KULT
A Rovatból

Altesti humorral élnek és káromkodnak a cuki kutyusok a Kivert kutyákban

Nem kertelek, a Kivert kutyák egy szigorúan felnőtteknek szánt road-movie, amiben vizuális effektekkel megtámogatott kutyusok a főszereplők. Akik szeretik az édes házikedvenceket és a „kreatív” csúnyabeszédet, azoknak Kánaán lesz Josh Greenbaum legújabb rendezése, de akiknek ez a típusú altesti humor túl sok, azok kerüljék el messziről.

Link másolása

Amikor először láttam a film előzetesét, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit úgy éreztem, egy 18-as karikás

Úton hazafelé és Kis kedvencek titkos élete-szerelemgyerek lesz, és nem is tévedtem nagyot. Csupán a korhatárkarika lett 16-os,

ami annak köszönhető, hogy nem emberek a főszereplők, és a korhatár bizottság valószínűleg a szeretni való négylábúaknak jobban megbocsájtott. Maradjunk annyiban, hogy ha kétlábúakkal forgatták volna le a mozit, akkor még az X-es korhatár is benne lenne abban a bizonyos biliben.

Hangsúlyoznom kell: a Kivert kutyák nem gyerekeknek szól, nem is családi film, aki a poszterek alapján szokott dönteni a mozipénztárnál, az nagyon meg fog lepődni. A szövegkönyv már-már Kevin Smith-szinten tele van kreatívan obszcén kifejezésekkel, de ez nem zavaró. Speier Dávid régóta a UIP-Duna Film forgalmazó házi fordítója, a 80-as évektől kezdve majdnem minden UIP film elején elhangzik a „magyar szöveg: Speier Dávid”-mondat. Neki köszönhetünk sok-sok klasszikus szinkronfordítást, mint például az összes Grut, vagy a Shrek-filmeket is. A mostani produkció sem fog kilógni ebből az illusztris társaságból.

Szóviccek szóviccek hátán, miközben mindenkit elküldenek melegebb éghajlatra ízes magyar nyelven.

Mondhatjuk, hogy mindig jobb az eredeti hang, ami vitathatatlan, hiszen ez is egy csatorna, amin az alkotók a nézőkhöz szólnak, és szerves része a szerepnek. Ugyanakkor azt meg kell hagyni, hogy a magyar káromkodások és beszólások sokkal színesebbek, szagosabbak, mint az anglikán verziók. Akinek az első 5 perc után nem tetszik a film, az sajnos a végéig szenvedni fog, mert marginális változás nem történik sem a cselekményben, sem a színvonalban.

A Kivert kutyák nem más, mint egy szórakoztató, altesti humorba áztatott bosszútörténet. Főszereplőnk, Raggie egy végletekig boldog és kicsit együgyű keverék kutyus, aki nem veszi észre, hogy gonosz gazdája, Doug (Will Forte) igazából utálja.

Minden módon próbál megszabadulni a kiskutyustól, amit Reggie játéknak tekint.

Egy három órás autóút után azonban sikerül Dougnak elhagynia az ebet. Szegény pára: realizálja, mi is történt és megfogadja újdonsült kóbor kutyabarátai előtt, hogy ő bizony vissza fog menni a gazdájához és le fogja harapni a férfi nemesebbik szervét, mert Dougnak az a legkedvesebb ezen a Földön.

Ebben a küldetésben Bogár, Vadász és Maggie – az említett ebpajtások – is elkísérik főszereplőnket. Útközben természetesen mindenféle kalamajkába keverednek a kis kedvencek, több B történetszál is betolakodik a fő csapásvonal mellé, de mivel alapvetően nem a története miatt nézzük a filmet, így nem zavaró, sőt a kicsit epizodikus Family Guyos szkeccs-hatást kelti.

Josh Greenbaum rendező ügyes munkát végzett, jó a ritmusa, sok a töltelék, de nem túl hosszú tőle az amúgy szögegyszerű sztori.

Ügyes iparosmunka, főleg úgy, hogy ez a Greenbaum első egész estés mozifilmje, még akkor is, ha néha inkább animációs filmnek tűnik a Kivert kutyák.

Az eredeti hangok között találjuk Will Ferrellt, Jamie Foxxot, Isla Fishert, és Randall Parkot, ami természetesen a szinkron miatt teljesen felesleges információ, inkább csak érdekesség. Egyébként Kálid Artúr adja Bogár hangját, aki Jamie Foxxot szokta szinkronizálni, szóval próbálták tartani a párhuzamot. Mivel a szinkron kimondottan kreatív és jópofa, így tudja feledtetni, hogy a neves eredeti szinkrongárdából bizony semmit nem kapunk,

hiszen végig csak CGI-kutyákat nézünk a vásznon. Talán ez a leggyengébb pontja a filmnek.

Mivel a kutyáknak nem elég csak a száját mozgatni vizuális effektekkel, sokszor a teljes kutyafejnek, vagy akár a teljes állatnak is digitálisnak kell lennie, így gyakran kizökkent a filmből a tény, hogy most igazából egy animációs mesét nézünk. Nagyon szürreális érzés, de néha tényleg gagyi a látványvilág, ahogy az amúgy igazi kutyák szája és feje CGI-borzalomba megy át. Megértem, ezt nem lehet praktikai effektekkel megoldani, élő állatot pedig nem lehet veszélyeztetni, így marad a digitális megoldás, de néha látszik, hogy a költségvetés nagy része a szinkronszínészekre ment el.

Van nem kevés celeb-cameo a filmben, amit valószínűleg a Phill Lord - Christopher Miller producer párosnak köszönhetünk. Elég nagy nevek kezdenek lenni a srácok, már-már Zucker-tesók hangulatot kelt a karrierjük. Akik nem ismerik őket: Jerry és David Zucker a 80-as évek szuper vígjáték producerei/írói voltak. Nekik köszönhetjük többek között a Top Secret!-, a Csupasz pisztoly- és Airplane!-filmeket is.

Bármihez ér a Lord-Millerék páros mostanában, minimum anyagilag sikeres lesz a végtermék (Kokainmedve), de akár arannyá is válhatnak, mint a Pókverzum-filmek.

Élvezettel követem a két fiatalember karrierjét.

Will Forte is odarakta magát. Számomra mindig a Saturday Night Live egyik legnagyobb tehetsége marad, aki nem igazán tudta megvetni lábát Hollywoodban, pedig zseniális a csávó. Hiába ő az antagonista, el tudta érni, hogy megértsük a motivációját, miért utálja Reggie-t a gazdája.

Nem lehet egyetérteni a tetteivel, de az ő nézőpontjából tényleg a kiskutya tette tönkre az életét.

De, mint minden gonosz, a végén megérdemelten elnyeri, méltó büntetését. Ki szeretném emelni, van egy weboldal, amit minden gyengébb lelkületű állatbarát figyelmébe ajánlok: https://www.doesthedogdie.com . Nem akarok spoilerezni, de itt meg lehet nézni, hogy mennyire „bántják” a főszereplőket, ha valaki érzékeny az állatbántalmazás témára.

Arra ösztönzök mindenkit, hogy nézze meg a Kivert kutyák előzetesét, és ha az bejön, a végtermék is tetszeni fog. Én nagyon élveztem a vetítést, és úgy éreztem, hogy a közönség nagy része is jól szórakozott a háziállatok kalandjain.

Altesti humorától elvonatkoztatva, kreatív megoldásai kicsit magasabb szintre emelik, mint amit az alapötlet sugall.

Egyik kedvenc gyerekkori filmemre, az Úton hazafelé-produkciókra hajaz a film, felnőtt kiadásban. A Kis kedvencek titkos élete pedig a szatirikus kutyagondolkodásnál köszönt vissza. Olyan „mély és kifinomult” humornak enged ez teret, mint például, hogy mit gondolhatnak kisállataink, miért szedjük össze a kutyakakit, vagy miért pisilnek le a kutyák mindent és az mit jelent számukra? Aki ilyenekre kapható, annak csak annyit mondok, hogy irány a mozi!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: