Ábel Anita: „Azt mondtam anyámnak, hogyha ez az ember élne, én a felesége lennék, mert imádom”
Ábel Anita volt Rutai Gábor vendége a KöltőMATA YouTube-csatorna műsorában. A színész-műsorvezető sok más mellett az irodalomhoz és a versekhez való viszonyáról is beszélt.
„Emlékszem, hogy volt egy időszakom, mikor egyszerűen bújtam a verseket. Szerencsés vagyok, mert nekem az anyukám is, meg az apukám is nagyon sok verset olvasott, úgyhogy valahogy ez bennem maradt” – mesélt fiatalkori élményeiről Anita. Hozzátette: később jött el az az idő, amikor egy-egy vers mélyebben meg tudta érinteni. Mesélt ugyanakkor arról is, hogy nemcsak olvasott, de írt is.
„Nagyon hosszú ideig írtam naplót. Múltkor megtaláltam. És megtaláltam a novelláimat is. Sőt verseket is írtam. Nagyon nagy hatással volt rám Dsida Jenő és akkor egy kicsit be is rántott ez a világ. Tehát nem a rétről és a napról írtam, hanem inkább a magányról és az elhagyatottságról.”
„A versírás menekülés volt. Nyilván a nővé válás, meg az országos ismertség, ami hirtelen rám szakadt, valahol ki kell, hogy jöjjön. Úgyhogy írtam verseket. Ezt föl is olvastam anyámnak” – tette hozzá.
Ekkor kapcsolódott be az életébe a „nagy szerelem” is.
– fogalmazott Ábel Anita.
Beszélt arról is, hogy még nem jutott el abba az állapotba, hogy teljesen nyugodtan és elégedetten, hátradőlve tudjon tekinteni önmagára.
„Én ott még nem tartok és nem is tudom, hogy van-e ilyen ember a környezetemben. Én inkább azt mondom, hogy ha ülök a teraszon, és magamban vagyok, akkor már tudok hálát érezni. És ez is egy nagyon jó dolog, és nagyon fontos, hogy hálásak legyünk azért, ami van. Miközben egy borzasztó anyagias világban élünk, és ez nagyon meghatározza a mai ember létét, mégis tudjam azt mondani, hogy igen, hálás vagyok ezért, ami velem történt. Hálás vagyok a gyerekemért, a férjemért, hálás vagyok azért az életért, amit élek” – fogalmazott a színésznő.
