Adrenalinbomba meglepetésekkel: Méltó lezárást kapott A nagy pénzrablás a Netflixen
Lezárult a Netflix egyik legsikeresebb sorozata, ami ráadásul még csak nem is angol nyelvű, hanem spanyol. A sikersorozat elkészültének és felívelésének történetét mi is megírtuk többször: anno a Netflix felkarolta az eredetileg az Antena 3 televízióra készült szériát. A streaming szolgáltató világsikert csinált a sorozatból, a szereplőkből pedig sztárokat. Különösen a spanyol ajkú országokban lett hatalmas rajongótábora Professzornak és a többieknek.
Álex Pina kreátor eredetileg csak két évadot tervezett, de a Netflixes bevásárlásnak részei voltak az újabb évadok, amit az alkotó és csapata örömmel bevállaltak, és elkészítették. Sajnos itt érezhető volt ezután az, ami egy történet erőltetett kibővítésénél elő szokott fordulni, hogy az eredeti feszességéből veszít egy sorozat, ezúttal is hullámzó lett a további színvonal, nem mindig sikerült tartani az eredeti feszültségszintet és a fordulatok dinamikáját. Ez legjobban a két részletben bemutatott ötödik évad első felében volt érezhető. Ami alapján őszintén azt hittem, hogy szét fog folyni a sorozat vége, mint annak idején a Mátrix 3-nál.
Ennek a sorozatnak az életében az is különösen érdekes, ahogy az elmúlt két évben szinte mindig sikerült valahol a top 10-ben tanyáznia, ugyanis folyamatosan szerezte az újabb és újabb rajongókat.
Ugyan az új évad korábban bemutatott első fele sajnos nem lett olyan meggyőző, de szerencsére az utolsó öt rész újra az eredeti színvonalat hozza, ismét kapkodjuk a fejünket a fordulatok után, és ugyanúgy izgulunk, ahogy az első évad alatt tettük, és mindezt most nem a bombák és robbantások számával érik el az alkotók. Ennek örültem a legjobban: ismét az egyedi és ötletes fordulatok adják a történet erősségét - mindenről kiderül, hogy épp az ellenkezője az igazság, és mindig van egy b-terv, vagy egy b-tervnek c-terve.
Habár a lezárással morálisan jómagam nem értek egyet, elspoilerezni nem szeretném - szerintem máshogy kellett volna a szálakat elvarrni, de ezt csak a legutolsó húsz percben éreztem. Ennek ellenére jól illeszkedik a végszó a szériába, habár társadalmi igazságérzetünk szempontjából megkérdőjelezhető. A sorozat most mégis megkapta a méltó lezárását, hiszen
de gyorsan magába rántott az adrenalinbomba, az első epizód alatt még nem voltam biztos benne, de a második résznél egyértelművé vált, hogy Álex Pina kreátor ismét a csúcson van az ötleteivel és az arányérzékével: szuperül adagolja a drámát, az érzelmeket, a humort és az izgalmat.
Ezúttal készültek olyan jelenetek, melyek egyértelműen a sorozat legjobb szcénái között vannak. Ilyen például, amikor a Professzor Aliciával (különösen jó az összes közös jelenetük) és a csecsemővel elbújnak egy kanapéba, majd a felsíró baba hangjára a rendőrök azt hiszik, hogy csak a macska nyávogott a kanapén.
Igaz, hogy pár részben a Professzor még nem irányítja úgy az eseményeket, mint azt az első évadokban megszoktuk, de az ő külön szála ezúttal kiemelkedően jóra sikerült, aztán persze itt is visszaveszi a teljes irányítást, és onnantól érezhetjük, hogy újra minden összeállt, ismét azt kapjuk, amire vártunk.
Az pedig persze egyedi ízlés dolga, hogy ki mennyire szereti a spanyol szappanoperákat megidéző érzelmesebb jeleneteket, de tudjuk, hogy A nagy pénzrablásnak ez a saját stílusa: mondjuk egy durva jelenet után két szerelmes csókolózik egyet egy másik szobában. Most egyedül a flashbackeket éreztem néha erőletetettnek, de inkább a hosszuk miatt: nehéz volt nézőként a nagy lezárás közben ennyire belassítani. Egy biztos, a rajongók nem fognak csalódni.
