Akik lyukat vágtak a kádba - Intim Torna Illegál
Szombat este van a budafoki Barba Negra klubban, a bejáratnál kint a telt ház tábla: 1600 ember tombol odabent. A színpadon egymás után hangzik fel a Hipnotizőr király, a Nézz rám a buszon, az Albérletem, valamint az Intim Torna Illegál eddigi négy évének összes slágere. Az ő születésnapi bulijukon járunk ugyanis, amely a Világveleje fesztivál kereteit kinőve idén először került megrendezésre a bő másfél ezer fős befogadóképességű helyen – és nagyon úgy tűnik, jövőre ismét tágasabb helyszín után kell nézniük.
Több mint egy héttel a koncert után jóval nyugodtabb körülmények között, a Madách téri Castro Bisztróban találkozom a csapat tagjaival. Hosszú évek óta ez a törzshelyük: itt készítettem velük első interjúmat 2010 januárjában, és gyakorlatilag karrierjük minden sorsfordító pontjáról is itt döntöttek. Az elején néhány alkalommal még fel is léptek a kis kávézóban, de már jó ideje kinőtték – vendégként ezzel együtt máig hetente többször felbukkannak.
Az ITI pályája üstökösként ível felfelé négy évvel ezelőtti bemutatkozásuk óta: szisztematikusan építkezve jutottak el az ígéretes újonc státuszából a legjelentősebb klubok és fesztiválok nagyszínpadaira. Emellett egész brandet húztak fel maguk köré, saját tornacipővel, pólókkal, pálinkával, dobverővel, és még hosszan lehetne sorolni. Facebookos követőik száma csak az elmúlt két hónap során ötezerrel nőtt, nemrég lépte át a 30 ezret.
Intim Torna Illegál - Hipnotizőr király (a legelső sláger)
Intim Torna Illegál - Vágjál lyukat a kádba
A kezdetek
Dorogi Péter – gitár/ének, Gálos Ádám – dob, Kiss Sándor – basszusgitár és menedzsment, Nádasdi Janó – ütőhangszerek: a tagok válaszaiból kiderül, hogy mindannyian lefutották a szokásos gimnáziumi köröket, de a kezdetek ennél is régebbre nyúlnak vissza.
Petit az első inspiráció Balatonföldváron érte, az édesanyja által üzemeltetett és lakásukkal szomszédos Nosztalgia bárnak köszönhetően. A korszak összes sztárja fellépett itt, ő maga pedig már négyévesen kiérdemelte a vendégektől a táncparkett ördöge becenevet. Első hangszere érdekes módon a dob volt, hatéves korában zeneiskolába is beíratták, de elmondása szerint tíz percig bírta. Kisebb kitérőket leszámítva azóta is autodidakta módon fejlődik – némi visszaesést mindössze az hozott magával, mikor kilencévesen annyira önfeledten próbált elzúzni egy Skid Row számot az ágyon ugrálva, hogy összetörte apja héthúros orosz gitárját. De nem sokáig szakadt meg a lendület: gimnazistaként már napi négy-öt órákat gyakorolt, ekkor azonban még frontemberi ambíciók nélkül, így a hangját is csak később kezdte képezni.
Janó ötéves korában kapta első akusztikus gitárját az unokatestvérétől, de gyerekként furulyán és klarinéton is próbálkozott. A színpad emellett a szülei által irányított néptánc- és drámacsoportnak köszönhetően is hamar élete részévé vált. Meghatározó élménye, mikor 8-9 évesen odaültették keresztapja esküvői bandájában a dobszerkó mögé. Innentől egyértelmű volt számára, hogy dobos akar lenni. Játszott közös zenekarban öccsével, majd Angliába kikerülve ott is több formációban részt vett. Hazatérve a Kistehénben aztán az ütőhangszeres szerepét kapta, de ezt sem érezte visszalépésnek, ma pedig végképp elégedett a posztjával.
Ádám doboskarrierje szintén korán, ötéves korában vette kezdetét, bár először még felfordított vödrök és fakanalak segítségével nyilvánult meg. Hamarosan zeneiskolában kötött ki, és meg is maradt mellette: négyük közül egyedül neki van zenei végzettsége, annak ellenére, hogy családjában sosem töltött be különösebb szerepet a zene. Érdekesség, hogy elmondása szerint mindig is nála idősebbekkel játszott együtt, amiből néha vicces szituációk adódtak: „A tizenötödik születésnapomra például az akkori zenésztársaim laposüvegekkel felszerelkezve állítottak be, aztán jól meglepődtek, mikor meglátták a tortán a gyertyákat.”
Sanyi celldömölki származásúként rendszeresen átjárt koncertekre a régió kulturális központjának számító Sárvárra, leginkább a Lord zenekar volt rá inspiráló hatással. Nyolcadik osztályos korára fáradságos munkával sikerült összespórolnia kétezer forintot, ami akkoriban már jelentős összegnek számított. Ezzel a zsebében indult el Szombathelyre gitárt venni, azonban a legolcsóbb darabok is minimum dupla ennyibe kerültek. A szerencse végül egy 1990 forintba kerülő, használt Orfeus basszusgitár képében mosolygott rá – nem mérlegelt, rögtön lecsapott rá. „Nagyjából itt dőlt el a dolog, ha akkor tangóharmonikát találok ennyiért, talán máig az lenne a hangszerem”, mondja nosztalgiázva.
A legelső zenekari fotó 2010 januárjából
A kistehenes évek
Négyük pályája a 2000-es évek elején alakult Kistehén tánczenekarban találkozott. Peti ide alapító tagként került, Sanyi pedig nem sokkal később, az ő ajánlására csatlakozott, mivel egy közös zenésztársukon keresztül már ismerték egymást. Janó szintén az ő ismeretségi körébe tartozott és rajongóként rendszeresen járt Kistehén-koncertekre, így mikor a zenekar akkori kongása kiszállt, kézenfekvő volt, hogy ő kerüljön a helyére. Igaz, addig mindig a dobok mögött ült, de házibulikban rendszeresen megmutatta, hogy ütőhangszereken is ösztönösen elboldogul.
Ádám helyzete eltér a többiektől, ő hirdetésre jelentkezve egy többkörös válogató legjobbjaként lett a csapat tagja 2009-ben. „Senkit nem ismertem azelőtt, sőt a zenekarnak is épphogy csak a nevét hallottam. De pont befejeztem az iskolát, nem volt semmi dolgom, szóval úgy gondoltam, miért ne próbálhatnám ki magam” – emlékszik vissza. Alig egy évet töltött csak ott, de ez annál mozgalmasabb volt: európai és amerikai turné, itthon fesztivál-nagyszínpadok, 22 évesen nem sokaknak adatik meg ilyesmi.
A kezdeti izgalmak után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy van igény az általuk képviselt stílusra: már az első nyáron felléphettek szinte az összes jelentős fesztiválon, hamarosan pedig szponzorokra is szert tettek.
Első születésnapjukat ugyanazon a helyszínen, a Gödör klubban ünnepelték. Ekkorra készültek el Cirkusz című nagylemezükkel is, amit idehaza ritkaságszámba menő színpadképpel és fellépőruhákkal turbóztak fel.
A Kísérlet lemez ismét teljes megújulást hozott
Fotó: Boldizsár Márk
Fotó: Boldizsár Márk
Hogy mi az oka a köztük lévő, különösen erős köteléknek? Elsőre szokásosan elviccelik a dolgot: „Ugyanaz a cipő- és ruhaméretünk, így bármit könnyen cserélgethetünk egymás között.” Sanyi aztán komolyabbra fordítja: minden társaságnak van egy közös sztorija, őket négyüket pedig annyira összekovácsolta lelkileg a Kistehénből való kiválás, ami végképp megpecsételte addig is meglévő barátságukat. Enélkül valószínűleg már az első évben elvéreztek volna, hiszen akkor még egyfajta hátizsákként cipelték azt, hogy addigi sikereiket elhagyva szó szerint mindent nulláról kellett újrakezdeniük. A közös elhatározás viszont annyira erős volt, hogy ez sem jelentett akadályt számukra.
Privát életük is szinte teljesen összemosódott már a zenekarival, nem túlzás azt állítani, hogy több időt töltenek egymás társaságában, mint a családjukkal. Ez persze hatalmas empátiát kíván hozzátartozóik részéről, de Sanyi és Janó is megerősíti, hogy maximálisan támogatják őket: „Mázlisták vagyunk, mert ha nem lennének ott, hogy kipihenhessük mellettük az állandó hajtást, aligha tudnánk csinálni.”
„Határ a csillagos ég”
Sejtettétek-e már a kezdetekkor, hogy ez a zenekar ennyivel nagyobbat fog szólni az összes korábbinál? – teszem fel a következő kérdést, amire egybehangzó igennel felelnek. Janó azért hozzáteszi, az elején voltak kétségeik, de rettentő erősen bíztak benne, hogy sikerül áttörniük az ismeretlenség gátját. „Csak azt érheted el, amiről álmodsz, mi pedig mertünk nagyot álmodni.”
Ennek ellenére, ha négy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekik, hogy Tatabányán 2013 végén négyszáz fős teltház előtt lépnek fel, aligha hitték volna el – és ez csak egy a vidéki helyszínek közül, ahol tömegek várták a koncertjüket, pedig egyébként a szervezők többségének az alacsony nézőszámok miatt fáj a feje.
Álmaik azóta is folyamatosan motiválják őket: minden év elején megbeszélik, hová szeretnének eljutni és mit kell majd tenniük azért, hogy elérjék a kitűzött célokat. Eddig pedig nemhogy elérték, de rendszeresen túl is szárnyalták ezeket. Sanyi szerint két évvel ezelőtt tartottak azon a szinten, amit indulásukkor mostanra jósoltak maguknak. Ehhez persze évről évre alkalmazkodniuk kellett az aktuális viszonyokhoz, hiszen a zeneipar rendkívül gyors tempóban változik, és a tartós érvényesüléshez folyamatosan lépést kell tartani vele.
Ahogy Peti fogalmaz, minden egyes lélegzetvétel számít, nemcsak a koncertek – például egy maraton esetén sem magán a versenyen dől el a dolog, hanem a megelőző edzések során. „Nekem az út fontosabb, mint a végeredmény”, mondja.
2011-ben egy angol nyelvű EP-t is elkészítettek, a Hipnotizőr király, Albérletem, Hatdiplomás, valamint a Nézz rám a buszon című számok tükörfordításaival. Többek között ezzel léptek fel Európa egyik legrangosabb zenei seregszemléjén, a hollandiai Eurosonic fesztiválon. Jelenleg harmadik albumukon dolgoznak, megjelenés az év második felében várható, de egy beharangozó dalt (Ördögöd van angyalom) már közzétettek róla.
Budapesti Egyetemi Napok, 2013 novembere - Fotó: Boldizsár Márk
Az ITI kezdettől fogva a nemzetközi mércét tartotta szem előtt – ezért is vannak állandó fellépőruháik, ami itthon szinte egy zenekarra sem jellemző, pedig világszerte bevett gyakorlatnak számít. Ahogy Sanyi magyarázza, a U2 például már 1991-es Achtung Baby című lemezével egységes arculatot épített maga köré, és még csak nem is ők voltak az elsők. „Magyarországon ez egyáltalán nem megszokott, de ettől csak még nagyobbat robbant, mikor mi bevezettük.”
Felmerül a kérdés, változott-e valamit a személyiségük a népszerűség hatására. Peti leginkább a megnövekedett felelősséget érzi magán: „Így, hogy ennyien járnak a koncertjeinkre, sokkal jobban oda kell figyelnem például arra, hogy rendben legyen a hangom – nem tehetem meg, hogy egy megfázás miatt több száz embernek okozzak csalódást.” Sanyi annyit tesz hozzá, hiába lettek teljesen mások a körülmények, ők négyen ma is ugyanakkora lelkesedéssel ugrálnak a színpadon, ahogy azt 2010 januárjában tették. „Bármennyire profi is a körülöttünk működő gépezet, az egész alapja továbbra is a közös zenélés öröme, ami semmivel nem lett kisebb.”
A jövőt illetően annyi biztos, hogy továbbra sem fog csökkenni a lendületük. Bő két hónapos tavaszi turnéjuk már el is kezdődött, utána nem sokkal pedig jön a fesztiválszezon, amikor végképp nem lesz megállás. Gyakorlatilag mindenhol nagyszínpadon, a lehető legjobb időpontban fognak játszani. Közben harmadik lemezük anyaga is körvonalazódik, ami hangzásvilág tekintetében valószínűleg a Cirkusz és a Kísérlet között áll majd. De ezen a téren nem terveznek előre: mindig a próbateremben, ösztönösen dől el a dolog.
Intim Torna Illegál - Ördögöd Van Angyalom (a harmadik lemez behangozó dala)
Nem kétséges, hogy mindannyian valódi hívatásként tekintenek zenekarukra: nekik ez ugyanúgy munkahely, mint másoknak egy iroda. Peti szavaival élve: „Zenésznek lenni életstílus, nemcsak egy szakma – többet kell beleadni a sikerhez, de sokkal többet is kapsz vissza.”
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!
