KULT
A Rovatból

Ákos: dalokról és a világról

Október 3-án jelent meg Ákos legújabb, tizenhetedik magyar nyelvű szólóalbuma. A 2084 mára már aranylemez lett, a közönség ismerheti róla az „Előkelő idegen”, a „Tipikus sztereó”, valamint a „Tengermoraj” című szerzeményeket, melyekhez immár videoklipek is társulnak. A szerzővel beszélgettünk a lemezről és a közeljövő terveiről.


Október 3-án jelent meg Ákos legújabb, tizenhetedik magyar nyelvű szólóalbuma. A 2084 mára már aranylemez lett, a közönség ismerheti róla az „Előkelő idegen”, a „Tipikus sztereó”, valamint a „Tengermoraj” című szerzeményeket, melyekhez immár videoklipek is társulnak. A szerzővel beszélgettünk a lemezről és a közeljövő terveiről.

Maisch Patrícia interjúja

Fotók:

„És eljött a béke. A csend. A megnyugvás korszaka.

Az elégedetlenkedők eltűntek. Az egykor volt, viszálykodó országok helyén dinamikusan fejlődő gazdaságok virágoznak. A területi egységek helyhatóságait mindenhol a Nemzetközi Alap szakértői vezetik.

Hozzáértés, hatékonyság, higgadt fejlődés.

Minden csatornán vidám a műsor. Az évszám: 2084.”

Az Ákos-rajongók hatalmas izgalommal várják a legújabb kiadványaidat. Így történt ez most is, a 2084 esetében. Arra lennék kíváncsi, hogy vajon Ákos hogy várja az ő reakcióikat egy-egy megjelenést követően.

Már önmagában az is nagy dolog, tényleg megtiszteltetés, hogy sokan valóban várták ezt a lemezt. Ezt nagy becsben tartom. Mint minden embert, engem is érdekelnek a munkámra érkező reakciók, de csak módjával figyelem őket, egyrészt mert erre szinte semennyi idő nem elég, másrészt mert őrjítően sokféle, egymásnak tökéletesen ellentmondó dolgokat lehet olvasni-hallani egy-egy lemezmegjelenés után. A leglényegesebb visszajelzés úgyis az, ha az emberek hajlandók figyelmet áldozni egy kiadványra, vagy eljönnek a koncertre. A többi csak duma.

Az előző, „A katona imája” lemezeden a „Főleg régen” című dal mintegy előfutára a most megjelent 2084 című albumnak. Evidens volt, hogy folytatod – vagyis inkább visszatérsz ehhez a zenei vonalhoz?

Az első szólólemezeim óta használok szintetizátorokat, de a tisztán elektronikus vonal számomra nem visszatérés, mert a Bonanza idejében nem én írtam a zenét és nem is szintiztem. Számomra teljesen új volt ilyen módszerekkel, csak ilyen eszközökkel dolgozni. Nagyon élveztem a munkát, remélem, ez hallatszik is az anyagon.

A „letöltések korszakában” egy színvonalas megjelenésű, gazdag DVD-melléklettel ellátott szólóalbummal jelentkeztél október 3-án. Mennyivel nyújt nagyobb élményt vagy mennyivel sugallhat többet a befogadónak egy lemez mondanivalójáról a borító, a színkombináció, a fotók?

Meggyőződésem, hogy sokkal komolyabb lehet egy anyaghoz a viszonya annak, aki a fizikai hanghordozót is birtokolja. Az erre vonatkozó "ódivatú" véleményemet már sokszor elmondtam. Egy átlagos mai mp3-hallgatónak a zene egészen mást, érzésem szerint érzelmileg sokkal kevesebbet jelent. Ezért szegényebbek azok, akikre ilyen gazdagon záporozik az információ, a film, a zene, a kulturális vagy kulturálisnak látszó élmény. Nincs idő megérteni, feldolgozni, megélni semmit igazán. És "mire értenéd, már véget ért".

Mennyire tudja bevonzani az új album azt a korosztályt, akik „kimaradtak” a Bonanzás időszakból? Konkrétan azokra gondolok, akik most abban az életszakaszban járnak, mint te a ’80-as évek közepén. Mennyire ragadhatja meg őket a lemez hangzásvilága és mondanivalója?

Őszintén szólva fogalmam sincs, dalírás közben nem foglalkozom „korcsoportokkal”. Szeretném megszólítani azokat, akik képesek és hajlandóak is figyelmet szánni egy ilyen lemezre, kábé ennyi a nagy terv.

Több kritika is „vegytiszta Ákosként” emlegeti az új albumot, s hogy mind közül talán ez a „legszókimondóbb”. Te is így gondolod, ilyennek szántad?

Még nem írtam olyan dalt, amit ne éreztem volna a magaménak, úgyhogy erre nem tudok reagálni. A lemezeim jobbára egyszemélyes műhelymunkában készülnek, ami nem csoda, végtére is szólista vagyok. Az egyidőben született dalok között nálam mindig is volt valami kohézió, talán ez most erősebben érzékelhető, mint máskor.

Szövegeidben számos költőre, íróra való utalás fedezhető fel. Az album címadója is Orwell regényére utal, a „Vén tinédzserek”-ben pedig konkrétan is megemlíted Madách Imrét. Interjúkban gyakran idézed József Attila: Csak az olvassa… versének sorait. Milyen irodalmi művek ihlették a 2084 szövegeit?

Aki nem riad meg tőle, az sok apróságot felfedezhet a lemezen, Latinovits-hatásokat, Garai Gábor költészetére való utalást, a Szárnyas fejvadász című film világát, Orwellt, Huxley-t, biblikus képeket, olyan dolgokat, amelyek megérintettek, foglalkoztatnak. Ez persze nem elvárás, de az album sok hallgatás után nyílik meg igazán, főleg azoknak, akik számára ez a hivatkozásrendszer, ezek a hatások egyértelműek.

Beszéljünk kicsit a közeljövőről! December 15-én lesz az Arénában a 2084 lemezbemutató koncertje. Milyen az eddigi fogadtatása, mire számíthat az, aki ellátogat a koncertre?

A december 15-i előadáson bemutatjuk a 2084 dalait, emellett játszunk átdolgozásokat és régi repertoárdarabokat is az idei hangvételhez igazítva. Trióban zenélünk: Lepés Gábor szintetizátorozik és vokálozik, Bánfalvi Sanyi csépeli az elektromos dobokat, jómagam az éneklésen kívül szórványos gitározással, szintizéssel és dobolással borzolom a kedélyeket.

Aki látta a VOLT-on vagy a 20. Szigeten adott koncertünket, az már kapott ízelítőt abból, ami decemberben még komolyabban dörren meg az Arénában. Beszélhetnék a kivetítőkről, mert sok lesz, meg lézer, meg piró, satöbbi, de a lényeg az, hogy Magyarország legnagyobb fedett koncerttermében dalokat játszunk – ráadásul egy olyan közönségnek, amely az elmúlt negyedszázad alatt közösséggé szervezte önmagát.

Jövőre lesz húsz esztendeje, hogy megjelent az első szólóalbumod, a Karcolatok. Biztosan készülsz valamivel J Mit várhatunk tőled e jeles évforduló alkalmából?

Ha minden a tervek szerint alakul, jövő nyáron a 2084 anyagával turnézunk majd. Sok felkérést kaptunk, az összes komolyabb fesztivál hívott már, emellett saját bulikat is tervezünk. De az is igaz, hogy jövőre lesz 20 éves életem első szólólemeze, a Karcolatok. Ezt a jubileumot néhány akusztikus hangvételű koncerttel ünnepeljük meg valamikor 2013 őszén. Ha az ember elég sokáig van jelen egy műfajban, egymást érik az évfordulók.

Ha szereted Ákos dalait és koncertjeit, nyomj egy lájkot! :)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: