KULT
A Rovatból

Akik lyukat vágtak a kádba - Intim Torna Illegál

Igazi bulihangulat és hajmeresztő színpadi show jellemzi az Intim Torna Illegál koncertjeit, amivel rajongók tízezreit hódították meg alig pár év alatt.
Láng Dávid - szmo.hu
2014. február 28.



Szombat este van a budafoki Barba Negra klubban, a bejáratnál kint a telt ház tábla: 1600 ember tombol odabent. A színpadon egymás után hangzik fel a Hipnotizőr király, a Nézz rám a buszon, az Albérletem, valamint az Intim Torna Illegál eddigi négy évének összes slágere. Az ő születésnapi bulijukon járunk ugyanis, amely a Világveleje fesztivál kereteit kinőve idén először került megrendezésre a bő másfél ezer fős befogadóképességű helyen – és nagyon úgy tűnik, jövőre ismét tágasabb helyszín után kell nézniük.

Több mint egy héttel a koncert után jóval nyugodtabb körülmények között, a Madách téri Castro Bisztróban találkozom a csapat tagjaival. Hosszú évek óta ez a törzshelyük: itt készítettem velük első interjúmat 2010 januárjában, és gyakorlatilag karrierjük minden sorsfordító pontjáról is itt döntöttek. Az elején néhány alkalommal még fel is léptek a kis kávézóban, de már jó ideje kinőtték – vendégként ezzel együtt máig hetente többször felbukkannak.

Az ITI pályája üstökösként ível felfelé négy évvel ezelőtti bemutatkozásuk óta: szisztematikusan építkezve jutottak el az ígéretes újonc státuszából a legjelentősebb klubok és fesztiválok nagyszínpadaira. Emellett egész brandet húztak fel maguk köré, saját tornacipővel, pólókkal, pálinkával, dobverővel, és még hosszan lehetne sorolni. Facebookos követőik száma csak az elmúlt két hónap során ötezerrel nőtt, nemrég lépte át a 30 ezret.

Intim Torna Illegál - Hipnotizőr király (a legelső sláger)

Intim Torna Illegál - Vágjál lyukat a kádba

A kezdetek

Dorogi Péter – gitár/ének, Gálos Ádám – dob, Kiss Sándor – basszusgitár és menedzsment, Nádasdi Janó – ütőhangszerek: a tagok válaszaiból kiderül, hogy mindannyian lefutották a szokásos gimnáziumi köröket, de a kezdetek ennél is régebbre nyúlnak vissza.

Petit az első inspiráció Balatonföldváron érte, az édesanyja által üzemeltetett és lakásukkal szomszédos Nosztalgia bárnak köszönhetően. A korszak összes sztárja fellépett itt, ő maga pedig már négyévesen kiérdemelte a vendégektől a táncparkett ördöge becenevet. Első hangszere érdekes módon a dob volt, hatéves korában zeneiskolába is beíratták, de elmondása szerint tíz percig bírta. Kisebb kitérőket leszámítva azóta is autodidakta módon fejlődik – némi visszaesést mindössze az hozott magával, mikor kilencévesen annyira önfeledten próbált elzúzni egy Skid Row számot az ágyon ugrálva, hogy összetörte apja héthúros orosz gitárját. De nem sokáig szakadt meg a lendület: gimnazistaként már napi négy-öt órákat gyakorolt, ekkor azonban még frontemberi ambíciók nélkül, így a hangját is csak később kezdte képezni.

Janó ötéves korában kapta első akusztikus gitárját az unokatestvérétől, de gyerekként furulyán és klarinéton is próbálkozott. A színpad emellett a szülei által irányított néptánc- és drámacsoportnak köszönhetően is hamar élete részévé vált. Meghatározó élménye, mikor 8-9 évesen odaültették keresztapja esküvői bandájában a dobszerkó mögé. Innentől egyértelmű volt számára, hogy dobos akar lenni. Játszott közös zenekarban öccsével, majd Angliába kikerülve ott is több formációban részt vett. Hazatérve a Kistehénben aztán az ütőhangszeres szerepét kapta, de ezt sem érezte visszalépésnek, ma pedig végképp elégedett a posztjával.

Ádám doboskarrierje szintén korán, ötéves korában vette kezdetét, bár először még felfordított vödrök és fakanalak segítségével nyilvánult meg. Hamarosan zeneiskolában kötött ki, és meg is maradt mellette: négyük közül egyedül neki van zenei végzettsége, annak ellenére, hogy családjában sosem töltött be különösebb szerepet a zene. Érdekesség, hogy elmondása szerint mindig is nála idősebbekkel játszott együtt, amiből néha vicces szituációk adódtak: „A tizenötödik születésnapomra például az akkori zenésztársaim laposüvegekkel felszerelkezve állítottak be, aztán jól meglepődtek, mikor meglátták a tortán a gyertyákat.”

Sanyi celldömölki származásúként rendszeresen átjárt koncertekre a régió kulturális központjának számító Sárvárra, leginkább a Lord zenekar volt rá inspiráló hatással. Nyolcadik osztályos korára fáradságos munkával sikerült összespórolnia kétezer forintot, ami akkoriban már jelentős összegnek számított. Ezzel a zsebében indult el Szombathelyre gitárt venni, azonban a legolcsóbb darabok is minimum dupla ennyibe kerültek. A szerencse végül egy 1990 forintba kerülő, használt Orfeus basszusgitár képében mosolygott rá – nem mérlegelt, rögtön lecsapott rá. „Nagyjából itt dőlt el a dolog, ha akkor tangóharmonikát találok ennyiért, talán máig az lenne a hangszerem”, mondja nosztalgiázva.

itiportre-02

A legelső zenekari fotó 2010 januárjából

A kistehenes évek

Négyük pályája a 2000-es évek elején alakult Kistehén tánczenekarban találkozott. Peti ide alapító tagként került, Sanyi pedig nem sokkal később, az ő ajánlására csatlakozott, mivel egy közös zenésztársukon keresztül már ismerték egymást. Janó szintén az ő ismeretségi körébe tartozott és rajongóként rendszeresen járt Kistehén-koncertekre, így mikor a zenekar akkori kongása kiszállt, kézenfekvő volt, hogy ő kerüljön a helyére. Igaz, addig mindig a dobok mögött ült, de házibulikban rendszeresen megmutatta, hogy ütőhangszereken is ösztönösen elboldogul.

Ádám helyzete eltér a többiektől, ő hirdetésre jelentkezve egy többkörös válogató legjobbjaként lett a csapat tagja 2009-ben. „Senkit nem ismertem azelőtt, sőt a zenekarnak is épphogy csak a nevét hallottam. De pont befejeztem az iskolát, nem volt semmi dolgom, szóval úgy gondoltam, miért ne próbálhatnám ki magam” – emlékszik vissza. Alig egy évet töltött csak ott, de ez annál mozgalmasabb volt: európai és amerikai turné, itthon fesztivál-nagyszínpadok, 22 évesen nem sokaknak adatik meg ilyesmi.

Az Intim Torna Illegál 2010 januárjában jött létre, miután a Kistehén tánczenekarból Kollár-Klemencz László frontemberen kívül az összes tag kiszállt, szakmai és személyes konfliktusokra hivatkozva. Új zenekaruk első repertoárját alig három hét alatt rakták össze, bemutatkozó koncertjük ugyanis már le volt kötve a Világveleje fesztiválon.

A kezdeti izgalmak után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy van igény az általuk képviselt stílusra: már az első nyáron felléphettek szinte az összes jelentős fesztiválon, hamarosan pedig szponzorokra is szert tettek.

Első születésnapjukat ugyanazon a helyszínen, a Gödör klubban ünnepelték. Ekkorra készültek el Cirkusz című nagylemezükkel is, amit idehaza ritkaságszámba menő színpadképpel és fellépőruhákkal turbóztak fel.

itiportre-07

A Kísérlet lemez ismét teljes megújulást hozott

itiportre-09

Fotó: Boldizsár Márk

itiportre-10

Fotó: Boldizsár Márk

Hogy mi az oka a köztük lévő, különösen erős köteléknek? Elsőre szokásosan elviccelik a dolgot: „Ugyanaz a cipő- és ruhaméretünk, így bármit könnyen cserélgethetünk egymás között.” Sanyi aztán komolyabbra fordítja: minden társaságnak van egy közös sztorija, őket négyüket pedig annyira összekovácsolta lelkileg a Kistehénből való kiválás, ami végképp megpecsételte addig is meglévő barátságukat. Enélkül valószínűleg már az első évben elvéreztek volna, hiszen akkor még egyfajta hátizsákként cipelték azt, hogy addigi sikereiket elhagyva szó szerint mindent nulláról kellett újrakezdeniük. A közös elhatározás viszont annyira erős volt, hogy ez sem jelentett akadályt számukra.

Privát életük is szinte teljesen összemosódott már a zenekarival, nem túlzás azt állítani, hogy több időt töltenek egymás társaságában, mint a családjukkal. Ez persze hatalmas empátiát kíván hozzátartozóik részéről, de Sanyi és Janó is megerősíti, hogy maximálisan támogatják őket: „Mázlisták vagyunk, mert ha nem lennének ott, hogy kipihenhessük mellettük az állandó hajtást, aligha tudnánk csinálni.”

„Határ a csillagos ég”

Sejtettétek-e már a kezdetekkor, hogy ez a zenekar ennyivel nagyobbat fog szólni az összes korábbinál? – teszem fel a következő kérdést, amire egybehangzó igennel felelnek. Janó azért hozzáteszi, az elején voltak kétségeik, de rettentő erősen bíztak benne, hogy sikerül áttörniük az ismeretlenség gátját. „Csak azt érheted el, amiről álmodsz, mi pedig mertünk nagyot álmodni.”

Ennek ellenére, ha négy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekik, hogy Tatabányán 2013 végén négyszáz fős teltház előtt lépnek fel, aligha hitték volna el – és ez csak egy a vidéki helyszínek közül, ahol tömegek várták a koncertjüket, pedig egyébként a szervezők többségének az alacsony nézőszámok miatt fáj a feje.

Álmaik azóta is folyamatosan motiválják őket: minden év elején megbeszélik, hová szeretnének eljutni és mit kell majd tenniük azért, hogy elérjék a kitűzött célokat. Eddig pedig nemhogy elérték, de rendszeresen túl is szárnyalták ezeket. Sanyi szerint két évvel ezelőtt tartottak azon a szinten, amit indulásukkor mostanra jósoltak maguknak. Ehhez persze évről évre alkalmazkodniuk kellett az aktuális viszonyokhoz, hiszen a zeneipar rendkívül gyors tempóban változik, és a tartós érvényesüléshez folyamatosan lépést kell tartani vele.

Ahogy Peti fogalmaz, minden egyes lélegzetvétel számít, nemcsak a koncertek – például egy maraton esetén sem magán a versenyen dől el a dolog, hanem a megelőző edzések során. „Nekem az út fontosabb, mint a végeredmény”, mondja.

A zenekarnak eddig két nagylemeze jelent meg, a bemutatkozó Cirkuszt 2012 őszén követte a Kísérlet című album, amit az előzőnél jóval zúzósabb hangzásvilág jellemez. Ezzel párhuzamosan színpadképük is megújult: a díszletet a hatalmas ITI felirat dominálja, aminek megvilágításáról külön fénytechnikus gondoskodik.

2011-ben egy angol nyelvű EP-t is elkészítettek, a Hipnotizőr király, Albérletem, Hatdiplomás, valamint a Nézz rám a buszon című számok tükörfordításaival. Többek között ezzel léptek fel Európa egyik legrangosabb zenei seregszemléjén, a hollandiai Eurosonic fesztiválon. Jelenleg harmadik albumukon dolgoznak, megjelenés az év második felében várható, de egy beharangozó dalt (Ördögöd van angyalom) már közzétettek róla.

itiportre-01

itiportre-08

Budapesti Egyetemi Napok, 2013 novembere - Fotó: Boldizsár Márk

Az ITI kezdettől fogva a nemzetközi mércét tartotta szem előtt – ezért is vannak állandó fellépőruháik, ami itthon szinte egy zenekarra sem jellemző, pedig világszerte bevett gyakorlatnak számít. Ahogy Sanyi magyarázza, a U2 például már 1991-es Achtung Baby című lemezével egységes arculatot épített maga köré, és még csak nem is ők voltak az elsők. „Magyarországon ez egyáltalán nem megszokott, de ettől csak még nagyobbat robbant, mikor mi bevezettük.”

Felmerül a kérdés, változott-e valamit a személyiségük a népszerűség hatására. Peti leginkább a megnövekedett felelősséget érzi magán: „Így, hogy ennyien járnak a koncertjeinkre, sokkal jobban oda kell figyelnem például arra, hogy rendben legyen a hangom – nem tehetem meg, hogy egy megfázás miatt több száz embernek okozzak csalódást.” Sanyi annyit tesz hozzá, hiába lettek teljesen mások a körülmények, ők négyen ma is ugyanakkora lelkesedéssel ugrálnak a színpadon, ahogy azt 2010 januárjában tették. „Bármennyire profi is a körülöttünk működő gépezet, az egész alapja továbbra is a közös zenélés öröme, ami semmivel nem lett kisebb.”

A jövőt illetően annyi biztos, hogy továbbra sem fog csökkenni a lendületük. Bő két hónapos tavaszi turnéjuk már el is kezdődött, utána nem sokkal pedig jön a fesztiválszezon, amikor végképp nem lesz megállás. Gyakorlatilag mindenhol nagyszínpadon, a lehető legjobb időpontban fognak játszani. Közben harmadik lemezük anyaga is körvonalazódik, ami hangzásvilág tekintetében valószínűleg a Cirkusz és a Kísérlet között áll majd. De ezen a téren nem terveznek előre: mindig a próbateremben, ösztönösen dől el a dolog.

Intim Torna Illegál - Ördögöd Van Angyalom (a harmadik lemez behangozó dala)

Nem kétséges, hogy mindannyian valódi hívatásként tekintenek zenekarukra: nekik ez ugyanúgy munkahely, mint másoknak egy iroda. Peti szavaival élve: „Zenésznek lenni életstílus, nemcsak egy szakma – többet kell beleadni a sikerhez, de sokkal többet is kapsz vissza.”

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Krasznahorkai László Nobel-díját a könyvtár és a könyvesboltok sem hirdetik a szülővárosában, pedig ő azt mondja: beérné egy A4-es papírlappal is
Az író Facebook-oldalán mondott köszönetet mindazoknak, akik gondoltak rá és gratuláltak neki az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.


Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kiderült, egy magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A rangos elismeréshez számos közéleti személyiség gratulált, a világsajtó is hosszan írt munkásságáról. Úgy tűnik azonban, hogy a friss Nobel-díjas szülővárosában, Gyulán nem büszkélkednek annyira a sikerrel – legalábbis az író Facebook-oldalán található bejegyzés szerint:

„Krasznahorkai László hálás mindenkinek, barátnak, ismerősnek, fordítónak és kiadónak, tartós olvasónak és kezdő olvasónak, akár magyar, akár még nem magyar, távolinak tehát és közelinek, és különösképpen a képen látható üzenet íróinak szülővárosomban, Gyulán, ahol rajtuk kívül nemcsak »óriásplakáttal« nem üdvözlik szerény elvándoroltjukat, de még a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt sem látni – pedig beérném egy A4-es papírlappal is – az öröm bármi jelét – hálás, tényleg az, hogy szeretettel gondoltak és gondolnak rá az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.”

A poszthoz mellékelt képen egy ablakra kiragasztott papír látható, amin ez áll: „Krasznahorkai László (szülővárosa: Gyula), irodalmi Nobel-díj, 2025. E ház lakói büszkék rád, gratulálunk!”

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az Offspring bulija legalább olyan szórakoztató volt, mint a koncertet megelőző szünet – képes beszámoló
Az 1984-ben alapított amerikai punk-rock banda bő 40 év alatt sem veszített sokat a vonzerejéből – és a lendületéből sem, ahogy tegnap az MVM Dome-ban bebizonyították. Humoros, látványos, pörgős bulit csaptak – jöjjön a beszámoló képekkel!
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. november 01.



Kevés felemelőbb élmény van egy anyának annál, mint amikor a gyerekkori kedvenc bandájára elviheti a saját kislányát bulizni, akinek – minő szerencse – jelenleg ugyanaz a kedvenc zenekara. Én még a nadrágra csiptethető walkmanemen hallgattam rongyosra az Americana kazettát, nemrég pedig a 9 éves lányom állított össze Spotify listát a best of válogatásukról, úgyhogy kijelenthető, hogy nem évültek el évtizedek alatt sem.

Az előzenekar a francia-kanadai punkegyüttes, a Simple Plan volt, akik kifejezetten jó hangulatot csináltak már az elején is, és láthatóan a közönség egy része miattuk (is) érkezett. Elhangzott többször a „köszönöm Budapest” is, amin mindig meghatódom külföldi bandák esetén, és láthatóan jól érezték magukat a srácok. Hatalmas strandlabdákat is útnak indítottak a csápoló kézáradatba, illetve már ekkor sem fukarkodtak a konfettiesővel. Már önmagában ez az ugrálásra komponált koncert is remekül megalapozta a főzenekart, de a legjópofább blokk a szünetben következett.

Egy világító „fuck yeah” feliratú léghajó kezdett el körözni felettünk egy drónnal, majd táncoló csontvázakkal elindult egy visszaszámláló, és bulis nóták kíséretében különféle tematikákat vetítettek a hatalmas kijelzőkön. Volt például közös karaoke az A-Ha Take on Me című dalával, illetve olyan szekciók, amelyeknél egy adott témára pásztázta a kamera a közönséget. Volt headbang cam, look like cam (itt baloldalon egy híres karaktert, jobb oldalon meg egy rá hasonlító látogatót mutatott a kamera, és nem mindenki volt boldog az összehasonlítástól), fenékrázás és fuck you cam (itt egy család édes kisgyermekei vitték a prímet, akik rögtön boldogan mutogatták a középső ujjukat). Illetve nem maradhatott ki a klasszikus csókkamera sem, amelynek a végére bevágták az elhíresült Coldplay-es jelenetet is. A humorfaktort fokozta a stáb egyik gorillának öltözött embere, aki végig a közönség soraiban bohóckodott, és lehetett vele fotózkodni.

A lányommal is mindenki jó arc volt: mindkét zenekar stábtagjától csak úgy kapott egy-egy pengetőt, felbecsülhetetlen ereklyékkel gazdagítva a megdicsőült negyedikesemet, és lépten-nyomon segítőkész fiúk akarták felvenni őt a nyakukba, hogy jobban lásson.

Amikor berobbant az Offspring, hét év után végre ismét nálunk pörgetve a legjobb és legújabb nótáikat, a közönség teljesen beindult. Szerencsére nem követték el azt a hibát, amit sokan el szoktak, hogy csak az új albumot erőltetik – bár az is ütősre sikerült –, hanem az össze slágeres puskaport is sorra előtték. Le sem lehetett törölni a vigyort a képünkről a lányommal, ahogyan együtt ordítottuk az I Want You Bad, a The Kid’s Aren’t Alright, a Pretty Fly (For a White Guy) vagy a Hit That refrénjeit.

A másfél órás koncertbe belefért egy Ozzy-megemlékezés egy Black Sabbath feldolgozással, valamint egy zongoránál előadott, Beatles-féle Hey Jude is, amely mellé egy saját dalt is balladásított a frontember, miközben a mobiltelefonok vakui elárasztották a stadiont. Apropó, az énekes nem éppen egy szokványos punk, hiszen Dexter Holland molekuláris biológiai doktorátusát HIV-kutatásból szerezte, valamint profi pilóta és repülésoktató is egyben.

Az egész koncert rendkívül látványos volt, és garantáltan unatkozásmentes, hiszen egyfolytában változott a vetítés, pattogtak a strandlabdák, estek a konfettik, lelkesen beszélt a banda, szóródtak a szikrák, sőt, felfújtak két hatalmas gumicsontvázat is, amelyek szájából végül füstcsóva szállingózott. Úgyhogy finoman szólva nem egy minimálra hangolt haknit élvezhetett a közönség, pedig fele ennyi erőfeszítéssel is imádtuk volna az estét.

Még a beengedés, a ruhatár és a metrózás is flottul ment, úgyhogy a lányom első nagyszabású stadionkoncertje szerencsére jobban nem is sikerülhetett volna. Én pedig vagy ezer rockkoncerttel a hátam mögött bátran kijelentem, hogy az Offspring tesz arról, hogy a mondás érvényben legyen: „punks not dead”!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Drámai továbbjutások, mansplaining és az évad talán legnagyobb éneklése: ilyen volt az X-Faktor második székes köre
Patai Anna komoly veszélybe került, végül egy meglepő szabálymódosításnak köszönhetően jutott tovább.


Itt aztán volt minden, mint a vásárban. Jó pár éve írom ezeket a cikkeket, de azt hiszem, ilyen változatos – és erős – székes kört még nem láttam.

Minden mesésen kezdődött, ugyanis Gáspár Laci erre a motívumra fűzte fel a saját rostáját. Hogy, hogy nem hozzá került a versenyzők közül "Piton professzor", "Hamupipőke" és "Gru" is. Ilyen felütés után a mentor természetesen mesés produkciókat várt. Meg is kapta, az más kérdés, hogy némelyik rémmesének bizonyult, de hát végül is halloweeni időszak van.

Ha már szóba került Piton professzor, ő kezdte az éneklést. Kicsit hűtlen lett szerepéhez, mert ahelyett, hogy tisztességes varázslóhoz méltóan hoppanált volna, Zaporozseccel érkezett – az Azon az éjszakán című dalt énekelte, de természetesen ezt is némileg módosítva, Lilinek ajánlva.

Sajnos a professzor nem mondta el az "Invito énektudás" varázsigét, és a mentorok – vállalva a kockázatot, hogy a mogorva varázsló elvarázsolja őket, vagy levon 100 pontot a Griffendéltől – visszaküldték tanítani.

A székek tehát üresen maradtak, de ez igen hamar megváltozott. Gulyás Dániel avagy Danny Roxx a Def Leppardtól a Put Some Sugar on Me-t énekelte. Laci örült a srác érkezésének, mert mint mondta, idén kevés a rock hang. Mondjuk szerintem ez Danny előadásával sem változott, nála nem csak a rockhang kevés, hanem úgy egyáltalán a hang. Ennek ellenére leülhetett.

"Szeretném, ha lenne egy rock katonám" mondta Laci egy Ossian parafrázissal élve.

A külhoni leányzó, Victory jobb volt, a 365 című Netflix sorozat betétdalát, az I See Redet énekelte az Everybody Loves and Outlaw-tól. Azért az ő éneklésében is voltak hiányosságok, de kapott széket. Így hát három éneklés után Lacinak már csak egy kiadó helye maradt.

Következett a "Hamupipőkének" elkeresztelt Kapitány Evelin, aki mintha csak megérezte volna, hogy Laci ma a mesékre utazik, a Mulán egyik betétdalával érkezett. A mentor szeme nem is maradt szárazon, és székkel hálálta meg a produkciót.

A székek beteltek, Majka nem is bírta ki, hogy ne szúrjon oda:

"Megteltek a székek, Lackó! A szórakoztatóipar csúcsa ül azokon székeken."

Gyengébb próbálkozások következtek, ebből a csokorból Ákos csak a humorával emelkedett ki, aki felhívta Laci figyelmét rá, hogy a piros szék még szabad. Illetve bejelentkezett műsorvezetőnek is, amire Majka megjegyezte: "Nagy szükségünk lenne rá, mert ketten vannak, de felet érnek."

De sajnos Ákos sem ülhetett le, ahogy Waskovics Tímea sem annak ellenére, hogy amúgy Laci gyermeki hangulatához nagyon illő dalt választott, Paulinától A te mesédet.

Solti Juli "Seekas" az idei X-Faktor egyik legnagyobb egyénisége, bár ő maga is megállapította magáról, hogy szélsőséges karakter. A produkciója – a Minimál című saját dala – meglehetősen eklektikus volt. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy néha a kevesebb több. De azért kapott széket, mert tényleg jól énekel.

A műsor első igazán meglepő fordulatát a Sztárban sztár leszekben is megfordult Engel-Iván Lili szereplése hozta. Beth Heart Love is a Lie című dalát választotta. Laci némi tépelődés után úgy döntött, Lilinek és Dannynak párbajoznia kell, ami két dologra ébresztette rá a mentort:

Lili nem elég jó, és Danny sem rock katona, legfeljebb HET (háború esetén túsz). Így egy eddig példátlan fordulattal mindkét versenyzőt hazaküldte.

Tóth Andi nagyon büszke volt Lacira ezért a döntésért.

A megüresedett széknek a 17 éves rapper, Lázi Dávid vagyis Lil Davis örülhetett. Laci többször is hangoztatta, hogy szeretne egy jó rappert, és Dávidban megtalálta. Majka meg is bánta, hogy a Táborban átengedte a srácot Lacinak.

Érdekes intermezzo következett. Bukovinszky Vanda, Lakatos Arnold Sándor és Darab Viktor úgy jutott tovább a Táborból, hogy a mentorok felajánlották nekik: álljanak össze trióvá. Mint kiderült, az új formáció kb. 12 óráig létezett, de annyira nem tudtak mit kezdeni egymással, hogy úgy döntöttek, külön próbálnak szerencsét.

A mentorok viszont nem értékelték ezt, hiszen a továbbjutást csapatként kapták, nem külön-külön. Némi tépelődés és moralizálás után produkció nélkül távoztak.

Fogytak a versenyzők Laci csapatából, Majka megint piszkálódni kezdett:

Vannak jó énekeseid? Mikor jönnek?

Ami már csak azért is szenyaság tőle, mivel Solti Juli leültetését ő is támogatta – ezek szerint őt mégsem tartja jó énekesnek?

Jött az idei évad egyik favoritja, Patai Anna. Aki nem csak jól énekel, de jól promotálható is a szakmai múltjával. Nem csoda, hogy Laci és Andi összevesztek rajta a Táborban. Mindenki azt várta, hogy rajt-cél győzelemmel a pirosszékben landol.

Ehhez képest elég gyenge produkciót nyújtott – a mentorok szerint. Bevallom, én nem hallottam annyira rossznak. Önmagához képest lehet, hogy gyengébben teljesített, de

hosszan sorolhatnám azokat az élő show-s versenyzőket a műsor történetéből, akik a kanyarban sincsenek hozzá képest, Király L. Norbitól Zámbó Krisztiánon át Mardollig.

Anna végül kegyelemkettessel leülhetett Juli helyére.

Kicsit csodálkoztam, hogy Tóth Andi nem nyúlt Juli után, hiszen korábban érte is harcolt. De hát ilyen ez a popszakma.

A piros szék sem árválkodott sokáig, hiszen jött Sárközi Lili. Ő az a versenyző, akire egy olasz étteremben figyelt fel Laci. A lány Aretha Franklintől a Say a Little Prayert énekelte egyszál elektromos gitárral a kezében, és Laci személyesen kísérte a biztos továbbjutást jelentő piros ülőalkalmatosságra.

"Irigykedem, Laci. Ez nem is versenyző volt, hanem extra produkció" mondta Tóth Andi.

Elég jól alakult Laci csapata, de ha azt hittük, túl vagyunk az izgalmakon, nagyot tévedtünk. Érkezett ugyanis Bakó Irén alias Nemesi Nazyra, hogy alaposan felkavarja az állóvizet. A fellépése magabiztos volt, de mégsem arrogáns, nagyon kedvesen adta elő, hogy ő azért jött, hogy valakit kipöcköljön a székéből.

Nagyon jó energiákkal érkezett a színpadra, laza volt, nyomát sem mutatta izgulásnak. Aztán hamar meghatóra fordult a hangulat, amikor kiderült, hogy Hegedűs Bori Anya című számát hozta. Édesanyjának szerette volna megköszönni azt, hogy a sok nélkülözés, a szegénység ellenére nem dobta őt el, felnevelte, és most itt lehet.

Nehéz mit hozzáfűzni, így néz ki a profizmus.

Tudatában van a képességeinek, magabiztosan használja őket, éppen ezért nem is fél, szinte a kisujjából rázza ki a feladatot.

És mindehhez társul egy nagyon megnyerő, laza, szerethetően pimasz és vicces egyéniség. Ritka az ennyire egyértelműen sóbizniszbe való versenyző.

Laci nehéz döntés elé került. Megfordította a sorrendet, és először azt mondta el, ki az Lili mellett, akivel biztosan együtt dolgozna – Davis örülhetett. Abban is biztos volt, hogy Evelint nem tudja magával vinni az élő show-ba.

>

Ezután következett Anna és Nazyra párbaja. Őszintén megmondom, számomra nem volt kérdés, hogy Nazyrát kell választania. Először is, sokkal jobban teljesített Annánál. Másrészt az sem mindegy, hogy Anna már ott van a szakmában. Annak idején jól szerepelt egy másik tehetségkutatóban, és lehet, hogy nem tartozik az énekesek elitjéhez, de folyamatosan jelen van énekesként és színészként is. Mondhatnám, kapott bőven lehetőséget.

Nazyra viszont még az út elején van, sokkal nagyobb szüksége van erre a műsorra.

Ha nem is teljesen ezen érvek mentén, de végül Laci is Nazyra mellett tette le a voksát, viszont meggyőzte Andit, hogy Annát vigye magával a saját csapatába. A mentorcsapat egyetlen hölgytagja biztos továbbjutást nem ígért Annának, de esélyt igen.

Ezzel Laci élőshow-s csapata is kialakult, és azt kell mondjam, a műsor történetének egyik legütősebb triója jött össze. Két szuper énekesnő és egy tehetséges rapper lesi majd Gáspár Laci minden szavát.

Hátra volt még Tóth Andi csapata. A mentorok amúgy sem mennek a szomszédba, ha egymást kell froclizni, de Andi körében szintet léptek. Szegény énekesnő folyamatosan kapta a mansplaininget, amikor a körülötte ülő urak meg akarták neki mondani, hogy kell jól dönteni.

Az adok-kapok miatt néha már-már úgy éreztem, a Megasztárt nézem.

A fiúk leginkább attól óvták Andit, hogy ne Patai Annához mérje a többieket, mert ő profi énekes, nem lehet a többi versenyzőtől ugyanazt a szintet várni. Szerencsére a hölgy nem nagyon hagyta magát eltántorítani, és nem osztott kegyelemszékeket.

Nem ülhetett le a Száz forintnak című dalt eléneklő Peter Juhász, sem a mezítláb erdőben éneklő Mátyás. Hiába énekelte, hogy Don't Stop Me Now – Andi pontosan ezt tette, megállította a további menetelést. Eleve Queent énekelni nagyon nagy rizikó, a vérprofik közül is csak keveseknek sikerül. Még magából a Queenből sem mindenkinek.

A 61 éves Oprea Tony volt az első, aki helyet foglalhatott Anna mellett. Tom Jones slágerrel érkezett. Hozzám sokkal közelebb áll ez a stílus, mint mondjuk a rapp, és örülök, hogy a mentorok is értékelik. De azért sejteni lehetett, hogy Tony nem marad ülve végig, hiszen a trend és a biznisz nem kedvez ennek a korosztálynak és ennek a műfajnak.

Karolina Brandova a saját dolgát nehezítette meg a dalválasztásával. Lara Fabian Carusója nem könnyű falat, és nem is sikerült jól elénekelni. Ennek ellenére Andi még nem akarta elengedni, ezért leülhetett a harmadik fehér széke.

Gazdag Máté – Máté Dzsi a mentorok nagy kedvence, ahogy az enyém is. A Táborban ő volt az, aki bevallotta, hogy az angoltudása meglehetősen hiányos, mondhatnánk úgy is, hogy nincs.

De nagyon nagy egyéniség, igazi mackó, akinek nem utolsó sorban nagyon karakteres énekhangja van.

Le is ülhetett.

Laci egyenesen a piros széket adta volna neki, de Andi félt ennyire elkötelezni magát, már csak azért is, mert sokszor hallotta hamisnak Máté éneklését. Így inkább Tonit állította fel, hogy helyet készítsen Dzsinek.

Néhány ígéretes tehetség csalódást okozott Andinak, de aztán jött Molnár Dávid, aki Frank Sinatrát énekelt. Karolina számára itt ért véget a műsor, mert át kellett adnia a helyét.

Bellano produkciója is nagyon bejött Andinak, ezért a rappernek párbajoznia kellett Mátéval. Az énekesnő hosszas tépelődés után úgy érezte, Bellanóval szeretne jobban együtt dolgozni. A párbajban előadott dal győzte meg. Máté kicsit igazságtalannak érezte a döntést, de elfogadta.

Alakult a csapat, de még hátra volt néhány aduász. Andi annyira "belehabarodott" Istenes Márkóba, hogy piros széket adott neki, pedig ez az előadás azért közel sem volt olyan jó. Igaz, Lacinak és Majkának is tetszett. Az biztos, hogy a srác igazi showman, de ahogy Milán is rámutatott, rossz dalt választott – Måneskin: Bagging –, és "borzalmas" volt a produkció.

Én végéig azon gondolkodtam az előadása alatt, hogy mennyivel jobban állna ez a dal Marics Petinek.

Na és akkor még hátra volt Mohácsi Anett. Ő is nagy visszatérő, 2021-ben a mentorházban esett ki. Andi azzal "nyugtatta", hogy kizárólag nagyon erős produkcióval szabadíthat fel helyet. De Anett egy percig sem aggódott, és akkorát énekelt, hogy ha én ülök a mentorszékben, szemrebbenés nélkül lecseréltem volna Patai Annát. Etta Jamestől az All I Could Was Cry (Beyonce feldolgozásban) igazi telitalálat. Olyan dal ez, amivel biztosra lehet menni – feltéve, hogy a versenyző valóban képes elénekelni.

Andi nem volt olyan határozott, mint én. Amiben biztos volt, hogy Molnár Dávidnak mennie kell, és hogy Bellanót is vinni akarja az élő show-ba.

Így hát Anna és Anett párbajozott, és most jött az idei évad talán legnagyobb meglepetése.

Nem az volt a meglepő, hogy Anett Lutricia McNeal slágerét – Ain't That Just the Way – tökéletesen énekelte el. Hanem az, hogy a Lacinál bukdácsoló Patai Anna, miután órákon át ült Andi fehér székében, és az utolsó pillanatban párbajoznia kellett a továbbjutásért, kisétált, és úgy elénekelte Celin Diontól az All By Myself-et, hogy mindenkinek leesett az álla.

Ezen a ponton nem lehetett jó döntést hozni. Úgy gondolom, Andi rosszul tette, hogy Márkót piros székre ültette, és már Bellano tovább jutását sem lett volna elegáns visszavonni. A mentorok is egyetértettek abban, hogy nem lehet választani a két énekesnő között.

Az előbb azt mondtam, Patai Anna éneklése volt az évad legnagyobb meglepetése.

Ez azon a ponton igaz is volt, de rosszul öregedett ez a megállapításom. Majka ugyanis meglepő, az X-Faktor történetében majdhogynem egyedülálló javaslatot tett.

Szerinte a műsor lényege nem az, hogy melyik mentor nyer, hanem hogy a tehetségek lehetőséghez jussanak. Éppen ezért őt nem zavarná, ha Andinak rendhagyó módon négy versenyzője lenne a műsorban. Minden mentor azonnal igent mondott rá, és vélhetően a füleseken keresztül Verebély Marcell kreatív producer is. Így hát a szabályok meggörbítésével minkét énekesnő ott lesz az élő műsorban.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem egészen példa nélküli. 2012-ben – amikor még 6 versenyző juthatott tovább a székes körből – a lányok kategóriájában 6 helyett 7 versenyző mehetett tovább. Akkor Csobot Adél kedvéért módosítottak a gyakorlaton, sok rajongó kritizálta is ezért a műsort. Igaz, akkor a székekről nem egyenesen az élő show-ba vezetett az út, hanem csak a Mentorházba.

Azt ki lehet jelenteni, hogy erős az idei évad, különösen Laci és Andi csapata. Emlékszem még azokra az időkre, amikor a székeknél sorra elvéreztek a legnagyobb favoritok, és végül a továbbjutók is csak nagy jóindulattal kaptak lehetőséget. Ahhoz képest a mostani felhozatal mindenképp bizakodásra ad okot.

Jövő héten csütörtökön egy sajtótájékoztatón mutatják be az élő show szereplőit, amiről természetesen tudósítani fogok, megszólaltatom a mentorokat és az érdekesebb versenyzőket is. Utána pedig jöhet az első élő show!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kiderült, mikor tartják meg jövőre a Szigetet
Az idei fesztiválról készült kisfilmben jelentették be a dátumot a szervezők.


Miután biztossá vált, hogy a komoly bizonytalanságok ellenére mégis megrendezik jövőre a Szigetet, már csak arra kellett várni, hogy kiderüljön, mikor is lesz pontosan a fesztivál.

Ez most ki is derült az idei Szigetről készült kisfilmből: 2026. augusztus 11. és 15. között tartják meg a fesztivált.

A 11 perces aftermovie 10. percében a szervezők azt üzenték: „Ti tettétek felejthetetlenné. Köszönjük!”. Majd következik a jövő évi fesztivál dátuma.

A teljes videót itt nézheted meg:

Ahogy arról folyamatosan beszámoltunk, a Sziget Fesztivál jövője októberben vált bizonytalanná, amikor a Sziget Zrt. kezdeményezte a fővárossal kötött megállapodás felmondását. Ennek hátterében elsősorban a külföldi tulajdonos kiszállása állt. A szervezők felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, aki már ekkor jelezte: néhány héten belül el fog dőlni, sikerül-e megmenteni a Szigetet vagy sem. Az ügy a Fővárosi Közgyűlésen folytatódott, ahol azonban nem jutottak dűlőre a képviselők: Karácsony Gergely javaslatát nem szavazta meg a többség, a TISZA Párt kompromisszumos javaslatáról pedig nem engedélyezte a szavazást a főpolgármester. Végül Magyar Péter váratlanul bejelentette a Facebookon, hogy megállapodott Gerendai Károllyal, így lesz jövőre Sziget.


Link másolása
KÖVESS MINKET: