Amikor a rock, a komolyzene és a barokk keveredik - interjú Várkonyi Mátyással
Országos turnéra indul Várkonyi Mátyás monumentális rockoratorikus produkciója, a Messiás.ma. A közel száz közreműködő részvételével megvalósuló, szokatlan zenei megoldásokkal és elképesztő látvánnyal operáló produkciót több vidéki nagyvárosban is műsorra tűzik, az eddigi előrejelzések alapján a siker garantált. A crossover jellegű előadásban a rock és a barokk stílus meghökkentő összeolvadásának lehetünk tanúi, ahol a bibliai történetek modern színezetet kapnak. Az előadásról a rendező, az Erkel Ferenc-díjas Várkonyi Mátyás mesélt.
A darabot eredetileg a reformáció 500. évfordulója alkalmából megrendezett emlékév keretében mutatták be még 2017-ben. A közönség mindössze kétszer láthatta: a tatabányai főpróbán és az Müpában tartott előadáson. Milyen volt a fogadtatás?
Mindenki felállva tapsolt és kiabált. Furcsa érzés volt, mert manapság minden annyira sűrű ebben az információval és eseményekkel teli világban, hogy a siker egy hét alatt úgy eltűnik, mintha soha nem is lett volna. Szerencsére felvettük videóra, így bármikor meg tudom hallgatni és meggyőződhetek arról, hogy nem álom volt. Úgy gondolom, kell egy kis idő ahhoz, hogy egy ennyire rendhagyó vállalkozás eljusson az emberekhez. Itt nem elég a PR, hiába nyomjuk ezerrel a produkciót, ez a módszer még mindig kevésbé hatékony, mint a szájhagyomány és az idő. Azért is örülök, hogy a turné későbbre csúszott, mert így az előadás hírének több ideje van eljutni az emberekhez.
Óriási vállalkozásnak tűnik, hogy egy ennyire grandiózus, száz fős produkciót országjárásra visznek.
A tavaly áprilisi előadás után már tudtuk, hogy szeretnénk egy turnét, de a szervezési része és az anyagi feltételek megnehezítették ezt. Mostanra sikerült mindent összehozni, jó és fontos helyszínekre megyünk, úgy mint Pécs, Békéscsaba és Nyíregyháza. A társulat alapvetően ugyanaz maradt, de kevésbé lényeges dolgokban lesznek apróbb változások és meglepetések, amik még maibbá teszik az előadást. Az a célunk, hogy a darab a turné után se vesszen el és szeretnénk egy kisebb, redukáltabb változatot is, amivel kisebb helyekre is el tudunk menni.
A Messias.ma-ban két markánsan eltérő zenei stílus fuzionál egymással: a rock és a barokk. Mit szóltak a komolyzene kedvelők a rockosított Händelhez és hogyan viszonyultak a rockszeretők a barokkos hangzáshoz?
A komolyzenei közönség betonból van és közülük csak kevesen vannak azok, akik nyitottak a változásra. Valahogy úgy vannak vele, hogy „ha nagyapámnak is jó volt úgy, akkor mi a fenének változtassunk rajta?” A rockosok kevésbé foglalkoznak ilyen példákkal, bár kivételként ott van a Jézus Krisztus Szupersztár, ám az ő részükről is van egyfajta bezárkózás. A két stílus találkozása mindkét oldalt meglepi kicsit, de az eddigi kritikák alapján sikerült úgy összecsiszolni őket, hogy az eredményt mindannyian elfogadják. A komolyzene-kedvelők örültek, hogy a barokk stílusjegyek nem sérültek, míg a rockerek nem aludtak el (nevet).
A hangszerelésen kívül mi teszi a produkciót modernné?
A szöveg, amit én írtam át magyarra. Az eredeti bibliai szöveg és annak fordításai nagyon régiek, sok szó már nem is él és komoly koncentrációt igényel, hogy megértse az ember. Több bibliai fordítást használtam fel, elsősorban azok közül, melyek maibbak, de ezeken túl is próbáltam minél időszerűbb szóhasználatot beépíteni. Az elképzeléseim szerint úgy fog szólni a mai fülnek, mint amikor Händel annak idején eljátszotta a maga közönségének.
Az előadás a közönség tetszését elnyerte, de mi a helyzet a szakmával?
Azon részük, akik véleményt nyilvánítottak pozitívan álltak hozzá, aki meg rosszat gondoltak, nem mondtak semmit. A rockszakma mindig is idegenkedett a változástól, így volt ez már '80-ban is, amikor az Evitat bemutattuk. Húzták a szájukat, miért kell ezt tenni, mikor úgy jó minden, ahogy van, minek ebből színházat csinálni? Aztán amikor a siker igazolt minket, hirtelen mindenki musicalt akart szerezni és bemutattak egy csomó név nélküli rockoperát. Biztosan van ma is olyan, aki idegenkedve fogadja, de én még nem tapasztaltam ilyet.
Valahol olvastam, hogy a darabra ráhúzták a „műfajteremtő” jelzőt. Tényleg az lenne?
Én is hallottam ilyeneket, hogy „kultikus” meg „legenda”, de szerintem ezek csak divatszavak. A műben műfajok keverednek, ami nem mindennapos: a komolyzene meglehetősen kötött mozgásteret ad bizonyos dolgoknak és szigorú szabályrendszerrel dolgozik, ezzel szemben a rockzene pont a szabadságra épít. Mikor a kettő találkozik, előfordulnak ízlésbeli és előadásbeli súrlódások, de az idő igazolta, hogy a két műfaj keverhető. A lényeg, hogy olyan koncert jöjjön létre, amely új minőséget szül és akkor ez a stílus tovább tud élni.
Van olyan jelenet, melynek megvalósítására igazán büszke?
Maga a Szenvedéstörténet, mert ott igazi dráma zajlik, mely igazán hátborzongatóan mutatkozik meg. A színészek, akik mindezt megvalósítják, szintén érzik ezt és az egész jelenet nagyon magas érzelmi hőfokon működik. Ha ez átjön a közönségnek is – márpedig eddig úgy tűnik, átjön – akkor az egész darab értelmet kap és akkor már nem szakmáról, színészetről vagy előadásról beszélhetünk, hanem valami többről.
Ön szerint Händel mit szólna, ha látná a Várkonyi-féle verziót?
Szerintem már szólt, különben nem lenne siker! (nevet) Olvastam az életéről és úgy érzem, olyan fickó lehetett, mint én. Mindig is szeretett volna színházat csinálni, csak a hatalmasok nem engedték neki, ezért kitalálta az oratórium műfaját, ami kevésbé volt bonyolult és technikás, ráadásul nem kellett hozzá annyi pénz sem. Valószínűleg boldog lett volna, ha a darabjaiból operák születnek, szerintem nagyon örülne a Messias.ma-nak.
Videó a darabról:
A jövőben tervez még hasonlóan látványos és szokatlan színpadi mash-upokat?
Már meg is kerestek, de ezt még nem tudom előre meghatározni. Az utóbbi időben nem én tervezem a dolgaimat, hanem azok terveznek velem, de ha úgy adódik, állok elébe! Mostanában sokat foglalkozom elektronikus zenével, így lehet, hogy a következő produkcióban ez lesz a domináns irány. Legalább akkor nem kell ötven színpadi zenész, elég lesz csak egy hangszóró, konnektor úgyis mindenhol van! (nevet)
