előadás közben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó lezuhantak a díszletről.

„Benne volt a levegőben, hogy valami történni fog. Korábban már kis híján történt tragédia, egy öt méter magas díszletelem kezdett el dőlni, a tetején egy színésszel, akinek végül szerencsére nem esett baja, de az eset után elszerződött a színháztól. A Rómeó és Júlia próbáin a kollégák többször is jelezték, hogy veszélyes a díszlet, mégsem történt semmi” – mondta Udvaros Dorottya.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk